Mélyen tisztelt Gyászoló Család!*

 

Mélyen tisztelt Gyászoló Gyülekezet!

 

Fájdalomtól megtört Liszt Kórus!

 

 

A megdöbbenés, a fájdalom érzete mondatja velem a talán túlzásnak ható, de nagyon is őszinte mondatokat: egyszerűen nem tudjuk elképzelni a város zenei életét Kollár Kálmán nélkül!

„A zene a legnagyobb jótétemény, amit halandók megismerhetnek.”

Ez a gondolat  példázta az ő egész életét.

 

Tisztelt Gyászolók! Szörnyű itt állni Önök előtt, és vívódni gondolatainkkal, fájdalmas szavainkkal. A szívet marcangoló hír hallatán tudtuk, és éreztük, hogy mondani kell majd valamit, hogy beszélni kell: – hiszen nem lehet szó nélkül elviselni azt az űrt, ami Kálmán elvesztetése után itt maradt,  

            - hiszen túl kell lépni az első reakción, ami e szörnyű hír hallatán erőt vett rajtunk, hogy „az nem lehet, hogy nem vagy köztünk többé”,  

- hogy “ez nem történhetett meg”! Megtörtént!

Órák, napok után is csak a meg nem értett szavak, és a fájdalmas jaj kiáltás:  a „MIÉRT??!!!” dörömböl gondolatainkban.

Mert nem tudjuk még gondolatban elfogadni azt:

-        hogy nem jön be többé a Zeneiskolába,

-        hogy nem halljuk hétről-hétre hegedűje gyönyörű hangjait,  

-        hogy nem vihetjük hozzá a beteg hangszereket, amelyeket óriási szeretettel és szakértelemmel javítgatott, gyógyítgatott,

-        hogy nem halljuk többé a vicceket, amelyekkel mindenkit fel tudott vidítani,

-        és hogy soha többé nem jön be a mellettem levő tanterembe, amit pedig olyannyira szeretett, hogy szinte a második otthonának tekintett. 

Mert soha nem gondoltuk, hogy eljön az idő, amikor nem lesz közöttünk. Hiszen 80. születésnapja előtt 1 hónappal még fiatalos lendülettel tervezgetette munkáját, tanította tanítványait, irányította drága kórusát. És most itt van a felfoghatatlan, az elfogadhatatlan fájdalom, amivel meg kell birkóznunk!

Drága Kálmán!

Te annyi ember életét érintetted meg, szépítetted meg, hogy a gyászolóknak bármilyen hosszú lenne a felsorolása, az csak töredékes maradna. Hiszen kolléganőiden, kollégáidon kívül fel kellene sorolni növendékek százait is, akiket 1959. óta – több mint fél évszázados tanári pályafutásod alatt - tanítottál a hegedű és a zene szeretetére. Velünk együtt ők is úgy fognak Rád emlékezni, mint az egyik legcsodálatosabb, legmelegebb szívű emberre, zenetanárra. Önzetlenségedet, melegszívűségedet, és nagyszerűségedet bizonyítja, hogy bármikor fordulhattak hozzád kéréssel, Te soha nem mondtál nemet!

Nemcsak hegedűjátékaidba, de kórusod vezénylésébe is’ néha a megsemmisülésig élted bele magad, bizonyítva a hallgató számára, hogy ízig-vérig muzsikus voltál, érzékeny, finom művészlélek!

Kimagasló zenei tehetségedre már kisgyermek korodban felfigyeltek, s ekkor kaptad Feri bácsitól (a lovászpatonai tejes embertől) azt a kis hegedűt, amin elkezdhettél ismerkedni a húrok varázsával. Ezután csillapíthatatlan vágy kerített hatalmába, hogy Te’ saját magad készítsd el hangszeredet. El is készítetted, és nem voltál több mint 15 éves. Tanárod – Barsi Ernő bácsi – segítségével és áldozatos munkájával sorra nyerted a zenei versenyeket.

Kiváló eredményeiddel nemcsak tanáraid, de pályatársaid, osztálytársaid és korosztályod figyelmét is felhívtad magadra. Az általad felállított példakép sokak számára követendő példa volt.

Sikereidet megsokszoroztad főiskolás éveid alatt, majd tanári pályafutásod alatt tanítványaiddal már csak megkoronáztad.

Munkád során lelkes és lelkesítő voltál! Példamutatóan hittél abban, hogy a zene erkölcsi törvény, mely lelket kölcsönöz a mindenségnek, és szárnyat ad az elmének!

