VÁLOGATÁS a magyar zeneMŰVÉSZ-PEDAGÓGUSOK 2014. évi „KEREK” születési évfordulóiból

- TERVEZET -

2. bővített, javított VÁLTOZAT

 

Köszönettel fogadjuk a további jelentősnek ítélt évfordulós információkat éppen úgy, mint az alábbi évszámokkal kapcsolatos hiány-pótlásokat, kiegészítéseket, korrekciókat! (mobil: 0620/493-7663, email: tamas.zelinka@gmail.com, név: Zelinka Tamás).

 

Erre minden bizonnyal szükség lesz, mert az interneten kívül rendelkezésre álló magyar nyelvű lexikonok, lexikonszerű nyomtatott kiadványok is már 30-35 évesek, és a legtöbb esetben csak a születési dátumokat rögzítik… Megjegyezzük, hogy az életmű / legfontosabb munkahelyek-városok / rövid jellemzésén, bemutatásán túl egyéb konkrétumokra (pl. tanárok, tanulmányok helyszínei, időpontjai, fontos szereplések, kitűntetések, stb.) nem vállalkozhattunk, viszont ilyen irányú kiegészítéseknek szívesen adunk helyet az „évfordulósról” szóló külön írásokban!

 

Fontos: az évfordulókra vonatkozó ismertetéseink terjedelmét kizárólag a figyelemfelkeltést szolgálják, minden teljességre való törekvés nélkül. Legfőbb célunk az EMLÉKEZTETÉS kiváló jelenlegi és egykori kollégáink „KEREK” születésnapjára, évfordulójára! (A Szerk. megj.)

 

 

440 éve született

 

Szenczi Molnár Albert (Szenc, 1574. augusztus 30.Kolozsvár, 1639.

 

 

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/a/ab/Szenczi_Moln%C3%A1r_Albert_VU.jpg/220px-Szenczi_Moln%C3%A1r_Albert_VU.jpg

 

január 17.) református pap, nyelvtudós, filozófus, zsoltárköltő, egyházi író, műfordító. 1584-től Szencen, 1586-ban Győrben, 1587-től Göncön, 1588-tól Debrecenben tanult. 1590-ben Kassán volt nevelő. 1590-től Wittenbergben, 1592-ben Heidelbergben, 1593-tól 1596-ig Strassburgban, 1597-től 1599-ig Heidelbergben tanult. Majd 1600-ig Szencen tartózkodott és bejárta a Felvidéket. 1600-tól Herbornban tanult. 1601-ben corrector volt Frankfurtban, 1602-ben Ambergben házitanító. 1603-ban Altdorfban latin-magyar szótárát kezdte el írni. 1604-ben Nürnbergben tartózkodott, hogy szótára kinyomtatását gondozza. Prágában a Rudolf kir.-nak ajánlott munkát személyesen adta át az uralkodónak, ott megismerkedett Keplerrel is. 1605-től Altdorfban, 1607- től Marburgban, 160-től Oppenheimben élt Móric hesseni fejedelem pártfogoltjaként. 1612-től Rohoncon udvari pap volt gr. Batthyány Ferenc dunántúli főkapitánynál. 1614-ben rövid ideig Komáromban pap. 1614-ben beutazta Erdélyt. A Bethlen Gábor fejedelem által felajánlott tanári állást nem fogadta el, 1615-ben visszament Németo.-ba, Ambergben segédtanító lett. 1615-től Oppenheimben kántor és iskolamester, 1619-től Heidelbergben, 1622-től Hanauban lakott. 1624-ben hazajött Kassára, ahol Bethlen Gábor gondoskodott ellátásáról, s így kizárólag tudományos és írói tevékenységet folytatott. 1626-tól haláláig Kolozsvárt élt. Céltudatos tudós volt, ki egész élete művével használni akart. Latin szótárával, mely átdolgozásokkal a 19. sz. közepéig használatban volt, megnyitotta a magyar értelmiség előtt az utat az európai tudományosság felé. Latin nyelvű magyar nyelvtanával Sylvester János után elsőnek ismertette meg Európával a magyar nyelv sajátosságait. A református egyházat megajándékozta a zsoltárokkal, a javított Károlyi-bibliával, Kálvin Institutiója fordításával, a Heidelbergi Kátéval, a Scultetus-féle prédikációgyűjteménnyel. Hatása a magyar irodalmi nyelv, a m. verselés fejlődésére korszakalkotó. – Főbb művei: Dictionarium latino-ungaricum és Ungaro-latinum (Nürnberg, 1604); Psalterium ungaricum… (Herborn, 1607); Kis Cathechismus (Heidelberg, 1607); Szent Biblia.. . (Hanau, 1608); Novae grammaticae ungaricae … lifbri duo (Hanau, 1610); Postilla Scultetica… (Oppenheim, 1617); Az keresztényi religióra és igaz hitre való tanítás… (Hanau, 1624);

