Fenyves Mária Annunziata író, költő, festő, grafikus, zongorista, énekes és kiváló szervező

„Egy nagy tehetség - amolyan "igazi" -, harmonikus. Mindig, minden korban vannak közönyös tömegek, elbizakodott műértők, pöffedt kritikusok, tehetségtelen partnerek, kontár vetélytársak. Az igazi tehetség mindezt feloldja önmagában"( Márai Sándor)

Igen, ismét egy színes egyéniséget fogok Önöknek bemutatni. Azt hiszem, ha csak a címben felsorolt, tehetséget igénylő munkákat vesszük nagyító alá, már az szép teljesítmény, de ha interjúalanyom még elmondja nekünk élete történetét, ugyancsak dióhéjban, bizonyára azt fogják mondani, igazam volt.

– Kérlek, mesélj életedről, amely Kaposváron kezdődött. Szüléidről, akiktől kézügyességedet örökölted, habár a Teremtő még sok egyebet is adományozott neked.

– Csodálatos gyermekkorom szeretetben, örömben, szépségben, tudásom gyarapításában, nyugalomban telt el. Kaposváron születtem, szüleim írásain nőttem fel. Édesapám gyönyörű festményei között, amely az ízlésemet is fejlesztette. Édesapám verseit sokszor szavaltam, többek között ő írta a Betlehemi éjszaka című karácsonyi műsort, amelyben már 3 évesen szerepeltem. Kaposváron adták elő a 30-as évek elején az "Ember kell a gátra" című operettjét, (sajnos a kották a háborúban elvesztek.) A nagybátyám verseit is megzenésítette, aki Somogyban, Kaposvárott az "ÚJ VIRRADAT" című folyóiratot elindította.

5 évesen

Iskoláimat szülővárosomban, a Zárdában kezdtem, majd Budapesten folytattam. Könyvtáros-népművelő szakot végeztem, és 35 évig voltam könyvtárvezető.

A családi otthon

Sellei Zoltánnal több mint két évtizeden át dolgoztam, a rendezvényeimen mindig szerepelt, tudása, pontossága, fegyelme követendő volt. Fodor András költőhöz is hosszú évek barátsága fűzött. Sokszor beszélgettünk, és több irodalmi rendezvényre is meghívtam. Béres Ferenccel már 20 éves koromban együtt énekeltünk. Ő szólót, én az énekkarban, de sokszor volt a könyvtárban, ahol előadást tartott, sőt egyik kiállításomat is ő nyitotta meg Csákváron, ahol egyházzenei műsort is szerveztem. Ő is énekelt és verseimet szavalták: Sellei Zoltán, Mohai Gábor és mások.

A zárda

– Ahogyan említettem, kiváló szervezői vénád is van, hiszen több száz irodalmi rendezvényt, kiállítást szerveztél Kossuth-díjas irodalmárok, színművészek és operaénekesek részvételével. Megemlítenél egy-egy rendezvényt, amely emlékezetes a számodra?

– Ma már elértem a 670. rendezvényemhez. Boldog vagyok, hogy ez megadatott. A rendezvényeim közül a könyvtárban az "...és én” sorozat (10) volt a legszebb, ahol Móra, Mikszáth, Móricz, Benedek Elek, Petőfi, Fekete István, Csontváry, Picasso művei kaptak helyet. Az estet minden esetben művészettörténész nyitotta meg: dr. Szíj Rezső, dr. Pogány Ö. Gábor, és sok művész, író, költő volt jelen. Többek között Tatay Sándor, Osváth Erzsi, Gazdag Erzsi, Kende Sándor, Reich Károly, Róna Emy, Zsoldos Vera, stb.

A 100. kiállítás 1992. február 15-én. Szerepeltek: Sellei Zoltán, Dévai Nagy Kamilla, Mohai Gábor és a gyermekkórus

– Ez valami csoda, hogy valaki ennyi mindenhez ért. Melyik képességed tört utat először magának, az ének vagy az irodalom?

