„… ET LUX PERPETUA LUCEAT EIS.”

„Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül, /S minden míve, tűnő szárnya körül lebeg!” (…)

Berzsenyi Dániel sorai gyakran eszembe jutnak, érezve az idő futását. A halál fullánkja hasító fájdalmát érezzük mindnyájan, amikor családtagot, barátot, kollégát ér utol a kérlelhetetlen kaszás.

Évek óta tudtuk, hogy a szombathelyi szimfonikus zenekar harsonása, a körmendi, majd a fertődi zeneiskola egykori igazgatója, akit az Esterházy Pál Alapítvány életmű-díjjal jutalmazott, – Fejérvári Benedek, Bence bácsi – súlyos beteg. Mégis bizakodtunk abban, hogy az utolsó találkozás majd később lesz… .

Legutóbb a tavaszi napsütés erejében, májusnak, az ígéret hava által reményt adó üde zöld természet életkedvet megsokszorozó erejében reménykedtünk.

A Sors azonban másképp rendelte. Május 3-án, lélekben felkészülve a hosszú útra - Bence bácsi örökre elhallgatott… .

Fejérvári Benedek sokat tett a fertődi énekoktatásért, a zeneiskola fejlődéséért. Aggódva figyelt, ha rossz hírek jártak a zeneoktatás háza táján, és jó tanácsokkal igyekezett segíteni. Nyugdíjazása után is hazajárt a zeneiskolába, ahol mindig szeretettel fogadtuk. Örömmel hallgattuk mély humánummal átitatott kritikus humorát, széles látókörű műveltségről árulkodott minden mondata.

E sorok írója köszöni neki, hogy megadta a lehetőséget egy új zeneiskolai tanszak építésére, aminek sikerében az akkori direktor nem biztos, hogy távlatot látott, de nyitott volt az újításra.

Bence bácsi május 15-én a soproni Szent Mihály templom árnyékába költözött.

Búcsúzunk Fejérvári Benedektől. Adjon neki az Úr örök nyugodalmat!

Tudjuk, hogy akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.

Berta János

„A zene az egyetemes szépség nyelve - 35 éves a J. Haydn Zeneiskola” c. könyv két fejezete:

†Fejérvári Benedek

A ZENETANULÁS

JÓTÉKONY HATÁSÁRÓL

Még néhány hét, és megkezdem tizenharmadik nyugdíjas évemet.

Ettől a számtól sokan babonásan irtóznak, mert a rossz és a szerencsétlenség szimbólumát látják benne.... Ha ez igaz lenne, most más írná helyettem ezt a pár sort.

Én inkább sokat köszönhetek neki.

Ennyi idős voltam, amikor véglegesen a zene felé fordult az érdeklődésem. Ebből aztán életpálya, sőt hivatás lett. Nem bántam meg.

Mi leli az embert, amikor egy „semmi gyakorlati értékű” dologgal kezdi tölteni idejének nagy részét? -kérdik ma sokan, hiszen a legtöbb esetben nem is fizetnek érte... Dehogynem!! Lehet, hogy a bankszámla nem hízik tőle, de van nekünk egy sokkal-sokkal értékesebb és értékállóbb kincsestárunk is valahol belül..

Ismerős eset: nődögél a gyerek. A család úgy határoz, hogy beíratja „zenére” is. Eleinte nehezen megy neki,- talán már azt is rásütötték, hogy nincs hallása. „Botfülű” a kicsi, legyintenek a szülők. Egyik nap aztán hangos dalocska szűrődik ki a szobájából, de nem ám akárhogyan, hanem szép tisztán!.

A kívülállók nagyot néznek. Nocsak, … talán mégsem kéne megengedni, hogy kimaradjon a zenesuliból...

Az idő őket igazolja: az ifjonc egyre több egyre hosszabb dalt, nótácskát dalolgat.

Ha hangszeressé válik, más változást is produkál. Nem rúg bele a másikba, végigüli az unalmasabb órákat is, odafigyel a társaira, stb.

Ki szólt neki ezért? Lehet, hogy senki, csak maga jött rá bizonyos dolgokra, amiket nem is tudatosított magában.