 

 

385 éve született

Kájoni János (kb. 1629., Kiskaján, Belső-Szolnok vármegye – 1687. április 25.,

http://www.magyarvagyok.com/media/tartalom/1/1/804-Kajoni-Janos-180x180.jpg

                              (Forrás: Csíksomlyói Kegytemplom és Kolostor)

Gyergyószárhegy) ferences szerzetes. (Maga is írja: "Natus valachus sum") Ő a híres Kájoni-kódex alkotója, amely Erdély korabeli zenei gyűjteménye. Orgonista, orgonaépítő, énekszerző- és fordító is volt. 1675-ben nyomdát alapít Csíksomlyón. Egyrészt, hogy saját műveit, másrészt az iskolának szükséges tankönyveket kinyomtathassa. Nyomdaalapítási szándékát így fejezte ki a Cantionale Catholicum (a kézisajtó ma a kolozsvári múzeumban látható) című egyházi énekeskönyvének előszavában: "Édes hazámnak akartam szolgálni, és másoknak is alkalmatosságot e kis munkámmal adni, hogy akadály nélkül dicsérhessék az Istent". Népszerűsége miatt még háromszor adták ki a Cantionalet a somlyói nyomdában: 1719-, 1805- és 1806-ban. Nyomdájában először a "Cantionale Catholicum" című énekeskönyvet nyomtatja ki 1676-ban. Három évvel később kap engedélyt arra, hogy tankönyveket is előállítson. Egy lengyelországi főpap mond dicsérő köszönetet jeles tankönyveiért. A magyar szabadságharc idején, 1849-ben itt nyomtatták a Hadi Lapot és itt készült több forradalmi kiáltvány (a kézisajtó ma a kolozsvári múzeumban látható). Legfőbb irodalmi műve a Kájoni Kódex.

 

250 éve született

 

Bihari János (Nagyabony, 1764. október 21.- Pest, 1827. április 26.)

 

 

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/4/47/Don%C3%A1t_Bihari.jpg

 

Bánki János festménye, 1820 (Forrás: Wikipédia)

 

zeneszerző, hegedűművész 1801-ben Pestre ment, ahol megalakította híressé vált zenekarát. Nyugtalan vándoréletet élt. Bécsben is járhatott, ahol több műve nyomtatásban is megjelent. 1818 körül többször megfordult Veszprémben, Ruzitska Ignácban pártfogóra és barátra talált. Működésének fénykora az 1820-as évek elejére tehető, azután pályája lassan lehanyatlott. 1824-ben eltörte bal karját és ez véget vetett virtuóz pályájának. 1825-ben a királyné koronázásakor Pozsonyban még játszott. Öregkorára magára hagyatva élt. A 19. század elejének legkiválóbb zeneszerzője és előadóművésze, a verbunkos stílus legjelentősebb képviselője volt. Lavotta Jánossal és Csermák Antallal együtt a magyar zenei romantika virtuóz triászát alkotta. A neki tulajdonított kompozíciók nem mind hitelesek. Nem bizonyított feltevés szerint a Rákóczi-nótának és a Rákóczi-indulónak is Ő a szerzője. Balatonfüred volt a 19. sz. első felében a kiröpítő fészke annak a verbunkos zenének, amelynek Bihari is képviselője. A Balatoni Panteonban ezt emléktábla örökíti meg, amelyen Csermák és Ruzitska neve is szerepel;

 

