BUDAI KRISZTIÁN*

 

A mester – tanítvány kapcsolat

 

A tanításról általában

   A tanítás lényege szinte közhelyesen egyszerű: az emberiség által birtokolt tudás átadása, hogy az emberiség újabb generációi ne a nulláról induljanak. A cél az előrehaladás, a meglévő tudás fenntartása, bővítése, új ismeretek szerzése. A később születendő új gondolatok megalapozása.

    De tanulás nemcsak az információ átadásakor valósulhat meg. Amikor a tanítvány a mestere segítségével esetlegesen más információforrásokból szerez új tudást, illetve szervezi újra a már meglévő tudását, és jut új, esetleg egészen eredeti gondolatokhoz, következtetésekhez.

   Azonban tisztán információ átadás legfeljebb gépek között képzelhető el, mert ha közelebbről megvizsgáljuk a folyamatot, akkor észre fogjuk venni, hogy az információn kívül sok másodlagos dolog kap nagy szerepet a folyamat sikerességében.

 

A zeneoktatásról

  A zeneoktatásban jellegzetes a társas viszony: a mester-tanítvány kapcsolat, tanítási modell. Képes befolyásolni érzelmeinket (ezáltal beállítódásunkat is) bizonyos tárgyakkal kapcsolatban (például egy rosszindulatú, mogorva tanár örökre elveheti a kedvét egy hangszeren tanulni vágyó fiataltól, de az ellenkező, a pozitív irány is igaz lehet). Mindkét fél megfelelő nyitottságát feltételezi és szükségeltetik is hozzá.

   A mester (általános értelemben) dolga e kapcsolatban, hogy kiismerje a tanítványt, utat mutasson neki, és megfelelő irányba terelje. Természetesen a megfelelően transzformált tudás átadása elengedhetetlen, de ezen kívül még nagyon sok dolgon múlik, mennyire produktív egy ilyen kapcsolat. Például a humánökológiai szemléletmodell használatán (a tanár részéről), a két fél személyiségén, attitűdjén, szubkultúráján, az óra hangulatán, légkörén...

   A tanítvány dolga e kapcsolatban, hogy rendszeresen megjelenjen az órákon, megfogadja a tanácsokat, képességeihez mérten felkészüljön és visszajelzésekkel lássa el mesterét a jó és a rossz dolgokról egyaránt.

  A művészetoktatásban, azon belül a zeneoktatásban jellemzően interaktív folyamat a tanítás. Tanár és diák egymásra hatásáról van szó. Mivel csak ketten tartózkodnak a teremben, egyszerű a tanítványra koncentrálni, nem kell egy osztály kedvéért kompromisszumokat kötni. Egy ilyen tanítási modellben nemcsak a tananyag sugárzik át, hanem a személyes varázs, a stílus, beállítottság, érzékenység, személyiség, ízlés, és sok egyéb mögöttes tartalom. Ilyen tanítási helyzetben a mester is jobban tudja, hogy mi az, ami előreviheti a tanulni vágyó ifjút. Ez bizonyos esetekben sajnos rossz irányt is vehet, tehát a tanár negatív tulajdonságait is átveheti a tanítvány. Nyilván erre minden tanár igyekszik figyelni, érdemes elsajátítani egy folyamatos önellenőrzést, egy lépést hátrálva kívülről figyelni és értékelni tevékenységünket. Az önellenőrző tanári attitűdről a szakirodalmakban bővebben lehet olvasni.

   A felsőoktatásban a zeneművészek, zenetanárok - az utánpótlás, a jövő nagyjainak képzése folyik. Itt már szükséges is, hogy ne csak a tudást vigye tovább a növendék, hanem tanára tapasztalatait, beállítódását is.

   A mai iskolák, egyetemek padjaiban már az ún. Z-generáció tagjai ülnek. Tanáraik a Baby-Bumm, az X, az Y generáció tagjai. A különböző generációk tagjai más-más szűrőn keresztül nézik a világot. A Z generáció tagjai a „technika gyermekei”, a különböző videó megosztó oldalakról oktató videók segítségével könnyedén meg tudnak tanulni különböző hangszereken játszani, vagy akár egy tánc lépéseit profi módon el tudják sajátítani. Számukra is vonzóvá, érdekessé és értékessé kell tenni az élő zenét. A Ennek egyik eleme pont a személyes kapcsolat segítségével működő zeneoktatás lehet.

 

Tanítvánnyá válás

   A tanítvánnyá váláshoz rögös út vezet. Egy folyamat során (felvételi eljárás, korábbi versenyek eredményei, előfelvételi, meghallgatások) választja ki a mester, ki az, akit ő érdemesnek tart arra, hogy átadja tudását. Ez a kiválasztási folyamat legitimálja majd a későbbiek során az új megközelítéseket, esetleges komoly bírálato(ka)t, irányok kijelölését, útmutatást. Emiatt a tanítvány folyamatos erőfeszítésre van késztetve. El kell érje korlátait, meg kell tapasztalnia őket. Feszegetnie kell határait mestere segítségével. Ehhez azonban nem elég zenei képességeit, készségeit, tudását, személyiségét is fejlesztenie kell folyamatosan.