 

Életed utolsó pillanatáig hitted, hogy a zenében feszülő érzéseket és a benne rejlő üzenetet nemcsak megérteni, hanem megélni, megtapasztalni kell. Ezeket a mindent elsöprő érzéseket a Veszprémi Passió megírásakor átélted. Sokan mondják, hogy utolsó erőidet felemésztve fejezted be életed fő művét.  

 

Drága Kálmán!

Tudom, hogy a zene, a hangok, a dallamok, életed utolsó pillanatáig ott voltak a fejedben! Már nem tudtad énekelni, nem tudtad dúdolni a dallamokat, nem játszottak ujjaid a húrokon, de a hangok ott voltak a fejedben.  Tudtuk ezt abból, hogy – bár már nem volt erőd karodat felemelni, de az ujjaiddal mégis – vezényeltél.  Akik ott voltak Veled utolsó napjaidban, tudták, hogy a Veszprémi Passió után, gondolataidban már a Karácsonyi Oratórium van készülőben.

Most elérkezett a felfoghatatlan, elfogadhatatlan, kényszerű pihenés, ahonnan hitünk szerint figyelsz minket, s láthatatlanul ugyan, de továbbra is segítesz mindannyiunkat. Tudjuk, hisszük, hogy lélekben továbbra is segíted munkánkat. Mi megfogadjuk, hogy égi jeleidre figyelünk, s lelki szemeinkkel kisujjad rezdülését továbbra is látjuk, s követjük.

Meghajtjuk fejünket hamvaid előtt, meghajtjuk fejünket a család, és „Drágáid” előtt, és érezzük, milyen súlya van ezeknek a perceknek, amit a hűvös elme az élet velejárójának, az érző lélek pedig feldolgozhatatlan fájdalomnak tekint.

 

Búcsúzunk Tőled Kálmán, aki színt és lelket adtál a város zenei életének, és 53 éven keresztül a Zeneiskolának is.

 

Búcsúzik Tőled a Zeneiskola vezetése, Hegedű tanszaka, Tanári kara, dolgozói és 800 növendéke, akik közvetlen, vagy közvetve de ismertek, tiszteltek és szerettek.

 

Tisztelt Gyászoló Gyülekezet!

Most állítsuk meg a mutatók járását, szűnjön meg az idő egy percre, mert szeretett Kálmánunk megérkezett a végtelen térbe, az örök időbe.

S aztán induljon újra a szerkezet, immáron nélküle, de mindig vele, mert Kollár Kálmán hegedűtanár, kiváló karnagy eggyé vált az örökkévalósággal, s elválaszthatatlan része lett immár a Zeneiskolának!

 

„Csillagok közt élsz már,

angyalok közt jársz,

ott, ahol csendből épül vár,

s igaz lelkedre az Isten vigyáz már”

                                         Drága lelked nyugodjék békében!

 

                                                                 Király-Spengler Zsuzsanna

 

KOLLÁR KÁLMÁN (1932-2012) életútja

 

 

 

Kollár Kálmán 1932-ben született Lovászpatonán. A győri bencés gimnázium befejezése után a győri tanítóképzőben diplomázott, majd elvégezte a Budapesti Pedagógiai Főiskola általános ének-zenei tanári szakát. A Zeneakadémia győri kihelyezett tagozatán hegedűtanári diplomát, majd a budapesti Zeneakadémián karnagyi képesítést szerzett. Győrben kezdett tanítani, 1958 óta élt Veszprémben.

1959-től a Csermák Antal Zeneiskola főállású, majd nyugdíjas tanára volt. 1963-tól haláláig megszakítás nélkül volt a Veszprémi Liszt Ferenc Kórus művészeti vezetője, karnagya és hat évig vezette a Zirci Bányász Vegyeskart, nyolc évig a Péti Munkás Férfikart, és több mint tíz esztendeig a rendkívüli eredményeket elért Kállai Éva Gimnázium Leánykarát, később vegyes karát is.

Számos kitüntetést kapott: SZOT Díjas, Veszprém Város Díszpolgára és Pro Urbe díjasa, valamint a Veszprém Megyei Érdemérem és Művészeti Díj tulajdonosa. 2002. augusztus 20-án a Parlamentben átvehette a Magyar Köztársaság Érdemérem Lovagkeresztje kitüntetést, 2009. január 22-én pedig a Magyar Kultúra Lovagja címet nyerte el. 2009-ben szülőfaluja, Lovászpatona díszpolgárává választják, valamint a Csermák-díj, illetve szakmai pályafutásának elismerésként KÓTA életműdíjat kap. 2011. október 23-án veheti át az Örökségünkért Érem kitüntetést.

