BUZÁS ZSUZSA*

 

Kodály Zoltán pedagógiai célú zeneműveinek felhasználása a zeneművészeti szakközépiskolában

 

Bevezetés

 

„A zenepedagógia: út a remekművekhez. Ennek eszköze nem lehet más, mint a remekművekkel való találkozás. A remekművek esztétikai tartalmát hordozhatja egy egyszerű gyermekjáték-dallam vagy népdal, hordozhatja éppúgy egy jó vígopera, mint egy oratórium vagy vonósnégyes adagio. De bizonyos tulajdonságokkal mindenképpen rendelkeznie kell..., s a vele való találkozásnak a gyermeket végül is megilletődötté, összeszedettebbé, alázatosabbá, a valóság iránt tiszteletteljesebbé kell tennie. Nem a zenei programmal, nem a „hangulattal,” hanem egyszerűen azzal, hogy igazi értelemben zene”. [1]

A Kodály Zoltán pedagógiai remekművein nőttem fel én is, óvodától kezdve az ének-zene tagozatos általános iskolán át, a zeneiskolában és a konzervatóriumban Kodály számos művét ismertem meg. Néhány éve magam is tanítok szolfézst és népzenét, így most saját pedagógusi tapasztalataimat is összegezhetem.

A konzervatóriumi oktatásban elsősorban a szolfézs, a népzene és a karének órák anyaga épül Kodály műveire, melyek nemcsak a kottaolvasást, írást, belső hallást, zenei memóriát és az intonációt fejlesztik, hanem igazi zenei örömöt nyújtanak a diákoknak, bevezetik őket a közös muzsikálásba, az énekes kamarazenélésbe. Óráimon a pedagógiai célú műveken kívül számos Kodály által gyűjtött népdalt, népdalfeldolgozást és kórusművet is tanítok.

Kodály koncepciójának alapja a magyar népdal, eszköze a relatív szolmizáció, amely megkönnyíti a kottaolvasást, és kialakítja a gyermekben az egy alaphoz tartozó hangnemi összefüggés érzetét. Kodály szerint a zenei nevelés feladata a zenei képességek fejlesztésén túl a személyiség kibontakoztatása, jobbá válásának elősegítése. Elképzelése a klasszikus görög mintát követi, ahol a zene állt a nevelés középpontjában, mivel szerinte „eddig a görög nevelés érte el a legjobban a test és a lélek harmonikus kiművelését”. [2] 

 

A népdalok szerepe az énekoktatásban

 

Kodály Zoltán szerint egy nép saját hagyományaiból, örökségéből, kultúrájából ismerheti és szeretheti meg legjobban a zenét. Legtöbb pedagógiai műve is népdalok által ihletett kompozíció. Óráimon kiemelt szerepet szánok a népdaloknak, mivel „egy sor fontos zenei jelenség, mely zenei gondolkodásunk alapjához tartozik, legkönnyebben a népzenéből ismerhető meg”.[3] Tankönyvként Kodály Zoltán Vargyas Lajossal közösen szerkesztett, A magyar népzene című könyvét használom, mivel a tanulmányhoz tartozó példatár bőséges zenei anyagot nyújt a diákoknak.

Arra törekszem, hogy a népdalok megismerése és megszeretése mellett a tanulók képesek legyenek a dallamot első látásra dallamhang- és ritmushiba nélkül, helyes előadásmódban szöveggel elénekelni. Ennek elérése állandó gyakorlást igényel, ezért minden órán öt-hat népdalt lapról olvasunk szöveggel vagy szolmizálva. Mivel számos népdal gazdagon díszített, meg kell tanítani a diákoknak a díszítések leírását és olvasását. Éneklés után elemezzük a népdalokat, megvizsgáljuk különböző stílusjegyeiket. A népzenei sajátosságok megfigyelése legtöbbször hallás után, ritkábban kottakép alapján történik. A népdalokban található régi, ismeretlen kifejezéseket elmagyarázom, a szövegekhez kapcsolódó népszokásokat, népviseleteket, népi munkaeszközöket megismertetem a diákokkal.

Az órán eredeti hangfelvételeket hallgatunk, mivel a népdalok többszöri meghallgatása segít elvezetni a népi előadásmód és énektechnika elsajátításához. A hiteles tanítást elősegíti, ha a pedagógusnak módja van közvetlenül megismerni a még élő népzenei örökséget, találkozik népi énekesekkel, népzenészekkel.