Lavotta János (Pusztafödémes, 1764. július 5.Tállya, 1820. augusztus 11.)

zeneszerző, hegedűművész, a verbunkos triász tagja (Bihari Jánossal és Csermák Antallal együtt). Első kompozícióját még Nagyszombatban írta Rhetorica címmel. Katonaévei után Bécsbe ment, azután Fraknóra, végül Pestre. Hivatalnok lett a kancelláriánál 1791-ig, majd Zichy Károly fiainak nevelője volt. Ezután döntött végérvényesen a zenei pálya mellett, s 1792-93-ban a pest-budai magyar színjátszó társaság muzsika-direktora volt. 1797-99-ig Miskolcon tartózkodott. 1802-04-ben a kolozsvári színtársulatnál karnagy volt. Ettől kezdve 1816-ig sorra járta a nemesi kúriákat,

 

http://mek.oszk.hu/01900/01903/html/cd7/kepek/c2231ki7308b.jpg

 

Lavotta János portréja. Keszi Imre: Muzsikáló városok - Pest-Buda. Zeneműkiadó, Budapest, 1973, 8. képoldal

 

vándoréletet élt. 1816-ban zongorát és hegedűt oktatott, majd Debrecenben zeneműboltot nyitott;

 

225 éve született

Adler György (Moson-Szent János, 1789. április 20. – Buda, 1862. március 23.) zeneszerző, karnagy feltételezhetően Joseph Haydn tanítvány volt. 1800-1827-ig volt a győri székesegyház hangszeres zenésze és basszistája. Ekkor Budára költözött, ahol már a következő évtől tagja volt a Mátyás-templom zenekarának. Egyik alapítója a Táborszky vonósnégyesnek, majd 1834-től ennek utódjaként alakult Nemzeti Kaszinó vonósnégyesnek. Több kamara-és zongoraművet, férfikórusokat (Cantate, 1826) írt, egyik korai szerzeménye a Variációk magyar témára címet viselő vonósnégyest még 1820-ban írta. 1838-tól élete végéig maradt a budai Mátyás templom orgonistája. Adél nevű lánya Erkel Ferenc felesége lett;

 

Galántai Jakab István (Mezőkeresztes, 1789. október 29.Budapest, 1876.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/c/cb/Jakab_Istv%C3%A1n_%28dr%C3%A1ma%C3%ADr%C3%B3%29.jpg/250px-Jakab_Istv%C3%A1n_%28dr%C3%A1ma%C3%ADr%C3%B3%29.jpg

                    Jakab István alkotása a Vasárnapi Újságban (Forrás: Wikipédia)

október 18.) drámaíró, műfordító, dalszerző, publicista, újságíró, a Magyar Tudós Társaság levelező (1833) tagja. Az 1820-as–1840-es évek művelődési, színházi és zenei közéletének jeles alakja volt, művészete és közírói munkássága azonban nem bizonyult maradandón. Helytartótanács tanácsosaként tevékenykedett, de hivatali munkája mellett ifjúkorától, az 1820-as–1830-as évektől foglalkozott drámaírással, dalszerzéssel, műfordítással, publicisztikával, újságírással és lapszerkesztéssel. Bartay Endre 1839-ben bemutatott A csel című vígoperájához ő írta az első magyar operalibrettót. 1848 és 1852 között a Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának tagja volt. Színművek fordítása terén végzett munkássága is jelentős, a Nemzeti Színház mintegy negyven általa fordított darabot vitt színre. Számos opera (Bellini: Beatrice di Tenda; Mercadante: Eskü; Donizetti: Gemma di Vergy és Lucrezia Borgia; Halévy: A zsidó nő; stb.) szövegkönyvét is ő ültette át magyarra. Korának népszerű ének- és dalszerzője volt, nem egy műve folklórizálódott és népdallá vált. Nevéhez fűződik az 1848-as budai nemzetőrség Ősi Buda gyermeke, fel, szaporán! című, férfikórusra és zongorakíséretre írt indulója. Tánczenét és néhány komolyzenei darabot is szerzett.

