„JÓ KOLLÉGA VOLT BODONYI ISTVÁN”

Megrendülten hallottam Bodonyi István halálhírét, hiszen alig pár hónapja, hogy 90. születésnapja alkalmából – köszöntötték /köszöntöttük / régi kollégái, barátai, növendékei a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában.

Nagyon régi – több évtizedes – ismeretség fűzött Bodonyi Istvánhoz. Együtt voltunk a Zeneakadémia növendékei, még a II. világháború előtt. Bodonyi István akkor Waldbauer Imrénél tanult, én Gábriel Ferencnél. 1945 után mindketten Rados Dezsőnél folytattuk tanulmányainkat és természetesen, együtt hallgattuk Szabolcsi Bence előadásait, zeneirodalom óráit, és sokszor találkoztunk Weiner Leónál, a kamarazene órákon. Szorosabb barátság csak jóval később alakult ki köztünk: amikor már mindketten a „Konzi”-ban tanítottunk. Akkoriban a felvételiken, a vizsgákon, és máskor is, sokat beszélgettünk zenéről, növendékekről. Megbeszéltük a régebbi tanítási módszereket, a mostani és a régi követelményeket, – ezekben a dolgokban mindig egyetértettünk. Bodonyi Pista tanácsra, segítségre mindig készen állt. (Sose felejtem el, milyen brilliánsan játszott zongorán – lapról olvasva – amikor megkértem, hogy a brácsa kötelező tárgy vizsgáján – amit akkoriban rám bíztak – segítse ki kíséretével egyik vizsgázó növendékemet.)

Megtiszteltetésnek éreztem – és érzem –, hogy meghívásomra eljött és meghallgatta (Miskolcon tanuló, de Budapesten vizsgázó) egyik növendékem diploma-hangversenyét.

Jó kolléga volt Bodonyi István: szerény és mindig jóindulatú, jóhiszemű. (Szerénységére jellemző, hogy zeneszerzői, karmesteri, jogi tanulmányairól csak nemrég – már halála után – szereztem tudomást.)

Szeretettel gondolok kedves régi kollégámra – Emlékét megőrzöm.

Deák Ágnes

hegedűművész-tanár