Napjaink zenéi IV.

Ismét az Olasz Kultúrintézet adott otthont a 38. Korunk Zenéje Fesztivál soron következő hangversenyének. Ez alkalommal a debreceni Kodály Filharmonikusok léptek színpadra Kollár Imre vezényletével.

Az első műsorszám Sári József (1935) A kalaposmester – szvit zenekarra című alkotása volt. (Ősbemutató). A megegyező című Thomas Bernhardt novellából készült 2008-ban Regensburgban bemutatott azonos című opera egy családi tragédiát mesél el. A szvit nem más, mint a szerző második operájának közjátéksorozata. Maguk a közjátékok az opera feszültségét oldandó kerültek a darabba, de ebben a műben más sorrendben hangzanak el, dramaturgiai megfontolásokból. Az egymást követő részek hangulatukban, kifejezésükben más-más karaktert tükröznek. Változatos, értékes zene. A kis létszámú együttes érzékenyen, jól oldotta meg feladatát.

A szünet előtt Dubrovay László (1943) III. zongoravesenyét adta elő Fülei Balázs. A mű Liszt Ferenc születésének kétszázadik évfordulójára íródott. Egytételes, négy részből összetevődő, magyaros, helyenként bartókos alkotás. Igaz, olykor Hacsaturjánra, vagy Kodályra is emlékeztet. Nagyon sok a kikacsintás, az áthallás, az utalás. Ragyogóan ötletes a harmadik rész indulójának groteszk hangvétele. A negyedikben azután ismét visszatér az első témája, majd hatalmas fináléban ér véget. Kiváló hangszerelés, magával ragadó dallamosság, nagyszerű felépítés jellemzi. A fiatal zongoraművész szépen, plasztikusan zongorázott és a zenekar is érzékenyen muzsikált.

Szünet után a műsor Sáry Bánk (1973) Elrejtett emlékével folytatódott. (Ősbemutató) A zenekarra, vibrafonra, marimbára és tangóharmonikára írt darab szintén Liszt emlékére készült. A cím sugallja az elrévedést, a szomorkás tűnődést, melyet a zene egyértelműen felidéz, kiválóan érzékeltetve ezt a hangulatot. A fafúvósok a középrészben sajnos helyenként nem voltak kellően tiszták, de egyebekben a zenekar kifogástalanul játszott.

A befejező mű, Fekete Gyula (1936) Excelsior! szvitje volt. (Ősbemutató) Ez a kifejezetten dallamosságra, széphangzásra törekedő alkotás ismét Liszt Ferenc jegyében fogant, hiszen a szerző a hasonló című, Lisztről szóló operájából alakította ki. A négytételes szvit Szent Erzsébet zenéjével kezdődik, majd az inas, Spiridion jókedvű, vidám muzsikájával folytatódik. A harmadik rész Liszt hitvallását idézi, végül az utolsó a megdicsőüléssel, a felmagasztosulással zárul. E sokszínűség ellenére a darab a teljes operának csak töredékét mutatta meg.

A zenekar teljes gazdagságában és színpompájában tündökölt, méltó befejezéseképp a hangversenynek. Kollár Imre végig érzékenyen, pontosan, kiválóan dirigált.

Eisenbacher Zoltán

38. Korunk Zenéje

Kodály Filharmonikusok Debrecen

Sári József: A kalaposmester – szvit zenekarra

Dubrovay László: III. zongoraverseny

Sáry Bánk: Elrejtett emlék

Fekete Gyula: Excelsior! – szvit

Fülei Balázs – zongora

Kollár Imre – karmester

Kodály Filharmonikusok Debrecen

Olasz Kultúrintézet

2012. október 9.