Több könyvet is teleírtak már a zenetanulás jótékony hatásáról, amiket itt most nem ismertethetek. Aki nem hagyja el idő előtt a zenetanulást, az jár jól! Sajnos a fiúk hajlamosak arra, hogy korán föladják. Az elején elég, ha a haver hóna alatt a labdával bekiabál:-„Gyere inkább rúgni egyet!”- és a hegedűtok és a kottacsomag máris átalakul kapufává.

Ha a kezdeti nehéz időket kibírták, később már nehezebb őket eltéríteni.

Hangszerükkel egyre szorosabb lesz a kapcsolatuk. Idővel beérik a fáradozás eredménye.

A fárasztó technikai gyakorlatok eredményeket hoznak, szebben, könnyebben oldják meg a zenei szerepléseket. Mire a zeneiskolai osztályok elfogynak, már egészen más „kis felnőtt” áll előttünk. A zeneiskola kétségkívül jó hatása engem is nagyon érdekelt! Ahol csak tehettem, beszélgettem erről tanító nénikkel, tanárokkal, osztályfőnökökkel. A válaszokból újfent tanulmányt lehetne írni.

A legszembetűnőbbek:

§ a zeneiskolásokat könnyebb fegyelmezni,

§ egy bizonyos szint fölött már nem mindig szükséges, mert önként vállalják az osztály rendjét,

§ számtanból, szabad fogalmazásból, nyelvtanból könnyebben lehet velük haladni,

§ szívesebben vesznek részt a közös munkában, ha értelmét látják,

§ nyitott szemmel és füllel még sok egyebet is találhatunk..... .

Nagyjából ilyenek az értékes zenetanulásának hozadékai.

Töretlen optimizmusomat csupán az csipkedi, hogy olyan hírek szállingóznak, mi szerint lehetetlenné akarják tenni az anyagilag mindenki számára elérhető zenetanulást. Remélem, hogy nem található olyan rövidlátó hatalmasság, aki ilyet rendelne el.

Sarród, 2005. karácsonyán

–

BERTHA JÁNOS

ZENEISKOLA A MUZSIKAHÁZBAN

2003. október 1-jén, a zene világnapján a fertődi Esterházy-kastély dísztermében emlékeztünk az iskola fennállásának 25. évfordulójára.

A Kisalföld, a megyei napilap is méltatta a jeles eseményt, a Kossuth rádió „Hangadó” című adásában interjú hangzott el a 2003-ban alapított Esterházy Pál-díj első kitüntetettjével, a zeneiskola nyugalmazott igazgatójával, †Fejérvári Benedek úrral, és módom lehetett nekem is nyilatkoznom Varga Károly kérdéseire az iskola jelenéről és a reménybeli jövőről.

Fertőd, az egykori Eszterháza és Süttör életében a herceg Esterházy-család és a ZENE játszott meghatározó szerepet. Ugyan Süttör a régebbi település, Eszterháza zenei múltja gazdagabb. (1950-ben, a közigazgatás átszervezésekor változtatták meg Eszterháza nevét Fertődre.)

A múlt ismerete és tisztelete arra kötelez bennünket, hogy a település életét, jövőjét is a kultúrára építsük!

1977-ben a †Szalay Sándor vezette Fertőd Nagyközség Tanácsa, fiók-zeneiskola alapításáról határozott. Ekkor kezdte meg működését Győr-Sopron megye legfiatalabb zeneiskolája, közel hatvan tanulóval, igazgatója †Fejérvári Sándorné volt. A következő mérföldkő az iskola életében az 1983-84-es tanév, amikor a fiókiskola Fejérvári Benedek úr igazgatósága alatt önállóvá vált. Fertőd, akkori legszebb, felújított barokk épületében kapott otthont a zeneiskola, ott, ahol J. Haydn lakott zenészeivel és operaénekeseivel, és amelyet ma is Muzsikaháznak hívunk. A falán elhelyezett, „az örök harmóniák nemesszívű mesterének emlékére” állított dombormű - Bory Jenő alkotása, - nekem az Európában találhatók közül a legszebb.

Ezen a helyen zenét tanítani egyszerre megtiszteltetés és nagy kihívás.

2003-ig Fertődi Zeneiskola néven működtünk, de akkor úgy gondoltuk, az elért eredményeink talán méltóvá tesznek minket arra, hogy felvegyük J. Haydn nevét. Az országban ez az első, és mindezidáig egyetlen iskola, amely az Ő nevét viseli.