Ruzitska György (Bécs, 1789–Kolozsvár, 1869. dec. 2.): zeneszerző,tanár

 

http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/img/24f3.jpg

 

Bécsi tanulmányai után sokoldalú zenészként br. Bánffy János házitanítója Nagyfalun. 1819-től Kolozsvárott élt, ahol a Nemzeti Színház korrepetítora és karmestere is. 1837-ben irányítása alatt szervezték át a Musicai Conservatóriumot, melynek haláláig igazgatója is volt;

 

 

220 éve született

 

Füredy László (Péteri, 1794 – Pest, 1850) zenetanár, zeneszerző.  1829-től pozsonyi orgonista bécsi csellista. 9 éves korában a cseléd gondatlanságból arcát forró lúggal leöntötte s ennek következtében szeme világát elvesztette. Még néhány évig keveset látott ugyan s ekkor a zongorán és orgonán gyakorolt. Apja halála után teljesen megvakult, mire 18 éves korában anyjával Pestre költözött. A zenében annyira haladt már, hogy magyar és német dalokat irt és másokat is zenére tanított. a zongorán és orgonán kívül gitáron, hárfán és hegedűn is egyforma ügyességgel játszott. A sakkjátékot tökéletes megvakulása után tanulta meg, s olyan jól játszotta, hogy csak ritkán sikerült őt legyőzni. E mellett a magyar és német tánchoz is értett. Jól beszélt latinul, németül, magyarul, szlovákul, s elég olvashatóan tudott írni. 1818-ban a pozsonyi evangélikus líceumba ment, ahol Stanislaides Dániel tanár az kollégiumban ingyen szállást biztosított neki. Filozófiát hallgatott, emellett Klein zongoratanár továbbképezte a zenében. Később a pesti Vakok Intézetében tanárnak alkalmazták; tanította a magyar stílt, fej- és jegyszámítást, történelmet és zeneelméletet, zongorát és hárfát. Meghalt 1850-ben Pesten, mivel ebben az évben özvegye nyugdíjért folyamodott és Füredy 1849-ben még bizonyosan élt;



215 éve született

Sárközy Kázmér (Nagybajom, 1799. március 10.Pettend, 1876. február 16.) politikus, alnádor, zene- és táncszerző. Tagja volt a Veszprém vármegyei Zenetársaságnak is. Cikkei a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban (1859. A pátens), országgyűlési beszédei pedig a Naplókban vannak.

Schmidt Péter (Grabócz, 1799. augusztus 15.  – Pécs, 1874. március 28.) orgonista, karnagy, zeneszerző, zenetanár, és tanítóképző intézeti tanár, Mohácson segédtanító, a Pécsi Székesegyház orgonistája, a Pécsi Dalárda egyik megalakítója (1847), illetve újjáalakítója. Szerzeményeiből: 2 magyar mise (férfikarra), 4 lat. mise (férfikarra), 80 egyh. ének és mise orgonakísérettel, 3 Miserere, Laudate pueri, 2 himnusz, Veni Sancte, Tantum Ergo, Deutscher Messgesang (vegyeskarra, orgonakísérettel), 4 antifóna, graduale és offertórium (férfikarra), stb., Apollo (1873: Rondo magyar stylben 4 kézre; 1874: Rondo). - M: A zene tankv-e mesterképezdék számára. Lehrbuch der Musik für Schulpräparanden. Pest, 1857. (ny. Budán, m. és ném. c-mel és szöveggel) - Dallamok az ausztriai birodalombeli kath. magyar tanodák számára írt első és második nyelvgyakorló- és olvasókv-ben foglalt énekekhez;

 

 

210 éve született

 

Szerdahelyi József (Hódmezővásárhely, 1804. március. 9.–Pest, 1851.