– Először énekeltem, már 5 évesen, sokszor léptem fel zenei és dalesteken. Éveken át tanultam is, aztán az irodalom elragadott, de mégis a dal, a zene megmaradt. Énekkarban 15 éven át énekeltem, de több mint 30 fellépésem is volt. Egyik nagyon emlékezetes a "Meseautó" című műsor, amit én is rendeztem, a Stefániában pedig egy operett est "Ma este várlak" címmel. Liszt Ferenc születésének 200. évfordulóján "Liszt Ferenc emlékére" estet rendeztem, itt a Szerelmi álmokhoz írtam verset és énekeltem is. Mind-mind kedves emlék.

– Tudom, hogy kiváló ismerője vagy a hazai és világirodalomnak, valamint a zeneirodalomnak is.

– Könyvtáros lévén rengeteget olvastam, így a rendezvényeimhez ez jó hátteret jelentett és jelent ma is. Carducci évfordulóra például meghívtam Madarász Imre professzort, aki remek előadást tartott, majd következett "Az élő Dante", később Madách Imréről szóló estem rendezése. Galgóczy Árpád műfordítótól Lermontov és Puskin költészetéről kértem előadást. Baranyi Ferencnek több verseskötetét mutattam be irodalmi esteken, sőt együtt is vezettünk műsort, és sok irodalmi délutánon vettünk reszt.

– Hogyan ismerkedtél meg Czine Mihállyal, Fodor Andrással, Pogány Ö. Gáborral? Barátság fűz Keres Emilhez és Czigány Györgyhöz is?

– Igen!...És közben évtizedek szaladtak el velünk, mellettünk. Dr. Czine Mihályt egyik kiállításon ismertem meg, majd irodalmi délutánokon találkoztunk és mindig rengeteg megbeszélni valónk volt. Ő lektorálta és írta az Előszót első felnőtt verseskötetemhez, amely "Emlékek közt járva" címmel jelent meg. Az Előszóban írta: "Barátai, jó ismerősei Fenyőnek becézik. Nem csak a neve után, emberként is hasonlatosnak látják,... ezüstösen emelkedik a földre borult egű környezetből; szeretetét és hitét sugárzóan. Az ember dolga, hogy amennyire lehet, örömmé tegye a mát." Fodor Andrással már Kaposvárról ismertük egymást. Verseimet is megjelentette, ha kellett, mindig segített. Remek ember volt. Czigány Györgyöt egyik irodalmi műsorakor ismertem meg a Rátkai Klubban. Utána többször meghívtam irodalmi műsorra, ahol verseit bemutatta és zenei délutánt is tartott, mindegyik nagyon jól sikerült. Nemrég, 80. születésnapja alkalmából a Krúdy Körben faggattam életéről, könyveiről, verseiről, zenei tudásáról.

Czigány Györgyöt a Krúdy Szalonban Fenyves Mária Annunziáta mutatta be 2011 őszén

– Hallottam, hogy a zongorázást abba kellett hagynod egy csúf kór miatt, amely bizonyára lelkileg megviselt. De te annyi más szép dologban találtál vigaszt magadnak. Tudom, hogy elévülhetetlen érdemeket szereztél Rónai Emy emlékeinek megőrzésében, valamint Zichy Mihály népszerűsítésében.

– Már 7-8 évesen zongoráztam. Kedves emlékek lépnek ki a múltból, szép délutánok, zsúrok: a szülők, a nagymamák, nagypapák, vendégek, a jó barátok. Chopint nagyon szerettem játszani, majd elkezdtem orgonálni. Álmom volt, hogy játsszak ezen a csodás hangszeren. Egyik nap emlékezetes abból az időből. A Zeneiskolából üzent az igazgató, hogy menjek be az irodába. „Hangolni kéne segíteni, itt vannak az Angsterék Pécsről. Magának abszolút hallása van. Ugye elvállalja? - kérdezte az igazgató. Elvállaltam... 1o―14 nap! Boldog voltam: én és az orgona. Két boldog hetet töltöttem az „orgonában". Olyan csodás volt!..

