ALTORJAY TAMÁS*
Beszámoló a Kodály
Zoltán Zenepedagógiai Konferenciáról
(Kecskeméti
Főiskola Tanítóképző Főiskolai Kar, 2013. április 24.)
A konferencia védnökségét maga a KFTFK
dékánja, dr. Steklács János (PhD) látta el és a szervezését, lebonyolítását
Buzás Zsuzsa főiskolai tanársegéd végezte. Az esemény változatos
témájú tudományos előadásokat, bemutató órát, hangversenyt és a végén
kerekasztal beszélgetést tartalmazott. Külön öröm volt számomra, hogy nemcsak a
kutatók hallgatták meg egymás előadásait, kiérlelt gondolatait, legújabb
kutatási eredményeit, hanem népes hallgatói csoport is végig,
érdeklődéssel kitartott a rendezvényen, annak ellenére, hogy a
Főiskolán oktatási szünet volt.
A konferencia, stílszerűen egy
népdalcsokor elhangzásával indult. Menyhárt Eszter, a kecskeméti Kodály
Iskola 9. évfolyamos tanulója népviseletbe öltözötten, tisztán intonálva
énekelte a változatos hangulatú népdalokat, megalapozta ezzel az összejövetel
emelkedett alaphangulatát.
Az első tudományos előadást dr.
Kerek Ferenc (DLA), a Szegedi Zeneművészeti Kar dékánja tartotta. Arra
a kérdésre kereste a választ, hogy zeneoktatásunk nemzetközileg elismert
magas színvonalát milyen eszközökkel tudjuk a továbbiakban is fenntartani?
A Kodály–i alapokon kibontakozó hazai énekzene oktatás, évek óta mostoha
helyzetben vergődik. Az énekzene érzelmi intelligenciájára, a gyermekek
társas viselkedésére és egyéb tantárgyak tanulására (transzfer) gyakorolt
jótékony hatását, hazai kutatások is évtizedekkel ezelőtt igazolták (pl.
Barkóczi, Pléh, 1977). A Kodály módszert sok bírálat éri itthon, holott
nemzetközi tekintélye töretlen. Ezt leginkább Kodály városában, a konferencia
helyszínén, Kecskeméten érzékelik leginkább a szakemberek. Statisztikai tény
ugyanakkor, hogy a klasszikus zene iránti érdeklődés, világszerte, és így
a magyar nyelvterületen is a lakosság 1-2 %-ra jellemző csupán. A fent
részletezett jelenségek hatására, a klasszikus zene oktatásában, közép és
felsőfokon is előbb-utóbb utánpótlási nehézségek jelentkeznek. A
mennyiségi gondok (létszámcsökkenés), minőségi nehézségeket (válogatási
lehetőség, színvonalesés) idézhetnek elő. Javíthat a helyzeten a 2013
szeptemberétől belépő osztatlan tanárképzés, amennyiben az osztott
képzés tapasztalatait is hasznosítja. Üdvözölte továbbá Kerek Ferenc dékán úr a
hazánkban két megyében megindult zeneoktatási kísérletet is. Bolyki György
irányításával, az általa szerkesztett „zenei központú tanrendet” próbálják ki.
Ebben a Gustavo Dudamel világhírű Venezuelai karmester által népszerűsített
„El Sistema” zeneoktatási rendszer tapasztalatait is hasznosítják. Az
előadó bízik benne, hogy ezen kísérletek jótékony hatással lesznek a hazai
klasszikus zeneoktatásra is!
