Siposné Tavaszi Virág*

 

Kalandozás Chitz Klára Zenebirodalmában

 

 

Chitz Klára, 125 éve született, 1888. szeptember 13-án, Csehország déli részén fekvő városban, Budweisben. Zenei tanulmányokat folytatott Leopold Godowskynál Bécsben, majd 1917-től, a budapesti Nemzeti Zenedében[1]kezdett tanítani zongoratanárként. Zenetanári oklevelét (1920) a budapesti Zeneakadémián szerezte meg, majd 1928-tól Angliában élt. 1945-ben tért vissza Magyarországra, majd 1949-től haláláig (Bp., 1965. júl. 22.), a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola tanára volt, de 1951 – 55 között a Zeneművészeti Főiskolán is tanított. Tanári tevékenysége mellett „Technikai ABC-vel” (Bp.,1948); Muzsikus Péter kalandjaival; „Újszerű skálaiskolával” (Bp., 1959) igyekezett a tanulók számára megkönnyíteni a zenetanulást.[2]

Képek forrása: http://www.antikvarium.hu

 

Muzsikus Péter kalandjait napjainkban is szívesen hallgatják gyermekek és felnőttek egyaránt. Szerencsére ma is sok gyermek szereti a klasszikus zenét és szeretne valamilyen hangszeren játszani. Az odáig elvezető út azonban jelenleg sem lett könnyebb, sok gyakorlásra, kitartásra van szükség. A zeneelmélet száraznak tűnő anyaga sajnos gyakran kedvét szegheti a kezdeti próbálkozásoknak. Ebben próbál segítséget nyújtani Chitz Klára könyve, melyről maga a szerző írja már az előszóban, hogy: "Ez a könyv nem tankönyv. Mese. Kérem kis olvasóimat, hogy olvassák végig Muzsikus Péter utazásának kalandos történetét, s örüljenek ők is a megtalált DALLAM-nak.”[3]A gyermekek, ebben a könyvben, mesés formában ismerkedhetnek meg a megelevenedett, különböző hangszerekkel, beléphetnek Kottaországba, eljuthatnak Gépzeneországba. Az érdeklődés fenntartása végett a főhősnek három próbát is ki kell állnia, hogy meghallhassa a hangszerek királynőjének bűvös hangját, és megtalálhassa az elveszett dallamot, amely miatt elindult ezen a kalandos úton.  „Aki e könyvet, mint mesét olvassa végig, az is szinte észrevétlenül, nagyon sok zenei fogalommal ismerkedik meg. Ha kedve és ideje van egyes fejezetekkel behatóbban is foglalkozni, megtalálja benne a klasszikus összhangzattan és formatan alapjait.”[4]

 

A zene és a mese világának összekapcsolása azért lehet hatékony, mert gyermekkorban a világ megismerésének egyik fontos eszköze a mese, mely elsősorban az érzelmeken keresztül hat a személyiség fejlődésére. A nevelésben betöltött szerepe „A tárgyi világot is megelevenítő, átlelkesítő szemléletmódja és az ehhez társuló, a szigorú ok-okozati  kapcsolatokat feloldó mágikus világképe- csodákkal és átváltozásokkal- életkorilag pontosan megfelel a kisgyerek szemléletmódjának és világképének.. Ily módon a mese nem elvezet a mélyebb értelemben vett pszichikus realitástól és a külvilágra irányított megismerési törekvésektől, hanem éppen ráébreszt ezekre, életkorilag megfelelő módon.” [5](Vekerdy, 1997)

Muzsikus Péter a koncerten hallott, ám estére elfelejtett dallomot keresi. Álmában Fantázia tündér siet a segítségére. „-Hol vagyunk? - kérdezte Péter. - A nagy Zenebirodalom egyik országában, Hangszerországban, annak is a fővárosában: Harmóniában.”[6]Itt először a Vonósok házába csöngetett be, ahol így nem meglepő módon, egy hegedűlányka nyit ajtót. Megelevenedett hangszerek birodalmába kerültünk tehát, ahol a beszélgetések során életszerű helyzetek vetítődnek rá a hangszerek tulajdonságaira. „Az ajtóban megjelent hegedűmama. Termetre a felnőtt hegedűknél nagyobb volt valamivel. Kellemes, kissé mély hangon kérdezte: - Készen vagytok már gyerekek? Megmosakodtatok rendesen? Hadd lám csak - fordult a kis hegedűlányhoz - tisztára vagy -e hangolva?5”[7]Bizonyos zenei fogalmak mellett apró számocska jelzi, hogy a könyv végén megtalálható a szó zeneelméleti jelentése is azok számára, akiket ez komolyabban is érdekel. Ezen finom jelzés lehetővé teszi, hogy akár rögtön elolvashassák, vagy e nélkül folytassák a történetet.

