DR. MAKAI ÉVA*

 

Zenei nevelés egy alternatív iskolában –
a Kincskereső Iskola

 

 

Az oktatáspolitikai változások sodrában újra közfigyelembe kerültek az un. alternatív iskolák. Jelen írásom miközben sajátos tanúvallomás kíván lenni a legújabb kori hazai pedagógiai hagyományban úttörőként számon tartott Kincskereső Iskoláról, a humanisztikus, alternatív iskolák és pedagógiák jelenlétének igenlése is egyúttal. Bemutatom, hogy a zenei nevelés megújításának is mással nem pótolható kincsestára található ebben a körben.

A Kincskereső Iskolát megalapító Winkler Márta neve összefonódott a pedagógiai progresszióval.  A tehetséges, kreatív tanítónő osztályaival a mindennapok gyakorlatában tökéletesítette fejlesztő módszerét. A szakma, s így különösen Vekerdy Tamás, sőt – híressé vált dokumentumfilmek révén – a reformértelmiség is folyamatos rokonszenvvel követte a 60-as években magára figyelmet felhívó „nehéz embert”. Winkler Márta hosszú oktatáspolitikai küzdelmek után jutott el odáig, hogy módszertani újítóból iskolaalapító lehessen, egy magyar fejlesztésű alternatíva gazdája.  (Megjegyzem, hogy ezzel együtt a Kincskereső Iskola szaktudományos dokumentáltsága szegényesebb az elvárhatónál, elemző tanulmányok helyett gyakoribb a róla szóló interjú, a riport.)

           A Kincskereső Iskola 1988 őszén kezdte meg működését az újbudai Teleki Blanka Általános Iskola alsó tagozatos tagiskolájaként. 1996. szeptember 1-jétől a Bethlen Gábor Zene Tagozatos Általános Iskola és Újreál Gimnázium részeként működik tovább, ahol hat délelőtti tanulócsoport, négy napközis csoport és két tanulószoba várja a tanulókat. Az iskola gyermekközpontú modellintézmény, ezt az elnevezést a Soros Alapítvány a következőkkel indokolta: „A gyermekközpontú szemlélet jellemzője a fejlődő gyermek testi és lelki állapotainak változásairól – s változó szükségletéről – való szakszerű tudás és az e tudás megismert tényekhez való viszonyulás metodikai és didaktikai képessége. Ebből fakad a belső, megújulásra kész erők ébren tartása s az önirányításra, a személyes autonómiára nevelés.”A Kincskereső Iskola feladatául tűzte ki e pedagógiai kultúra terjesztését, ezért vesz részt az ország különböző tájairól érkező főiskolai hallgatók és pedagógusok képzésében, illetve továbbképzésében. Emellett modellként szolgál olyan pedagógiai koncepciók megvalósításához is, melyek célul tűzik ki beilleszkedési és teljesítményzavarral küzdő gyerekek integrált nevelését kisközösségben.”[1] Az épület eredetileg óvodának épült a 70-es években, ma teljességgel a Kincskereső Iskola birtokolja. Jellegénél fogva leginkább kisiskolások befogadására alkalmas. „A hatosztályos iskola pedagógiai szemléletének megvalósításához adottak a terem-feltételek, még a csoportbontásban tanított idegen nyelv, furulya, számítástechnika tárgyak oktatása számára is.”[2] Az iskola önkormányzati fenntartású.

          Már most szeretném ráirányítani a figyelmet arra, hogy a bevezetőben jelzett fenti preambulum árulkodik a zenei nevelési elkötelezettségről! Nem csupán azt tudjuk meg, hogy a Kincskereső Iskolában furulyaoktatás is folyik (ez a hangszerhasználat egyébként az Ének-zene tagozatos iskolák kodályi hagyományából eredeztethető), de azt is, hogy kiemelten tartják az iskolai arculat meghatározó elemének, ráadásul infrastruktúrát is biztosítva hozzá. Hogy ez ma is így van, ebben interjúalanyom, Sz. E. tanárnő is megerősített.

         Fontos információkhoz jutunk nyilvános alapdokumentumukból: „A nevelőtestület működését a pedagógiai szemlélet egysége és a módszerek, egyéni megoldások sokfélesége jellemzi. Az iskola pedagógiai arculatának egysége elsősorban annak köszönhető, hogy az itt dolgozó nevelők jól ismerik és magukénak vallják az iskola vezetőjének, Winkler Mártának több évtizedes tanítói gyakorlatából leszűrődött nevelési elveit. A pedagógiai elvek és a követelmények egységéhez nagyban hozzájárul az együttes munkával létrehozott helyi tanterv, az értékelés közösen kidolgozott szempontrendszere, valamint a félévenként megtartott értékelési értekezletek, ahol a tantestület közösen beszéli meg az iskola minden egyes tanulójának fejlődését.

Az 5. osztálytól a gyerekek nevelését szaktanárok veszik át. Az átmenetet megkönnyítendő a leendő osztályfőnök a negyedik osztály második félévében szakórák, vagy egyéb foglalkozások megtartását vállalja. Így az osztály és az értük a következő tanévtől felelős pedagógus kölcsönösen tapasztalatokat gyűjthetnek egymásról.