Második előadó dr. Smuta Attila (DLA),
a rendező kar tanszékvezetője volt. Találomra kiválasztott a jelenleg
használatban lévő hazai tankönyvcsaládok közül egyet, és ennek énekzene
tankönyvét vonta górcső alá. A tankönyvcsaládot nem azonosította be,
nehogy bármiféle részrehajlási gyanú merülhessen fel. Terítékre került a
tankönyv minden eleme, és sajnos sok-sok szakmai hibával. A dalanyag
korosztályhoz illeszkedő kiválasztásánál, a hangnem meghatározásnál, a
javasolt szolmizációs dó-váltásoknál, a ritmusneveknél, a zenei kifejezések
alkalmazásánál, értelmezésénél, helyesírásuknál, a műfaji
meghatározásoknál, a népdalfeldolgozások nevesítésénél stb. talált kifogásolni
valókat. Bírálta a zenehallgatásnál előforduló – zaj és mestermű –
keveredéseket, valamint az illusztrációk ellentmondásait. A hallgatóságot is
megénekeltette a problémák szemléltetésére, tovább fokozva ezzel a konferencia
oldott hangulatát.
Ezután dr. Ittzés Mihály Kodály a
„methodológus” című előadása következett. Az előadó a
Nemzetközi Kodály Szemináriumok szervezője és oktatója, a Kecskeméti
Kodály Intézet nyugalmazott igazgatója, nemzetközi hírű Kodály kutató.
Hangsúlyozta Kodály gyermekszeretetét és kicsinyek iránti megbecsülését.
Fölhívta a figyelmet arra, hogy érdemes Kodály írásait alaposan tanulmányozni!
Apró, gyakorlati kérdéseket is vizsgált Kodály, ezért írásai kiaknázatlan
források, gyakorlat számára is hasznos útmutatók. Részletesen kitért a relatív
szolmizációnál a módosított hangok elnevezéseire, a népdal típusa
meghatározásának problémáira, a többszólamú feldolgozásoknál hasznosan
alkalmazható, gyakoroltatható szólamcserékre, vagy a gyerekeknek készülő
kiadványok szemléltető ábráinak fontosságára.
Dr. Csíkos Csaba (PhD) az SZTE Neveléstudományi Intézetének
docense, kutatási területének – a tudásra vonatkozó tudás – és a zene
összefüggéseiről értekezett. A tudásra vonatkozó tudásnak két csoportját
különböztethetjük meg: a tárgyi elemeket és a felhasználási terveket. Ezeket
idegen szakszóval metakognitív meggyőződéseknek és metakognitív
stratégiáknak nevezik. A tudatos tudáshasználatunk képesség-logisztikus görbéje
20 éves korunkra teljesedik ki, de élethosszig tudjuk még stratégia
használatunkat továbbfejleszteni. Ez természetesen a téma pedagógiai
jelentőségét fokozza! A memorizálás tudatosítása, és különböző
stratégiáinak kipróbálása a zenetanulásban is nagy jelentőségű.
Szellemes példákkal szemléltette az előadó a dallamok szolmizációs
neveinek emlékezetbe vésését. Pl.
az előjegyzések
bevezetését szöveggel társítva memorizálják a kezdők; Cérna Géza Diót
Árul Ezért Helypénzt Fizet. Kutatások során igazolódott az is, hogy
különböző zenei stílusok ismerete a tanulmányi átlagok erős javulását
eredményezte. A matematika elsajátítását különösen a népzene éneklése és
tanulása segítette!
A Parlando zenepedagógiai folyóirat
több mint fél évszázados történetét röviden foglalta össze Zelinka Tamás felelős
főszerkesztő. Az 55. évfolyamát élő folyóirat 2011 januárja óta
már csak digitális formában jelenik meg. Az ürömben öröm, hogy a hagyományos
kiadás kb. 60 oldalas terjedelme ily módon kibővült, kiállítása
gazdagodott, a témák szemléltetése egyes esetekben már hanganyaggal történik.
Az évenkénti látogatók száma megközelíti a 180.000-t, a letöltéseké pedig az 1
millió oldalt. Mindez azt mutatja, hogy a zenepedagógiai folyóirat
népszerűsége töretlen
Dr. Steklács János (PhD) és Buzás Zsuzsa a szemmozgás
vizsgálatok alkalmazhatóságáról számoltak be a zeneoktatásban. Egy közösen
végzett, célirányos (pilot) lapról-éneklési vizsgálat eredményeit mutatták be.