Chitz Klára meséje ugyan meglehetősen didaktikus, azonban több szempontból is megpróbálja oldani mindezt.  A történet folytatásának előszavában meg is fogalmaz egy újabb fontosnak tartott eszközt, mégpedig az illusztrációt. Muzsikus Péter hangszerországbéli kalandjait eleinte Byssz Róbert, majd Kassovitz Félix teszik még szemléletesebbé. Muzsikus Péter kalandjai című folytatásban Hauswirth Magda rajzai segítik a már alcímben is megfogalmazott módszert: „Rajzos zeneelmélet gyermekeknek és felnőtteknek.” Ennek alkalmazását az első oldalon meg is indokolja: „Elöljáróban meg kell indokolnunk, hogy auditív élményeken alapuló művészetet-amilyen a zene- miért igyekszünk a látás segítségével megközelíteni? Azért, mert nem áll módunkban e könyv minden példányához kellő számú hanglemezt vagy magnetofonszalagot mellékelni. Az olvasók többségének sem állna módjában azokat olvasás közben megszólaltatni. Így hát elkerülő úton kíséreljük meg a szokásos elméletkönyvek kottapéldáit, - melyek a laikus olvasónak nem mondanak semmit- egy másik művészet, a rajz segítségével szemléltetővé, élővé varázsolni.”[8]

A szemléltetés tudományos vizsgálatát és elvét  a XVII. században, Comenius dolgozta ki először részletesen, melynek akkori jelentősége az volt, hogy a világ valóságos képét igyekezett a tanulók elé tárni. Módszerének alkalmazása a különböző területeken azért lett jelentőségteljes, mert rendkívül hatékonyan keltette fel a tanulók érdeklődését, lehetővé tette a képszerű, szemléletes gondolkodásmód fejlesztését, elősegítette a fogalomalkotást, a tevékenységek elsajátítását. Az ELTE Tanító és Óvóképző karán, a négy éves tanítóképzés bevezetésének kísérleti szakaszában jelent meg a szemléltetés tantárgyként, mely később a szemléltetés módszertanává alakult át. Ezt követően jött létre egy olyan szerkesztett szöveggyűjtemény, „Látás és szemléltetés.”(2003) címmel, melyben tizenkét különböző nézőpontból olvashatunk eltérő kulturális és tudományos területek szemléleti megalapozásáról, a szemléltetés szerepéről, a szemléltetés pszichológiájáról. Azért fontos mindez, mert a tanulmányozandó tárgyak, jelenségek, folyamatos észlelése, elemzése megkönnyíti a gyorsabb a mélyebb megértést. Ezek a folyamatok elősegítik képzetek kialakítását, feltárják az összefüggéseket, törvényszerűségeket, megalapozzák az általánosítást. Ilyen módon olyan belső kép alakulhat ki, amely később, az absztrakt gondolkodás alapjául szolgálhat majd. „A képiség tartósabban rögzül a memóriában, mint a verbális közlés. Azontúl a képiség inkább inspirál kreatív elsajátításra, mint az írott vagy elhangzó szöveg. ”[9]

Chitz Klára könyvének napjainkig tartó hatásában nagy szerepe van Ránki Györgynek[10]és Romhányi Józsefnek[11], akik színpadra vitték Muzsikus Péter történetét 1963-ban. Ránki ötletes és dallamvilágában sokszor meglepetésekkel teli gyermekoperájához, Romhányi írt verses forgatókönyvet, az eredeti mese felhasználásával: „Hangszerország bűvös föld / Itt a hangszer testet ölt/ Szíve dobban, lépte koppan / Már nem fekszik ócska dobban / Itt bizony, hamar egy perc alatt / Már a kis hegedű elszaladt / Gyorsan oldott kereket / Láthatjátok gyerekek. ”[12] A nézőtéren ülő gyerekek Muzsikus Péter vezetésével elindulnak Harmónia városában, s ilyen módon akár átélhetik a közös tevékenység, felfedezés örömének érzését is. Ennek fontosságát Kodály Zoltán így fogalmazza meg: "Nem sokat ér, ha magunknak dalolunk. Szebb, ha ketten összedalolnak, aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk. Akkor mondjuk csak igazán: Örvendjen az egész világ!"[13]. A színpadi mű végén a szó legszorosabb értelmében örvendhetünk is. Nem pusztán azért, mert Péter természetesen megtalálja az elveszett dallamot, hanem azért is, mert az nem más, mint Ludwig van Beethoven  IX. (d-moll) szimfóniájának 4. tétele, az Örömóda[14]. Azért is különleges ez a mű, mert Beethoven a zenekar mellett énekhangot és kórust is szerepeltet benne. A mű napjainkkal való relevanciája, hogy 1985-ben, az Európai Unió vezetői is „ezt találták meg” a közös eszmények, himnuszként való közvetítésének eszközeként. [15]

 

     Chitz Klára műve igen sok szempontot figyelembe véve is megállja a helyét még 2013-ban is. Igyekszik a gyermekek életkori sajátosságaihoz igazítva felkelteni az érdeklődést, kíváncsiságot és legfőképpen mozgósítani azt a belső hajtóerőt, mely igazán motiválttá teheti őket a zeneelmélet türelmes és kitartó tanulásához. „A tanuló hozzáállása a tanuláshoz, a tanulás öröme, pozitív és negatív érzelmei, komoly befolyást gyakorolnak az információk felvételére, feldolgozására, előhívására és alkalmazására. A motivált tanuló hatékonyabb, a teljesítménymotivált tanulók kitartóbbak, a maga a jobb előmenetel tovább motivál.[16](Réthy, 1997) Mindezekben segíthet ez a történet, melynek olvasása vagy felolvasása közös élményt is jelenthet a család összes tagjának. „A tudomány és művészet között nincs lényegi különbség. Mindkettő ugyanabból a forrásból táplálkozik: a belső emberi ösztönzésből, hogy előre haladjunk hogy magasabbra emeljük fejünket. Sic itur ad astra. [Így megyünk a csillagok felé.]”[17] A mese főhőse, Péter egy komolyzenei koncertre ment szüleivel, ahol egy idő után „nem bír magával, olyan érzés kapja el, mintha repülne. Izgatott! Örül! Maga sem tudja, hogy miért…Egyszerre csak felugrik és a maga vékony gyermekhangján ő is énekli a DALLAM-ot, mely a pódiumról feléje árad.[18]Kodály Zoltán így ír erről a jelenségről: „hogyha sikerül 6-10 év között olyan élményt adni a gyermeknek, hogy elragadtatást érezzen, megkérdezze: Mi ez a gyönyörű? – akkor már el van látva egész életre. Az ilyen élmény után jöhet a tanulás, és akkor már van értelme és alapja, van mire építeni.[19]

