Évfordulók VII.

2013. október 13.-án az Olasz Intézetben ünnepeltük Dubrovay László 70. születésnapját. A nagyzenekari esten a MÁV Szimfonikus Zenekar és Baráti Kristóf hegedűművész működött közre Kesselyák Gergely vezényletével.

Az első műsorszám – Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi – mindjárt magával ragadta és meghódította a közönséget. A Liszt Ferenc születésének 200. évfordulójára készült hét részes szimfonikus költemény szinte elénk varázsolja a mese lenyűgöző világát. Csodálatos, elbűvölő harmóniák festik a képzelet birodalmát. Az első részben az aranyalmafa és az azt lopkodó hollók jelenete elevenedik meg, míg a másodikban a lelepleződött hollóvezér és Árgyélus szerelme, valamint a Vénbanya által levágott hajfürt története hallható. A harmadik a királyfi szomorúságát ábrázolja, majd a negyedikben indul el Árgyélus világkörüli útjára, hogy megkeresse Tündérszép Ilonát. Az ötödikben ördögökkel találkozik, akiktől csellel megszerzi varázserővel bíró örökségüket, a köpönyeget, bocskort és az ostort. Segítségükkel jut el kedveséhez, hogy a hatodik részben a varázssíppal elaltatott Vénbanya mesterkedése ellenére háromszori csókjával megszabadítsa Ilonát a Varázsló hatalma alól, s hazavigye feleségének. A befejező, hetedik rész a mese boldog lezárása. A liszti egytételességet követő mű áradó dallamosságával és láttató képszerűségével Csajkovszkij Diótörőjét juttatta eszembe.

A második műsorszám, a Hegedűverseny No. 2 kifejezetten Baráti Kristófnak íródott. A hagyományos szerkezetű, háromtételes kompozíció első, Allegro con fuoco tétele szonáta formájú. Gyönyörűen éneklő hegedűszóval kezdődik, majd flageolett hangokból álló melléktémához érkezünk. Az expozíciót egy sok glissandoval tarkított zárótéma fejezi be. Nagy szerephez jutnak az ütősök is, majd a tétel végén a codaban újra megszólalnak az üveghangok. A második Adagio tétel harangjáték és ütőhangszerek rémisztő, túlvilági hangzásával indul, amihez a hegedű siratószerű dallama társul. Majd mindez egy népzenei ihletésű melódiában oldódik föl. Végül a rézfúvók és ütők baljós akkordjai fölött visszatér a glissandos siratódallam, hogy befejezésül a szférák zenéjének éteri magasságába érkezhessen. A harmadik Presto tétel kezdete ismét gazdag ütőszólamokban. Az előző tételek anyagát is felhasználó, Kodály reminiszcenciát is tartalmazó tétel bővelkedik gyors futamokban, balkéz pizzicatokban, üveghangokban, glissandokban, spiccatokban. Gúnyolódó, csúfondáros hangvételű, amihez káprázatosan virtuóz hegedűszólam társul. A 2011-ben komponált mű bemutatóként hangzott el. Baráti Kristóf irigylésre méltó magabiztossággal és technikai felkészültséggel zenélt mindhárom tételben. Muzsikálásáról csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk. A szűnni nem akaró taps után ráadásként Eugène Ysaÿe második szonátájának első tételét hallgathattuk meg mindannyiunk legnagyobb örömére.

A szünet után az 1996-ban keletkezett III. szvit (Aphrodité) csendült föl, melyet a szerző a Faust, az elkárhozott című balettből komponált. Az öt tételből álló mű Faust és Aphrodité szerelmét, illetve fiuk, Euforion halálát meséli el. Az első tétel – Aphrodité és Faust szerelme – a habokból megszülető istennőt és a tritonok táncát, majd a szerelmesek boldogságát mutatja be. A zene csodálatos hangfestését hallgatva, óhatatlanul Debussy jut eszünkbe. A második tétel – Pas des trois – Boldog családi együttlét – a családi örömöket ábrázolja, könnyed, táncos ritmusokkal. A következő a Nimfák tánca, mely 4/5-ben csendül föl, miáltal különleges lüktetést kap. Tiszta, egyszerű melódia szólal meg a fuvolákon, hogy azután az egész zenekar átvegye. Az eddigi idilli képeket azonban a negyedik tételben – Icarus repülése és halála – tragédia váltja föl. Az ifjú, aki nem elégedett a földi boldogsággal, az eget akarja meghódítani. Sorsa azonban az elkerülhetetlen bukás. A zene zaklatottsága, a fúvósok különleges hanghatásai érzékeltetik a repülés szépségét és nehézségét, végül a zuhanást. Az utolsó tétel – Aphrodité búcsúja – története szerint az istennő – miután Fausttal megismertette a szerelmet és a családi boldogságot – fia halálát követően fájdalmas búcsút vesz a földi léttől, s visszatér az alvilágba. A tétel szívhez szóló angolkürtszólóval kezdődik, s végig visszatér ehhez a hangszerhez.

Az este befejező műalkotása a 2009-ben komponált Tavaszi szimfónia volt, ami Erkel Ferenc születésének 200. évfordulójára készült. Szintén bemutatóként hangzott el. A szerző szavai szerint „a háromtételes kompozíció követi a klasszikus hagyományokat, de az első tétel két tétel összeépítéseként a szkrjabini szonátaformát fejleszti tovább két gyors tétel összedolgozásával.” (Dubrovay László) A második tétel talán a Jó és a Rossz harca, melyben a modális hangsorokból építkező Jó végül győzelmet arat. A harmadik, scherzo tétel végig gunyoros, komikus, mely kifigurázza a bevett zenei fordulatokat, s szokatlan, humoros hanghatásaival ellenállhatatlan derűt és jókedvet sugall.

A MÁV zenekar hallható kedvvel és odaadással játszott, a felkészülten és szuggesztíven dirigáló Kesselyák Gergely vezényletével. Méltó befejezése volt ez a koncert a 39. Korunk Zenéje Fesztiválnak. Grandiózus, monumentális, mégis szívhez szólóan nagyszerű.

Eisenbacher Zoltán

39. Korunk Zenéje Kortárs Zenei Fesztivál

Dubrovay László 70

Dubrovay László: Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi – mese szimfonikus költemény

Dubrovay László: Hegedűverseny No. 2.

Dubrovay László: Faust az elkárhozott – III. szvit (Aphrodité)

Dubrovay László: Tavaszi szimfónia

MÁV Szimfonikus Zenekar

Kesselyák Gergely - karmester

Baráti Kristóf - hegedű

Olasz Intézet

2013. október 13.