ALTORJAY TAMÁS*

 

Beszámoló a 10. PEVOC konferenciáról

 

Idén, Augusztusban, módomban volt részt venni a Prágában megrendezésre került PEVOC nemzetközi tudományos értekezleten. Jelenlétemet támogatta a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézete és az Optikai és Kvantumelektronikai tanszéke. Előadóként kutatási területem – énekhang bemelegítő gyakorlatok hatásvizsgálata – friss eredményeiről számoltam be. Hallgatóként plenáris- és szekció-üléseken vettem részt. Szakterültemhez kapcsolódó hangképzéssel, hangkutatással kapcsolatos kutatási eredményekről kívánok jelen tanulmányban áttekintést adni.

 

PEVOC az Össz-Európai Hangi Értekezlet angol nevéből képzett mozaikszó. 1995-ben alapították és az óta kétévente rendeznek nemzetközi konferenciákat. Az elsőt Londonban, majd a továbbiakat az alábbi városokban: Regensburg (1997), Utrecht (1999), Stockholm (2001), Graz (2003), London (2005), Groningen (2007), Drezda (2009), Marseille (2011), és idén Prágában. Büszkék lehetünk arra, hogy hazánkfia, Hacki Tamás Regensburgi fül-orr gégész professzor is az alapító atyák között szerepelt és az óta is tevékeny résztvevője az értekezleteknek. Sajnálattal állapítható meg azonban, hogy az irányító és a tanácsadó testületben sem szerepel magyar tag, holott az eddigi helyszínekből és a testületi tagok névsorából is látszik, hogy kisebb Európai országok, nemzetek is aktív közreműködők.

 

Az idei értekezlet jelmondatával is – „üdvözöljük a nemzetközi együttműködést” - a szerteágazó kutatási területek erőinek összefogását és eredményeinek kölcsönös megosztását sürgeti. A konferencia iránti érdeklődés már jócskán túlnőtte kontinensünk határait. Előadók érkeztek a világ mindentájáról, Észak és Dél-Amerikából, Afrikából és Távol-Keletről is. 242 előadás hangzott el, és 60 posztert ismertettek. Négy téma köré csoportosították a bemutatókat, mint orvosi, hanggondozási, hangképzési, hangkutatási. A tudományos eseményeket kulturális rendezvények is kiegészítették. A Stavroske Színházban megtekinthettük Mozart Don Giovanni című operáját, emlékezetes előadásban, kiváló énekesek közreműködésével. A mű ősbemutatója is, 1787-ben Prágában volt.

 

A rendezvény délelőtti ülései plenáris előadásokkal kezdődtek. A szakterületek emblematikus szakértői foglalták össze a legfrissebb eredményeket és legfontosabb kutatási irányokat. A technikai eszközök folyamatos fejlődése ma már lehetővé teszik a hangadó szerv működés-közbeni térbeli megjelenítését, valós színekben és a teljes hangterjedelmen. Dinamikus MRI segítségével film készíthető a toldalékcsőről is, működés közben. Az ultrahangok is megjeleníthetők! Felvételeket láthattunk működőképes, emberszabású éneklő japán robotokról. A digitális hangadást arcmimikával és végtagmozdulatokkal kísérték. A jövő nagy kihívásának nevezték az emberi hangot modellező, szimuláló számítógépes utasítássorok fejlesztését és korlátainak őszinte feltérképezését. Bebizonyosodott, hogy az éneklésnek az általános jótékony hatása van az emberi egészségre, segíti a biológiai fáradtság kezelését is. A rezonancia a kulcs jelenség ebben a hatásban. A hanggondozás, gyógyítás területén nagy jövőt jósolnak a tűgyógyászatnak (akupunktura), a hangadó szerv biokémiai vizsgálatának és a csőbe-hangadási terápiáknak. Alkalmasnak tartják az általános hangállapot felmérésére a váltóhangokon történő oda-vissza gyakorlást, valamint a hangminőség jellemzésére a hangrés alatti nyomást. A toldalékcső rezonátorainak a visszahatása a gége működésére, még mindig nem teljesen tisztázott és további kutatást igényel. Az oktatás felelőssége, hogy a végzés után hangjukat hivatásukhoz használókat, felkészítse hangjuk edzésére.