A 6. osztály végére cél az is, hogy a tanulók életkoruknak megfelelő önismeret birtokában hátrányaikat leküzdjék, és képesek legyenek az új iskolájukban - a pedagógusok személyétől függetlenül is - egyenletes teljesítményt nyújtani, és kiemelkedő képességeiket kibontakoztatni. További célunk az, hogy a tanulók szüleik segítségével megtalálják azt az intézményt, melyben mód nyílik további harmonikus fejlődésükre, és a kiválasztott intézménybe fel is vegyék őket…

       A Kincskereső Iskola gyakorló pedagógusoknak, elsősorban az iskola alapítójának, Winkler Mártának gyakorlati tapasztalatait felhasználva, az alternatív pedagógia hazai és külföldi eredményeit integrálva a gyerekek harmonikus személyiségfejlődésének előmozdítását tűzte ki célul. E cél megvalósítását - az egymással szerves egységet alkotó - nevelési és oktatási feladatok teljesítésével kívánja elérni.[3]

          A programban emlegetett szerves egység rokon a Waldorf-pedagógia szellemiségével, annak „holisztikus” látásmódjával, világképével és tanulásképével. Ennek kifejtését olvashatjuk a programban. Megfigyelhetjük e tanuláselméleti bevezetőben is a hitvallást a művészeti nevelés fontossága, benne a zene mellett.

           Ezt erősíti meg, mintegy hitelesíti az iskolaalapítónak vizuális kultúra szakos kollégájával közösen jegyzett, 1999-ben publikált tanulmánya is.

           „A kisgyermek személyisége egységben tartalmazza az őt körülvevő világról alkotott benyomásait, tapasztalatait, ismereteit… Ezt a meglévő egységet kívánjuk megőrizni a sajátos, gyermeki ismeretszerzési módok igenlésével.”[4]

     A motiváltság, a gyermeki, gyermek-szerű tanulás elméletét ültetik gyakorlatba az iskola pedagógusainak hiteles vallomásai szerint is.

     „Egyik legfontosabb dolgunk, hogy kedvet teremtsünk az éppen soros következő feladatokhoz.” – írja az iskolaalapító a vizuális nevelés tanárával közösen írt tanulmányban. [5]

„Arról, hogy minden egészséges gyerek tevékeny és könnyen mozgásba hozható, az iskola általában megfeledkezik. Az első naptól érdemes úgy élni velük, hogy gyermeki kívánságaik a világ megismerésére helyet kapjanak iskolai munkáikban. Hogy azonnal arról győzzük meg őket, hogy elsősorban arra van szükségünk, amire már ők maguk rátaláltak a világból, és arra a sajátos keresési módra, technikára, ahogyan ők fedezték fel környezetüket.[6]

Interjúalanyom hozzáteszi: az iskola deklarált pedagógiai célja felülmúlni saját magukat azon a szinten, amelyen szívesen űzik tevékenységeiket.

Az énektanárral készített interjúból az is kitűnik, hogy a tanítónak is jogában áll ebbe az iskolai világba saját kultúráját behozni, hiszen ebben tud kongruens lenni.[7]

           A zenei nevelésre vonatkoztatva mindez: (Emlékeztetünk, hogy ez az idézett tanulmány a vizuális nevelésről szól, a szerzők mégis fontosnak tartják azonnal mellérendelni a zenei nevelést is.) „A vizuális nevelés és az ének-zene átszövi, kiteljesíti programunkat”.[8]

     Az „átszövést” itt bátran értelmezhetjük tantervezési, tanulásszervezési metódusként. Arról van alapjában szó, hogy a hagyományos tantárgyfelosztás messze nem elegendő és nem feltétlenül releváns annak megítélésében, hogy időben, tartalomban milyen arányt foglal el a zenei nevelés, zenei képességfejlesztés. Az iskola „családi” jellegéről szólván például már 1994-ben így mutatta be az iskolát az alapító. „A családias jelleg azonban igazán reggelenként érhető tetten. A hét óra körül érkezőket már furulyaszó fogadja. (Kiemelés tőlem – M. É.) A gyerekek reggelenként egymástól kis darabokat tanulnak, és szabályos koncertet adnak, miközben az, akire az állatok vannak bízva, már a pintyeket eteti. Ha pedig negyed nyolc körül megérkezem, kezdődnek a Nagy Reggeli Beszélgetések…” [9]

     Interjúalanyom fontosnak tartja megjegyezni, hogy Winkler Márta alapcélja, hogy legyen mindennapos éneklés. Sajátos ebben az ének-zene tanár felelőssége is feladata: „legyen mit énekelni”

     Már a „felvételi beszélgetésben” is helyet kap a zene! „Iskolánkban a lehetőségekhez képest többszörös a jelentkezés. Ezért a döntést megelőzően „Játékos ismerkedést” tartunk a gyerekekkel. Ezeknek az énekes, táncos, rajzos stb. találkozásoknak a legfontosabb feladata a beilleszkedési nehézségekkel küzdő gyerekek optimális létszámban való kiválasztása.”[10]  Nem feladatunk most egy iskolai kiválasztási mechanizmus elemzése, akár értékelése. De sokat elárul az iskola ethoszából, hogy a kiválasztás szempontjából kritikus tevékenységek, aktivizált képességek közt expressis verbis csupa esztétikai tevékenység sorolódik fel (a többi a „stb.”, s ezek közül is sorrendben az első (!) az ének!

     Az iskolaalapító könyvéből megtudjuk, hogy szóbeli kommunikációjában mennyire tudatosan alkalmazza a dinamikát a halktól a hangos beszédig.[11] Ugyanitt megtudjuk, hogy „halk szavú rézcsengőt” alkalmaz a hagyományos tanítói figyelemfelkeltő eszköz, a taps, a kopogás helyett.