 

Ki lehet mester?

   Mester az a személy, aki valamilyen nem hétköznapi tudás birtokában van. Aki versenyeken, koncerteken már bizonyított. Gyakorol, tudását folyamatosan csiszolja, élesíti. Ezt a tudást képes átadni másoknak is, a szakma elismeri. Gyakran példaképe a fiatalabb generációknak.

 

Kapcsolatuk

   Kölcsönös függőségi viszonyon alapul, behálózza a zenészek egész társadalmát. Minden mesternek van mestere, minden tanítványnak valamilyen formában van/lesz tanítványa. A tanítványok egyszer mesterekké válnak. Kapcsolatukat egy ki nem mondott szerződés szilárdítja meg: a tanulás-tanítási helyzet, egy alá-fölé rendeltségi munka kapcsolat. A tanítvány tudást akar, a mester át akarja adni tudását. Munkakapcsolatnál viszont többről van szó, mert a kapcsolatnak produktívnak kell lennie, hiszen a folyamatot majd egyszer le kell zárni, a feladatokat teljesíteni kell. Mindeközben a tanítványnak ki kell teljesednie, zeneileg, szakmailag, emberileg. A mester-tanítvány viszony hálózatok láncolata. Három lényeges hálózati modell van jelen: a lánc – ezen végig lehet követni a mesterek mestereit, a csillag – a mesterek körül sorakoznak a tanítványok, a teljes – optimális esetben a tanítványok egymást közt is megosztanak információkat, mindenki mindenkivel kapcsolatban áll.

   A sikeres kapcsolat záloga a tanításban résztvevő felek megfelelő egymásra hangolódása, egészséges, friss szellemiség, befogadó készség, egymás elfogadása, a függőségi, hálózati viszony elfogadása.

 

Életkori sajátosságok

   A 18-25 éves korosztály: Az egyetemi tanulmányok időszaka. Az első 1-2 évben nagy a személyes kötődés a mesterhez (hiszen általában az ő személye miatt jelentkeznek a diákok arra a bizonyos egyetemre). A kölcsönös bizalomra építik a jövőbeni közös munkájuk alapjait. A mester tanácsai gyakran kiterjednek az élet szélesebb területeire is, nem csak a szűken vett szakmára.

Ez a kapcsolat azonban fokozatosan fellazul, némely esetben „pengeváltás” is előfordulhat. Ebben az időszakban az önálló gondolatok, játékmód, hangvétel, saját út keresése és a párkeresés a jellemző. Egyre inkább az önálló munkáé a főszerep, a tanítvány függetlenedik mesterétől és társaitól. Az esetek nagy részében a diploma megszerzése után a mester-tanítvány kapcsolat nem szűnik meg, sok esetben barátság, kollegialitás lép a helyébe.

A felsőoktatásban van talán a legnagyobb szabadsága a tanítványnak. Az itt létrejött kapcsolat az igazi mester-tanítvány kapcsolat. Értéke abból fakad, hogy itt van utoljára érdemi lehetőség a tanítvány munkájába beleszólni, javítani. Ugyanakkor a két fél ekkor van a legközelebb egymáshoz szakmailag, ekkor partnerek a leginkább. Ennek az oktatásnak van a leginkább életszaga.  Itt már marimba, vibrafon versenyművek (Koppel, Sejourne), nagyobb lélegzetű darabok elsajátítása zajlik kisdobon (Másson, Markovich, Zivkovic) timpanin (Carter, Macarez), set-upon (Volans, Xenakis, Reich, Másson), és egyéb hangszereken. A tanítvány minél előrébb tart tanulmányai során, annál inkább közeledik a kortárs szerzők műveinek eljátszásához.

 

 

 

 

 



* „Budai Krisztiánnak hívnak, 1985. január 11-én születtem Nyíregyházán. Újfehértón jártam általános iskolába, zene tagozatra. Ez alatt énekeltem az iskola kórusaiban, furulyáztam és zongoráztam a helyi zeneiskolában. Hajdúdorogon érettségiztem, az ottani zeneiskolában ismerkedtem meg az ütőhangszerekkel Orosz Imrénél. 2003-ban kerültem be a nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola Ütő tanszakára, Joó Csabához. 2007-ben felvételt nyertem a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karára, Előadóművészet-klasszikus ütőhangszer BA szakra Szabó István tanár úrhoz, 2012-ben diplomáztam Ütőhangszertanár MA szakon. Sok zenekarban fordultam meg, klasszikus és könnyűzenében egyaránt. Kézzel megszólaltatható ütőhangszereken (pl. konga, bongó, stb.) játszom leggyakrabban, ezt is tanítom. Leginkább a jazz, a funky, a latin, a tradicionális és a kortárs zenei műfajok állnak közel hozzám. Jelenleg a VM5-ben és a Funky Donots-ban játszom. Véleményem szerint a zene közös kód, kommunikáció, inspiráció, önkifejezés, művészet.”