Szervező munkájával hagyományossá tette (20 év alatt 10 találkozó zajlott le, 8 ország 42 együttesének részvételével) a magyar zenei élet Veszprémhez kötődő rangos eseményét, a Nemzetközi Romantikus Kóruszenei Találkozót. Tanulmánykötet írt „Zengj nekünk dalt" címmel a Kodály vegyes kari kötet dupla CD-jéhez. 2006 és 2011 között elkészítette a veszprémi székesegyház levéltárában fellelt művekből a Musica Antiqua Vesprimiensis eddig négy lemezből álló sorozatát.

Zenepedagógusi munkássága méltón él tovább tanítványaiban, akik tevékenységükkel, hazai és nemzetközi szinten is elismerést, és számos nívódíjat vívtak ki a veszprémi zenei műhely számára. (Tanítványai többsége zenei tanulmányait felsőbb szinten is folytatta, ahol kimagasló hangszeres tudásukkal nemcsak pályatársaik, de tanáraik figyelmét is magukra vonták.)

Gazdag szakmai tapasztalatát mint megyei szakfelügyelő szívesen adta át kollégáinak. Ma is rendszeresen zsűrizik, és vesz részt különböző szintű versenyeken, ahol hozzáértő véleményével segíti a növendékek és tanáraik szakmai fejlődését.

A Liszt Ferenc Kórus karnagyaként, tapasztalt és magas színvonalú szakmai vezetésével sikerekben gazdag, kimagasló érdemeket szerzett nemcsak Veszprémnek, de az országnak is.

Az általa vezetett Liszt Ferenc Kórus legrangosabb elismerései:
1973 - Arezzo (Olaszország) I-II-III. helyezés
1974 - BBC I. díj (avantgarde kategóriában)
1975 - Tours (Franciaország) Köztársasági Elnöki Különdíj
1976 - Montreaux (Svájc) I. díj nőikarban I. díj vegyes karban
1983 - Arezzo nőikar I. díj, vegyes kar I. díj
1988 - I. Budapesti Nemzetközi Kórusversenyen, aranydiploma
1993 - Llangollen (Wales) verseny, II. díj
1998 - Minősítő hangverseny - Hangversenykórus Summa Cum Laude
2000 - II. Budapesti Kodály Zoltán Kórusverseny - vegyes kari kategória I. díja
2002 - Elkészül Kodály 24 vegyes kari művét tartalmazó dupla CD „Zengj nekünk dalt" címmel, melyhez Kollár Kálmán tanulmánykötetet is írt.
2007 - A kórus elnyeri a Magyar Művészetért Díjat és Prima Primissima Díjat kap
2008 - Kettős Jubileum: A kórus 50. éves, Kollár Kálmán pedig 45. éve vezeti a kórust.
2009 - Kollár Kálmán elnyeri a Csermák-díjat és a Magyar Kultúra Lovagjává ütik
2010 - Augusztus 20-án önálló koncert a Salzburgi Dómban, Czifra János meghívására
2011 - Június 18-án a kórus és karnagya átveszi a Magyar Örökség Díjat, és ezzel bekerül a „Magyar Szellem Láthatatlan Múzeumába". A kórus neve beírják az Aranykönyvbe, amit a Magyar Nemzeti Múzeumban őriznek.

Kollár Kálmánnal 2011-ben riportot készített a Veszprémi Portré. : http://vportre.hu/2011-osz/keszen-kell-lenni-mindenre

Forrás: http://www.lisztkorustarsasag.hu/  
            http://www.mosoly100.hu 
            http://www.veszprem.hu
 

 



* Elhangzott 2012. július 14-én a Szentmisével egybekötött búcsúztatón a veszprémi Szent Mihály Bazilikában.  Kollár Kálmán  karnagy úr hamvait  ugyanitt, a Szent Mihály Bazilika Altemplomában  helyezték végső nyugalomra. A búcsúztatót a Csermák Antal AMI iskolatitkára, Király-Spengler Zsuzsanna írta, aki a Kollár Kálmán által vezetett Liszt Ferenc Kórustársaságban 20 éve énekel