"A minél jobb pozíció elérésére törekszünk"

Dr. Gyimesi László egyeztetésekről, állami fenntartásról, állásokról, nyugdíjazásról

A Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének főtitkára, a Magyar Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöke azt mondja, hatalmas változás zajlik az oktatás területén, és még rengeteg a kérdőjel. De dr. Gyimesi László esélyt lát arra, hogy az iskolák állami átvételével mérséklődik a korábbi, az önkormányzatok helyzetéből fakadó egyenlőtlenség.

- Hogyan látja a 2013-as évkezdetet a zenepedagógusok szempontjából?

- Ők is sajátos helyzet részesei, hiszen ebben az időszakban olyan átmenet megy végbe, amely az egész iskolai oktatást érinti, és ennek során az intézmények túlnyomó többsége önkormányzatiból állami fenntartásúvá válik. Ez hatalmas változás, mivel azonban a tanév közepén járunk, így jogi értelemben nincs közvetlen hatása, hiszen alapvető kérdéseket, tanulói, pedagógusi jogviszonyokat elvileg nem érint. Folyik tehát tovább a munka, de természetesen, mint minden átalakulásnak, ennek is vannak hatásai. Talán az egyik legnagyobb változás, hogy most már nem az önkormányzat az iskolák fenntartója és egyben a pedagógusok munkáltatója, hanem az állam, és ezt a feladatot a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ látja el, a hozzá tartozó, tankerületi hálózattal. Az átalakulásnak most éljük az első napjait. Jelenleg is folynak az átadások-átvételek, amelyek körül azért rengeteg a kérdőjel. És természetesen maga a változás ténye pedig önmagában hordozza azt a veszélyt, hogy rosszabb lesz, mint előtte.

- Milyen változások várhatóak a zenei területen?

- Magában az a tény, hogy a zenepedagógusok a Klebelsberg Központ alkalmazottjaivá válnak, önmagában nem eredményez nagyobb változást, ahogy a tankerületek sem. Természetesen már most előkerültek olyan kérdések, amelyek megoldásra várnak, mint például a több intézményben ellátott tanítás problémája, ami eddig a különböző munkáltatók miatt csak egyeztetési kérdés volt. Most, hogy egy a munkáltató, jogi kérdéssé vált.

- De gondolom, mivel a Klebelsberg Központ lett a munkáltató, ezért szükség van arra, hogy a szakszervezettel is kapcsolatba lépjenek, kommunikáljanak.

- A vonatkozó jogszabályok ugyanúgy kiterjednek a fenntartóra munkaviszonyok létrehozás és megszüntetésekor, s ez utóbbi szokott bennünket érinteni... Maguk a közalkalmazotti jogviszonyok változatlanok maradtak, jogfolytonosak, a szerzett jogok nem enyésznek el a jogutódlással. A felmentés vagy a jogviszony megszüntetése ugyanolyan eljárásban, a KJT alapján történhet csak, mint korábban, az előző fenntartónál. Egyébként a zeneoktatás terén a feladatok hiánya kevesebb veszélyt rejt, mint a közismereti tárgyaknál, hiszen a zenét tanulók létszáma lényegében változatlan, hosszú idő óta csupán 10%-kal nő vagy csökken. Ha pedig a feladatellátás nem változik, akkor a pedagógusi létszámban sincs nagy mozgás.

- Ezek szerint a zenepedagógusi területen nem kell létszámleépítéstől tartani?