 

Egy olyan iskolában dolgozom, ami akár egy hatalmas zenedobozhoz is hasonlítható. Már az épület felé haladva, az utcán is lehet hallani az aktuális énekóra dalait, délután zeneiskolások lepik el a szabaddá vált termeket. Hegedű, zongora, fuvola hangja keveredik a levegőben. Az itt működő ének –zene tagozat ötven éve vonzza a kis diákokat. Chitz Klára könyvét olvasva gondoltam arra, hogy olyan kollégáim tapasztalatait is szeretném összegyűjteni, akik a jelen Muzsikus Pétereit és barátait igyekeznek elkalauzolni a mindennapok során ezen az úton.

 

Alpárné Baranyai Rita és Szalay Katalin, az iskola méltán sikeres alsó- és felső tagozatos énektanárai, a zenei nevelés jelentőségét a most kiadott iskolai évkönyvben[20]így fogalmazták meg: „Rohanó és változó világunkban nincs könnyű helyzete a művészeti oktatásnak. A művészeti nevelés célja harmonikus, lelkileg egészséges, művészetet ismerő, befogadó és szerető, önmagát kifejezni képes gyermekek nevelése. Munkánkban mi is ezt az alapgondolatot tartjuk szem előtt. Az énekórákon a Kodály Zoltán által elképzelt szempontok szerint képezzük a gyerekeket, ötvözve ezt a modern kor pedagógiai módszereivel.[…]A csoportos, illetve többszólamú éneklés, a közös muzsikálás az egymásra figyelés és a közösségformálás mással alig pótolható lehetőségeit kínálja.”[21]

 

 (S.T.V.) Chitz Klára, zongoratanárnőként mesei keretbe szőtte a zeneelméleti ismereteket. Szükségesnek és hatékonynak tartja- e ezt a módszert?

 

Alpárné Baranyai Rita, Szalay Katalin: „Szükségesnek talán nem, de mindenképpen segíti a megértést, kielégíti a gyerekek változatosság iránti igényét. A mesét akár dramatizálva is elő lehet adni vagy legalább adott témához illeszkedő részeket.”

 

 (S.T.V.) Milyen modern pedagógiai módszereket alkalmaznak munkájuk során? Miért van ezekre szükség?

 

Alpárné Baranyai Rita, Szalay Katalin: Szinte közhelynek minősül de a körülöttünk lévő világ erősen változik. Ehhez a változáshoz nekünk is alkalmazkodnunk kell. Munkánk gerincét természetesen a Kodály által megálmodott koncepció képezi. Ezt próbáljuk más módszerekkel is kiegészíteni, pl. a ritmikai nevelést középpontba állító Orff-módszerrel. Azonban leginkább a tanóra arányait kell ügyesen megterveznünk. A mai gyerekek a számítógép és televízió által nyújtott színes és mozgalmas világ okán nagyobb változatosságot igényelnek. Mondhatnám úgy is, hogy a monotónia tűrésük erősen lecsökkent. Igyekszünk úgy összeállítani a feladatokat, hogy ezt figyelembe vegyük, de a színvonalas munkából ne engedjünk. Ezt a számítógépes jártasságot próbáljuk hasznosítani oly módon, hogy amikor a tananyag engedi olyan feladatokat adunk, amihez az Interneten való kutatás, tájékozódás szükséges. Bizonyos témákat csoport munkában is fel tudunk dolgozni, ami a gyerekektől nagyobb önállóságot követel, tőlünk, pedig előzetes szervezőmunkát. Az utóbbi években egyre nagyobb az igény a könnyű zene iránt. Próbálunk olyan színvonalas zenéket és produkciókat találni, ami mindenki megelégedésére és szórakozására szolgál. Nem annyira hallgatói, mint inkább megszólaltatói vagyunk ezeknek a könnyű zenei számoknak.”

    

Csáki Katalin és Csáki Éva, 15 éve az iskola tantestületének tagjai. Tanulmányaik során többször kutatták a zene hatásmechanizmusát. Ezzel kapcsolatosan több vizsgálatot is elemeztek (1967, 1969), de fontosnak tartották, hogy ismereteiket maguk által végzett friss felmérések tapasztalataival is gazdagítsák (1999, 2012). Megkérdeztem tőlük, hogy:

 

(S.T.V.) Számukra miért fontos zenei neveléssel való foglalkozás, miben látják ennek a területnek a jelentőségét?

