D a l l a m a i n k

  

 Húr és vonó rezgéseiben éled  

teremtő rend, mert kéz és lélek  

gondviselő  mozdulatával támad  

a dallam heve: hűség, erő, bánat!  

Az időt daraboló frázis árva 

lélegzetével  létünk méltósága  

emelkedik fel itt:  húr és vonó  

izgalmaként egymásból fakadó 

hangra hang,  közel az idők szívéhez.  

Van hegedű! – s hogy létezik, elég ez 

rémület  vigaszához és reményhez,  

hogy borostyánlakk rozsda-fényeket  

rejtvén  virágot mintázó kezek  

árnyai  között megszülessenek  

dallamaink!  Fáradt szívvel, sóváran  

és megszentelt várakozásban  

a  játékot velük   - ki üdvét megleli -  

örökké szeretné már újrakezdeni.

 

Czigány György