 

A továbbiakban áttekintem az egyes tagozati üléseken elhangzottakat. A hangképzés több területének vizsgálatáról is szó esett. A légtámasz kérdésével foglalkozó előadások közül elgondolkodtató volt az, amelyben bizonyítani igyekeztek, hogy a helyes hangadás a jó légzés alapja, és nem fordítva! Megállapították, hogy a jógalégzés énekeseknek is hasznos, mert segíti a tüdőmaradvány (REL) tudatos kezelését. A hangadó szervek működés közbeni megfigyelését lehetővé tevő berendezéseknek köszönhetően megfigyelték, hogy a nőknél minden hangszakaszon a gyűrű/kannaporc közti izmok tevékenyebbek a hangadáskor, mint a pajzs/kannaporc izmok. Igazolódott az is, hogy az ún. mell-regiszterben erősebb a hangrészárlat. Az énekes formáns – felerősödött felhangfürt férfiaknál, 3kHz körül - képzésénél pontosan meg tudták figyelni az álhangszalagok feletti gégetér (epilaryng) szűkülését is. A beszéd alatti átmérőjének 36%-ára szűkül [á] éneklésénél és a többi magánhangzónál is 86-64%-ára. A garat hátsó fala is laposból ívesre vált, öblösítve, tágítva így a garatüreget. Az énekes formáns képződésének egyébként igazolt alapfeltétele, a gégetér és garattér átmérője közti [>1/6] arány! Az orr és melléküregeinek vizsgálatánál megállapították, hogy az orrjárat eldugítása esetén az énekelt magas hangok csengése, rezonanciája tompul, csökken.

 

Több előadó hangsúlyozta a hangbemelegítést segítő masszázs, nyelvmozgató és egyéb tornagyakorlatok (gumikötél, bordásfal) előnyeit. A mély gégeállást minden énekes műfajban előnyösnek tartják, túlzott állejtés és nyelvtő lenyomás nélkül. Klasszikus hangképzésnél ez a legfontosabb eszköze a mellregiszter kiterjesztésének, a hang színkiegyenlítésének és az énekes formáns képzésének is. Egyik előadó részletesen elemezte a magánhangzók formánsainak (F1, F2) és az énekelt alaphang (Fo) felhangjainak, harmonikusainak (H1, H2, H3) kapcsolatát. Férfi énekeseknél hangmagasság emelkedése esetén, amint az alaphang H1-e megközelíti az énekelt magánhangzó F1-ét, akkor tompul a hang fénye. Amikor megközelíti az H2 az F1 hangmagasságát, akkor indul az ún. regiszter-átvezető szakasz. Az alaphang alsó felhangjainak és a magánhangzók formánsainak találkozására tudatosan kell figyelni, hogy a hang fénye és a nyílt és zárt magánhangzók kiegyenlített megszólalása megvalósuljon. Ennek megvalósításához is a mély gégeállás, a toldalékcső hosszának és alakjának stabilitása szükséges.

 