Időközben az iskola térségi, regionális feladata még erőteljesebbé vált. 2005-re a tanulólétszám csaknem megnégyszereződött. Az elmúlt évtizedben már tíznél több településről érkeztek a zenélni vágyó gyerekek.

A 35 év alatt többen vannak, akik a fertődi zeneiskola tanulójaként kezdték meg alapfokú tanulmányaikat, és azóta zenetanárként, zenekari muzsikusként, egyházzenészként-kántorként, orvosként, jogászként, tanárként, stb dolgoznak itthon vagy külföldön, illetve még zenei középfokú és felsőfokú intézmény tanulójaként készülnek zenei pályára.

A zeneiskola a település életében a közművelődés egyik bástyája. Bizonyítják ezt rendezvényeink, a J. Haydn-Emlékszoba létrehozása, a városi ünnepségeken, nemzeti ünnepeken, kiállítás-megnyitókon való rendszeres jelenlétünk, közreműködésünk.

1995-ben a megyében egyedül a fertődi zeneiskola adott otthont a IV. Európai Ifjúsági Zenei Fesztivál rendezvényeinek.

A Kultúrával a Nyugat Kapujában elnevezésű nemzeti fesztivál kistérségi döntőjének szervezője volt intézményünk, amelyen tanulóink, kamaraegyütteseink is szép eredményekkel jeleskedtek.

Az elmúlt másfél évtized munkájának a gyümölcse, hogy a régebben meglévő Házi Zongora Versenyen túl, több hagyományteremtő rendezvény kezdeményezője lett az iskola. Ezek pedig:

-Zene Világnapi Hangverseny, (vendégünk volt Szekendy Tamás zongora, csembaló, orgonaművész, a szombathelyi Capella Savaria Régizene Együttes, a „Kodály-évben” a Boglya Népzene Együttes, a Balassi-évben Kobzos Kiss Tamás, továbbá Jancsovics Antal-karmester, Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző, Cs. Varga István irodalomtörténész professzor, Jáki Sándor Teodóz bencés szerzetes, zenetudós.)

-Az advent üzenetét templomi koncertekkel igyekszünk még bensőségesebbé tenni.

-Évente megemlékező ünnepséget és hangversenyt tartunk J. Haydn emlékére. Előadást tartott iskolánkban: Kovács Sándor karnagy, Kovács Sándor, Földes Imre. zenetörténész (…) .

-Tanévenként Pedagógiai Szakmai Napot, továbbképzést szervezünk a furulyát oktató tanároknak.

-„Zenetörténeti emlékhelyek a történelmi Magyarországon”- címmel tanulmányi kirándulásokat szervezünk. Az útvonalat évenként váltogatva, tanulóinkkal jártunk Rohrauban, Joseph és Michael Haydn szülőházában. Megtekintettük J. Haydn kismartoni és bécsi lakóházát, a gumpendorfi templomot, ahol temetési szertartásán felhangzott M. Haydn (mások szerint Mozart) Requiemje.

Jártunk Liszt Ferenc szülőházában az egykori Sopron megyei Doborjánban.

Gróf Széchenyi István egykori birtokán átutazva mindig megemlékezünk róla, aki a „legnagyobb” magyarnak Szent István királyt tartotta.

Széchenyi István mindennapi imádsága:

MINDENHATÓ ISTEN, – hallgasd meg mindennapi imádságomat. | Töltsd el szívemet – angyali tisztaságú szeretettel – embertársaim iránt, – hazám iránt és honfitársaim iránt! ½ Világosíts meg egy Kerub szellemével – és gondolkodó erejével.

Engedd, a jövendőbe pillantanom; – a jó magot a rossztól megkülönböztetnem. ½ Sugalld nekem, – mit és hogyan kell kezdenem, – hogy egykoron a talentummal, – melyet reám bíztál, – elszámolni tudjak. ½ Gondolkozni és dolgozni akarok – éjjel-nappal, – éltem fogytáig. | Gyarapítsd, ami jó, – tipord el születésekor, – ami netán rossz gyümölcsöt teremne. ½ Segíts nekem, – hogy a világon mindent – lelkem igaz alázatával – szemlélhessek és kezdhessek, ½ Ez imádságom ne mondassék, – hanem szüntelen cselekvés által – küldessék a mennybe.