A feladat egy hangsíp sor felhangolása volt, amit teljesen egyedül végeztem el. Amikor kész lett, akkor én játszhattam rajta először. Egy Bach darabot választottam és Schubert Ave Máriáját. A meghatottságtól a végén a könnyeim hullottak. Majd jött a SORS KEZE és elkezdődtek az ínhüvelygyulladások, abba kellett hagynom a zongorázást. Közben azonban meg három évig hegedültem is, sokszor édesapámmal...
Igen!... Néha vigaszt talál az ember. Már később szinte elém jött Zichy Mihály csodálatos rajzaival, festményeivel és elkezdtem írni és írni. Sokat jártam Zala településen, a Somogy megyei kúriában, amikor még élt unokája, Mária Alexandra, aki nagyon szeretett, mert mint kiderült, az Ő édesanyja és az én dédanyám nagyon kedvelték egymást. Sok-sok találkozás után született meg a könyvem, már a második bővített kiadás is: Zichy Mihály. Ez lett életem egyik legnagyobb és legkedvesebb rendezvénye:

•    1997. október 11-19.: születésének 170. évfordulóján megemlékezés és nagy ünnepi műsor Budapesten a József Attila Művelődési Központban 70 db fotóval és dokumentációs anyaggal.
•    Október12.: a Gellérthegyi Sziklatemplomban egyházzenei hangverseny.

•    Október 19.: Zala községben a Zichy Múzeum előtt ünnepi megemlékező műsor és koszorúzás a temetőben. Tabon, a katolikus templomban egyházzenei hangverseny. A művészről elnevezett téren koszorúzás, ünnepi beszedek. A Zichy Mihály Művelődési Központban ünnepi műsor és kiállítás. A megjelent könyvem dedikálása.

A rendezvényeken közreműködött 17 művész, Zichy dédunokája, Csicsery-Rónay István író, történész. Azt hiszem, ez volt a legkedvesebb rendezvényem. Azóta több előadást is tartottam Zichyről.

– Hány könyved jelent meg eddig? A könyveid, gyermekkifestőid illusztrálását magad végzed?

– Eddig 18 kötetem jelent meg. Magam illusztrálom őket, kivéve Zichyt és Róna Emyt, ez utóbbihoz baráti szálak fűznek és mesteremnek vallom. Sokat tanultam tőle évtizedeken át. Egyik verseskötetemet, a „Kíváncsiskodó"-t is ő illusztrálta. Több kiállítást is rendeztem. Amikor elment, egy hatalmas gálaműsorral róttam le tiszteletemet. 85 gyerek és 8 felnőtt szerepelt, köztük Mécs Károly, Trencsényi Imre, Dévai Nagy Kamilla, Havas Judit és mások. 39 festménye szerepelt, amit itt láthatott először a nagyközönség, valamint 20 könyve és persze rengeteg virág...

A „Csillagsugárzásban” című verseskötetem 90 verset és 21 grafikát tartalmaz, melynek hátlapján dr. Czine Mihály, dr. Szíj Rezső és dr. Pogány Ö. Gábor sorai olvashatók: "A klasszikus hagyományok útján haladva hirdeti, hogy a világ tele van csodákkal...Reneszánsz típusú tehetség, melynek egyik jellemzője éppen a sokoldalúság...Rohanó világunkba belop egy kis szépséget, harmóniát, egy csipetnyi tisztaságot és szeretetet.”

A „Lélekszárnyon" című kötetemet egy kicsit magamnak írtam és orchideákkal díszítettem. A "Régi tanya" című kisregényemről írta Molnár Géza író: "kiemelkedik a Régi tanya, melyben több generáción át követi nyomon a nehéz paraszti munkát átszövő barátságokat, s a halálon is túl emelkedő jóságot, a szeretetet, mely talán legfontosabb megtartó ereje a küzdelmekkel terhes emberi életnek. A „Vadvirágig” című kötetemet édesanyámnak írtam, rajzoltam sok virággal, a „Virágvarázs" kötetet pedig édesapámnak írtam virágokkal díszítve, benne édesapám kottája a "Köszönöm a piros szegfűt" című versre. Az „Órák, évek, életek" előszavában írta Molnár Géza: "finom vallomások a lélek belső világáról s a természetről. A "Nappalok és éjszakák" bölcselkedően kedves, finom írások.
A gyerekekről sem feledkeztem meg. Megjelentek a "Dimbes-dombos táj", „A szorgalom jutalma", valamint a „Ravaszdi pünkösdi királysága” című könyveim.

