DOBAI PÉTER*
„ÁLMODOZÁS”
Egy régi muzsikus, Giovanni Bottesini,
felleges futamai álmatlan éjszakákra
A nagybőgő virtuóza, Bottesini,
egy ötödik húrt is feszített hangszere
négy húrja mellett, az E-húr mellé,
hogy a lehető legmélyebb zengést,
zsongást is kiadja hangszere,
a violone…
D-húrra és C-húrra hangolta a rejtélyes
ötödik húrt, hogy géniuszát ne határolja be
holmi hiányos „technika”…
Ekképpen, szinte észrevétlen,
bizonyos hangzatok, harmóniák:
új, magasabb körívű szárnyalásba csaptak át…
Amikor Maestro Bottesini
az „Álmodozást”
komponálta s bőgőjét mélyen elmerítette
álomi hanghullámzásba,
tán azokra a szerencsétlenekre
gondolt, akik álom nélkül,
áldott elalvást, álmot remélve,
nyugtalan s önmaguk ébrenlététől félve
dőlnek hanyatt díványukra, de mindhiába:
szemükön álom nem fut át, emlékeik virrasztásba,
„Álmodozásba” kényszerítik
fáradt, elgyöngült testüket,
a még oly messzi másnap virradatáig …
De Bottesini bőgőjének
húrjai zúgnak,
bátorságot adnak bánathoz, emlékhez,
szomorúsághoz, erőt a kínzó álmatlanság
riasztó rémképeinek elviseléséhez …
és végre, sokára, éjfél utánra a húrok
lágy, lágyító, oldó búgása, a bőgő lento, largo
dallama a virrasztást-szenvedőket álmodozásból
álomba menti,
elgyötört testük végre elalszik,
ha meghasadt szívük nem is - - -
Régi patikákban, ódon városkákban,
talán kaphatóak pecsétes receptek,
amelyeken Maestro
Giovanni Bottesini
nagybőgőre komponált néhány szelíd, szép
futamát hangjegyekkel fölírják
a jótét patikuskisasszonyok,
mint egyetlen s az éjt legyőző terápiát - - -
ANTONÍN DVOŘÁK,
A-DÚR
ZONGORAÖTÖS
Valami
ősi szláv térítő derűvel,
lendít,
emel fájdalmam fölé ez a muzsika!
Bár
ne érne véget soha,
mint
az utak mind, ’melyeken elindulni
sem
érdemes, hiszen együtt velem:
végül
visszatérnek kezdeteikhez - - -
Enged,
hagy, bátorít lenni önmagamnak
ez a
zene,
s
közben beléviharzik csendesült szívembe!
Visz,
hív, vezet, szárnyal előttem ez a dallam,
s nem
érdekel, nem ijeszt: merre tart velem …
Üdít,
nyugtat, boldogít s lázít is:
másokért önmagamabbnak
lennem!