Népdalokat csokorban is énekelünk, vigyázva arra, hogy megfelelő módon - pl. a téma - vagy tájegység alapú rendezés elvén - kapcsolódjanak egymáshoz a dalok. Egy-egy népdalnak több variánsát is megtanítom, továbbá megmutatom a diákoknak, hogy a dalt Kodály melyik művében használta fel. Növendékeim több népdalfeldolgozást is ismernek, az órákon előbb az eredeti népdalt éneklik el, majd a belőle készült feldolgozást énekeljük, vagy meghallgatjuk felvételről.

 

24 kis kánon a fekete billentyűkön

 

A kötetben szereplő kánonok kiváló hallás- és memóriafejlesztő gyakorlatok a diákok számára. A kötet pentaton dallamokat tartalmaz, Kodály az előszóban hasznos tanácsokkal látja el a pedagógusokat.  „Magyar gyermeket az ötfokúság kapuján kell bevezetni a zenébe, ha azt akarjuk, hogy magyar maradjon, s hogy a magyar zene megmaradjon. Az ötfokúság a zongora billentyűin adva van, mint kész, magyarázatra nem szoruló külön valóság.”[4] 

A nehezebb művek éneklése kihívást jelent a diákok számára, így lendületet ad a szolfézsórának. Az órákon először zongorán lejátszom a dallamokat a tanulóknak, amiket ők azonnal hallás után kánonban énekelnek. Az egyszerűbb kánonokat memorizáltatom, ezeket a diákok betűkottával is leírják, majd bemutatják emlékezetből énekelve és zongorázva. Egyéni feladat lehet még az első szólamot énekelni, a másodikat kopogni hozzá. Osztinátó kíséretekkel is el lehet látni a kánonokat úgy, hogy a dallamhoz különböző nehézségű ritmusokat kopognak. Az ügyesebb diákok házi feladatként maguk is komponálhatnak a kánonokhoz hasonlót.

 

Ötfokú zene I-IV kötete

 

                Kodály Zoltán nemcsak a magyar-, hanem rokon népeink zenéjének gyűjtésével is foglakozott. Ennek a munkának egyik eredménye az Ötfokú zene négy kötete, amelyek összesen 440 pentaton dallamot tartalmaznak. A gyakorlatokhoz nem tartozik szöveg, mind a négy füzet betűkottás kiadású és zsebalakú, hogy - Kodály szándéka szerint - a diákok a szabadba is könnyen magukkal vihessék. Az egyes fejezetek címei betűkottával a hangterjedelmet jelölik. Az első és harmadik kötet száz-száz magyar-, illetve mari dallamot, a negyedik pedig száznegyven csuvas népdalt tartalmaz. A 100 kis induló című második kötetben Kodály saját szerzeményei szerepelnek, melyek általános iskolás diákok számára, facimbalomra készültek.

                Rokon népeink dalai ritmikailag gazdagabbak, mint a magyar népdalok, ezért remek lehetőséget nyújtanak a diákok ritmuskészségének fejlesztésére. A negyedik füzetben a magyar népdaltól idegen, sűrűn váltakozó ütemmutatókat találunk[5]. Ezek a példák jó előkészítésül szolgálnak a Bicinia Hungarica negyedik kötetéhez, ami szintén rokon népeink dallamait tartalmazza. Példa erre a kötetben szereplő 150-es (…ki a kertből!) bicinium, amiben ütemenként váltakozik a 3/4-es és a 6/8-os ütemmutató. Ezt a darabot többek között az Ötfokú zene negyedik kötetének 91-es példája készítheti elő[6].

Ösztönözni kell a diákokat arra, hogy a lapról olvasás előtt ne hangonként böngésszék az egyes példákat, hanem próbálják meg a sorokat globálisan áttekinteni. Annak érdekében, hogy már az első olvasásra hibátlanul sikerüljön az éneklés, érdemes a tanuló mindenkori tudásszintjénél valamivel könnyebb dallamot választani.

A nehezebb példáknál segítség, ha a diákok először csak a dallam ritmusát kopogják el. A gyakorlatokat elsősorban szolmizáljuk, ugyanakkor az abszolút rendszerben való tájékozódás elmélyítésére egy tetszőleges hangnemben, pl. cisz-szó pentatonban, abc-s névvel is énekelhetjük őket. Ilyenkor ügyelni kell arra, hogy a hangmagasság abszolút legyen. A kezdőhangot a diák is megadhatja hangvilla segítségével.  