– Bizonyára festményeidet, grafikáidat több helyen is bemutatták. Szeretném, ha erről is említést tennél.

– Sok helyen szerepeltem festményeimmel, grafikáimmal, remélem, hogy sok örömet is szereztem velük. Az első kiállításom Tatra Lomnicon volt, 19 grafikámmal szerepeltem. A kiállítást három nyelven: magyarul, németül és szlovákul nyitották meg. A fővárosban először - 50 képemet -, dr. Szíj Rezső mutatta be kedves szavaival:„Vonalai finomak, lágyak, pasztelljelben halk, szelíd szó van, finomság és mívesség.”

Arizonában egy Magyar Nap alkalmával szerepeltek a grafikáim, Szlovákiában több helyen. Itthon Szentendrén, Mosonmagyaróváron, Nyíregyházán, és a fővárosban sok helyen. Nemrég Balatonfüreden az Anna Grand Hotelben nyílt kiállításom a Klébersberg Kunó Napok keretében, amit az Emléktársaság elnöke, dr .Erdősi Károly Lóránt nyitott meg. Előtte egyházzenei hangversenyt rendeztem a református templomban Tóka Szabolcs orgonaművész és Pánti Anna operaénekes közreműködésével. És persze elhangzott Bach D-moll prelúdium és fugája, amit utoljára tanultam, amikor meg orgonáltam... A kiállított alkotásaim témája: a virág és a természet. A tollrajz a kedvencem. 

– A Krúdy Gyula Irodalmi Körnek csaknem a kezdetektől tagja vagy. Akkor neked még volt szerencséd személyesen ismerni Krúdy Zsuzsát?

– A 31 éves Krúdy Körnek 30 éve vagyok a tagja. Sok rendezvényt szerkesztettem, szerveztem, így az idei Krúdy évben is 8-l0 művésszel, íróval, költővel a Művészetbarátok Egyesületében, a Krúdy Körben, és a Krúdy házban is. Krúdy Zsuzsával sokat beszélgettünk, volt sok témánk, a "drága Apuka", mint mondotta Zsuzsa. Kár, hogy nem láthatta az idei műsorokat, ahol az előadások mellett még festménykiállítás is volt Krúdy portréiból, valamint a műveinek inspirációja alapján készített képekből.. Én a "Pesti Nő", a "Füredi levél”', a "Füredi fuvola" és a "Tagóre sétány" című alkotásaimmal szerepeltem. Ismertem Krúdy Gyula öccsének lányát, Krúdy Annát is, akivel többször találkoztam műsorok alkalmával és az otthonában is.

Ha már a Krúdy Körről szólok, akkor meg kell emlékeznem Kende Sándorról, kedves régi barátomról, akivel több mint 25 éven át hirdettük a szép magyar szót vidéken is iskolákban, művelődési házakban és másutt. Mindig szívesen gondolok rá. A Krúdy rendezvényekhez még hozzátartozik (tartozott!), hogy azokon örömmel szerepelt Újlaky Károly színművész, Csák József operaénekes, Hegedűs Valér zongoraművész, Pető József operaénekes, Marót Nóra operaénekes, Tóth Judit színművész, Dunai Tamás színművész, Csorna Bálint, Bodor Tibor színművész, Czenke Csaba hegedűművész és még sorolhatnám… Amikor erre az életinterjúra felkértek, megszámoltam, hogy 350 művésszel, íróval, költővel dolgoztam együtt.

– Tagja vagy-e még valamilyen irodalmi egyesületnek, alapítványnak?

– 37 éve tagja vagyok a Művészetbarátok Egyesületének, ahol 4 évig művészeti vezető és alelnök is voltam, azóta viszont elnökségi tag. A Krúdy Gyula Irodalmi Körnek a szervezőtitkára, a Nagy Lajos Irodalmi Társaságnak, a 'Fekete István Irodalmi Körnek és a Berzsenyi Társaságnak tagja, a Róna Emy Emlékbizottságnak pedig az elnöke vagyok. Három éve vagyok a Magyar Béke Szövetség nagykövete. Több mint 3000 grafikát készítettem, kb. ezer verset írtam, ebből 430 jelent meg, valamint 560 cikkem, írásom is. Eddig 256 kiállításom és 670 rendezvényem volt, amit szerveztem és vezettem. Készülőben van Boglárka című mesekönyvem és Mint a szél... című verseskötetem.

