Napjaink zenéi I.

A 38. Korunk zenéje fesztivál ebben az évben szeptember harmincadika és október tizedike között került megrendezésre. Két helyszínen hat hangverseny csendült föl, hogy összesen harmincegy mű között, tizenkilenc ősbemutató hangozzék el, huszonnyolc magyar zeneszerző tollából. Talán ezek a számok önmagukban is jól mutatják a rendezvény fontosságát, az igényes zenekultúra terjesztésében, megismertetésében betöltött szerepét.

Az első koncert az MR Szimfonikusok és az MR Énekkar szólistáinak közreműködésével jött létre az Olasz Kultúrintézetben. A szólisták Rivka Golani és Bársony Péter brácsaművészek voltak, Vajda Gergely vezényelt. A hangverseny nyitószáma, Eötvös Péter (1944) magyarországi bemutatóként elhangzott Schiller, energische Schönheit [Schiller, energikus szépség] (2010) című darabja volt. A mester Schiller: Levelek az ember esztétikai neveléséről című művének olvastán inspirálódott. A veretes szavak, a magasztos gondolatok valóban alkalmasak arra, hogy zenei megfogalmazást nyerjenek. A szöveg német nyelven szólal meg, az idézetek a 16., a 9., és a 3. levélből valók. A háromtételes kompozíció nyolc énekhangra, nyolc fúvósra, két ütősre és harmonikára íródott. A zeneszerző az ismertetőben közölt interjúban (Eötvös Péter beszélgetése Björn Gottsteinnel) azt emeli ki, hogy művében az egyszerűségre, szikárságra, érthetőségre törekedett, mindig szem előtt tartva Schiller világos, pontos stílusát. A megszólaló zene azonban változatos, a viszonylag kis létszámú előadó apparátushoz képest gazdag hangzású. Szívesen és sokszor használ ütősöket, valamint az ebben az összeállításban szokatlan harmonikát. Jellemző még az időnkénti Sprechgesangra emlékeztető megoldás, egyértelműen a szövegkiemelés eszközeként. Invenciózus, jól átgondolt kompozíció.

Másodikként Horváth Balázs (1976) Double Cadence avec deux Doubles [Kettős kadencia két kettőződéssel] című darabjának ősbemutatója hangzott el. A négy tételes kompozíció első két tétele a címben is említett kétszemélyes kadencia brácsára, míg a harmadik az elsőnek, a negyedik a második tételnek a megkettőződése. A két szólista felkérésére készült – és nekik dedikált – mű külön érdekessége, ahogy játszik a térrel, az akusztikával. A két brácsás nagyon messze helyezkedett el egymástól – először Golani a terem végében játszott -, majd tételről tételre közelítettek egymáshoz, míg végül a megszokott egymásmellettiséget elérték. A zenekar is két részre osztottan játszott, a sztereo hangzás érdekében. Azonban a zenészek furcsa elhelyezkedése és a szólisták sok helyváltoztatása sem váltotta be maradéktalanul a hozzá fűzött reményeket. A hangzás nem volt annyira különleges, mint a látvány.

A szünet után Hollós Máté (1954) Viole contro violenza [Brácsák az erőszak ellen] című alkotásának ősbemutatóját hallgathattuk meg. Két szóló brácsára és kamarazenekarra írt öttételes kompozíció, melynek páratlan tételei Rivka Golani – akinek az ajánlás is szól – kérésére brácsaduók, míg a párosak az említett kamarazenekari kísérettel szólalnak meg. Igazi klasszikus kötődésű, a hagyományokban gyökerező alkotás. Időnként – elsősorban a negyedik tételben – magyaros, bartókos emlékeket ébresztő, mely nem riad vissza a szép hangzástól sem. Letisztult, kiérlelt kompozíció.

Szintén ősbemutatóként hangzott el Dargay Marcell (1980) szintén Rivka Golani és Bársony Péter felkérésére komponált és szintén nekik dedikált darabja, a Pacific 012. [Békés] (2012) A címről rögtön Honegger Pacific 231 című szimfonikus költeménye jut az ember eszébe, de a szerző mindenkit megnyugtat az ismertetőben, mondván, a kettőnek semmi köze egymáshoz. Míg Honegger műve egy mozdonyról szól, addig az övé a békéről, s a számok sem egy típusra, hanem az évre, illetve a tételek számára utalnak. Dargay zenéje elsősorban a zenei színekre, zörejekre épül. Címét csak a második tétel juttathatja eszünkbe.

A következő ősbemutató Vajda Gergely (1973) Orlando ébredése (2012) című műve volt. A darab címe Virginia Woolf 1928-as regényére utal, melynek főhőse négyszáz évig él, előbb férfiként, majd nőként. A komponista elmondása szerint a zene híven követi a könyvből vett idézetek dramaturgiáját, melyek – a balettzenékben szokásos módon – be is vannak írva a partitúrába. A könyv és a belőle készült film misztikus, varázslatos hangulatát jól fordítja le a zene nyelvére a muzsikából áradó sejtelmesség, álomszerűség. Engem Mendelssohn Szentivánéji álom című kísérőzenéjére emlékeztetett

A hangverseny szólistái, Rivka Golani és Bársony Péter brácsaművészek hatalmas feladatot vállaltak azzal, hogy három koncertre elegendő versenyművet játszottak el egyetlen estén. A számtalan ihletett megoldás és kiváló hangszeres teljesítmény mellett talán ez lehetett az oka a néha előforduló intonációs bizonytalanságoknak és együttjátszási pontatlanságoknak. A koncert karmestere Vajda Gergely volt, aki végig egyenletes színvonalon, érzékenyen dirigált. Kitűnő teljesítményt nyújtottak az MR Szimfonikusok és az MR Énekkar szólistái is.

Összességében egy nagyon izgalmas, érdekes hangversenyt hallhattunk, ahol a magas művészi színvonal és az újdonság varázsa bűvölte el a hallgatóságot.

Eisenbacher Zoltán

38. Korunk zenéje

MR Szimfonikusok

Eötvös Péter: Schiller, energische Schönheit

Horváth Balázs: Double Cadence avec deux Doubles

Hollós Máté: Viole contro violenza

Dargay Marcell: Pacific 012

Vajda Gergely: Orlando ébredése

Rivka Golani – brácsa

Bársony Péter – brácsa

Vajda Gergely – karmester

MR Szimfonikusok és Énekkar szólistái

Olasz Kultúrintézet

2012. szeptember 30.