     Az olvasástanításhoz jellegzetes módon dalt, népdalt, népi játékdalt alkalmaz. Itt - olvasásórán! - megszólal a taps, a dobbantás, a dob, a triangulum, xilofon.[12] A névtanulás – nyelvtan órán - a szótagszámokat követő tapsolás kíséretében zajlik.[13] Kombinált matematika-környezetismeret órán a tanulók által gyűjtött gombok rendszerezésének egyike azok „hangzása”, el is játsszák ezen az órán az összekoccantott gombok hangzásának segítségével Weöres Sándor Száncsengőjét, sőt a gombok „hangolására” is sor kerül, hiszen – leírása szerint – „dó, re, mi” hangzású gombokat találnak, s ezzel kísérik a „Kis emberek dalait”.[14] . Megtudjuk, folyamatosan más hangadó tárgyakat is gyűjtenek és kombinálnak (kagyló, üveg. fadarab, szög, pálcika, műanyag bot) – mindez a gyerek szenvedélyes gyűjtőmunkáját és alkotókedvét vonta magával. Az agyag című környezetismereti tananyag projekt-szerű feldolgozása során vendég népművészek dobok készítését facilitálták.[15]

     A kooperatív tanulási mód, melyben a tanulók kulturális egymásra hatása is erős, az újabb időkben más funkcióval is gazdagodik: a kulturális deficittel rendelkező családok hatását – hatáshiányát - pótolja, kompenzálja az a kulturális gazdagság, mely az együtt-tanulásban, így az együttmuzsikálásban érvényesül.

     E gondolatokat támasztja alá az alapító sajtónyilatkozata is, mely szerint:

„Az a tanuló, aki nem szorong, és szívesen teszi a dolgát, hegyeket tud elmozdítani. Megszokja, hogy a világ minden zugából kincseket hívhat elő, az emberekből, a társaiból éppúgy, mint a tárgyakból. Mindenben, irodalom, zene, képzelet, mozgás, megcsodálni, eltanulni, meggondolni vagy elutasítani való titok rejtőzik.”   Folytatódik a nyilatkozat a menedzsment filozófiájáról is, mely egyértelműen bürokráciaellenes, a tanulói fejlődés szolgálatába állított – igazolván, hogy ez is működőképes, sőt hatékony „Régóta előírás tagadó vagyok. Én akkor érem el az adott teljesítményt, amikor a gyerek elérte.”[16] 

          De folytassuk a pedagógiai program felidézését!

          „Az iskolába lépő gyerek a világot még holisztikusan látja, ezért nem szerencsés ebben az életkorban az ismeretszerzés folyamatát különböző részekre bontani, illetve sokféle tantárgyat kialakítani. Bár a tananyag meghatározása és a feladatok elvégzésének követése miatt írásos dokumentációnkban megkülönböztetjük a tantárgyakat, a mindennapos gyakorlatban ezen ismeretek átadása komplex módon, a gyermekek tevékenységére, tapasztalataira építve történik. A kisiskolások legfontosabb kifejező eszköze a mozgás, a rajz, a zene (Kiemelés tőlem – M. É.). Szükséges ezért, hogy e a tevékenységekkel a gyerekek a mindennapi életüket átszőve, természetes módon foglalkozhassanak. A harmonikus személyiségfejlesztéshez elengedhetetlen eszköz minden életkorban a tantárgyak transzfer hatásának felhasználása, a készségtantárgyak segítségével a személyiség kibontakoztatása. Fontos a tanulók a készségtárgyak területen való sikerhez juttatása, mely tapasztalatunk szerint az átlagtól erősen eltérő fejlődési ütemet járó gyerekeknél még jelentősebb változást hozhat….

            A tantervi követelmények megvalósításához a tanítók - a kerettantervre és a kollégák tapasztalataira alapozó - tananyagot állítanak össze, mely óráról órára figyelembe veszi a gyerekek által kínált témákat, ötleteket is. Így módot ad a tanulóknak, hogy alkotó részesei legyenek a tanulási-tanítási folyamatnak. Az iskola hagyománya a kincsgyűjtés, mely által megvalósíthatóvá válik a Kincskereső Iskola azon célkitűzése, mely a tanulás-tanítást élményszerűvé kívánja tenni. A tanulás-tanítás a gyermek világából indul (kiemelés tőlem - M. É.) ki, és az ismeretek elsajátítása a jól végzett munka örömévé, a személyiség pozitív irányú fejlődésének részévé válik.[17] Eközben azonban a pedagógus által meghatározott oktatási cél sem szorul háttérbe.

A Kincskereső Iskola törekvése, hogy a növendékek harmonikus személyiségfejlődését támogassa. Az oktatási feladat megvalósítása ennek a tágabb célnak fontos, de nem kizárólagos eleme.

     A tananyag kialakításának és óraszámainak meghatározásának főbb szempontjai a kerettantervi előírások figyelembe vételén túl a következők voltak: a tanulók életkori sajátossága, a tantárgyak egyenrangúsága és transzfer hatása, a tananyag komplex elrendezése, illetve a negyedik osztályban megjelenő nyelvtanulás egy másfajta élményhez, újfajta motivációhoz juttatja a tanulóinkat…  „[18]

           Fontos az iskolában a tanórán kívüli nevelés. S ebben a körben a néptánc hangsúlyos említése jelentős kutatási tárgyunk szempontjából.

     A játéktanulásban a népi játékok dominanciája alapvető. Winkler Márta maga sorolja fel munkájában a használt forrásokat. Ezek bízvást tájékoztató értékűek:

Jánosi Sándor: Játsszunk táncot,

Bánki Vera-Kismartony Katalin: Zene-Játék,

Forrai Katalin: Ének az óvodában,

Törzsök Béla: Zenehallgatás az óvodában,

Nem jelölt kolozsvári szerző: Szedem szép virágom – kisgyermekek játékos könyve,

Borsai Éva {helyesen: Ilona – M. É}- Hajdú Gyula – Igaz Mária: Magyar népi gyermekjátékok,

Lajtha-Rajeczky-Gönyei: 111 népi táncdal,

Hajdu Gyula: Magyar népi játékok gyűjteménye.