Csáki Éva: „Kodály megállapítása szerint, a gyermek az első éveiben a külső hatások, és közvetlen kapcsolatok révén kerül közel a zenéhez. Eleinte a zenei benyomások, később az éneklés mindennapi élményt nyújt a gyermek számára, hiszen az egész teste részt vesz benne. Sajátos hatást gyakorol az egész szervezetre, a légzésre és a beszédfejlődésben is meghatározó  szerepe van, mert a gyermek első hangadásai közel állnak az énekléshez.(Barkóczi Ilona- Pléh Csaba: Kodály zenei nevelési módszerének pszichológiai hatásvizsgálata Bács megyei Lapkiadó  Vállalat, Kecskemét, 1978. 8-9.o) Köztudott, hogy sok beszédhibát, különösen a dadogást, hadarást zenei terápiával hatékonyan korrigálják. Kodály elgondolása alapján a gyermeknek a zenei iránti igénye belső szükségletté akkor válik, ha tudatos zenei fejlesztést is kap. „Ennek folyamatában pozitív zenei élmények sorozatában belső igénnyé válik az értékes zene, az egyetemes emberi érzelmeket, a társadalom mondanivalóját, a nagy feszültségeket és feloldásaikat hordozó és kifejező  zene.”(Barkóczi Ilona- Pléh Csaba: Kodály zenei nevelési módszerének pszichológiai hatásvizsgálata Bács megyei Lapkiadó Vállalat, Kecskemét, 1978. 8. o.)”

Csáki Katalin:”A zene és az éneklés nagyon alkalmas az érzelmek átélésére, kifejezésére, érzelmi viszonylatok kialakítására. Tehát a zene az érzelmi hatásán keresztül sokszínű esztétikai értékeket is közvetít, és ennek a személyiségfejlesztésben meghatározó  szerepe van. A zenei fejlesztés egy hosszú folyamat, melynek eszközeként a Kodály koncepció, a relatív szolmizációt tartotta alkalmasnak, amely a belső hallás kialakítását, fejlesztését és a zenei írás- olvasás elsajátítását célozta meg. .”(Barkóczi Ilona- Pléh Csaba: Kodály zenei nevelési módszerének pszichológiai hatásvizsgálata Bács megyei Lapkiadó Vállalat, Kecskemét, 1978. 9. o.) Kodály zenei koncepciója épít a memóriaképzésre, amely során a belső zenei emlékezet állandó fejlesztése hasonló jellegű teljesítményekre teszi képessé  a gyermeket, még az átlagos zenei képességekkel rendelkező  tanulóknál is. A zene a memória erősítése mellett a logikus gondolkodást is fejleszti, mert a nagyobb egységek logikus felépítésük, kapcsolatuk ismerete nélkül nem memorizálhatók. A zenei írás  és olvasás egyfajta rugalmasságot fejleszt a gyermekekben a változó  kódrendszerek alkalmazásához. A Kodály- módszerben zenei improvizáció, mint egyéni alkotó folyamat, kötött formában működik (a gyermekek kifejezési készségeinek alapját szolgálják más területen is). Így a gyerekekben nagyon jól rögzülnek a begyakorolt zenei elemek, megismerik a zárt zenei formák szerkezetét is, és azt jobb érzékkel fogják fel. Kokas Klára (1972) kimutatta a zene transzfer hatását más tantárgyak tanulásánál is, így különösen a számolási, nyelvtan- helyesírási, olvasási és a mozgás készségek fejlődését emelte ki.(Barkóczi Ilona- Pléh Csaba: Kodály zenei nevelési módszerének pszichológiai hatásvizsgálata. Bács megyei Lapkiadó Vállalat, 1978. 10-12.o. 25.o.) Tapasztalataim alapján is a zene erős, pozitív hatással van a pszichikus funkciókra. A zenei memória folyamatos alkalmazásával az auditív, vizuális emlékezet, valamint a kinesztetikus észlelés és a rész- egész viszonyának erősítése segíti az alapkészségek (számolási, olvasási, helyesírási) fejődését. Az állandó zenei fejlesztés segíti a figyelemkoncentrációt, amely jobb teljesítményekre teszi képessé az egyént. A zeneelméleti ismeretek bővítése a logikus gondolkodást is erősíti, amelyek a matematikai készségek fejlődésénél támogató hatással lehetnek. A zenei írás –olvasás készségeinek fejlesztése mindenképpen szoros kapcsolatban van az anyanyelvi olvasás, írás  és más alapkészségek erősítésével. A zenei improvizáció  a gyermekek önkifejezési, kommunikációs készségeinek támogatása, valamint az önbizalom és az énkép erősítése mellett más területekre is kihat. A zenének a képességek, készségek fejlesztő hatásán túl még hangsúlyozottan kiemelném személyiségformálásban betöltött szerepét, amely a motiváció alapját is képezheti, felkeltheti az érdeklődést a gyermekben a zene és más területek iránt.”    

(S.T.V.) Az egyénre gyakorolt hatásokon kívül a zenélés és éneklés közösségi tevékenység is. Ebben a tekintetben milyen fejlesztő hatásokról beszélhetünk?

