AULOS
KÉTÁGÚ SÍP
Zongoradarabok a
polifónia gyakorlására
Az Editio Musica Budapest gondozásában 2014
márciusában megjelent Orbán György AULOS, KÉTÁGÚ SÍP című zongoradarab
sorozata, melynek egy évvel korábban kéziratból megszólaltatott ősbemutatóját
alkalmam volt meghallgatni Szentendrén, a Vujicsics Tihamér Zeneiskolában. Hat
zenei intézmény hét felkészítő tanárának 15 növendéke és egy
külföldről meghívott előadó tolmácsolta a darabokat.* A Szerző ezeket a műveket
eredendően nem kiadvány számára komponálta. Célja az volt, hogy a
többszólamú stílust, gondolkodásmódot közelebb vigye a zongorázni tanuló
ifjúsághoz. A bemutató fedte fel a Szerző előtt is e művek mind
zenei, mind óriási pedagógiai értékeit. Már akkor, csak hallgatva a zenét a
kiválóan felkészített növendékek előadásában, mély benyomást tett a
sorozat a hallgatóságra is. Most, a megjelent kottát kézben tartva,
megtámogatva a kottaképet a mellé írt magyarázatokkal, akaratunktól függetlenül
is pillanatok alatt beleköltözünk ebbe a zenei világba, mely elmúlt zenei korok
stiláris eszközeit felhasználva, sokoldalúan felépített, hangzó zenei panorámát
tárt elénk.
Hogyan lehetséges ez? Orbán György zseniálisan
kitalálta, hogy már a tartalomjegyzékben ötvözi az objektívet a szubjektívvel,
a személytelen, számtalanszor hallott címeket – Prelúdium, Fúga, Korál,
Toccatina – az élménnyel teli, szubjektív tartalmú megfelelőikkel.
(Példaként: „Fughetta = Süldő fúga”). Így aztán valójában nem okoz
nehézséget jelen lennünk, mert érzelmileg máris ott vagyunk és kíváncsian
várjuk a hangokkal való találkozást. Úgy gondolom, Orbán György ebben a széles
horizontú – mondhatjuk 1000 év szellemét megidéző világban a
legszemélyesebben benne él, és egy-egy stíluskorszak technikai nyelvezetét
anyanyelvként beszéli. Minden darab mellé rövid kis ismertető szöveget is
írt, mellyel a legegyszerűbben, érthető formában irányítja a darab
történésének megértésére a játékost, aki valamelyik művet éppen
kiválasztotta magának. Emellett rendkívül egyszerűen és érthetően,
ceruza-rajzokkal még illusztrálva is láthatjuk a zenei történést. Vizuális
élményt is adva, képszerűvé teszi a darab életének logikáját, ezzel
intellektuálisan is tisztázza az építkezés strukturális rendjét, vagy darab
variánsok hangulati átváltozásait, példaként: Tájkép három változatban; II. kötet 7.-8.-9.). Úgy tekinthetünk
ezekre a rajzokra, mint egy térképre, ami nélkülözhetetlenül irányt mutathat
ahhoz, hogy a felületes kottaolvasás útvesztőjében ne tévelyegjünk el. A
zene mellé rendelt tömör, rövid, egyszerű, de annál igényesebb szóbeli és
rajzi ismertetések egyfajta összművészeti
élményt adnak, középpontban a zenével, melynek megértését mindkettő
együttesen erősíti.
A sorozat alcíme: Zongoradarabok a polifónia
gyakorlására. Mindkét kötet haladó zongoristák számára íródott, de nehézségi
sorrend szerint szerkesztve osztódnak el a kötetekben lévő művek. Az
első kötetben található darabokat már magasabb fokon lévő zeneiskolások
is előadhatják.
Leghitelesebben Orbán György kötethez írt
előszava összegzi, miből építkeznek ezek a művek:
„…A gyűjtemény áttekinti a polifónia
technikai fogalmait (imitáció, fúga, stretto,
tükörfordítás, augmentáció, diminúció, kettős ellenpont, látens polifónia,
kettősfúga, hármasfúga), de foglalkozik a polifónia tipikus eszközeivel is
(permutáció, szinkópa, komplementer ritmus stb.) Ezek ugyan nemcsak a polifónia
sajátjai, ám ott jelenlétük meghatározó. Külön darabok illusztrálják a cantus firmus-jellegű dallamok
(korál, népének) beágyazását a polifon szövetbe („heterogén polifónia”).
Végül, de nem utolsó sorban
„kiírtam magamból” azokat az élményeimet, melyeket számomra a kontrapunktikus
kultúra nyújt: a dallamok mozgását, a polifónia áramlását, lebegését, a
középszólamok „sikertelen rejtőzködését”, és így tovább.”
Pontosan attól remekművek ezek a
különböző terjedelmű rövidebb-hosszabb darabok, mert szellemileg
megélt élmények inspirációjára jöttek
létre.
A sorozatban a több évszázadot átfogó
zenei-technikai eszközök, a polifónia, a cantus firmus technika használata mai
zenei nyelven szólal meg végtelen gazdag gondolati és érzelmi tartalommal. Az
egész kiadvány magyar és angol nyelvű, kezdve a címlaptól a
tartalomjegyzéken át az ismertető szövegekig, hiszen a kiadó célja az,
hogy külföldön is megismerjék a művet. A kötet ajánlása „Lakos Ágnesnek és tanítványainak” szól.
A Szerző ezzel az ajánlással mintegy megtisztelő gesztusként
köszönetét fejezi ki annak a tanárnak, aki a hosszan tartó, töretlen
felkészítő és szervező munkával az
egész sorozat első előadását, az ősbemutatót egy évvel
ezelőtt lehetővé tette.
Így egészíti ki szervesen és
nélkülözhetetlenül egymás munkáját zeneszerző, zenepedagógus és
előadóművész. Köszönet a Szerzőnek, hogy erre ráirányította a
figyelmet.
Az AULOS, KÉTÁGÚ SÍP címmel most megjelent
zongoradarab gyűjteményt figyelmébe ajánljuk minden alap- és középfokon
tanító tanárnak, zeneszerző szakon tanuló növendéknek és minden zene iránt
mélyebben érdeklődő zenebarátnak.**
Zenei utazás ez a sorozat, mely élményszerűen formába öntött kompozíciókon
keresztül nyújt lehetőséget az előttünk lévő évszázadok
gondolkodás módjával való találkozásra.
Ábrahám Mariann
Az I. kötet
első darabja