Többféle olvasási módszert is alkalmazhatunk az órán, hogy a gyakorlatok éneklése ne váljon egyhangúvá. Stafétaénekléssel 2-2 ütemet énekelnek, vagy ritmuskánonban szólaltatják meg a gyakorlatot, tehát az egyik csoport énekli, a másik egy vagy két ütemmel később kopogja a ritmust. A dallamot és a ritmust váltogatva is énekelhetik a növendékek, pl. két ütemet kopogva, kettőt énekelve. Nehezebb gyakorlat az egyszemélyes ritmuskánon. A pentaton hangzásvilága megengedi, hogy a gyakorlatokat többszólamú kánonként is előadjuk. Memória gyakorlatként is tudjuk őket használni úgy, hogy három-, négyszeri közös éneklés vagy néma megfigyelés után a diákok kívülről énekeljék el őket. A második esetben fejlődik a diákok belső hallása is. Új módszert akkor érdemes alkalmazni, ha az előző már jól megy. A gyakorlatokat érdemes elemezni, megfigyelni a sorok azonosságát, hasonlóságát, különbözőségét. 

A diákokkal mindig elolvastatom a kötetek végén Kodály gondolatait arról, hogy nyelvünk és zenénk őrzi a rokonnépekkel való együttélés nyomait. Így zenéjük megismerése elmélyíti a sajátunk ismeretét.

 

 Énekeljünk tisztán

 

Míg az Ötfokú zene egyszólamú gyakorlatokat tartalmaz, addig az Énekeljünk tisztán a kétszólamú éneklést vezeti be, célja a tiszta éneklés megvalósítása. A kötet előszavában Kodály itt is jól használható módszertani tanácsokat ad, elsősorban azt, hogy az intonáláshoz ne használjunk hangszert, és a hangadás is énekkel történjék.

A gyakorlatok pentaton jellegűek. Énekeltethetjük őket szolmizálva vagy puhán, zöngés mássalhangzóval. Ha a tanulók egy-egy hangot hamisan énekelnek, érdemes azonnal megállítani őket és a megszólaltatott hangközökről csak akkor továbblépni, ha tökéletesen tisztának érezzük azokat. Kórus beénekeltetésekor a gyakorlatokat két kézjellel is lehet gyakorolni. Ügyeljünk arra, hogy a hangközök akusztikailag tiszták legyenek, pl. ha a ré hang szó-ra vonatkozik, akkor magasabb, ha lá-ra, mélyebb legyen. Kardos Pál tiszta intonációval kapcsolatos kórusnevelési elveinek alkalmazása segít ennek elérésében.

 

Bicinia Hungarica

 

Alcíme: Bevezető a kétszólamú éneklésbe. Négy kötete összesen száznyolcvan biciniumot tartalmaz. Az első három a magyar népdalok polifónikus feldolgozásait[7] mutatja be, amiken kívül a harmadik kötetben históriás énekeket is találunk. Kodálynak a rokon népek zenéje megismertetését szolgáló elveinek megfelelően a negyedik kötetben ötvenhét cseremisz[8]-, és három finn népdal feldolgozás szerepel, melyek közül több az Ötfokú zene harmadik kötetében található mari népdalok feldolgozása[9]. 

                A Bicinia Hungarica önálló stílust képvisel, szemlélteti a pentaton polifóniát. Stílusára jellemző, hogy a dallam megoszlik a két szólam között. „Amikor Kodály a zenei általános iskola céljairól beszélt, mindig a 16. századi vokálpolifóniára, Palestrináék művészetére mutatott előre. Szerinte akkor végeztük jól a munkánkat, ha a tanulókat elvezettük ennek a kórusművészetnek legalább a küszöbéig.”[10]

Középiskolában elsősorban a harmadik és negyedik köteteket használom, ugyanakkor az első kötetben szereplő Leányszépség és Az igaz bölcs című kompozíciókat minden kilencedikes osztályban megtanítom. 