A klasszikus szólóének vizsgálatán túl a kutatások kiterjednek már más területekre is. Kardalnokoknál az intonációban és a magánhangzók formálásánál is egymáshoz alkalmazkodást, a szólam legbiztosabb tagjához való igazodást tapasztaltak, bizonyítottak. A képzett, fényesen éneklő fiú szopránoknál 7kHz körül találtak felhang-kierősödést, vagy is énekes formánsra hasonlító jelenséget. Megpróbálták rekonstruálni a barokk „voce faringea” hangképzési módot, és úgy találták, hogy a közép és a falzett hangadás kevert alkalmazásaként állítható elő. Különleges népzenei éneklésmódok vizsgálata is tanulságul szolgálhatnak. A perzsa férfi népdalosok díszítéskor fejhangra váltanak, hasonlóan a barokk díszítéseknél feltételezett megoldásokhoz (trilla, gruppo). A portugál népi énekesnők „cantadeiras” stílusú éneklése (csikorgó éneklés) könnyűzenében alkalmazott hanghatásokat idéznek. A kortárs könnyű- és a klasszikus énekes zenék szövegkezelését összevetve azt találták, hogy az előbbinél a beszédszerűség, a szó eleji mássalhangzók hangsúlyozása, míg az utóbbinál a magánhangzók hangsúlyos képzése a jellemző. Több előadás foglalkozott a könnyű műfajokban (musical, rock, pop, soul, funk) elterjedt ún. belting (pántolt) hangadással. Felvázolták történetét, ismertették népzenei előfordulásait. Ennél is fontos a mély gégeállás, a tág garattér, de a nyelvhát emelt és a gége döntött. Nem a hangrést, hanem a toldalékcsövet kell szorítani képzése közben. Az egyik előadó 5 változatát különítette el, amelyeknél hangrészárlat is eltér. Elemezték a gégefedő és gégegarat különleges kezelésével megszólaltatható hangtorzításokat (hörgés, dörmögés, morgás, csörgés) is. Különleges, az előadó által szemléltetett előadásban ismerkedhettünk meg a belégzős énekléssel. Dallam megszólaltatására, és különleges hanghatásokra itt is lehetőség van. A hangrés zárt, a hangszalagok nagyon összehúzottak. A toldalékcső elemei vibrálnak. A hangadást működés közben is megfigyelték. A könnyűzenei éneklésmódokkal foglalkozó előadók azt a tévhitet igyekeztek eloszlatni, hogy ezek a technikák hangkárosítóak. A klasszikus hangképzés melletti térnyerésük, egyenjogúságuk mellett érveltek. Technikai értelemben meggyőzőek voltak. A hangszépség, hangesztétika szempontjai szerint azonban, ezeknek a hangadási módoknak az alkalmazhatósága mindenképpen korlátozott.

 

A hanggyógyítás több előadó által is kutatott területe az ún. „csőgyógyászat”. Üveg vagy műanyag, szűk csőbe, vagy nádba történik a hangadás. A cső másik végét vagy szabadon hagyják, vagy különböző mértékben vízbe merítik. Részletesen elemezték a cső méreteinek és a merítés mértékének hatását. A megnövekedett ellenállás révén a visszatorlasztott légnyomásnak van jótékony hatása. A gége süllyed, a nyálkahártya izgalma nő. A hangrés nyitottsági arányának és a hangrés alatti nyomás változásának alakulásában ellentmondások fedezhetők fel a különböző előadók véleményében. Hatására a nyugodtabb, mélyebb lesz a beszédhang, a magánhangzók első formánsának hangmagassága (F1) is süllyed. A hangadási küszöbnyomás csökken, lágyabb lesz a hangindítás. Egy előadás foglalkozott a tűgyógyászat (akupunktúra) hangképzésre gyakorolt hatásával is. Kiderült, hogy a hagyományos kézi változat hatásosabb, mint a lézeres. Megállapították, hogy az éneklés általános mentális állapotunkra is kedvezően hat. A hangpihentetés testmozgással, tornagyakorlatokkal együtt vegyítve eredményesebb, mint magában.

 