Csáki Katalin: Mérei (1969) arról ír, hogy a közös élmény ereje a közösség tagjának valamiféle többletet nyújthat, a gyermek személyiségében olyan hatást eredményez, amely más területeket is érint, készségeiket magasabb szintre emelheti.(Mérei Ferenc: Az együttes élmény. Csoportlélektan c. gyűjtemény Bp. 1969. 364-365.o.) Méreinek ez a megállapítása egybeesik Kodály elgondolásával, aki szintén az együttes zenei élménygyűjtést forszírozza.”Az együttesen átélt és az együttes közös produkciójából fakadó zenei élmény sajátos örömforrás.” (Kokas Klára: Képességfejlesztés zenei neveléssel. Bp. Zeneműkiadó 1972. 30. o. – Kodály Zoltán: Visszatekintés Bp. Zeneműkiadó 1964. 40.o. 63.o. 94.o. 215.o) Kokas Klára (1972) szerint a közösség tagjai egy zenei csoportban nagyon jól tudnak fejlődni, mert tudatosul bennük az, hogy felelősök a közösség teljesítményéért, például hamis hangot vagy pontatlan ritmust énekelnek, akkor a csoport munkáját elronthatják. Így a gyerekek zenei élményeket közösen élnek át, ez együtt tökéletesíti a tevékenységüket. A Kodály a zenei koncepciójával az érzelmi, akarati, etikai és az intellektuális terület összhangjának fejlesztését is az egész országban elkezdte megvalósítani. (Kokas Klára: Képességfejlesztés zenei neveléssel. Bp. Zeneműkiadó. 1972. 31.o.- 32.o.)

 Egy kísérlettel szeretném szemléltetni azt, hogy a közös együttes élmény mennyire személyiségfejlesztő. 

A Münnich Ferenc Gyermekotthon egyik óvodáscsoportjában indult el egy foglalkozássorozat a (1967) amelyben az énekfoglalkozás a gyermekdalok szabad improvizációs eljátszásával, ábrázolásával gazdagodott. Az eredmény a tisztább énekhang, bátrabb színkezelés, vonalvezetés és természetes viselkedés, ügyesebb mozgás, gazdagabb szókészlet. Amikor ezeket a gyerekeket szétosztották más intézményekbe az eddigitől eltérő légkört teremtett, így visszafejlődés volt tapasztalható. Ez is azt bizonyítja, amit Kodály Zoltán írt, „hogyha sikerül 6-10 év között olyan élményt adni a gyermeknek, hogy elragadtatást érezzen, megkérdezze: Mi ez a gyönyörű? – akkor már el van látva egész életre. Az ilyen élmény után jöhet a tanulás, és akkor már van értelme és alapja, van mire építeni.” (Székácsné Vida Mária: A művészeti nevelés és hatásrendszere Akadémia Kiadó 1980. 13.o., 77.o.) 

Egy másik vizsgálatot szeretnék érinteni, amely a zene transzfer hatását mérte. Kontra György és Kokas Klára kezdte el a felméréseket 1969-ben, amelyben a Kodály iskola (zeneileg válogatott), Czollner téri általános iskola zenei osztálya (zenei szűrőn nem mentek át), Czollner téri kontroll osztály, 1970-ben csatlakozott a Zrínyi iskola, amely a Kodály iskola kontrollja volt. Kodály és a Zrínyi iskola azonos intelligencia és szociálisstátusú osztály, a Czollner mindkét osztálya alacsonyabb szintű és szociális státusú. Ez a felmérés hangsúlyozta a zene hatását az intellektuális folyamatokra és a személyiségre. Kimutatták a zenének társas viselkedés és az együttműködési képesség fejlődésére gyakorolt hatását is. Megállapították, hogy szociális háttérből adódó kulturális hátrány a zenei fejlesztés által kiegyenlítődik. Az általános intelligencia-szint a zenei fejlesztés által nem változik, a kreativitásban a fejlődés kimutatható volt a fő jellemzőiben, a gondolkodás fluenciájában, hajlékonyságában, eredetiségében és elaborációban még az alacsonyabb szociális helyzetű csoportnál is. Megfigyelhető volt, hogy a zenei osztályok gyerekeinek kreatív teljesítménye hozzáfejlődik az intelligencia -színvonalukhoz. Kimutatták a zeneiseknél, hogy az intellektuális és emocionális-motivációs működések intenzívebben funkcionálnak együtt, amelyet egy integráltabb személyiség kialakulásával képesek megvalósítani. Tehát a zenei nevelésnek számos területre kiterjedő széleskörű transzfer hatását bizonyította ez a vizsgálat. (Székácsné Vida Mária: A művészeti nevelés hatásrendszere Budapest, Akadémiai Kiadó 1980, 21.o., 23.o., 24.o., 38.o., 42.o., Barkóczi Ilona-Pléh Csaba: Kodály zenei nevelésének pszichológiai hatásvizsgálata Kecskemét 1978, 141-143.o)” 

 

(S.T.V.) Az említett korábbi kutatásokon kívül milyen új vizsgálati eredmények vannak ezzel kapcsolatosan?