 

Szerdahelyi József, 1804

                                          (Forrás: Budapesti Music Center)

február 18.) színész, operaénekes, zeneszerző, operarendező, fordító, zenekari muzsikus, ének- és zenetanító. Jogtanulmányait abbahagyva lépett a színi pályára Debrecenben Udvarhelyi Miklós társágában. 1824-ben, mint énekes, korrepetitor és zenekari muzsikus Nagy Lázár kolozsvári színtársulatának lett tagja. 1827-ben maga alakított operatársulatot Kolozsvárott, majd a pesti német színházban, 1828-ban a kassai, majd 1835-ben a budai társaság tagja. 1837-től haláláig a Nemzeti Színház sokoldalú tagja. Elsősorban groteszk, komikus, buffo szerepkörben volt kiváló. Számos népszínműhöz írt zenét, népies műdalai rendkívül népszerűek voltak;

 

 

195 éve született

Amtmann Prosper (Sellye, 1809. július 25.Pécs, 1854. január 9.) európai hírű

http://cdn2.fotex.net/beeper/public/images/artworks/73/3073-500px.jpg

fuvolaművész és zeneszerző. Németnek született, de magát magyarnak vallotta. A pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában érettségizett 1825-ben. 1829–35 között a bécsi Operaház első fuvolása volt. 1835-ben Erkel Ferenc kísérte koncertjét Pesten. 18351839-ben hangversenykörúton járt, Európa-szerte koncertezett. Jó barátságban volt Theobald Böhmmel, akitől egy új mechanikájú „Böhm-fuvolát” kapott. 1840-ben hazatért, majd Marburgban élt, ahol zeneigazgató lett. 1842-45 között Grazban élt, majd Pécsett telepedett le. Utolsó koncertjét 1853. április 11-én adta. Művei: Air varié (Böhmnek ajánlotta), Rákóczi-induló (Lisztnek ajánlotta), Cantate Domino (egyházi darab), Magyar szimfónia (1837);

 

200 éve született

 

Egressy Béni (eredetileg Benjámin, Sajókazinc, 1814. április 21.

 

http://fidelio.hu/image.ashx?id=675291CA-FE47-40DB-8C43-2B0E5081A3A6&vid=6171d068-f991-47ea-b3e5-f9c14b8d3586

     (Forrás: fidelio)

Pest, 1851. július 17.) zeneszerző, író, operaénekes, színész. 1837-ben került a Pesti Magyar (1840-től: Nemzeti) Színházba, először karénekesként. Legalább 1839-től foglalkozott zeneszerzéssel; komponistaként a magyar férfikari irodalom, valamint a népies magyar dalszerzés egyik úttörője lett, s ő volt Petőfi Sándor verseinek első megzenésítője a nevesebb muzsikusok közül. Legmaradandóbb alkotása Vörösmarty Mihály Szózat című versének pályadíj-nyertes megzenésítése, amelyet 1843. május 10-én mutattak be a Nemzeti Színházban

. Foglalkozott színművek, operaszövegek írásával és fordításával is. Egressy írta a Bátori Mária, a Hunyadi László, valamint a Bánk bán című operák szövegkönyvét, amelyek zenéjét Erkel Ferenc szerezte. Részt vett az 1848-49-es szabadságharcban. 1849 szeptemberében honvéd főhadnagyként ott volt a komáromi vár védői között. Itt írta a Klapka-indulót. A szabadságharc leverése után Klapka György menlevelével szabadult és visszatért a színpadra. Magyarra fordított 60-nál több színdarabot és 18 operaszövegkönyvet;

 

195 éve született

Langer János (Sasvár, 1819. augusztus 28.Budapest, 1889. szeptember 16.) zeneszerző, énekes, karnagy, tanár. 1838-ban Pesten a német színház zenekarához hegedűsnek szerződtették. 1840-ben Pécsett, 1841-ben Eperjesen játszott tenor szerepeket, később Pesten a német színháznál működött, mint második tenorista. 1844-ben tagja lett a belvárosi plébániatemplom énekkarának, 1846-tól pedig a Szent Rókus kápolna kántoraként működött. 1856-ban a Nemzeti Zenede énektanára, 1869-ben a lipótvárosi Szent István-bazilika kántora, később karnagya. Az első Magyar Dalárda alapítója volt;

Munczy Ádám (Börény, 1819-1888) klarinétművész, tanár, aki 1848-ban, a forradalomban, Farkas Miska bandájában vett részt, majd 1873-ban Lajos fia zenekarához csatlakozott és még Amerikába is eljutott;