Népdalfeldolgozások esetében előbb a fő dallamot, a népdalt tanítom meg, majd szolmizálva az ellenszólamot. A dallamok polifonikus feldolgozásainál Kodály a magasabban járó népdalsorokat a felső szólamba, a mélyebben járókat az altba helyezi el. Ezáltal a kétszólamú éneklésnél könnyebbé válik a népdal kiemelése.

 

http://partner.hungaroton.net/files/hungaroton/image/diskimages/HCD%2032711-13%20Kod%C3%A1ly%20Complete%20Edition.jpg

 

A négy kötet társas gyakorlatokat tartalmaz, de egyedül is lehet őket gyakorolni úgy, hogy egyik szólamot énekli a diák, a másiknak a ritmusát kopogja, vagy zongorával kíséri énekét. Ha párban adják elő őket, éneklés közben a másik szólamot is figyelni kell. A diákok számára sokszor nem könnyű feladat a bicíniumokat helyes tempóban, megfelelő előadásmódban és tisztán elénekelni. 

A megszólaltatás előtt elemezzük a bicíniumokat, megállapítjuk a tonalitást, megfigyeljük, hogy milyen módon követik egymást a szólamok, továbbá megbeszéljük a helyes szolmizációt és a lélegzetvételi helyeket.

Bár a köteteket a szerző nem nyilvános előadásra szánta, a legtöbb biciniumot akár hangversenyen is elő lehet adni.[11] Növendékeim örömmel és élvezettel éneklik a biciniumokat, a szolfézs óra így válik számukra a vokális kamarazene órájává.

 

Kodály kétszólamú énekgyakorlatai

 

                Kodály két- és háromszólamú gyakorlatai az ötvenes évektől kezdve több sorozatban jelentek meg, címeik: 77, 66, 55, 44, 33, és 22 kétszólamú énekgyakorlat, valamint a Tricinia, mely 29 háromszólamú énekgyakorlatot tartalmaz.

                Kodály a 15 kétszólamú énekgyakorlat-ot átvezetésnek szánja a Biciniától a Bertalotti-solfeggiókig. Könnyebbséget jelent Bertalotti gyakorlataival szemben, hogy itt Kodály csak violinkulcsot használ. Ezeket a műveket a szakközépiskola 9. osztályában tanítom. A feldolgozás során szükséges, hogy a tanulók elemezzék a gyakorlatokat témakiemelés és moduláció szempontjából. Ezek a gyakorlatok formatani szempontból is nagyszerűek, mivel el lehet rajtuk magyarázni a barokk kor invenció szerkezetét, a fúga felépítését, a téma, témafej, szekvencia, tonális-, reális válasz fogalmait. Több gyakorlat a fúga témákat a barokk szerkesztési módhoz hasonlóan transzformált alakokban is megjeleníti. Változatosabbá teszi a feldolgozást és a dallamok szépsége miatt sok örömöt szerez a gyerekeknek, ha a gyakorlatokat hangszereken, például fuvolán, hegedűn is megszólaltatják. 

                Több gyakorlat, köztük a 13. jellegzetes barokk plagális hangnemtervet mutat (T, D, Tp, Dp, Sp, S és végül a Tonikához tér vissza). Érdemes bennük megkeresni a transzformált témafej alakokat.  A 12. példában, amely szintén kiválóan alkalmas formai elemzésre, Vivaldi témáját használja fel Kodály.[12]

                Az 55 és 44 énekgyakorlat-ok sajátossága, hogy külön alsó- és felső szólam füzetben jelentek meg. A kötetek célja, hogy az éneklő hallás után is tudjon alkalmazkodni a másik szólamhoz. A gyakorlatoknál előre meg kell állapítani a dó-váltásokat. A kétszólamú éneklésénél jó, ha egy harmadik diákot is bevonunk, aki ütemez, mert kettesben nem mindig veszik észre a hanghibákat, vagy az indokolatlan tempóváltozásokat. A köteteket 10. osztálytól használom, egy órán 3-4 gyakorlatot éneklünk belőlük.

     Az       55. kétszólamú énekgyakorlat fokozatosan vezeti be a C-kulcsok használatát. Kezdetben a diákoknak érdemes színes ceruzával meghúzni a C-helyét jelentő vonalat a kottában. A 44. kétszólamú énekgyakorlat nehezebb, több C-kulcsos gyakorlat található benne. A 33. és a 22. kétszólamú énekgyakorlat-ok inkább főiskolán taníthatóak, mivel modulációt, kromatikát, illetve nagyobb terjedelmű műveket tartalmaznak. Ugyanakkor jó képességű gyerekekkel elő lehet őket adni zeneművészeti szakközépiskolában is, akár párban énekelve, akár ének-zongorázva.