Csáki Éva: Iskolámban még 1999-ben a testvéremmel együtt Csáki Katalinnal végeztem méréseket 4. osztályban egy zene tagozatos és egy általános tantervű osztályban. Mindkét osztály azonos intelligencia – és szociálisstátusú  gyerekcsoportból állt. A vizsgálat a következő területekből tevődött össze: figyelemkoncentráció, emlékezet hallás után, emlékezet tanulással, szókincs, főfogalom, kreativitás és motiváció. Ezen kívül felmértük azt is, hogy a zenei és a nem zenei osztályok szülei, nagyszülei milyen arányban tanultak zenét. A vizsgálat célja az volt, hogy a zenei nevelés hogyan befolyásolja, alakítja a képességstruktúrákat. A vizsgálatot mindkét osztályban 18 tanulóval bonyolítottuk le, az „a”-val jelzett osztály az általános tantervű, a „z”-vel jelölt osztály a zenei osztály. A mérés eredményét a következő táblázatok mutatják: 

A figyelemvizsgálatnál egy adott szövegben kellett az „e” betűket bekarikázni öt perc alatt. A zenei osztály több betűt nézett át, gyorsabbak voltak, viszont így több volt a hibák átlaga is. A figyelemkoncentráció  egy árnyalattal jobb a zenei csoportnál. 

Az emlékezet mérésnél hallás után és memoriterrel is 15 szót kellett megjegyezni, írásban rögzíteni. A hallás utáni háromszori tanári felolvasással, a tanulásos mérés pedig 3 perc memorizálással történt. Itt is a zenei osztály bizonyult jobbnak, mind a tanulással. Az „a”  osztálynak a tanulással történő emlékezet az erősebb oldala, míg a „z” osztálynak a hallás után. Érthető, hiszen a zenei osztálynak kiemelt feladata a hallás utáni tanulás. 

A szókincs és főfogalom vizsgálatnál 15-15 szót kellett pontosan meghatározni illetve a megfelelő fogalmi rendszerbe helyezni 10-10 perc alatt. Mindkét területen a „z” osztály emelkedett ki, viszont a főfogalom vizsgálatban mindkét csoport jobb teljesítményt mutat, mint a szókincsvizsgálatnál.

A kreativitásvizsgálatban feladat az volt, hogy három megkezdett mondathoz annyi befejezést írjanak, amennyi eszükbe jut. A zenei osztályok több mondatbefejezést írt, a befejezéseik általában több tartalmi kategóriákba sorolhatók, mint a kontroll osztály. A tartalmi kategóriákat tekintve ítélet – megállapításból több szerepelt az „a” osztálynál, viszont a hamis és szokatlan ítéletből sok példát a zenei csoportnál figyeltem meg. Az egyedi befejezések az összes megoldáshoz viszonyítva ebből adódóan a zenei csoportban kimagaslóak, viszont a sablont adó megoldások az összes befejezésekhez viszonyítva jóval nagyobb számban jelentkeztek az általános tantervű osztályokban, hiszen a zenei osztály tanulói nagyobb arányban alkottak egyedi megoldásokat. Tehát a zenei tagozaton az improvizatív készség nagyobb arányú fejlesztésével a kreativitást is erősítjük.

 A motivációs mérésénél a tanulás motívumait vizsgáltam. A tanulóknak a tanulással kapcsolatos véleményüket kellett rangsorolniuk, osztályozni 1-5-ig. Nagyon fontosnak tartja mindkét csoport a társadalmi motívumokat, egy kis eltéréssel az „a” osztálynál jelentősebb. A továbbtanulást, életpályát a kontroll osztály tartja előbbre valónak. A tudás megszerzésében, érdeklődésében, sikerekben, a társak, szülők elismerésében motiváltabbak a zenei osztály, míg az „a” osztálynak fontosabb a tanár elismerése. Összességében a zene tagozaton motiváltabbak, érdeklődőbbek a tanulók, hiszen a zenének nagy a közösségformáló  ereje és ez kihat az érdeklődés, siker, társak, szülők elismerésének motívumaira is.

A többi terület is jól mutatta a zenei nevelésnek kiemelkedő személyiségformáló  erejét, oldalát, amely nemcsak a képességstruktúrákra van pozitív hatással, hanem a motivációra, kreativitásra és még sok más területre is hat ki. 

 

A vizsgálatok zárásaként bemutatom, hogy milyen arányban tanultak zenét a kontroll és zenei osztály születi és nagyszülei. A zenei osztályban 2,5-ször tanultak többen zenét a szülők, nagyszülők. A „z” osztályban az apák tanultak legtöbben zenét és érdekes, hogy itt még a dédszülők között is voltak olyanok, akik foglalkoztak muzsikával, míg az „a” osztályban ez nem szerepelt. Tehát, akik tanultak hangszeren játszani nagyobb arányban íratják be ének-zenei tagozatra gyermeküket, mert tudatában vannak, hogy itt milyen hatások érik őket. Nemcsak zenei adottságokat, lehetőségeket örökölnek, amely tanulás révén képességekké, tehetséggé válhat, hanem a családi minta is öröklődik, amely a szülőktől tanult normarendszer alapját képezheti a fejlődésnek. Aki olyan családi miliőbe születik bele, ahol a zenének értéke van, a szülők is művelik valamilyen szinten, az például szolgál a gyermek számára, ha adottság megvan benne nagyobb az esélye a kibontakozásnak, mint akinek nincs ilyen motivációs bázisa.

Ezekkel a vizsgálatokkal is azt sikerült bizonyítani, hogy a zenei nevelés a tehetség kibontakozását is elősegítheti és az alulteljesítés megszüntetésére, csökkentésére is alkalmas lehet, mert számtalan területre kiterjed a hatása és mindenoldalú, harmonikus személyiségfejlődést biztosíthat.