A kecskeméti Kodály Iskola zeneművészeti szakközépiskolás növendékeivel
egyre összetettebb feladatokat, egy kivételével Kodály műveiből
énekeltettek. Először csak ritmust, majd ritmusjelek alá írt szolmizációs
neveket, betűkottás példákat, majd lekottázott dallamot. Ez utóbbinál először
violin, majd C-kulcsos lejegyzésben, egyre nehezebb ritmussal (változó ütem,
rubato). Az utolsó feladatban lekottázott népdalt énekeltettek szöveggel egy
perces átnézés után. A szemmozgást vizsgáló berendezés felvételeiből is
mutattak jellegzetes példákat. Ezeken jól láthatók a tekintet-rögzítések
(fixálások) gyakoriságai és az ugrálások (szakkádok). Önkéntelenül a
legérdekesebb, legfontosabb részeket figyeljük a kottában is. Leghosszabban a
feladat elején, az előjegyzésnél, ütemjelzésnél, dallamindulásnál
időzik a szem, az egységek végén, valamint hosszabb szünetek utáni
folytatásnál. A fixálások átlagos hossza 250-400ms. Az emberi szem
leggyorsabban 30ms alatt képes ugrani. A kutatók távlati célja, hogy Kodály
elképzeléseire alapozott – zenei anyanyelv elsajátíttatása, ének alapon zenei
írás-olvasással – számítógéppel segített szolfézs programot dolgozzanak ki!
A konferencia rövid ebédszünet után Mini-koncerttel
folytatódott, Kodály Zoltán műveiből. A hangverseny első
felében a Kecskeméti Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola magánének
szakos növendékei énekeltek Kodály népdalfeldolgozásaiból egy csokorra valót.
Fejes Katica, Ifjúság, mint Sólyommadár, Dóró
Dalma Csillagom, Révészem, míg Szabó Alexa Kocsi szekér,
kocsi szán népdalokat szólaltatta meg. Az első rész zárásaként, a
szerző Négy Dal című kötetéből, a Nausikaa című
csendült fel Dani Zsuzsa közreműködésével. Mindannyian szép tisztán
intonáltak és sikerült a dalok egyedi hangulatát is megragadniuk. A hangverseny
„pikantériájaként” Altorjay Tamás – ezen beszámoló szerzője – is
megszólalt. A fent felsorolt növendékek magánének tanáraként két Kodály dalt
adott elő. Elsőként az Öt dal (op. 9) című kötetből az Ady
Endre versére komponált „Ádám hol vagy?”-ot, majd a Megkésett Melódiák
kötetből (op. 6) a Csokonai versre írt Farsang Búcsúszavait.
Teljesítményének jellemzésére nem ő az illetékes, de remélhetőleg az
esemény zenepedagógiai hatása, növendékeire nem maradt el. Kodály Epigrammáiból
a házigazda Főiskola ének-zene műveltségterületes hallgatói
énekeltek. Kiss Gyöngyi a Tavasz címűt, míg Botka-Vincze Judittal
közösen a Gyöngyvirág című epigrammát szólaltatták meg, hatásosan,
nagy lelkesedéssel. A hangverseny korrepetitora Pusker Imre, a
Kecskeméti Kodály Zeneművészeti Szakközépiskola művésztanára volt.