         E művekről összefoglalóan elmondható, hogy a neofolklorista – táncházas nemzedék előtti szakemberek közkézen forgó, hiteles munkái.[19] 

         A pedagógiai program más elemei is árnyaltan tájékoztatnak erről a kiemelten humanisztikus iskolaképről. Mivel közvetlenül kutatási tárgyunkat nem érintik, de megkerülhetetlen illusztrációk, ezért lábjegyzetben mutatom be őket.[20] Külön felhívom a figyelmet az értékelésnek az alternatív iskolák törekvéseivel azonos tőről fakadó lágyságára, adaptivitására, kiemelten „formatív” karakterére.

        Mit jelent mindez a helyi tanterv nyelvére fordítva, tananyagban, óraszámban a zenei nevelés szempontjából?

        Megjegyezzük, hogy a pedagógiai program szóhasználatában a „kerettantervre” való hivatkozás jelenik meg vonatkoztatásként. Köztudott, hogy 2000-ben az alig 2 éve a helyi tantervekben alkalmazni előírt Nemzeti Alaptanterv egységesebb értelmezése érdekében az oktatási kormányzat un. kerettantervet bocsátott ki. (Később ez a szabályozás „felpuhult,”[21] vagyis a NAT alapján több, akár független műhelyek készítette kerettanterv műfajú dokumentum jutott akkreditációhoz, de az iskolai szóhasználat ezt, a máig igencsak elterjedt és használt, minisztériumi kerettantervet tekinti kiindulópontnak helyi tantervéhez. A tantervi szabályozás kanyargós útjának bemutatása meghaladja tanulmányunk tárgyát és kereteit.)

     Tekintsünk a helyi tantervre. Először is bemutatjuk a „hagyományos” Ének tantárgyra fordított óraszámokat.

 

Évfolyam

Heti óraszám

1

1

2

1

3

1,5

4

1

5

1

6

1

 

           Ezt az időmennyiséget pozitív irányban befolyásolja az úgynevezett „Kincskereső óra” minden évfolyamon, heti 2 órában. Vagyis táblázatunk így teljes:

 

 

Évfolyam

Heti óraszám

+ Kincskereső óra

1

1

2

2

1

2

3

1,5

2

4

1

2

5

1

2[22]

6

1

2

 

A „Kincskereső óra” a tanító és a gyerekek egyezségéből kerekedik ki, ez projekt-szerű, komplex, fejlesztő-alkotó tevékenység, az iskolaethosz alapján jellegzetesen zenei élményekkel dúsított. (Jogi alapja a kutatás idején hatályos Ktv. 52.§ (7). cikkelye.) Ezért – ha nem is köthető minden heti „Kincskereső óra” közvetlen zenei tartalomhoz – a foglalkozás zenével, énekkel dúsított karaktere jól kimutatható.[23]

          Ugyanígy része a zene a tanításon kívüli időnek, amikor a gyerekek napközis nevelőikkel vannak. „A délutános nevelő által kínált foglalkozásokon felül a gyerekek különböző szakkörök közül választhatnak (pl.: matematika, számítástechnika, rajz, faragás, néptánc, testnevelés, hangszer stb.) Ezek a foglalkozások nemcsak a gyermekek, hanem a tanárkollégák előtt is nyitottan folynak.”[24]

Az ünnepkörökhöz kapcsolódó felkészüléseket - melyeknek sok zenei eleme van - a tantervi órákon, vagy a „Kincskereső-órákon” projekt-szerűen, témahét-szerűen az osztálytanító vezeti, de órájára behívja a képzett ének-zene szakos kollégáját.  Interjúalanyom ott tartja igazán eredményesnek az együttműködést az ének-zenei nevelés szakemberei (ének-zene tanár, furulyatanár) és az osztálytanító között, ahol kreatívan áll hozzá az osztálytanító. Kiemelkedik az emlékeiből a 4. osztály tanítója, akinek sziporkázó kreativitása (miközben az iskola elveinek megfelelően ő is mindig a „gyerekből indul ki”), mennyire inspiráló hatással van őrá, s hogy ez az inspiráció kölcsönös. Egy tanító kollégájával van vitája, aki a szakmai autonómia jegyében a „színes kották” - a zenepedagógus szakmában is vitatott - módszerét alkalmazza.  Megjegyezzük azt is, hogy a tanítók a gyerekekkel más témát, más kifejező eszközt is választhatnak, ám a mindennapos éneklés szokása ezen órákat is „megzenésíti”. 

     A helyi tanterv deklarált tartalmát, a tananyagot illetően a továbbiakban nem érzékelünk sajátosságokat. A fentebb már forrásként megjelent un. Kerettanterv[25] tananyaga az irányadó, ehhez képest érdemi, alternatív karakterű változatot nem tudunk kimutatni.

     Az alternativitás a célokban, az erőteljesen adaptív eszközválasztásban, s a fejlesztést ösztönző un. formatív értékelésben mutatkozik meg. Ezért elemzésünkben nagyobb hangsúlyt fordítunk a metodikára, módszertani kultúrára. (Természetesen a gyerekkép, a gyerek fejlődéséről alkotott kép, a közösségfelfogás, a tudásról alkotott nézetrendszer mind-mind alternatívnak tekinthető. Igen közel áll a Waldorf-pedagógia szellemiségéhez. Vélelmezzük ebben Vekerdy Tamás erős hatását.)

Hogy e tervek, programok mit jelentenek a gyakorlatban? Erre az iskolavezető s kollégáinak írott vagy interjúként adott vallomásai tájékoztató jellegűek.