Szénfy /Kohlmann/ Gusztáv (Nyíregyháza, 1819. augusztus. 17. – Miskolc, 1875. november 22.) zenetanár, népzenetudós. Jurátus korában egy grófi családnál nevelő volt, sok évig Nyíregyházán, mint városi hivatalnok működött. Két évig a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából Magyar- és Erdélyországban, valamint Romániában és a dunai tartományokban tudományos utazást és kutatásokat tett, hogy összeszedve a különböző népfajok közt élő népdalokat, azok egybehasonlításából megírja a magyar zene rendszerét tudományos alapon. Munkája azonban nem nyert elismerést; azért 1861-ben visszatért Nyíregyházára; később Miskolcon telepedett le, mint zenetanár. Majd visszatért Nyíregyházára, hol városi tanácsosnak választották. 1872. féloldali szélütés érte s e miatt elvesztette állását, és zongoraórákból tengődött. Nagy művét a magyar zene nagy kárára megsemmisítette s abból csak egyes részeket bocsátott nyilvánosságra a 60-as években az Ábrányi Kornél által szerkesztett Zenészeti Lapokban;

Zsasskovszky Ferenc (Alsókubin, 1819. április 3.Eger, 1887. december 1.) karnagy és zenetanár, Zsasskovszky Endre bátyja. Már hét-nyolc éves korában oly jól orgonált, hogy atyját helyettesíthette. Gimnáziumi tanulmányait Rózsahegyen, Vácon, Kassán végezte jórészt önerejéből, orgonistáskodással tartva fenn magát. 1846-ban választották meg Egerben székesegyházi karnagynak és ettől kezdve negyven éven keresztül itt működött és öccsével együtt nagy érdemeket szerzett magának a katolikus egyházi zene színvonalának emelése által. Énekkiadványai az egész országban elterjedtek és liturgikus énekeskönyvét (Manuale) Német- és Csehországban, katolikus egyházi énektárát Németországban utánozták is;

 

190 éve született

Fáy Gusztáv (Pozsony, 1824. július 5. – Pest, 1866. május 19.) operaszerző, tanár. 1843-ban Bartay András Szózat-pályázatán dicséretben részesült, egy évvel később itáliai tanulmányútja során Verdivel is megismerkedett;

Kohn /Kohányi/ Sámul (Cohó, 1824 – 1899k. ) izr. hitközségi tanító. 1846-tól az óvodai nevelés területén tevékenykedett, kisdedóvó intézet tulajdonosa is volt. Közreadott gyűjteményei: 101 magyar és német dal gyermekek számára, Gyermekdalok (1861), Az ének- és hegedűtanítás fokozatos menete (1892) óvóképzők számára;

 

Riszner József (Turócszentgyörgy, 1824-Bruck, 1891) zenetanár-tánckomponista és a neje által vezetett nyilvános felsőbb "leánynevelő és tápintézet" 1863 októberében kezdte meg működését Jászberényben. A zene és ének oktatásban az intézet szép eredményt ért el. Több alkalommal rendeztek nyilvános hangversenyt. A zongoratanító Riszner írta át Palotásy János műveit zongorára és segítette azok megjelentetését is. Hallgató magyarjait és csárdásait Riszner József adta ki két vaskos kötetben. 1862-ben alakult egy jászsági baráti kör [[ | Palotási János]] zeneköltő és Riszner József, a nőnevelde tulajdonosa, vezetésével. Ezt a társaságot tekinti a mai Palotásy kórus alapító elődjének. Emlékére Jászberény a sziget mellett létesített új sétányt róla nevezte el;

 

Salamon János (Kolozsvár, 1824 – 1899) karmester, zenekarvezető. Az első kolozsvári zenekarvezető, a magyarországi és erdélyi cigányprímások vezetője. Az 1848-49-es forradalom résztvevője. „Szabadságharczunknak egyik érdekes alakját veszítette el Kolozsvár városa Salamon János 1848/49-iki tábori zenekarvezető halálával, ki ott küzdött a dicsőséges erdélyi hadjáratokban Bem tábornok seregében, hol kard helyett társaival együtt a zene lelkesítő hangjaival buzdította csatára a vitéz honvéd-sereget." (Forrás: Vasárnapi Újság 46. évf. 13. sz. (1899. március 26.)

http://dka.oszk.hu/039900/039931/1899_Oldal_108_a.jpg

                                 Salamon János Dunky fivérek fényképe után (Forrás: OSZK)

 

Zsasskovszky Endre (Alsókubin, Árva vármegye, 1824. január 21.Eger, 1882.