- Valamilyen mértékű változás minden évben bekövetkezik, ezt azonban természetesnek tekinti a rendszer, mindez talán a nyugdíjbavonulásokkal megoldható. Ami valóban lényeges, az a 2013. szeptembertől hatályba lépő rendszer, amely az óraszámok új szabályozását jelenti. Ha a munkaidő szabályokat a lehető legmerevebben alkalmazzák, az elvileg indukálhat ezen a területen is pedagóguslétszám-csökkentést. Azonban itt is folynak még különböző egyeztetések arról, hogyan értelmezzük a heti munkaidő számítását. A leginkább kockázatos részt az eddig kötelező óraszámnak nevezett, heti 22 órának és az új szabályozás elnevezése szerinti tanítással töltendő, 22-26 óra közötti idősávnak a felhasználása jelenti, hiszen kérdés, ez milyen módon történik. Úgy vélem, hogy ahol a heti 22 óra éppen teljesült, ott nem jelent különösebb gondot, viszont ahol túlórát kellett elrendelni (amit most az új bérrendszer majd kompenzál), olyan helyzet is kialakulhat, hogy valaki kevesebb óráért is ugyanazt az összeget kaphatja, mint aki többet teljesít. Ezek persze jelenleg még jóslatok, nem látszódik az átfogó kép. Sok múlik a helyi munkaszervezésen is.

- A központosítás viszont biztos, hogy csökkenti a vezetői posztokat.

- Az valószínű, hogy a jövőben az iskolák nagyon sajátos jogi szerkezetű létesítmények lesznek, igazgatójuk csak a vezetői jogok szűkített változatával rendelkezik, s gazdálkodásukban gyakorlatilag szinte semmilyen önállósággal sem bírnak a bérezésre vonatkozóan. A béralkuk terepe a következő években nem az iskola lesz, noha az elmúlt években már el is felejtettük, hogy mi az... A pedagógiai munka természetesen továbbra is ezekben az intézményekben folyik, de gazdaságilag teljesen önállótlan intézményekké válnak. S valóban kérdés, hogy szükséges lesz-e mindenütt annyi vezetői státuszra, s hogy mindez hogyan működik a gyakorlatban.

- A Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének képviseletében többször járt egyeztetésen Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkárnál. Ez azt jelenti, számít a véleményük?

- Az átalakítás során, de már ezt megelőzően is sokkal intenzívebbé vált az együttműködésünk, és ez mindenképpen előnyös. Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy az oktatásügynek elsőszámú vezetőivel való tárgyalások nem helyettesítik a naponta, munkahelyeken jelentkező ügyek megoldását. Tudunk egyeztetni jogszabályokról, nagyobb hatású, országos intézkedésekről, valamennyire megpróbáljuk közösen felmérni ennek a hatásait, és ebben a folyamatban természetesen a minél jobb pozíció elérésére törekszünk. Reformlépésre szánta el magát oktatásügyben a kormányzat, amit lehet így és úgy is értékelni. A zeneoktatás, a művészetoktatás szempontjából az, hogy az állam kötelező feladatként átvállalja az alap- és középszinten történő művészeti oktatást, mindenképpen előnyöket tartogathat. Hiszen így nem egy-egy fenntartó helyzetétől függ, hogy ezt a tevékenységet folytatja-e, és az oktatáshoz hozzá tud férni a gyerek, szülő egyaránt. Jelentős különbségek akadnak az egyes önkormányzatok között, s ha ennek az intézkedésnek köszönhetően létrejön valamilyen kiegyenlítődés, az hasznos. E téren más a helyzetünk, mint általában a közoktatásnak, hiszen a zenetanítás szerves fejlődés eredményeképpen tart ott, ahol. Hagyományokra építő típusú oktatás, nem meghatározóak benne forradalmi átalakítások. Ellentétben a NAT módosításokkal, a zeneoktatás alapkérdéseiben nagy viták nem voltak, és most sincsenek.

- S az állami finanszírozásból gondolom az is következik, hogy megszűnik a normatíva...