     Idézzük először magát Winkler Mártát:

„A tanévet minden évben a felnőttek évnyitó összeállítása vezeti be, melyben a többszólamú felnőtt kórus kelt kedvet az iskolába lépéshez. A tanítók és tanárok dramatikus játékokban együtt jelenítenek meg meséket, vagy a népköltés szép szemelvényeiből válogatnak. Weöres Sándor Bóbita c. versének megzenésített változatával a legkisebbeket avatjuk kincskereső diákká. Szeptember végén a szüreti mulatság a várt esemény. Ilyenkor minden gyerekcsoport új népjátékkal, népdallal, dramatikus játékkal lép a többi elé, gazdagítva egymás gyűjteményét. A szőlőlugasok őrei, a csősznek öltözött apák, szívesen játszanak velünk.

Kedves és szép a többi ünnepünk is, a Természet-búcsúztató november elsején, az András-napi mulatság, de a Lucázás, a két nemzeti ünnepünk, a farsangi jelenetek és a gyümölccsel, süteménnyel kicserélhető vásárfiák, a pünkösdölés, az év végén a Szülők napjára készített előadás, mind értékes irodalmi- és zeneművek sorával szereznek mindnyájunknak szép élményeket…”[26]

1982-ből származik az iskolaalapító leírása arról a harmadikos anyák napi ünnepélyről, melyben a svéd gyermekversekből szerkesztett műsort az iskolával párhuzamosan zeneiskolába iratkozásra ösztönzött tanulók bemutatója kísérte, részben az itt tanult, érlelt darabok előadásával, részben hangszeres improvizációkkal. A siker célja a motiváció.[27] Ugyanitt esik szó arról az „önkéntes” munkáról, melyek a névadó ünnepségeken való részvételt jelentik. („Értelmet kap a vers, a próza, a zene tanulása”.)[28] Itt már kétszólamú ének, kamarakórus szólóénekkel, cselló-, hegedő, gitár-,furulyadarabok jönnek szóba. A zenének, közös éneknek, funkcióba, az ünnepek rendjébe ágyazódásáról szólnak a többiek is.

„Az ünnepeinket szeretjük egyszerűen megélni, inkább érzelmileg, mint külsőségeiben. A sematizmust ebben sem tűri iskolánk… Az évnyitó ünnepséggel a nyárból segítjük átlépni az iskolába a gyermekeket. Többszólamú dallamok, furulyaszó, népdalok sora mellett meséket bábozunk el, vagy dramatikus játékba foglaljuk őket.”[29]

A „hivatalos versenystruktúrában” is – a sikerélmény biztosítása céljából vesznek részt a Kincskereső-iskola tanulói. Erről szóló adalék:„Kamarakórusunk minden évben Arany-oklevéllel örvendeztet meg bennünket.”[30]

A zenei élményekben is intenzív ünnepek mára kikristályosodva az évkört követik. Ősszel szüreti bál, természetbúcsúztató (minden osztály külön-külön készül), október 23-án a zenei produkciók adják meg a hangulatot, az András-napi bál néptáncos nyitóval indul.[31]

Volt az iskola történetében olyan időszak, melyben az énekórák erőteljesebben voltak/maradtak az ének-zene szakos kollégák kezében. A tanítói óraszámemelés következtében ma több énekórát is a tanítók tartanak, így a zenetanár kolléga a fentebb leírt módon, „team teaching”-be lépve veszi ki részét a nevelési, művészeti nevelési, zenei nevelési feladatokból.

 

Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a zenei nevelés a Kincskereső Iskolában elsősorban nevelési, személyiségfejlesztési elemeket hangsúlyozva valósul meg. Az együttes élmény, a közösségteremtés, a belső harmónia, olykor a zenei nevelés terápiás értékei erősödnek fel az iskola tanárai által vállalt ideológiában. Érvényesül más műveltségelemek elválaszthatatlan, más szempontból a tevékenységek változatosságát érvényesítő kísérő jelenségeként is (főként az irodalommal, anyanyelvvel, matematikával kialakult koncentráció erős és tudatos.) Fegyelmező ereje emelődik ki, valamint az a kompenzatórikus elem, mely szerint a „hagyományos tanulásban” nem jeleskedő gyerek önbecsülését növeli zenei sikere. A Kincskereső Iskolát elégedettség jellemzi a zenei nevelés kultúráját illetően.[32]

.

 

 

 

Források, irodalom

 

Botyánszky Szilvia (2005). Ilyennek látta a Kincskereső Iskolát egy leendő tanító.  Tanító. (10), 12.

Miksa Lajos (2002). „Őrizzük, védjük a gyerekkort…” Beszélgetés Winkler Márta Eötvös díjas tanítóval. Köznevelés, 58 (26), 12-13.

Péterffy András (1979). Iskolapélda. (dokumentumfilm) Budapest, Mafilm.

Winkler Márta (1993). Kinek kaloda, kinek fészek. Budapest: Hunga-Print Kiadó és Nyomda.

Winkler Márta (1995). Kincskereső Iskola (1994). In. Kereszty Zsuzsa – T. Hajabács Ilona (szerk.): Több út. Alternativitás az iskolázás első éveiben. Tanítók kiskönyvtára 7. Budapest: IFA-MKM-BTF. 139-148.

Winkler Márta – Nyitrai Péter (1999). Az osztálytanító és a vizuális nevelés tanár együttműködése. In. Fűzfa Balázs (szerk.): Süss fel nap. Alternatív iskolák és óvodák Magyarországon. Budapest: Soros Alapítvány, 637-655.

Winkler Márta (2004). Az óvodából az iskolába való áttérés megkönnyítése: életmód alakítása, a kommunikáció formái, a légkör megteremtése a Kincskereső Iskolában. In. Deszpot Gabriella – Kereszty Zsuzsa (szerk.): Gyerekek, módszerek, nevelők. Moduljavaslatok pedagógusképzők számára. Budapest: Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht.

