Tisztelt Jelenlévők, kedves Barátaim!

Szekendy Tamás

Akik ismertük és zenélhettünk vele, az egyik legnagyobb ajándékként éltük meg lényét. Nem ért minket teljesen váratlanul ez a számunkra tragikus esemény, mégis nehéz elfogadni, hogy mostantól már csak gondolatainkban idézhetjük fel kedves mosolyát. Személyében zongoraművészt, csembalistát, orgonistát, tanárt, korrepetitort egyaránt tisztelhettünk, de ami még ennél is fontosabb, egy csodálatos embert, igaz barátot. Nincs ember a földön, akinek akár csak egy rossz szava lehetne rá. Az Ő közreműködésének eredményeként számtalan fiatal muzsikus köszönheti sikereit vizsgákon, diplomákon, versenyeken, egyetemi felvételiken, próbajátékokon. Soha nem várt el ezért még csak köszönetet sem. Szívből tette, abból a hatalmas szívből, aminek élete utolsó éveiben szinte csak töredéke működött. Soha nem helyezte magát a középpontba, mégis utazásaink folyamán is körülötte éreztük a legjobban magunkat. A legjobb emberi tulajdonságokkal volt megáldva, melyekből sokan részesedhettünk. A Capella Savaria, a Trio Antiqua, az Authentic Quartet mellett hosszú percekig sorolhatnám a zenekarokat, kamaraegyütteseket, kórusokat, akik mind megtisztelve érzik magukat, hogy élvezhették egyéniségének és zeneiségének varázsát. Világhírű előadóművészek sokaságát is sorolhatnám, akikkel muzsikálhatott koncerteken, CD és rádió felvételeken. Az elmúlt napokban e-mailekben küldik számunkra ezek a nagy művészek kedves megemlékezéseiket Róla Európa sok országából és a tengerentúlról is, melyek közül most csak két mondatot idéznék Nicholas McGegan karmestertől San Fransiscóból : „Azon kívül, hogy remek zenész volt, Tamás az egyik legkedvesebb, legaranyosabb ember volt ezen a Földön. A Capellásoknak is, és nekem is rettenetesen fog hiányozni.”

Tamás repertoárjának nem volt határa, ujjai alatt még a kevésbé nagyszerű alkotások is megelevenedtek. Improvizációs képessége mindenkit elbűvölt, melyet szinte bármilyen műfajban tudott alkalmazni. Sajátos hangszerjátéktechnikával rendelkezett, amit tanítani nem lehet, ezek másoknál valószínűleg nem is működnének. A zeneművekben egyéniségéből csak pont annyit adott, hogy az annak fűszerévé váljon. A zene nem róla szólt, hanem rajta keresztül. Tökéletes csatorna volt, mint az igaz evangélisták, akik a Szentléleknek engedelmeskedve cselekedték az Úr akaratát. Hagyta, hogy a csoda rajta keresztül létrejöhessen. Szólói alatt soha nem nézett a hangszerének billentyűire, szemével teljes elragadtatással felfelé tekintett, és mi ilyenkor úgy éreztük, hogy egész lénye felfelé emelkedik. Ez a kép marad meg bennem róla találkozásunkig.

Köszönjük, hogy itt voltál közöttünk, hálásak vagyunk, hogy már itt a földön ismerhettünk Téged!

Az Úr békessége és a Szentlélek vigasztalása legyen velünk a Jézus Krisztus nevében!