A délutáni program Liptainé Szeverényi
Márta tanárnő által vezetett bemutató ének-zene órával folytatódott. A
Petőfi Sándor Gyakorló Általános Iskola első osztályos tanulói
vonultak a színpadra. Körtánccal és énekszóval kezdtek. Ezután csukott szemmel
az erdő hangjait megszólaltató felvételt – Gryllus Vilmos dalát –
hallgatták, és állatokhoz kellett kapcsolják az egyes zajokat, madárénekeket. A
megfejtést a hallott dal szövegének értelmezésével folytatták. Az erdő
lakóit énekelve-táncolva meg is elevenítették. Megszólaltatták a Fúj szél,
hideg szél, az Erdő mellett nem jó lakni, a Nyuszi ül a
fűben és a Sötétes az erdő című dalokat tapsolva,
szolmizálva, szolmizációs neveket mutogatva, szöveggel és ritmushangszerekkel
kísérve is. Egy virágoskert is megelevenedett a gyermekek dalolása nyomán. A
hallgatóság örömmel nyugtázhatta, hogy a gyermekek hogyan oldódtak fel, egyre
jobban az óra folyamán és a végén még a jelenlévők személyes üdvözlésére
is felbátorodtak. Az óra hangulatát a tanárnő sugárzó szeretete hatotta
át.
Katona Flóra tömör előadásában, meggyőzően
bizonyította, hogy a rendező Főiskolán, a Hallgatói Önkormányzat
(HÖK) elkötelezetten tevékenykedik a kulturális élet gazdagításáért.
Rendezvényeikről: gólyabál, karácsonyi koncert, házi-hangversenyek,
tanítóképzős szakest, tanár diák vetélkedők, tanítóképzős nap
stb. sosem hiányoznak a kulturális események. A tanítóképzős napon még
a „KEFO (Kecskeméti Főiskola) hangját” is megválasztják évente!
Pásztor Attila a Szegedi Tudományegyetem
Neveléstudományi Doktoriskolájának másodéves hallgatója az Elektronikus
Diagnosztikus Rendszer (eDia) lehetőségeit ismertette. Kiderült, hogy a
rendszer kiválóan alkalmazható a pedagógiai értékelés területein. Az elektromos
formátumú kérdőívek, tesztek kitöltéséhez igazoltan nagyobb késztetést
éreznek a diákok. Javításuk, kiértékelésük, statisztikai feldolgozásuk
számítógépes programokkal gyors, pontos. Terjesztésükhöz a világháló is
alkalmazható, a vizsgálható személyek számát ugrásszerűen megnövelve!
Alkalmazhatók képesség-szint felmérésekhez, fejlesztő feladatok
kidolgozásához. Sokat ígérő területei lehetnek a szemmozgás és
arckifejezés vizsgálatok is! Diagnosztikus mérések fejlesztése folyik a Szegedi
Doktoriskolában, pszichológia, és különböző tantárgyi területeken. Zenei
képességfelmérésnél „hangos feladat” és „hangos kérdőív” is
bevethető. Asztalos Kata doktorandusz vizsgálatában 652 tanuló vett részt.
81 itemes feladatsort alkalmazott. Ezekből néhány feladatot is bemutatott
az előadó. A dallamhallás ellenőrzésénél vektorábrákból választhatták
ki a tanulók a dallammozgás irányára legjellemzőbbet. A hangszínhalláshoz
fölkínált számokból kellett kiválasztani a hallott hangszerek számával
megegyezőt stb. Színes, látványos feladat-kidolgozások segítik, lelkesítik
a tanulókat. A gyerekek érdekesnek és közepesen nehéznek találták a
feladatokat. Általában saját teljesítményüket túlértékelték. Kisiskolás korban
és ének-zene tagozatos osztályokban erősebb zenei képesség fejlődést
tapasztaltak. Ezek a vizsgálatok kognitív képességekre összpontosítottak, de
tervezik kiterjeszteni a kutatásokat affektív összetevők irányába is. A
kutatók létrehoztak egy honlapot is, ahonnan a képességtesztek
letölthetők. A mérési eredmények átlagokkal összevethetők, sőt
saját feladat szerkesztésére is van lehetőség!