Winkler Márta: Kik vagyunk, mit akarunk? http://www.kincskereso-iskola.hu/kikvagyunk1.htm

Winkler Márta - Fodor Szabolcs - Ruzsa Ágnes - Széman Rita (1999). „De hogy ő nőtt, én is nőttem…” Kincskereső Iskola. In: Fűzfa Balázs szerk.: Süss fel nap. Kisgyermekkori modell-intézmények Magyarországon. Budapest: Soros Alapítvány, 127-147.

http://www.kincskereso-iskola.hu/pedagogia.htm

 

 


* Dr. Makai Éva PhD egyetemi docens, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kodály Intézet - Budapesti Csoport  (Oktatott tárgyak: Elméletek a nevelésről, A nevelés gyakorlata). Főbb kutatási területe: Hazai és külföldi gyermekvédelmi-pedagógiai tradíciók feltárása, terjesztése. Hátrányos helyzet, integrált nevelés, komprehenzív iskola, alternatív pedagógiák - alternatív iskolák. Zenei nevelés az alternatív iskolákban. E-mail: makai.eva@lisztakademia.hu

 

[1] A Bethlen Gábor Általános Iskola és Újreál Gimnázium Kincskereső Tagiskolájának Pedagógia Szemlélete. http://www.kincskereso-iskola.hu/pedagogia.htm.  A letöltés ideje: 2011. 04. 05.

[2] uo. 6.

[3] uo. 8.

[4] Winkler Márta – Nyitrai Péter (1999). Az osztálytanító és a vizuális nevelés tanár együttműködése. In. Fűzfa Balázs (szerk.): Süss fel nap. Alternatív iskolák és óvodák Magyarországon. Budapest: Soros Alapítvány, 637-655.

[5] uo. 639.

[6] uo. 639.

[7] Sz. E.  ének-zenetanár tanár, angol nyelvtanár. 30 éve van a tanári pályán, 12. éve tanít a Kincskereső Iskolában. Nagy szakmai elkötelezettséggel, alkotó módon, harmóniában dolgozott együtt Winkler Mártával, az iskola alapítójával.  Zeneileg „mindenevőnek”, más vonatkozásban zenei „fogyasztását” illetően hangulatfüggőnek tartja magát. Az iskola zenei életében a népzenei hagyományok, a gyermekjátékok, a néptáncos értékek őrzését, a közös zenélést, furulyázást, éneklést tartja fontosnak. Ugyanígy az ünnepkörökhöz kapcsolt zenei élményeket. Kamara zenél, ő a sikeres kamarakórus alapítója, a közös éneklés és az együttes játék önfeledt vállalója. De megtudjuk a vele készült interjúból azt is, hogy szinte „humánpolitikai” szempontnak tekinthető, hogy egy-egy új kolléga (is) valamilyen módon vonzódjék a zenéhez. A pedagógus-énekkar is ennek bizonyítéka. Identitásában sajátos elem, hogy a Kincskereső iskolát nem is tekinti „alternatívnak”. „Minden iskolának ilyennek kellene – s lehetne – lennie” - hangzik a hitvallás. Sajátos konnotációja van számára – derül ki az interjúból – az alternativitásnak, így például Waldorf-iskolába nem adná a gyermekét. Mindebből arra következtetünk, hogy a zenei nevelésért felelős szakember tudatosan vállalja a Kincskereső Iskolában érvényesülő másságot, de bizonyos szakmai elemekkel való azonosulásban mégiscsak visszafogottabb. Mindezek mellett szakmai hitvallásában a zenei olvasástanítás fontossága is jelen van.

[8] uo. 637.

[9] Az igazságnak tartozunk annyival, hogy híres könyvében, az iskolát bemutató „Kinek kaloda, kinek fészek” című kötetben az iskola tárgyi világát bemutató gondos bevezető fejezetben hangszerek, zajkeltő eszközök felsorolása hiányzik. (Winkler 1993/23). Ugyanitt azonban a „mesemondó sarok” címen elkülönített - a hagyományos iskolai térszervezéstől meghittségében, interakcióra alkalmasságában lényegében különböző térről szólván 9 említett funkció közül az egyik az énekóra. (Winkler 1993/27)

[10] Winkler Márta (1995). Kincskereső Iskola (1994). In. Kereszty Zsuzsa – T. Hajabács Ilona (szerk.): Több út. Alternativitás az iskolázás első éveiben. Tanítók kiskönyvtára 7. Budapest: IFA-MKM-BTF. 139-148.

[11] Winkler Márta (1993). Kinek kaloda, kinek fészek. Budapest: Hunga-Print Kiadó és Nyomda. 39.

[12]  uo. 71.

[13] uo. 72.

[14] Uo. 89.

[15] Uo. 90. E tevékenység leírásánál a szerző hűséggel és hálával emlegeti jeles mesterét, Székácsné Vida Máriát, illetve Kokas Klárát.

[16] Miksa Lajos (2002). „Őrizzük, védjük a gyerekkort…” Beszélgetés Winkler Márta Eötvös-díjas tanítóval. Köznevelés, 58 (26), 12-13.

[17] Ez a mondat újabb bizonyítéka az antropozófián alapuló Waldorf-pedagógiával való közvetlen rokonságnak.

[18] uo. 9-11.

[19]Winkler Márta (2004). Az óvodából az iskolába való áttérés megkönnyítése: életmód alakítása, a kommunikáció formái, a légkör megteremtése a Kincskereső Iskolában. In. Deszpot Gabriella – Kereszty Zsuzsa (szerk.): Gyerekek, módszerek, nevelők. Moduljavaslatok pedagógusképzők számára. Budapest: Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht.

