„NAGY HIRNÉVRE TETT SZERT A VILÁGBAN”*

 

Rózsa Miklós

 

(1907. ápr.18. Budapest -1995.júl.27. Los Angeles, USA)

 

http://szegedem.hu/wp-content/uploads/2013/01/rozsa_miklos_kos_nap_jegy_horoszkop.jpg

 

Kevesen tudják, milyen nagy hírnévre tett szert a világban egy olyan magyar zeneszerző, akinek számára édesanyja, a tehetséges zongorista játéka, a palócföldi emberek piactéri muzsikája, tánczenéje jelentette az első meghatározó és sorsdöntő zenei élményeket. A visszaemlékezéseiben leírt nagylóci nyarak, a barangolások a határban – aratás és szüret vagy épp más mezei munkák idején, - a kortárs legényekkel való játék, a késő esti szerenádok a helybéli muzsikusokkal a szép lányok ablakai alatt, mind-mind hatással voltak rá élete utolsó pillanatáig. A zeneszerző apja is kedvelte a zenét, de fiára úgy tekintett, mint aki átveszi majd földbirtoka gondozását, gyárait. Szüleinek birtokát a helybéliek egyszerűen Rózsa-kertnek nevezték. Sajnos ma már nem láthatjuk ennek a birtoknak sem eredeti épületeit, sem határait, hisz Rózsáék eladták itteni földjeiket, a világháborúk után pedig minden tekintetben megváltoztak a tulajdonviszonyok.

 

Rózsa Miklós szenvedélyesen szerette honfitársai, Kodály és Bartók zenéjét, - különösen nagy gonddal igyekezett már egészen fiatal gimnazistaként híveket toborozni az akkor még szokatlan, de elementárisan magyar és nemes, eredeti zenéjüknek. Rózsa zenéjének legfőbb forrásai, ihletői lettek – élete, munkássága végéig – a palócföld dalai, Bartók és Kodály zenéje az európai zeneirodalom nagy művei mellett. A fiatal hegedűs és komponista számára a magyar főváros és lakossága túlságosan konzervatív és – talán leginkább Trianon miatt – szellemiekben, érdeklődésben erőtlen, kicsinyes és szűkkeblű volt. A fiatal zenész menekülni akart, tágabb tér, gazdagabb szellemi környezet volt az álma. Édesapja támogatni tudta, hogy Lipcsében járjon egyetemre, de nem zenei fakultáson, hanem vegyészmérnöki karon. Rózsa Miklós ezt nem sokáig látogatta, mert szíve a zenei pályára vonzotta.

 

Lipcsében végül is zeneszerzést és tanulhatott apja beleegyezésével, hisz számos sikert aratott műveivel és hangszerjátékával az ottani zeneakadémián. Felfigyeltek rá a legkiválóbb professzorok, s hamarosan koncerttermekben játszották műveit. Így történhetett, hogy nem is sokára az a kottakiadó kért tőle darabokat, amelynek díszes címlapjaira tekintve Rózsa Miklós már gimnazistaként arról álmodozott, milyen is lenne, ha egyszer az ő neve kerülne oda. És nem telt el még húsz év sem, már sorra jelentették meg zeneműveit.

 

1931-ben Párizsban mutatták be néhány művét, ott is felfigyeltek rá. Megismerkedett Arthur Honeggerrel, akinek filmzenéje nagy hatással volt rá, és azonnal fel is kereste a híres mestert. Találkozásukból életre szóló barátság lett. Ezután telepedett le Párizsban, és kisebb nagyobb feladatokat vállalva megalapozta filmes jövőjét. Mozifilmekhez írt kísérőzenéket. Így találkozott Korda Sándorral, a legendás hírű filmrendezővel, aki azonnal szerződtette londoni cégéhez. 1937-ben „A páncél nélküli lovag” zenéje akkora sikert hozott, hogy Korda a következő filmjéhez (A bagdadi tolvaj) is Rózsa-zenét akart. Közben kitört a II. világháború, ezért kénytelen volt az egész vállalkozás áttelepülni az Egyesült Államokba. A zene a költözéstől függetlenül is megkapta az Oszkár-díjra jelölést. Az amerikai kontinens olyan hatással volt Rózsa Miklósra, hogy a tervezett pár hónap helyett élete végéig ott maradt.

 

1943-ban vette feleségül – egy filmgyári ismeretség nyomán – a szép Margaret Finlasont. Két gyermekük született: 1945-ben Juliet lányuk, 1946-ban fiuk, Nicholas.

 

Néhány évig kizárólag filmzenét komponált (A dzsungel könyve, Hitchcock Bűvölet c. filmjének zenéjéért pedig megkapta az első Oszkárt!)

