DR. LAJTHA ILDIKÓ
Ma
50 éve történt*
Laci bácsi előző nap, pénteken tért vissza
februári, téli Vas-megyei gyűjtőútjáról.
Másnapra, szombatra kedves francia diplomata barátokat
láttak Lajtháék ebéd-vendégségül.
Kötetlen, igen jó hangulatban költötték el az
ebédet. Nagybátyám a maga charmeur stílusában szórakoztatta őket. Mert hogy ő
igen szellemes, beszélgető társ volt, - ha olyanok voltak a partnerek.
A vendégek egy idő
után indulni készültek. Kikísérték őket az előszobába és út közben
leállva az örökifjú - 70 éves - Nagybátyám röpke táncra perdült, nagy
lábszárcsapkodással, hogy bemutassa azokat az új érdekes táncmozdulatokat,
melyeket az elmúlt napokban talált Nyugat-Magyarországon. Ezután a vendég hölgy
bundáját a cserépkályhánál megmelegítette és felsegítette rá.
A vendégek távoztak.
Ekkor már a házigazda fáradtan rögtön
lepihent és rövid időn belül, még aznap délután végleg itt hagyott bennünket.
Még egy érdekesség: Lajtha életében sok
száz falut keresett fel.
Talán nem fölösleges a legutolsó község nevét
megemlíteni. A legutolsó felkeresett községet úgy hívták
B Ú C S Ú.
- . -
Csendes évek következtek a Váci utcai
lakásban. Rózsi néni Ilonkával, a gondos, figyelmes apácával töltötte napjait –
aki előzőleg az amerikai követségen, Mindszenty hercegprímás házvezetőnője
volt, egészen 1961-ig. Ekkor ugyanis az Amerikai Követség igyekezett
csökkenteni a hercegprímás körüli személyzetet. Ebben az időben rendeztek egy fogadást,
melyre, a törzsvendégnek számító Lajtháékat is meghívták. A háziasszony és
Lajtháné közti beszélgetés során került szóba, hogy Lajtháék éppen keresnek
valaki megbízható segítséget, így hamar, mint legjobb megoldás máris Ilonka
került szóba. Ilonka átkerült rövid időn belül Lajtháékhoz, akik
nagy örömmel fogadták. Nem törődve azzal, hogy ezzel még jobban felhívják
magukra az ÁVH figyelmét, mivel rávilágított Lajtha jó kapcsolatára az amerikai
követséggel, és újabb bizonyság volt, ahogy akkor mondták, a „klerikális
reakcióval” való „kétes” kapcsolataira.
A 80-as évek eleje újabb megrázkódtatást
hozott Rózsi néni számára: Ilonka, a nála 20 évvel fiatalabb segítsége
váratlanul elhunyt.
Ekkor fordult hozzám, mint egyedüli itthoni
„nő” rokonhoz segítségért.
- . -
Igyekeztem segíteni, amiben tudtam. Ő kiment
Angliába egy kis időre Laci fiákéhoz és azt kérte, hogy ezalatt az idő alatt
korszerűsítsem a lakást.
Visszajövetele után már mindvégig együtt
laktunk.
Ettől kezdve a mindennapi élet apró-cseprő ügyei
mellett a zenei élet örömeiben, gondjaiban, nehézségeiben már együtt
osztoztunk. De felejthetetlenek az esti beszélgetések is. Sokszor felidézett
Rózsi néni fiatalkorabeli emlékeket is, ami számomra érdekesebb volt, mint egy
történelemóra. /a XIX században,1894-ben született!/
Egy alkalommal például így emlékezett vissza:
„azok voltak a szép idők, amikor kikocsiztunk vasárnap délután pl. a
Kálvin térre, ahol szemközt jött a másik konflis, amiből nagy kalaplengetéssel
integetett felém Berti.” / Ja, hogy ki is az a Berti? A későbbi jó barát, de
akkor még csak az egy évvel feljebb járó orvos egyetemista társ, Szentgyörgyi
Albert.
Vagy máskor a színi növendék éveiről
anekdotázott, színigazgatókról, amikor például a híres kolozsvári színház még
híresebb színigazgatója, Janovics Jenő azzal csábította társulatához, hogy
„belőled lányom egy második Jászai Marit csinálok!” Jászaival nem is egyszer
találkozott, ami annyit jelentett, hogy az akkor már 60-on túli körberajongott
színésznőt, ha tehették a fiatal színész-csitrik, csapatostul követték, melynek
olykor tagja volt Róza is.
Ezt a színész-karriert
egyébként a mélyen katolikus édesanya akadályozta meg végül, aggódva lánya
erkölcseinek esetleges megromlása miatt.
Szívesen beszélt
romantikus nagy szerelmükről Lajthával, akivel olyan boldog házasságban éltek,
amiben ők „kiváló társak, barátok és szeretők voltak”.
Megosztotta velem fő gondját: a
hagyaték elhelyezésével kapcsolatosan.
Az volt a véleménye illetve kérése, hogy lehetőség
szerint a Zenetudományi Intézetben helyezzem el, de ha találok más méltó
helyet, akkor szóba jöhet más is. Egy határozott kikötése volt, hogy akik
átveszik, „egyetlen napig sem tehetik raktárba. Ha ezt a feltételt nem tudják
teljesíteni, oszd szét a bútorokat a lányaid között.”. Ezt a megoldást
természetesen egyetlen percig sem tudtam volna elfogadni – bár ő komolyan
gondolta.