Tizenöt éves tapasztalat alapján iskolám zenei osztályaiban érezhető hatása van a zenei nevelésnek. A mindennapos ének–zene órák, a kóruspróbák, a hangszertanulás, a kisebb hangszercsoportokban és a furulyazenekarban való részvétel, fellépések, szereplések együttes, közös élményt biztosítanak, amelyeknek nagy a közösségformáló ereje. Megfigyeltem, hogy évről-évre összetartóbb, harmonikusabb osztályközösségek a zenei osztályok és jobb az alkalmazkodó, együttműködő készségük is.

2012-ben végeztem egy vizsgálatot szintén 4. osztályban zenei és egy általános tantervű osztályban. A vizsgálatban a tanulók leterheltségét és szociális kapcsolataikat mértem. A leterheltséget a tanítási óráknak, a különórák számának, a tanulásra fordított időnek, az otthon végzett házi munka és a szabadidő mennyiségének felmérésével végeztem. A szociális kapcsolatokat is mértem kérdőíves módszer segítségével. A vizsgálatot elemezve a zenei osztálynak magasabb volt a kötelező és a különórája, több időt töltöttek el délután tanulással, mint az általános osztály. Ebből adódóan otthon lényegesebb kevesebb házimunkát végzett a zenei osztály és a szabadidővel eltöltött idejük is lényegesen alacsonyabb volt az általános osztálynál. Tehát megállapítható  volt, hogy a zenei osztály határozottabban leterheltebb, mint az általános tantervű osztályban. A szociális, társas kapcsolatok vizsgálatából az derült ki, hogy mindkét osztályban a társas kapcsolatok erősek voltak, a családi és az osztályon belüli kötelékek szorosabb viszonyt mutattak a zenei osztályban.

A vizsgálat és a megfigyeléseim alapján megállapítottam, hogy a zenei osztályok mindig túlterheltebbek és erősebbek a társakhoz fűződő szociális kapcsolataik is. Tapasztalataim szerint az a véleményem, hogy a zenei osztályokban, alacsonyabb számban fordulnak elő képességeik alatt teljesítő tanulók. Ennek egyik okát abban látom, hogy a zenei osztály tanulói általában biztonságosabb, harmonikusabb családi hátérrel rendelkeznek. A másik oka, hogy annak ellenére, hogy a tanulók leterheltebbek, de a mindennapos zenei nevelés által állandó közösségi élménnyel és  érzelmi tartalommal töltődnek fel, amelyek aktív pihenésként felfrissíti őket, így zömében képességüknek, tehetségüknek megfelelően képesek a teljesíteni.

Összefoglalva ezzel a vizsgálattal és megfigyeléseim alapján az bizonyítható be, hogy a zenei nevelésnek intenzív hatása van az alulteljesítés megszüntetésében, mérséklésében, a mindenoldalú harmonikus személyiség kialakításában, formálásában.”   

 

Felhasznált irodalom

 

 

 



* „A tanítói és óvodapedagógus szakon végeztem a Budapesti Tanítóképző Főiskolán (ma ELTE Tanító- és Óvóképző kar) Tanítóképzősként a vizuális műveltségterületet választottam az alapismeretek bővítésére, melynek későbbi következményeként elvégeztem az egri tanárképző rajz szakát, majd Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán szereztem vizuális nevelőtanár diplomát. Jelenleg az ELTE PPK Neveléstudományi Doktori Iskola hallgatója vagyok neveléselmélet programon. Sok éven át óvodapedagógusként dolgoztam, most az ELTE TÓK Vizuális Nevelési Tanszékén és az Ádám Jenő Fenntartói Általános Iskolában tanítok. Ebben az iskolában a zenetagozat működtetése fél évszázados múltra tekint vissza, melyet idén zene projekt héttel ünnepeltünk meg. Ez úton szeretném megköszönni az iskola igazgatójának, Bernát Zsuzsának, hogy hozzájárult a riportban szereplő értékes felmérés közzétételéhez, valamint kolléganőimnek, Alpárné Baranyai Ritának, Szalay Katalinnak, Csáki Évának és Csáki Katalinnak, hogy értékes gondolataikkal gazdagították Chitz Kláráról szóló írásomat."

 

[1] A Nemzeti Zenede: Budapest legrégibb zenei tanintézete. Eredete a Pestbudai Hangászegyesülethez nyúlik vissza, amely az 1834-36-os években fennállott Vidámság Társulatának feloszlása után alakult. Az egyesület alapszabályát a helytartótanács 1836-ban hagyta jóvá. Az egyesület által szervezett hangversenyek hamarosan népszerűek lettek, de hamar kitűnt, hogy énekesek nélkül lehetetlen nagyobb kórusművek bemutatása. A zenede tervét Bartay András vetette fel. 1840. január 2-án Liszt Ferenc hangversenyt adott a felállítandó Magyar Nemzeti Conservatorium javára. A Zenede megnyitásáig a befolyt összeg kamatait az énekiskola kapta. 1851-ben a hangászegylet és az énekiskola - Pestbudai Hangászegyleti Zenede néven - végleg egyesült. A megalapítás évében a növendékek száma 73 volt, 1852/53-ban már 253. A Nemzeti Zenede nevet 1867-ben vette fel az intézet. 1918-ban a Károlyi-kormány felfüggesztette az intézet működését, 1920-ban pedig az intézmény állami kezelésbe került. 1927-ben a kultuszminiszter visszaadta az intézetet az újonnan megalakult Nemzeti Zenede Egyesületnek. Az intézmény 1936-ban ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. 1948 után az Egyesületet feloszlatták és az intézetet konzervatóriummá szervezték át. Jelenlegi elnevezése Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium.

http://www.bibl.u-szeged.hu/ha/muzsika/zenede.html 2013.03.10.