[20] „A tanórán és az iskola falain kívül töltött időnek, közös tevékenységeknek is komoly szerep jut a pedagógiai célok megvalósításában. A színház- és múzeumlátogatások, a kirándulások, az erdei iskola, majd a sí- és nyári táborok mind-mind olyan tapasztalatokhoz juttatják a közösséget - tanulót, tanárt, esetleg szülőt -, melyekre a tanév során az oktatásban is lehet építeni. A gyermeknek sokféle tevékenységben kell kipróbálnia önmagát, hogy egyre jobban megismerhesse saját értékeit, gyengeségeit…Az osztálynak, mint közösségnek, a társaknak kitüntetett szerep jut e személyiségformáló folyamatban. Tehát a tanulásra- tanításra is visszaható jelentősége van annak, hogy a gyerekek iskolán kívüli helyzetekben is megtapasztalják egymást….Az iskola méretei lehetővé teszik, hogy minden tanuló, családtag, az iskola teljes stábja (a pedagógusok, a gazdasági ügyintéző, a technikai dolgozók) ismerje egymást. A Kincskereső Iskola nyitottsága révén teret biztosít a családok közötti kapcsolatoknak, informális közösségek kialakulásának.”

A pedagógiai programban meghatározott csoportalakítási szempont alapján minden osztályba 6-8 ép értelmű, de speciális magatartási, beilleszkedési, alkalmazkodási problémával, és/vagy részképesség zavarral küzdő, és/vagy osztályonként 1 speciális szükségletű (testi, érzékszervi fogyatékos) gyereket vesz fel…

           Vannak növendékek, akiknél bizonyos részterületeken már igen korán mutatkoznak a kiemelkedő képességek első jelei. A korai, intenzív, erősen célirányos tehetséggondozás azonban nem tűnik célravezetőnek az ő esetükben sem, mivel az adott életkorban (6–12 év) mindennél fontosabb a harmonikus személyiségfejlődés biztosítása, amelyhez sok játék, közös élmény, gondtalan együttlét szükséges. Vannak szociális képességek, szokások, magatartásformák, melyeket ha ebben az életkorban nem sajátítanak el a gyerekek, akkor szinte soha többé nem lesz rá módjuk. A Kincskereső Iskola célja az, hogy a "tehetségcsírák" gondos ápolása mellett biztosítsa növendékei számára a tartalmas, igazi gyerekkort

  Kincskereső Iskola alsófokú oktatási intézmény, ahova a gyerekek az óvodából úgy érkeznek, hogy megszokták, a tisztasági szokások elvégzése, az étkezés, a környezet gondozása mind fontos, tanult, a pedagógus figyelmét el-nem-kerülő feladat. A magyarországi gyakorlattól eltérően ezeknek a - gyerekek közérzetét, életminőségét meghatározó - tényezőknek a Kincskereső Iskolába kerüléssel nem szűnik meg a jelentősége. A tárgyi környezet rendben tartása - a gyerekek életkorának megfelelően egyre szerteágazóbb területeket felölelve - a nevelés, a személyiségfejlesztés eszköze marad. Az életkor előre haladtával ezeknek az alapvető szokásoknak a közös újrafogalmazása szükségessé válik. A tanulók és tanárok által közösen megfogalmazott szokásrend alapelemeit foglalja írásba az Életünk rendje, mely a házirend - mindenki által ismert - alapja.

        A tanórák hosszát azonban - a gyerekek mindenkori állapotát és igényeit figyelembe véve - az osztályfőnök dönti el. A szaktanárok, külső előadók által tartott órák kivételt képeznek ez alól. Az ő óráik előre meghatározott tanrend szerint pontosan kezdődnek és végződnek. Minden osztálynak megvan a maga foglalkozási rendje, melyet az osztálytanító dolgoz ki az osztályban tanító szaktanárokkal egyeztetve. A foglalkozási rend az osztályban ki van függesztve, melyet ismernek a tanulók és a tanárok egyaránt. A foglalkozási rend is tanulási folyamat során épül fel, formálódik ki, ebből következően nem pontosan ugyanazt jelenti az iskolába lépő elsős és a végzős számára.

A délutáni időbeosztásnak kötött a sorrendje: az ebédet szabad foglalkozás követi három óráig, majd egyórás tanulás következik, az uzsonna után a napot - a hazamenetelig - játék zárja.

A délutáni időbeosztásnak kötött a sorrendje: az ebédet szabad foglalkozás követi három óráig, majd egyórás tanulás következik, az uzsonna után a napot - a hazamenetelig - játék zárja. A csoportok programja a délelőtti oktatás tartalmát igyekszik kiegészíteni. Témaválasztásait befolyásolják még az évkör éppen esedékes ünnepei, a gyerekek aktuális érdeklődése, önálló ötletei. A délutános nevelő által kínált foglalkozásokon felül a gyerekek különböző szakkörök közül választhatnak (pl.: matematika, számítástechnika, rajz, faragás, néptánc, testnevelés, hangszer stb.) Ezek a foglalkozások nemcsak a gyermekek, hanem a tanárkollégák előtt is nyitottan folynak.

           A szabályok kialakítása is - a tanár kínálta keretek között - közösen zajlik, e munkában és a rend betartásában a felnőtt példamutatásán, megbízható, elfogadó, támaszt nyújtó és határt tartó személyiségén van a hangsúly. A tanár magatartásán keresztül a gyerekek megérezhetik, hogy mindannyian mások vagyunk, s mindenkiben van valami - csak rá jellemző - jó. Ezen tulajdonságok elismerésével, hangsúlyozásával a gyerekeknek könnyebb lesz a csoport - az egyén számára - kellemetlenebb szabályait is betartani. A tévedés lehetőségét, elfogadhatóságát is a tanító személyén át tapasztalják meg a gyerekek.