Rózsi néni 1990 januárjában hagyott itt
bennünket.
Megkezdődött a méltó elhelyezésre
irányuló egyeztetés, tárgyalássorozat.
Én éreztem a rendkívüli felelősséget, Lajtha
László bútorait, személyes tárgyait maradéktalanul meg kell menteni az
utókornak. Ebben a fotelban ült Bartók Amerikába menetele előtti utolsó
délután, amikor Lajthához jött elbúcsúzni, de Prokofjev is Párizsból Moszkva
felé átutazva itt beszélgetett Lajtháékkal és mondta, hogy nemsokára visszajön,
és akkor folytatják a beszélgetést. Ebben tévedett. De járt itt nem is egyszer,
Dohnányi, Weiner és még sok más neves művész.
Először ebben az intézményben, annak
akkori vezetőivel tárgyaltam, majd az OSZK-val. Mindkét intézmény szívesen
fogadta volna a hagyatékot, de valamely feltételt vagy én, vagy ők mégsem
tudtuk elfogadni. Végül a Hagyományok Háza igazgatójával kezdtük meg az
egyeztetést. Ez utóbbi azért volt a legkecsegtetőbb, mert ekkor már készültek a
tervek az új Nemzeti Színház melletti modern kulturális központra, ahol helyet
kapott volna a Hagyományok Háza, . A szerződést aláírtuk jóhiszeműen. Az
együttműködés jó volt, de az emlékszoba nem tudott megvalósulni és a remélt
modern Lajtha kulturális és Dokumentációs központ sem jött létre. Az élet,
amint látjuk, másként döntött, a szép új épületnek, a
A Lajtha hagyaték azonban ott volt mindez ideig
a Corvin téren – meg kell mondanom, hogy jó kezekben volt.
De az emlékszoba kialakítására ott nem volt
lehetőség.
Ezért volt számomra nagy öröm, amikor
megkérdezte, Kelemen főigazgató, hogy mit szólnék a hagyaték az MTA
Zenetudományi Intézetben való végső elhelyezéséhez? Az első személyes
látogatást és tárgyalást követően gyorsan megszületett Richter Pál igazgató
úrral az a közös elhatározás: hogy „igen”, ezt megcsináljuk…
Dr. Lajtha Ildikó, a zeneszerző unokahúga és
jogörököse a Lajtha Emlékszoba és
Kiállítás megnyítóján (Kobzos Kiss Tamás felvétele)
Így vagyunk mi most itt és remélem, hogy
gyümölcsöző lesz az együttműködés és végre segítségükkel Lajtha
hazatalál, és eljut most a széles magyar zeneszerető közönséghez
- . -
És engedjék meg, hogy most formabontó
módon, a kis két évszázadot is érintő kalandozásaim után, Lajthára emlékezve,
sőt az ő intencióit követve, az őhozzá nagyon méltó feleségének és
harcostársának, egy igazi múlt századi nagyasszonynak a fényképe elé
helyezhessek el egy szál virágot, az ő kedvenc halványsárga rózsáját.
Rózsi néni! Végrendelet teljesítve!
Zenetudományi Intézetében. Ugyanezen a napon
nyílt meg a már régóta várt Lajtha-emlékszoba is, amelyben a művész bútorait,
zongoráját, könyvtárát, személyes tárgyait lehet megtekinteni. Az emlékszoba
előterében kiállítás nyílt a zeneszerző és népzenekutató életútjáról,
tevékenységéről. Többek között archív fotók, eredeti levelek és kéziratok is
láthatók itt, továbbá az az összesen 100 dokumentumot bemutató tablósorozat is,
amely február 3-ig a Művészetek Palotájában volt kiállítva. Itt hangzott el dr.
Lajtha Ildikó fentebb közölt megemlékezése.
A Lajtha-emléknapot hangverseny zárta.
További képes információ a lajtha.hagyomanyokhaza.hu
portálon.
Lajtha
László életműve HUNGAROTON cd-n
LAJTHA,
László
- from the Instrumental Folk Collection
HCD 18206
HCD 31452
HCD 31453
HCD 31552
HCD 31647
HCD 31776
Első kiadás
HCD 31815
HCD 31833
HCD 31933
LAJTHA,
László
Trios a Cordes
Sérénade Op.9
Soirs Transylvains Op.41
HCD 31979
RESPIGHI,
Ottorino
(1879 - 1936)
LAJTHA László
(1892-1963)Kórusművek / Choral Works
HCD 32335
Vonósnégyesek
(Összkiadás) I.
String Quartets (Complete) Vol. 1
AUER
VONÓSNÉGYES / AUER STRING QUARTET
HCD 32542
Vonósnégyesek
/ String Quartets
(Összkiadás) II. / (Complete) Vol. 2
AUER
VONÓSNÉGYES / AUER STRING QUARTET
HCD 32543
Vonósnégyesek
/ String Quartets
(Összkiadás) III. / (Complete) Vol. 3
AUER
VONÓSNÉGYES / AUER STRING QUARTET
HCD 32544
LAJTHA,
László (1892-1963)
String Quartets Complete Vol. 4.
Auer String Quartet
Granik Anna
HCD 32545