 

Tricinia

 

                Kodály 29 háromszólamú műve nehezebb ritmikája, intonációja, énektechnikája miatt zeneművészeti szakközépiskolában inkább a felsőbb évfolyamok számára lehet hasznos tananyag. A művek elemzése elsősorban a főiskolai összhangzattan-tanítás feladata, mivel a romantikára jellemző harmóniák és harmóniaváltások találhatóak bennük.

A Tricinia darabjai önálló kórusművekként is megszólaltathatóak.  Kistétényi Melinda írt hozzá szövegeket, melyek prozódiailag és hangulatukban remekül illenek a darabokhoz. A kompozíciók nagyon hasznosak a C-kulcsokban való éneklés gyakorlására. Nehezebb feladatot jelent a diákok számára, ha a két szélső szólamot zongorázzák, a középsőt pedig éneklik. Megszólaltatásuk előtt a nagy hangterjedelem miatt alapos beénekeltetés szükséges. Középiskolásoknak az 1-es Énekeljünk, a 3-as Alkony, az 5-ös Esti szellő, a 7-es Téli mese, a 9-es Veronai táj, a 10-es Badacsonnyal szemközt, a 15-ös Egy Tavirózsához, a 16-os Sóhaj, a 25-ös a-t a Pitypang című műveket lehet megtanítani. Továbbá a 13. osztályosok szakmai vizsgaanyagába is be szoktam illeszteni e műveket.

 
Epigrammák

 

                A zenét tanulók szakképzettségének elmélyítésére szolgálnak az Epigrammák - Kilenc egyszólamú olvasógyakorlat énekre vagy hangszerre zongorakísérettel. Kodály ezt írja az Epigrammák előszavában: „Az énekszólam előadható bármilyen vonós vagy fúvós hangszeren is… Legjobban jár vele, aki olvasógyakorlatul úgy használja, hogy maga kíséri énekét.” A Kodály által javasolt módszer az egyik lehetőség a művek előadására, vagyis amikor a felsőbb éves diák maga kíséri énekét. A másik lehetőség, hogy egymást kísérik a növendékek.

                Az epigrammákhoz is írt Kistétényi Melinda szövegeket, ezeket azonban nem mindegyik kiadás tartalmazza, így érdemes őket beleírni a kottába. Az egyszerűbben megszólaltatható epigrammák közé tartozik a 4-es, (A gyöngyvirág), és a 9-es,(A téli orkán) kompozíciók.

Az Epigrammák-nak kétszólamú zongorakíséretes változataiból a növendékeim a 4-es (A gyöngyvirág) darabot tanulták meg.[13] Fontos az alapos beéneklés, mivel a felső szólamot éneklőnek az aranymetszéspontnál található kétvonalas F-et hosszan kell kitartania, valamint korábban az alsó szólamban ad libitum kis E is megszólal.

A kötetet dallamdiktálásra és a lapról olvasás gyakorlására is fel lehet használni.  Lehet egy részt memorizálni, majd leírni, transzponálni, stb.

A konzervatóriumi órákon a hangsúly az egyéni előadáson van. A művek igényes előadásához folyamatos és kitartó gyakorlásra van szüksége a diákoknak. A tanárnak az előadás módjára vonatkozó tanácsokkal kell elősegítenie azt, hogy Kodály pedagógiai művei akár színpadon, akár az órán önálló előadási darabként is megszólaljanak.

 

Kodály kórusművei

 

A szolfézs központi tantárgyi programja javasolja Gyermek- és női karok, illetve a Vegyeskarok köteteinek alkalmazását.  Az egyneműkari kötet számos egyszerűbb két- és háromszólamú  kórusművet tartalmaz,  melyekkel szolfézs órákon is érdemes foglalkozni.  Ilyen pl. a Jó gazd’ asszony, amit a biciniumokhoz hasonlóan taníthatunk meg.  A kórusműveknél fokozottan kell ügyelni a helyes tempóra és a dinamikai megvalósításra. A Hat tréfás kánont alsóbb évfolyamokban tanítom, éneklése olyan képességeket fejleszt, mint a memória, többszólamú hallás, kamarazenélés, biztos intonáció.