           Már az iskolába lépés első napjaiban megkezdődik a közös értékrend kialakítása. Ezáltal válik minden osztály - a nagy közösségben - egyedivé. A tanulók - a saját maguk által, pedagógusi segítséggel kialakított szabályokat, értékrendet - könnyebben betartják és egymással is betartatják.

           A Kincskereső Iskola indulásakor a magyar oktatási intézményekben az értékelés - szinte kizárólagos - formája az öt számjeggyel, és az azt leíró öt jelzővel történő osztályzás volt. A kisgyermek számára azonban az értékelésben szereplő számjegy - az esetek többségében - valóban pusztán egy számot jelent. Ez a - számban vagy egyszavas jelzőben kifejezett - osztályzat nem ad módot a tanárnak arra, hogy az értékelés keretei között tanítványai illetve szüleik tudomására hozza, hogy meddig jutott a tanuló, hol mutatkoznak hiányosságok, és mit kell tenniük a továbblépéshez. Az a tapasztalat, hogy a kisiskoláskor életkori sajátosságainak a hagyományos osztályzás nem felel meg, késztette a tantestületet arra, hogy kidolgozzon egy új értékelési rendszert. A tanulók teljesítményének értékelése év közben szöveges negyedévi értékelőlap, a tanév végén Iskolalevél segítségével történik.

         Az év végét lezáró, bizonyítvány jellegű értékelés. (Csak a minisztérium által kibocsátott bizonyítvánnyal együtt érvényes, mely tartalmazza a tanulók adatait, mulasztását, felsőbb osztályba való lépésének engedélyét, hivatkozva az Iskolalevélre.) Az iskolalevél összefoglalja a negyedéves értékelés alapján az egész éves munkát.

Az állítások háromváltozós nyitott mondatok. A megfelelő változó aláhúzásával válik egyértelművé, igazzá az állítás. ...

    A Kincskereső Iskola szakmai segítők, szaktanácsadók széles körével áll kapcsolatban. Winkler Márta személyesen évtizedek óta, a Kincskereső Iskola pedig megalakulása óta kiindulópontja és inspirálója sok pszichológiai, pedagógiai és szociológiai kutatásnak, melyek visszahatnak a nevelő munkára…

     Minden osztálynak is van egy-egy dossziéja, melyben az osztályközösségre vonatkozó fejlődési vonulatok kerülnek megfogalmazásra. A hat év alatt összegyűlt anyagok segítségével komplex képet kapunk a tanuló hat év alatt megtett fejlődési útjáról. A dossziék tartalmára a személyes anyagokra vonatkozó szabályok érvényesek.

    A Kincskereső Iskola befejezése után az új iskolába kerülő növendékeink beválása alapján formálódik még egy, munkánk eredményességéről informáló tényező. Ez esetben sem pusztán arról van szó, hogy milyen osztályzatokat szereznek volt tanítványaink, kit milyen középiskolába vesznek fel, hanem arról, hogy a Kincskereső Iskola személyiségfejlődést segítő közegéből kilépve folytatódik-e és milyen irányban a gyerek fejlődése. Az új intézményben megmutatkozik, hogy a diákok más pedagógusokkal is képesek-e jól együttműködni, tovább él-e a korábban megtapasztalt alkotó, vitákban, érvelésekben építkező tanulási forma az új helyzetben…

A szülőknek szabad bejárásuk van az iskolába tanítási időn kívül. Reggel, amikor hozzák gyereküket és délután, amikor viszik őket, benn tartózkodhatnak az iskola területén. Lehetővé válik így, hogy a szülők egymással is közelebbi ismeretséget kössenek, és segíteni tudják egymást.

 

[21] A jelenlegi oktatási kormányzat ma újra egy egységesebb, közvetlenebb szabályozás irányába tart.

[22] Interjúalanyom a felső tagozatban 1-1- óráról szólt.

[23] Megelőlegezzük az összehasonlítást, a Waldorf-iskolához és a Burattino Iskolához gyakorlatban és értelmezésben is nagyon hasonlóan.

[24] A Bethlen Gábor Általános Iskola és Újreál Gimnázium Kincskereső Tagiskolájának Pedagógia Szemlélete. http://www.kincskereso-iskola.hu/pedagogia.htm. 15.  A letöltés ideje: 2011. 04. 05.

 

[25] Kiadta az Oktatási Minisztérium 2000-ben

[26] Winkler Márta: Kik vagyunk, mit akarunk? http://www.kincskereso-iskola.hu/kikvagyunk1.htm

[27]Winkler Márta (1993). Kinek kaloda, kinek fészek. Budapest: Hunga-Print Kiadó és Nyomda. 105.

[28] uo. 109.

 

[29] Winkler Márta – Nyitrai Péter (1999). Az osztálytanító és a vizuális nevelés tanár együttműködése. In. Fűzfa Balázs (szerk.): Süss fel nap. Alternatív iskolák és óvodák Magyarországon. Budapest: Soros Alapítvány. 645.

[30] Winkler Márta: Kik vagyunk, mit akarunk? http://www.kincskereso-iskola.hu/kikvagyunk1.htm

   [31] Interjúalanyunk fontosnak tartja megjegyezni, hogy népzenében, néptáncban az „autentika” híve, még a Kaláka-stílusú átdolgozást is elutasítja.

[32] Jelen írás támaszkodik a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen az Európai Unió Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával megvalósult „Liszt Ferenc Zeneakadémiája, az európai felsőfokú zenei oktatás megújuló központja Budapesten” címmel támogatott átfogó fejlesztési projekt keretében végzett „ Zenei nevelési koncepciók az alternatív iskola-modellekben” c. kutatásomra.