– Milyen elismerésekkel köszönték meg az eddigi munkásságodat? Milyen könyvek kiadására készülsz?

– Munkámért Krúdy Bronzérmet 1990-ben, ezüstérmet 2003-ban, emlékplakettet 2007-ben adtak. A Magyar Írószövetség Prózai Szakosztálya oklevelét 2003-ban, Kláris különdíjat 2008-ban kaptam. Festmény kiállításaimért pedig sok oklevelet és elismerést kaptam.

Fiammal a 200. kiállításom megnyitóján

Kedves Mária Annunziata, a magam és a szerkesztőségünk nevében kívánok nagyon jó egészséget, töretlen alkotókedvet! Szerezz még nagyon sok boldog percet a kultúrát kedvelő embertársainknak!

Fenyves Mária Annunziata írásaiból

Csak egy percben, csak egy pillanatban

Tavasznak szép lelke,
édes illatok varázsa,
hadd írja le tollam,
mi ragadott meg e világban,
csak egy percben,
csak egy pillanatban, míg
a csönd tükrében álmodoztam:
hogy a pázsit malachitjában
gyönyörködött szemem;
hogy az orgonabokor
rezdült hajnalban kedvesen;
hogy egy kisrigó éppen most
repült egy ágra fel;
hogy egy kis szirom
a harmatos pázsiton nyugalomra lelt;
hogy a virágok illata fogadott,
s a végtelen egekig kavargott;
hogy csodálatos ragyogás
töltötte be az egész tágas teret;
hogy csöndhozó csipkés
percek átkaroltak, megöleltek,
csak egy percben,
csak egy pillanatban,
míg a csönd tükrében álmodoztam.

Thébában jártam...

Amon köszöntötte városát:
Thébát.
S Aton napkorongja
megjelent az ég küszöbén.
Ez Atum akarata volt,
hisz ő teremte őket
egykoron.
Ré, fején csodálatosan
fénylő napkoronggal,
— sólyomszárnya övezte, —
s e fényözönben,
a kertek csendjében,
a víz tükrében,
kidugta fejét a lótuszvirág:
Nofertunnak hivták.
A szellők lengették,
finoman ringatták.
Ré arcán mosoly játszott
és napkorongja
még szebben,
ragyogóbban csillogott. —
Hórusz, ott állt a víz mellett,
elbűvölte a lótuszvirág szépsége...
és csak nézte, nézte,
akárcsak a többi istenek.

Őrizlek...

Őrizlek a csönddel,
őrizlek a bánattal,
őrizlek szenvedéssel,
mely árnyakként
követ utamon.
Őrizlek álmaimban,
őrizlek vágyaimban,
őrizlek a szívemben,
mely érted dobban
a mindennapokban.
Őrizlek magányomban,
őrizlek dalaimban,
őrizlek imáimban,
mely érted is szól
az estek tövén.
Őrizlek a lelkemben,
amely elfáradt szegény
hideg, mint a tél,
és csak egy könnycsepp
maradt a helyén


Ne feledd...