Szolfézs órán többször énekeltük hangképzés és harmóniai hallás fejlesztése céljából a Csalfa sugár és a Zöld erdőben c. kórusműveket, amikben kikeressük és elemezzük is az együtthangzó szólamok során kialakult harmóniákat.

Kodály vegyeskari művei közül többek között a Köszöntő, Esti dal, Gömöri dal, János köszöntő és Naphimnusz című műveket tartom megvalósíthatónak, melyeket beillesztek a 13. évfolyam szakmai vizsgájának anyagába is. 

 

 

Zárszó

 

Kodály pedagógiai célú zeneművei ma is hasznos és hatékony eszközei a zeneoktatásnak, ebben személyes pedagógusi tapasztalataim is megerősítenek. Munkám során a heti két szolfézs órát úgy próbálom csoportosítani, hogy az egyiknek a középpontjában Kodály művészete álljon, a másikban az adott évfolyam tananyagában előírt korszak stílusgyakorlatai.

 Az osztályok speciális dallami, ritmikai vagy harmóniai szükségletei alapján próbálom meg kiválasztani Kodály pedagógiai célzatú művek közül a leginkább odaillőt. A kilencedikesek szolfézs óráin a népdalok diktálása mellett a 24 kis kánon a fekete billentyűkön-t, a 15 kétszólamú énekgyakorlat-ot, illetve az Ötfokú zene negyedik kötetét használom. A tízedik osztályban a 66 kétszólamú gyakorlat-on kívül az Epigramma kétszólamú változatai közül tanítok néhányat. Tizenegyedik osztályban az 55 kétszólamú gyakorlat következik. Az első három év alatt veszik végig a diákok a Bicinia Hungarica harmadik és negyedik kötetét. A tizenkettedik osztályban a 44 kétszólamú gyakorlat, illetve a Tricinia mellett a növendékek megtanulhatnak párat az Epigramma gyakorlatai közül is.

Tapasztalatom szerint ezek a művek jelentős mértékben segítik növendékeim zenei készségeit fejleszteni, ritmus és harmónia érzéküket kialakítani. Kodály életműve a szolfézs tanítás szempontjából tehát azért különösen fontos, mert nagyszerű eszközöket adott a zenepedagógusok kezébe, melyek mindmáig sikerrel használhatóak a zeneoktatásban. Ezt a Kodály koncepció és a pedagógiai művek széleskörű nemzetközi elismertsége és felhasználtsága is bizonyítja.

 

 

Felhasznált irodalom

 

1.     Kodály Zoltán: A magyar népzene. Budapest, Zeneműkiadó 1952.

2.     Kodály Zoltán: Visszatekintés. Hátrahagyott írások, beszédek nyilatkozatok Közreadja Bónis Ferenc. Budapest, Zeneműkiadó 1989

3.     Dobszay László: Kodály után- Tűnődések a zenepedagógiáról Kecskemét, Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet 1991

 

 

 

 



* BUZÁS ZSUZSA SZTE Neveléstudományi Doktori Iskola PhD hallgatója, a Kecskeméti Tanítóképző Főiskolai Kar tanársegéde.

 

[1] Dobszay László: Kodály után Tűnődések a zenepedagógiáról 22. o.

[2] Kodály Zoltán: Visszatekintés I. Hátrahagyott írások, beszédek nyilatkozatok 306. o.

[3] Dobszay László: Kodály után Tűnődések a zenepedagógiáról 25. o.

[4] Kodály Zoltán: 24 kis kánon a fekete billentyűkön Előszó

[5] Lásd: függelék 1.

[6] Lásd: függelék 2.

[7] Az első füzet hatvan, a második negyven, a harmadik pedig húsz dalt tartalmaz.

[8] Cseremisz- a finnugor népekhez tartozó marik kevésbé használt elnevezése

[9] Dobszay László: Kodály után Tűnődések a zenepedagógiáról 47. o.

 

 

[11] Ez év márciusában a Kodály emlékév alkalmából nagy sikerrel rendezték meg városunkban a megyei bicínium éneklési versenyt. A döntőbe jutott diákok magas színvonalon adták elő a műveket, erről a verseny döntőjén készült cd szolgál tanulságul.

[12] Lásd: függelék 3.

[13] Lásd: függelék 4.