- A normatív finanszírozás még ebben a tanévben megmarad a nem állami iskoláknál. Ugyanakkora összeggel, mint korábban, és a szülőknek is ugyanannyit kell fizetniük. 2013. januártól a többi esetben pedig az állam fizeti a pedagógusok bérét, járulékait. A nagy állami rendszer kapcsolatai is átrendeződnek most, egymással összefüggő módon, és az önkormányzatoktól komoly adósságátvállalás is történt. Hogy ennek milyen hozadéka van, nem tudom megítélni, nehéz átlátni ezt a hihetetlen mennyiségű változást. Némi tapasztalat már akad az elmúlt évből, amikor a megyei fenntartású iskolák kerültek át állami kézbe.

- Mennyiben érinti a zenepedagógusokat az új rendelkezés, amely szerint a közalkalmazottak nem kaphatnak egyszerre fizetést és nyugdíjat is?

- Ez rájuk is vonatkozik, s minderről már törvény és kormányhatározat is született. Maga a „kettős jövedelem” tilalma 2013. július 1-jétől lép életbe, melynek a lényege az, hogy a dolgozó egyszerre nem kaphat közalkalmazottként fizetést és öregségi nyugdíjat. S tényleges nyugdíjasokról beszélünk, tehát olyanokról, akik betöltötték az öregségi korhatárt. A közalkalmazottnak 2013. április 30-ig kell bejelentenie a nyugdíjbiztosítónál közalkalmazotti jogviszonya létezésének a tényét, és amennyiben ez fennmarad, akkor július 1-től szünetel a nyugdíja. Egyéb tekintetben továbbra is nyugdíjasnak minősül. Aki nem nyilatkozik, és van közalkalmazotti jogviszonya, értelmezésem szerint jogellenesen veszi fel a nyugdíját is, és ez visszafizetési kötelezettséget jelent. A művészetoktatási területen is foglalkoztatnak nyugdíjasokat, akik tapasztalatukkal, tudásukkal nyilván hozzájárulnak az értékes tevékenységekhez. A mai fizetési és nyugdíj mértékek mellett méltánytalan eljárásnak tartom az intézkedést, amely generációs konfliktust is hordoz magában, emellett vitatható módon tesz különbséget munkajogviszonyok alanyai között, nem beszélve a polgári, vállalkozási jogviszonyokról. Mindez a társadalombiztosítási nyugdíjról szóló törvény módosításával megszületett szabályozás. Van azonban egy másik szabály, egy kormányhatározat, ami a közalkalmazottakat foglalkoztatók, ezen belül csak a miniszter által irányított vagy felügyelt költségvetési szervek számára ír elő kötelezettségeket, és ez alapján az ilyen szervezeteket vezető munkáltatóknak az öregségi nyugdíjasok közalkalmazottaknak nagyon rövid időn belül – kivételek mellett, mint például a felsőoktatás oktatói – fel kell mondaniuk. A felsőoktatás kivétele, azonban nem a korábbiakban említett „kettős jövedelem” tilalma alóli kivételt, hanem a felmondási kötelezettség alkalmazása alól jelent kivételt.

- S milyen esetben beszélhetünk kivételekről?

- A felsőoktatás oktatói mellett olyan esetben, amikor a közalkalmazott további foglalkoztatásához különösen fontos érdek fűződik, vagy ha azt az adott intézmény alapfeladatainak az ellátása indokolja. De ebben az esetben a kormánytól előzetes véleményt kell kérni, s ha ez megnyugtató, akkor lehet szó további foglalkoztatásáról. Mi úgy gondoljuk, hogy a zeneiskolák hiányhangszeres tanárai esetében alappal lehet az utóbbi szempontra hivatkozni.

- Áprilisig nyilatkozik, miközben márciusig felmondanak neki?