Laczkóné Pálfi Alojzia az 1891-ben megjelent „Magyar
Gyermekjáték Gyűjtemény” hatását elemezte. A gyűjtemény szerzője
Kiss Áron (1845-1908) pedagógus-kutató volt. A korabeli jeles pszichológusok és
tudós pedagógusok műveit tanulmányozta, fordította (pl. Ditters,
Pestalozzi). 1875-től a Nagykőrösi Tanítóképző igazgatójaként,
1883-ban kezdeményezte országosan a gyermekjátékok gyűjtését.
Érdekességként megemlítette az előadó, hogy Csokonai Vitéz Mihály már
1803-ban felhívta a figyelmet a népdalkincs értékeire. Felidézte tovább, hogy
maga Arany János elsők között gyűjtött magyar népdalokat. A
gyermekjátékok dalai kis hangterjedelműek (hatfokú), és
ritmusszerkezetükben a magyar nyelv lüktetését híven követik. Kodály Zoltán
Egyneműkarok gyűjteményét átvizsgálva, az előadó kimutatta, hogy
58 műből 20-nak a szövege Kiss Áron könyvéből való, melyekhez
Kodály szerzett népdalihletésű dallamokat. Bartók Béla - Gyermekeknek -
ciklusa 21 darabjából, Laczkóné 10-nek állapította meg kapcsolódását Kiss Áron
gyűjteményéhez. Az előadó szemelvényeket mutatott be a kötetből,
és az ismerteket a hallgatóság bevonásával meg is szólaltatta.
Az értekezlet utolsó előadójaként Farkas
Kitti, a rendező főiskola hallgatója mutatta be a Kalocsai
néphagyományok megjelenését az ottani katolikus óvodában. Először
áttekintette a város történetét az érsekség alapításától – 1000 és 1010 között
– napjainkig. Megtudtuk, hogy paprikatermesztést és a kerámia művességet
is a törökök honosították meg a vidéken. A török hódoltság után fejlődésnek
indult városban a barokk korban épültek a belvárosi paloták. A népesség
növekedésével párhuzamosan a város körül szállásokat hoztak létre a
földművesek, amelyekből idővel önálló falvak fejlődtek.
Érdekes, hogy felekezeti elkülönülés is kialakult. A szállások népe katolikus,
míg a Duna menti településrész református lett. A szállásokon kialakult az ún.
ó-kalocsai népművészet a XIX. századi jobbágyfelszabadítás után virágzott
fel. Elemei a bútorok és építmények homlokzatának pingálása, a kerámia művesség
és az öltözékek hímzéses díszítése. A két világháború között alakult ki a ma
közismert kalocsai hagyomány, amelyet új-kalocsai stílusként határozhatunk meg.
Ennek ápolására 1952-ben megalakult a Házipari Szövetkezet is a városban.
Alkotásaiból rögtönzött kiállítást is tartott az előadó a Szövetkezet
jelenlévő népművészeinek segítségével. Szép, hímzett díszpárnákat
láthattunk, és az előadó által viselt népviselet tartozékainak szakneveit,
rendeltetését is szemléltették. Elgondolkodtató képsorokkal igazolta, hogy az
új-kalocsai stílus világhódító útján már Ausztráliába is eljutott. A
hagyományőrzést a Háziipari Szövetkezeten kívül a városban
működő táncegyüttesek is ápolják. Az utánpótlásról, már az óvodában
is igyekeznek gondoskodni. A helyi katolikus óvodában néptánc, betlehemes,
drámaóra és múzeumi foglalkozások segítik a kicsinyek nevelését. Az
előadás csattanójaként Farkas Kitti néptánc bemutatót tartott meghívott
partnerével. Az előadó életre szóló elhivatottságáról
meggyőződésünket tovább erősítette, hogy megtudtuk,
tanulmányainak végeztével ő maga is tevékenyen részt kíván venni a
hagyományok ápolásában!
A
Kodály konferencia zárásaként az előadók kötetlen kerekasztal
beszélgetésben cserélték ki gondolataikat dr. Smuta Attila (DLA)
felvezetője után. Akik kitartottak, maradandó élményekkel, ismeretekkel
gazdagodhattak a záró eseményen is.