Az emberi énekhang - mint rendkívül összetett jelenség – modellezése továbbra is vita tárgya. Két elmélet kristályosodott eddig ki. Az egyik a „forrás-szűrő”, a másik a „forrás-tehetetlen toldalékcső” elképzelés. Mindkét elméletben a forrás természetesen a gége és a benne lévő hangrés. Az itt keletkező ún. elsődleges vagy primer hang is már összetett. Alaphangból és harmonikus felhangokból áll. A szűrő elmélet felfogása szerint a toldalékcső méretben és alakban eltérő üregei ezekből a felhangokból a saját öncsengési hangmagasságukhoz, rezonancia-frekvenciájukhoz legközelebb lévő felhangokat erősítik fel, úgymond kiszűrik. A másik elmélet viszont a toldalékcső üregrendszerének tehetetlenségét hangsúlyozza, amely visszahat a hangrés lüktetésére, így szabályozva, felerősítve azt. Az újabb számítógépes modellezésekkel a hangszalagok alakváltozása és a keletkezett hang összefüggését igyekeznek feltárni. Megállapítást nyert, hogy a hangszalagok kiterjedési és merevségi egyenetlensége, anizotrópiája a vibrato és a légáram energiája hanggá hasznosulásának fontos forrása. A különböző hangszakaszokon, regisztereknél eltérő működését találták a gyűrűŕpajzsporc és a pajzsporcŕkannaporc izmoknak. A regiszter átvezetéseknél a hangszalag lüktetés zavarát és a keletkezett hangok hangképi változását is megfigyelték.

 

Többen foglalkoztak olyan ismérvek, paraméterek kutatásával, amelyek a különböző hangfajok beazonosításában segíthetnek. Nőknél a mellregiszter és a teljes hangterjedelem arányát, míg a férfiaknál az egyes hangszakaszok alsó hangjainak helyét találták biztos támpontnak. A beszédhangmagasságok megfigyelése nem bizonyult megbízható, egyedüli támpontnak, mert nagy szórást mutattak. A könnyűzenei műfajokban bevezették a „kényelmes hangterjedelmi zóna” kategóriát, mert itt a hangfaj beosztást nem alkalmazzák a gyakorlatban.

 

Érdekes vizsgálatok folynak a képzett és képzetlen hangok összehasonlítására is. Klasszikus képzés hatására nő a hangterjedelem. Erősödnek, különösen a magas hangok. Az ún. énekes formáns megjelenése állandósul minden magánhangzónál és a hangzóváltások alatt is. Ez a képzéssel megcélzott hangkiegyenlítés egyik bizonyítéka is. A hang zengőssége, rezonanciája a képzés hatására szintén nő. A hangrés zárlati aránya mély hangoknál kisebb a képzetteknél, jelezve, hogy nagy légfogyasztású mély hangok képzésénél a levegő felhasználás tudatosabbá, gazdaságosabbá válik!

 

Több tanulmány foglalkozott a lakosságnál jelentkező hangműködési zavarok felmérésével. A görög és az észt felmérésekből megtudtuk, hogy a leggyakoribb hangképzési zavar oka a nyálkahártya megbetegedése. A hivatásos hang-használók leginkább megerőltetés miatt szorulnak kezelésre. Az énekesek esetén az adottságaiknak, felkészültségüknek nem megfelelő szerep, karvezetőknél halogatott pihentetés, míg az amatőröknél a hirtelen túlterhelés a vezető hibaforrás. Egyik előadás szerkesztői a hangöregedés jeleit vizsgálták. Megállapították, hogy a hangterjedelem szűkül, leginkább a magas fekvésben. A hanglüktetés, más szóval a vibrato lassul. Tenor és bariton hangú férfiak regisztereit összekötő átvezető szakaszaik rövidülnek. Basszusok a lágy, halk hangok képzésére váltak kevésbé képessé életkoruk előre haladásával. Ezeket a vizsgálatokat hivatásos kardalnokoknál végezték.

 

Egy elgondolkodtató előadás foglalkozott gyakorló énekesek értékelési szempontjaival. A szempontok egy összetett halmazát találták. A hang minősége, technikai kidolgozottsága, egészséges kezelése, az előadó személyisége, temperamentuma, egyéni érzései, zenei formálásának ízlése, rugalmassága, mind fontos összetevőnek mutatkoztak. Megállapították ugyanakkor, hogy erősen befolyásolják a pályaépítést, az érvényesülést a társadalmi, politikai kapcsolatok is. Szerencsés esetben a fentiek jól kiegyenlített keveréke a meghatározó.