Amen. [1826.dec.10.]

-Megcsodáltuk a fraknói várban az Esterházy-kincseket, a várkápolna freskóit stb.

Kodály születésének 125. - halálának 40. évfordulója küszöbén Fertőd zeneszerető polgárai, az egykori Süttöri Római Katolikus Dalárda és a méltatlanul megszüntetett Fertődi Haydn Kórus még élő tagjai karnagyukkal, Kovács Sándor nyugalmazott főiskolai docenssel együtt- sokat meséltek Kodály 1957-es fertődi látogatásról…

Kodály Zoltán fertődi útjáról készült fényképeket, dokumentumokat először 1991-ben láthatták az érdeklődők, amikor az Eötvös Alapítványtól elnyert pályázati támogatás eredményeképpen e sorok írója emlékkiállítást rendezett a Fertődi Haydn Kórus tiszteletére. Ennek a látogatásnak tanúja a Muzsikaház emeletén található Helytörténeti Kiállítás egyik szobája, ahol plakátok, meghívók, sok-sok fénykép idézi a szép ünnepet, de a 2005-ben megjelent Fertőd helytörténetét bemutató tanulmánykötet (Hazánk Kiadó-2006/ISBN 963 7586 73 3) zenetörténeti fejezete is megörökítette ezt az eseményt.

Felejthetetlen utazást tettünk Kodály első népdalgyűjtő útján a Felvidéken. Útikalauzunknak sikerült megnyerni Kodály Zoltán egykori munkatársának, lelki atyjának rendtársát, Jáki Sándor Teodóz bencés atyát, akinél nem találhattunk volna a táj néprajzáról, zenei nyelvezetéről, kultúrtörténetéről többet tudó és azt tanítani, átadni képes vezetőt! Járva a csallóközi és mátyusföldi kis falvakat, koszorúzva az emlékhelyeket énekeltük az ott gyűjtött népdalokat. Gerencsér - Gerencséri utca…, Csitár - A csitári hegyek alatt…. Kolon - Meghalok, meghalok…, Zsére - Száztalléros katonának, ahogyan mindenki ismeri A jó lovas katonának… stb. Deáki egykor bencés templomában Teodóz atya előadásában hallhattuk a Halotti beszéd és könyörgést, amely a Pray-kódexben maradt ránk.

Könyvkiadással is megemlékeztünk Kodály Zoltánról, fertődi látogatásáról. [Emlékezés Kodály Zoltánra (ISBN 978-963-06-2787-0), kiadta az Esterházy Pál Alapítvány]

Az iskola életéből a megpróbáltatások sem maradtak ki.

2007 óta nagy nehézségekkel kellett megküzdenünk, mert a nem fertődi tanulók, csak úgynevezett működési költségkülönbözet megfizetése árán (c.60.000,-Ft/év/fő, a térítési díjon felül) tarthatták meg tanulói jogviszonyukat egy képviselőtestületi határozat következtében.

Ekkor sok tanulót vesztettünk. Az iskola léte volt a tét.

Nagy öröm és megtiszteltetés volt, hogy a bajban Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző, valamint a szülők és a volt tanítványaink is kiálltak az iskola mellett. A zeneiskolai oktatásban érintett önkormányzatok is, szinte kivétel nélkül jelentős anyagi áldozatot hoztak tanulóik zenetanulásának biztosítása érdekében.

Tisztelettel mondok köszönetet több vállalkozónak is önzetlen segítőkészségéért, továbbá a nevük elhallgatását kérő szülőknek!

Az Esterházy Pál Alapítvány is sokat segített-segít az iskola működésében. Az alapítvány számos kiadvány, CD-lemez és a Fertődi kalendárium kiadója is egyben. Kiadványaink listáját, a publikációs jegyzéket az iskola honlapján (www.haydnzeneiskola.hu) bárki megtekintheti, azokat megrendelheti.

2007 óta tudjuk - nemcsak hisszük-, hogy „nem mindig ember, aki sorsot intéz”. Deo Gratias!

2009-ben az egész évet J. Haydn emlékének, iskolánk névadójának szenteltük. (Zenei vetélkedők, rajzverseny, előadások, rendhagyó zeneirodalom-órák, emlékfaültetés a Muzsikaház udvarán… .)