 

1947-ben az „A Double Life” (= Kettős élet) című George Cukor-film zenéjéért ismét Oscar-díjjal jutalmazták, s 1948-ban a Metro-Goldwiyn-Mayer filmgyártó óriás szerződést kötött vele. Ez a hollywoodi mércével mérve is hatalmas üzlet azt bizonyította, hogy a cégnek nagyon fontos volt Rózsa személye, minden rendkívüli követelését elfogadták. Eszerint rajta kívül senki más nem írhatott éppen aktuális zenéjéhez egyetlen hangjegyet sem, sőt senki sem követelhette tőle, hogy a film készítése közben átírja azt, (ami egyébként gyakori, bevett szokás volt már akkor is Hollywoodban). Engedélyt kapott arra, hogy kizárólag otthon dolgozzon, és stúdióba csak a legszükségesebb munkálatokra vonuljon be. Tudomásul kellett venniük tanári elkötelezettségét is a Dél-Kaliforniai Egyetem zeneszerző hallgatói iránt. 1950-ben még azt is hozzávette szerződéséhez, hogy hangversenytermek részére is tudjon komponálni –, évente három hónap fizetés nélküli szabadságot kért erre.

 

A tizenöt év alatt az MGM epikus művei részére írt történelmi-bibliai ihletésű zenéi alkotják legjelentősebb zenei korszakát. Az 1951-es "Quo Vadis" római korra jellemző hangzásvilágát 1952-ben az "Ivanhoe"-hoz írt zenéje követi. XII. századi, lovagi rendhez hű francia trubadúrok, latin egyházi énekek, középkori zsidó muzsikák, és Oroszlánszívű Richard balladái ihlették meg Rózsát, hogy saját szenvedélyes stílusával finoman keverve egy harmóniákban gazdag művet alkosson a filmhez. A csendes líraiság éppoly jellemző a zenére, mint az igazi nagy csatajelenetekhez komponált energikus tételek. E művet Rózsa Miklós beleegyezésére 1994-ben az Intrada lemezkiadó cég ismét megjelentette.

 

1959-ben megalkotta minden idők egyik legmonumentálisabb kalandzenéjét, a

 

http://ecx.images-amazon.com/images/I/51NGN2KVWZL._SY300_.jpg

"Ben Hur"-t, amely méltó módon újabb Oscar-díjat is hozott számára, valamint azonnal a halhatatlan zeneszerzők társaságába emelte őt. A "Ben Hur" zenéje tökéletes összefoglalása a komponista tudásának, az elképesztő játékidő ellenére egy pillanatig sem válik unalmassá, fárasztóvá vagy nehezen befogadhatóvá. A pompás fanfárokkal teletűzdelt harci jelenetek, ünnepélyes diadalmenetek mellett a legendás harci szekér-verseny alatti dinamikus muzsika, valamint a gyönyörű szerelmi téma mind felejthetetlenné teszik.

 

Az 1961-es "El Cid" (Charlton Heston és Sophia Loren főszereplésével) lehetőséget nyújtott Rózsa számára, hogy egy kicsit elmélyedjen a tizenkettedik századi spanyol folklór világában. Sokak szerint élete legcsodálatosabb főtémáját komponálta meg. Maga a zeneszerző ezt a művét tartotta utolsó jelentős produkciójának, s valóban: az addigi termékeny időszak után évek teltek el egy-egy újabb filmzene megírásáig. 1974-ben, majdnem negyven év után visszatért Magyarországra, hogy Budapesten egy koncertet adjon életművéből. A '70-es évek végén Rózsa zenéi egyfajta különös reneszánszukat élték meg, a komponistán kívül még számos zenész elővette klasszikussá vált műveit, hogy újra felvehessék.

 

Utolsó filmzenéi mellett 1982-ben kiadta saját önéletrajzát "Double Life" címmel, (utalva az 1947-es filmre.) Egészségi állapotának súlyos legyengülése tulajdonképpen véget vetett filmzeneszerzői karrierjének, így visszavonult a nyilvánosságtól. Hollywood filmkészítőinek szokásos kegyetlen hozzáállása révén nagyon hamar feledésbe merült. A világ filmzenerajongói viszont egyre nagyobb figyelemmel fordultak Rózsa páratlanul eredeti zenéje felé. Sajnos 1988-ban látása annyira megromlott, hogy kénytelen volt a kottaírást végleg feladni, s végül 1995-ben, július 27-én hunyt el, világviszonylatban is jelentős életművet hagyva maga mögött.

 

http://fidelio.hu/image.ashx?id=97de1855-046d-48c3-a9dd-1f06eab8a67e&vid=d8c7859c-61d8-4e51-8bba-7240895e7aeb

 

Magyarországon 2007-ben jubileumi koncertekkel tisztelegtek munkássága előtt, és nagyszerű műveit vettük lemezre. Jelen írásommal az a célom, hogy megismertessem Nagylóc és környékének lakosaival ezt a nagyszerű embert, és felkeltsem az érdeklődést csodálatosan beszédes zeneművei iránt. Hazájának is dicsőséget szerezve tette zenéjével is feledhetetlenné a legnagyobb filmrendezők alkotásait, ugyanakkor élete végéig emlegette vidékünk összetéveszthetetlen, gazdag zenei és kulturális nagyszerűségét, testet-lelket felüdítő egyediségét.

 

http://www.filmtett.ro/uploads/Szemelyisegek/rozsa_miklos_pihen.jpg

 

A Rózsa-kert őrzi családja nevét emlékezetünkben, de úgy gondolom, megérdemelne egy utcanevet is a falumban!

 

Enreiter István

nagybőgő művész/ Budapest

 

 



* Első megjelenés: Nagylóci Kalendárium