- Olyan nehéz erről a szabályról elfogulatlanul nyilatkozni, de mielőtt válaszolok, elmondom, hogy mélyen nem értek egyet az intézkedéssel, annak eljárásával sem, és kétlem annak célszerűségét. Tudniillik nem ismerjük azt a felmérést, ami megalapozta volna ezeket a döntéseket, a szabályozás például a nyugdíjas közalkalmazottra bízza, hogy döntse el azt, hogy az intézmény alaptevékenységét mennyiben befolyásolja az ő munkája, mert a további foglalkoztatása kérelmén alapul. A kormányhatározat egyben egy további szakmai és foglalkoztatási intézkedést is magába foglal: a megszüntetett közalkalmazotti státuszokat nem lehet fiatalokkal betölteni, sőt még a polgári jogviszonyok létesítését is tilalmazza. De visszatérve a kérdésre, az áprilisig előírt nyilatkozat még júliusig változhat, ezért így, a később született kormányhatározattal együttesen kevesebb a jelentősége. Talán azt érdemes még kiemelni, hogy a jelenlegi szabályozás kit nem érint, mert ez a kör igen széles. Tehát nem vonatkozik a mi területünkön a törvény a munkaviszonyban, vagy más polgári (megbízási, vállalkozási) jogviszonyban foglalkoztatottakra, és nem vonatkozik a kormányhatározat az önkormányzati, egyházi, magán, alapítványi munkahelyekre.

- Ami igazán problematikus része, az a zeneoktatás.

- Így igaz, hiszen egyes hangszeres tanárokból szinte mindig hiány van. Valószínűleg ez esetben – amennyiben a zenetanár kérelmezi a további foglalkoztatását és ezzel szünetelteti a nyugdíját – leírja a munkáltató, hogy az alaptevékenységet nem tudja ellátni, ha nincs más ilyen pedagógus a környéken. S talán meg is fogja kapni az engedélyt. De a pedagógusnak még mindig választania kell a fizetés és a nyugdíj közül, mert valamelyiket kiveszik a zsebéből. Valószínűleg többen az intézkedés alkotmányosságát is vitatják. A nyugdíj járulékfizetés alapján történik, megszerzett váromány, amelyet az állam teljesít. Biztosítás, amelyet fizetek, és amikor a jogszabály szerinti feltételeket elérem, attól kezdve jár. A foglalkoztatási szabályok oldaláról lehet mondani sok mindent, de nagyon gyenge lábon áll az a vélekedés, hogy ezt összekapcsolom egy másik, állami kifizetéssel, mert annak is meg van a maga fedezete: az elvégzett munka. A két dolog, a nyugdíj és a közalkalmazotti fizetés, annyiban közös, hogy mindkettőt az állam garantálja, azonban jogi, fedezeti oldalról nincsenek egymással semmilyen viszonyban. Az a szabály, hogy indoklás és végkielégítés nélkül meg lehet szüntetni a közalkalmazotti jogviszonyt az öregségi nyugdíjas esetében, úgy vélem kellő szabadságot biztosít a fenntartónak, államnak, munkáltatónak a nyugdíjasok foglalkoztatásában, nem látom szükségét az eddig körülírt szabályoknak.

- Ez a zenekari tagokat nem érinti...

- De igen, csak ritkábban. Általában akik elérik a nyugdíjkorhatárt, azok jelentős része el is megy nyugdíjba. Lehet, hogy tanít tovább, de zenekarban állandó jelleggel nem játszik. Van persze kivétel, de az a kevesebb. Nem okoz a zenekaroknál sokkot, sem pótolhatatlan helyzetet mindez. Egy-egy szólóhangszerest természetesen nem könnyű pótolni, de azért lehet. Viszont az már gond, hogyha nem lehet felvenni a helyére senkit. A zenekarok, énekkarok esetében részben az önkormányzati fenntartás, részben a munkaviszonyok e pillanatban védelmet jelentenek. A pedagógusoknál az óraadó státusz valószínűleg sok kérdést megoldana. De ez most még nem megoldás, mert a kormányhatározat a polgári jogviszony létrehozását is tiltja. Az oktatási államtitkárságnak írt levelünkben ezt a megoldást is javasoltuk. Szóval ez ügyben bőven akadnak még kérdések, de folytatjuk tovább az egyeztetéseket.

Réfi Zsuzsanna