Lőcsei Gabriella a Magyar Nemzet cikkében így írt: „Fertődön igazából csak a Haydnról elnevezett zeneiskolában folyamatos a Haydn-emlékév programja…”

Köszönöm, köszönjük Bors Anikónak (egykori tanítványunknak), Radnóti-díjas versmondónak, és Varga László tanító úrnak, hogy jeles napjainkat szép versmondásukkal tették még emlékezetesebbé!

-A Regionális Furulyaversenyt 2012-ben harmadik alkalommal tartjuk, melyre nagy számban érkeznek hozzánk tanulók a Dunántúlról, a székesfővárosból is, de már külhonból is.

Ennek előzménye, hogy a ’80-as évek közepétől már rendezett iskolánk furulyás találkozókat, sőt két alkalommal az országos versenyek elődöntőjét is megszerveztük.

Országos elismerést kivívó kiadvány, Walter van Hauwe holland furulyaprofesszor munkája: A korszerű furulyaiskola, amelyet az első magyar nyelven megjelent furulyamódszertan. (Bertha János magánkiadványa.)

Iskolánk a régizenét megtestesítő tanszaka 2003-ban és 2010-ben CD-lemezt jelentetett meg: Reneszánsz és barokk kamarazene, [HCD248] majd Furulyamuzsika [EPA-2] címmel.

Tanszakaink igyekeznek eredményesen részt venni megyei és regionális rendezésű fesztiválokon, zenei versenyeken. (A tanulmányi eredményeket külön fejezetben tárgyaljuk.) Országos megmérettetések dobogós eredményeivel is büszkélkedhetnek az iskola tanárai, növendékei.

Iskolánk az 1984-ben megkapott épületet, berendezését, nagy gonddal óvjuk, hangszerparkját, könyv és hangtárát fejlesztjük, hogy a XXI. századi követelményeknek is megfelelve tudjuk nevelni-oktatni tanulóinkat.

Az igazgatói kinevezés teljes embert kíván, de vezetőként is fontos feladatnak tartottam, tartom a szakmai munkát, a szakmai előmenetelt és a szakmai megfelelőséget, azt, hogy a furulyatanszak töretlen lelkesedéssel működjön. Sokszoros energiát igényelt, hogy mindkét feladat az igényesség követelményének megfeleljen, hiszen másképpen nem érdemes… . Azt hiszem ennek az elszánt munkának tudható be, hogy az igazgatói óraszám miatt átlagosan tíz főt számláló fertődi furulyatanszak „versenyképes” a megyeszékhelyek kétszáz tanulót számláló tanszakaival is. (Lásd.: a tanulmányi eredmények c. fejezetet). Végül is ezek elemzése inkább a külső szakemberre vár, maradnék inkább a száraz tényeknél.

Számomra mindig tudott volt, hogy a költségvetés kereteit meghaladó kívánságokért külön kell fáradni. A több, mint félszáz un. kispályázaton hangszerekre, berendezésre, eszközökre, programokra közel 14 millió forintot sikerült nyerni. (…)

A zeneiskola bejáratánál egykor egy Shakespeare idézet fogadta az érkezőt:

„… minden kemény és konok dühöt / A zene megszelídít egy időre. / Az ember, aki legbelül zenétlen, / S nem hat rá édes hangok egyezése, / Az kész az árulásra, taktikára, / S szelleme tompa, mint az éjszaka / S érzelme komor, mint az Erebus:

Meg ne bízz benne. Hallgass a zenére.”

(A Velencei kalmár, 5. felv. I. szín)

Most ezt szeretném Falu Tamás versével kiegészíteni:

„Bennem a hangok színné válnak,
Csilingelnek a színek, árnyak,
S mikor a szín, hang összecseng,
Megérezlek, nagy égi csend.

Alkonyi tóvá mélyül a lelkem,
Hallom szívem zenélni csendben,
Zengő tükörré olvadok...
Belém néznek a csillagok.”

(Harmónia)

Hálásak vagyunk az elődeinknek az iskola alapítóinak és fenntartóinak, hogy a 35 éves iskola megalakulására méltóképpen emlékezhetünk.

A művészet Isten legszebb ajándéka, szeressük, műveljük azt a harmadik évezredben is!

—