Ne feledd,
hogy mindennap ajándék, hogy vagy, hogy ember vagy,
hogy kék feletted az ég és süt a tündöklő nap,
hogy ragyognak csillagok és szép az éji ég,
hogy virágok nyílnak a kertben, a réten, a lábad előtt.
Ne feledd,
hegy zöldellnek fák, s lombjuk hűvöset ád,
hogy öröm, könny és fajdalom is van, május éjszakán.
Ne feledd,
hogy felkutathatod a tengerek mély árkát,
hogy rakétával körül száguldhatod a Föld táját0
hogy repülhetsz több ezer magasban a légben,
hogy versenyezhetsz az idővel, a széllel.
Ne feledd,
hogy elméd felfogja a betűk rendjét, módját,
hogy megörökítheted papíron, vásznon a kés dolgát.
Ne feledd,
hogy dalolni is tudj, ha úgy kívánja a száj,
hogy kezével mit tud a gép, ha a helyedre áll,
hogy lásd meg a kicsiben is a szépet és a jót,
hogy igazságot találj, ha úgy hozza a sors...
Ne feledd,
hogy ajándék, hogy vagy, hogy ember vagy,
hogy e magasztos szó: Ember, Élet, nagy!
Ne feledd,
hogy porszem vagy és óriás
hogy az ész talál ki sok csodát...
Ne feledd,
hogy rövid az élet és majd csak az emlékek élnek,
mert örökké csak, a csillagok égnek...

FÜRED TITKAIRÓL...

Az alkony korán jött, s tovaszállt a partokon lila-szürkében lassan elhalványulva.
A sétányon itt-ott elszáradt, elfonnyadt levéldarabok aludtak, az ősznek maradványai, jelezve, hogy itt járt az ősz! Méghozzá gyönyörű ősz, Füreden.
Csöndes séták, közben a vízben vadkacsák, hattyúk lebegtek. A napsugár simogatott langymelegével, s néztem Tihany partjait, az alkonyatban eltűnő aranyhidat, A Tagore sétány óriási platánjai alatt sétáltam, sétáltunk, majd a mólón a padon üldögéltünk, beszélgettünk: milyen szép ez az ősz Füreden. Milyen szép a természet! Csodálatos órák szeptemberben, októberben és egy kicsit még novemberben is.
Néztük a tovatűnő kis bárányfelhőket, s élveztük a sirályok röptét, a szellő simogatását.
Jó volt megvárni a Hold feljöttét, a csillagos éjszakát.
Szépség, nyugalom, kikapcsolódás, ez nekem Füred. "Füred csak egy van!”- olvastam nemrég a " A jégkirályné keringő." című kis könyvben. Milyen igaz!
E késő őszben a párába vesző partokon, az esőverte gyér lombok üzentek. Párák, fények, árnyak, színeknek halványuló idege az ősz... Valamit suttognak ilyenkor a fák, a bokrok, a hervadó virágok, a nádasok, a gyékények.

— Vajon mit susognak?
— Talán visszavárnak?
— Lehet!

A füzek, a platánok is integetnek, és tündéri álmok ringatóznak bennem az emlékek lépcsőjén. Most gyöngykék párában úszik a táj...
Hamar elmúlt a nyár mustízű harmatával, s elszállt az ősz színeivel, illataival, emlékeivel szépen, lágyan, simogatón, a gyönyörű ősz.
Krúdy Gyula, nagy írónk is szerette Füredet, s az őszt. Itt a Tó mellett azért is tudott oly szépen írni róla. Íme néhány sor:
„...az őszidő egy csodálatos költemény, a tóról és az erdőkből halk léptekkel jön elő a boldog elmúlás gondolata; a tihanyi kecskék az égboltozaton legelésznek, és a méla csendben a magyar ősz sóhajt...
A balatoni nyárutók különös mélaságukkal, elmúlt zokogást követő hangulatukkal, halk észrevétlen mendegélésükkel megnyugtatják, elcsendesítik a lelkeket. Itt voltak boldog és boldogtalan szerelmesek, itt jártak szívvel, ábránddal, őszi muzsikával.
Az élet, mint egy régi kedves ismerős, jön velünk szemben őszidőben a tóparton... elmennek a felhők, a dalok, az érzelmek, mint lassan szálló madarak.”
A "Füredi Levél”-ben írta: „ A Balaton partján nemcsak a kiöregedett, fáradozó szívek topognak halkan a téli napokon, de fellángolnak friss, gyönyörű szerelmes szívek... félénken tegeződnek, hogy az öreg kőrisfák ne ébredjenek fel az elhagyott kertekben..."
Szép volt az ősz, egy kis rózsaszín égbolt szaladt fel a szívemre, s a lelkemre ezüstport hintett az ősz, e csodaszép!

Nagy L. Éva - Király Lajos

Szerkesztette: Weninger Endréné