 

Néhány, érdekes kiegészítő témát is érdemes még megemlíteni. Egyik kutató Manuel Garcia munkásságát kutatja. A gégetükör feltalálójánál jelenik meg elsőként a hangképzés kutatás történetében az ún. szakterületeket átfogó, interdiszciplináris szemlélet. Tőle eredeztethető a „forrás-szűrő” hangképzési modell, valamint a hangszakaszok, regiszterek visszavezetése hangrés-működésre és nem a hangcsengés egyes üregeire. Egy nemzetközi vizsgálat azt derítette ki, hogy a hangképző tanárok által használt szakkifejezések a jelenségek és technikai megoldások leírásánál nagy eltérést mutatnak, különösen a regiszterekkel, a hangsugárzással és beszédszerűséggel kapcsolatban. Arra következtettek, hogy nemzetközileg elfogadott közös szaknyelv kialakítása és a szakterületek közti szorosabb együttműködés lenne célszerű. Lélektani témaként az énektanárok tanári kiégése is megjelent. Elkerülésére a tanár és diák kölcsönös felelősségének tudatosítását javasolták. Cseh szerzők – Dvorak, Smetana, Martinu, Janacek – dalainak megszólaltatásához az egyik előadó, a szláv életérzés, mentalitás megértését, megismerését is szükségesnek ítélte. Korunk egyik népbetegségeként közismert rák kezelésénél gyakran alkalmazott eszköz az ún. kemoterápia. Ennek hangképzésre gyakorolt mellékhatásait vizsgálva, hallásromlást, nyálkahártya szárazságot és a hang levegőssé válását tapasztalták. Többen foglalkoztak a transzszexuális személyek hangképzési kérdésével. A jelenség mögött a terhesség alatti hormonegyensúly hiányát sejtik. Az ilyen személyeknél a nemileg meghatározott agyi felépítés és a testfelépítés, elsődleges és másodlagos nemi jegyek ellentmondásban vannak. A beszédhang esetén köztudott, hogy a magas alaphanggal és a dallamosabb beszéddel azonosítjuk a nőket, míg a férfiakat a mélyebb alaphanggal. A tudomány számára újabb kihívás ezen ellentmondások esetleges feloldása a transzszexuális személyeknél. Többen vizsgálják állatok hangadását is. Az elefántok az emberihez képest hatalmas hangszalagukkal – 10,4 cm hosszú és 3,2 cm vastag – infra hangok (<20kHz) képzésére is képesek. Az énekesmadarak és a denevérek különösen gyors gégeizmaikkal nagyon gyors hangmagasság változtatásra és ultrahangok képzésére is képesek. Felmerül a kérdés, hogy mi értelme az állathangok vizsgálatának? Az előadók azt fejtegették, hogy ezen keresztül az emberi hangjelenség is jobban megérthető. Már is igazolódott, hogy izomrugalmasságŕlégáramlás elmélet (myoelasticŕaerodynamic) helyes.

 

Összegzés: Szerintem nagyon színvonalas, jól szervezett világtalálkozónak bizonyult a Prágai értekezlet. Áttekintést adott az emberi beszéd és énekhanggal kapcsolatos tudományterületek mai eredményeiről. Feltétlenül úgy érzem, hogy a hazai szakemberek nagyobb figyelmét, népesebb részvételét a jövőben megérdemelné. Javaslom továbbá a PEVOC munkájába történő tevékeny bekapcsolódást is.

 

 

 



*

 

* 1974-ben érettségizett a szegedi Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumban. A Budapesti Műszaki Egyetem végzett építészmérnökként 1982-ben. Zenei diplomáit A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán szerezte 1998-ben és 2000-ben. Tanárai Berdál Valéria, Adorján Ilona, D. Szécsi Edit és Sinkó György voltak. 1989-től a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának tagja. Gyakran lép fel dal és oratórium énekesként is. 2002-től magánének oktatással is foglalkozik Kecskeméten a Kodály Szakközépiskolában, és az SZTE Zeneművészeti Karán. Hazai társulatokkal szerepelt belföldön és Európa számos országában. Zenei díjai: Évad énekese  /1996,2003,2006/, Dömötör díj /2006/,  Artisjus díj /2008/.