[2] Műveinek felsorolásában általában a Technikai ABC[2](Bp., 1948) szerepel elsőként, pedig már 1940-ben megjelent Péter Hangszerországban, Byssz Róbert illusztrációival, Rózsavölgyi és Társa kiadásában. Ezt követte 1951-ben, némi változással, már Muzsikus Péter Hangszerországban című könyv, még mindig Byssz Róbert rajzaival, Bárd Ferenc és Fia gondozásában. 1957-ben már Kassowitz Félix rajzai gazdagítják a könyvet, melyet a Zeneműkiadó Vállalat ad ki, s melynek folytatásaként 1961-ben megjelenik a Muzsikus Péter kalandjait bemutató könyv is. Péter kalandjainak reprint kiadása legutoljára 2005-ben és 2009-ben volt, a Polifon BT. gondozásában.

[3] R. Chitz Klára (1957, 2005) Muzsikus Péter hangszerországban Music Trade Bt. – Polifon Bt; Budapest 5. oldal  

[4] R. Chitz Klára (1961,2009) Muzsikus Péter kalandjai   Polifon - Music Trade Bt.; Budapest 3. oldal

[5] Vekerdy Tamás In. Báthory Zoltán-Falus Iván (1997) Pedagógiai lexikon I-III. Keraban Kiadó 460. oldal

[6] R. Chitz Klára (1957, 2005) Muzsikus Péter hangszerországban Music Trade Bt. – Polifon Bt.; Budapest 12.oldal

[7] R. Chitz Klára (1957, 2005) Muzsikus Péter hangszerországban Music Trade Bt. – Polifon Bt.; Budapest 13. oldal

[8] R. Chitz Klára (1961,2009) Muzsikus Péter kalandjai   Polifon - Music Trade Bt.; Budapest 3. oldal

[9] (Bálványos, é.n., 15.o.)

[10] Ránki György (1907-1992) zeneszerző

[11] Romhányi József (1921-1983) író, költő, műfordító

[12] fekete-fehér magyar mesejáték/gyerekopera 61 perc, 1966 részlet: http://retromeseklub.hu/2011/07/muzsikus-peter-kalandjai-1966/ 2013. 03.10.

[13] Kodály Zoltán (1973) Bicinia Hungarica Editio Musica

[14]A IX. szimfónia Beethoven egyik leghatalmasabb műve, amelyet az emberiségre hagyott. Elkészültét hosszú évek munkája előzte meg (1817–24). A IV. tételben szakítva a szimfónia klasszikus rendjével, a zenekari hangzást az emberi hang csodájával egészítette ki. Szövege és mondanivalója a szerző eszméjét hirdette: az emberiség testvérré válásának gondolatát, amelyet a mi Bartók Bélánk is vallott. Beethoven a IX. szimfónia IV. tétele szövegeként kortársa, a német költő, Friedrich Schiller Örömódáját választotta, amelynek segítségével átható erővel zeng ma is a szeretet és az öröm dicsérete. Ez a dal az Európai Unió himnusza.” http://www.mozaweb.hu/Lecke-Enek_zene-Enek_Zene_6-L_v_Beethoven_IX_szimfonia_IV_tetel-99277  2013.03.16.

[15]1985-ben az Európai Unió hivatalos himnuszává emelték ezt a művet „E himnusz szavak nélkül, a zene egyetemes nyelvén szól a szabadság, béke és szolidaritás európai eszményeiről.” A himnuszt az Európai Unió Ifjúsági Fúvószenekara adja elő André Reichling karmester vezényletével. A felvétel 1994-ben készült a lisszaboni Teatro da Trindade-ban. Zenei rendező: Herbert von Karajan.http://europa.eu/about-eu/basic-information/symbols/anthem/index_hu.htm  2013.03.16.

[16] Réthy Endréné In. Báthory Zoltán-Falus Iván (1997) Pedagógiai lexikon I-III. Keraban Kiadó 492. oldal

[17] http://epa.oszk.hu/00300/00342/00128/marx1.html2013.03.16.

[18] R. Chitz Klára (1957, 2005) Muzsikus Péter hangszerországban Music Trade Bt. – Polifon Bt.; Budapest 8. oldal

[19] Székácsné Vida Mária: A művészeti nevelés és hatásrendszere Akadémia Kiadó 1980. 13.o., 77.o.

[20] 60 éves a „Köböl” Az Ádám Jenő Fenntartói Gyakorló Általános Iskola évkönyve 2012 Budapest

[21] Alpárné Baranyai Rita, Szalay Katalin (2012) 60 éves a „Köböl” Az Ádám Jenő Fenntartói Gyakorló Általános Iskola évkönyve 2012 Budapest 34. oldal