 

http://brody.iif.hu/dsr/access/406f5063-8179-403f-84a4-def7afcc7a92

 

május 15.) karnagy és zenetanár. Bátyjával Ferenccel együtt Egerben volt jogakadémiai hallgató; azután a zenei pályára lépett. 1845-ben még mint joghallgató lett tagja az egri főszékesegyház zenekarának, ugyanitt 1850-ben orgonássá nevezték ki. 1851–52-ben Prágába utazott, hogy Pitsch Károly vezetésével képezze magát a prágai orgonaiskolában. Hazatérve mint karnagy és zenetanár, valamint zeneszerző működött Egerben haláláig, 1882-ig. Munkáit bátyjával együtt írta és szerezte. A prágai egyházi zeneegylet, a salzburgi Mozarteum és a római zeneakadémia tiszteletbeli tagja volt. Főbb művei: 4 mise, 10 graduale, 12 offertórium, Te Deum, vesperák, Ecce sacerdos, Tantum ergo-k, szertartási kórus és egyéb orgonaművek, melyeket külföldön is előadtak. Bátyjával, Ferenccel írták meg az első magyar orgonaiskolát;

 

 

175 éve született

 

Farkas Miska (Győr, 1829-1890) győri zenekarvezető, a Dunántúl leghíresebb prímása, zenetanár, Bihari János unokája. 1848-ban, mint tábori zenekarvezető Klapka György hadtestében szolgált. Később bejárta zenekarával szinte egész Európát;

Nyizsnyay Gusztáv (született Nyizsnyánszky; Eger, 1829. október 12.Hódmezővásárhely, 1882. január 7.) vándorlantos, zeneszerző, zenetanár, a „magyar trubadúr”. Házi- és segédtanítóként dolgozott, majd a szabadságharc kitörésekor belépett a seregbe, és főhidászi tisztségben harcolt. A világosi fegyverletétel után bujdosni kényszerült, ekkor vette föl a Nyizsnyay nevet. Az 1851-es amnesztia után Sárosi Gyula egyik versének megzenésítésével vált

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/hodmezovasarhely/hodmezovasarhely_tortenete_II/pages/images/007_muveszet_clip_image002_0004.jpg

                      Nyizsnyay Gusztáv (gitárral) és Beér József

népszerűvé, Sárosi hozta föl a zenészt Pestre és adott neki zeneleckéket. Nyizsnyay később saját hazafias dalokat szerzett. Bejárta az egész országot, 1852 és 1862 között száznál is több gitárhangversenyt adott saját építésű hangszerével, melyet „hangorának" nevezett. Körútja során többször lépett föl Reményi Edével, a világhírű hegedűművésszel. 1854-55-ben a makói városházán Gregor István főjegyző jóvoltából telekkönyvi írnoki munkát kapott. Az új városháza ideiglenes átadásakor, 1858. február 13-án itt mutatta be Petőfi Sándor Honfidalának általa megzenésített változatát. Dedinszky József későbbi alispán, országgyűlési képviselő mecénásként támogatta a zenészt. 1859 nyarán baráti vendégfogadáson vett részt. 1860-ban többször is föllépett a városházában, előbb énekkel és szavalattal, november 24-én pedig Reményi Edével közös produkciójával. 1863. szeptember 9-én ismét Makón szerepelt, a Hollósy Kornélia által kezdeményezett hangverseny meghívott művésze volt, amelynek bevételével az éhínséggel küszködő lakosságot támogatták. Másik segítője Cserey Ignác székely nemes, honvéd ezredes volt, aki országos gyűjtést kezdeményezett Nyizsnyay összes művének kiadására.

Az 50-es években költözött Hódmezővásárhelyre, ahol Nyizsnyay 1859-ben dalárdát is alapított. A vásárhelyi dalárda tizenkilenc taggal 1865-ben szerveződött meg. A zene mellett publikált is, a Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület lapjában jelentek írásai. A „Csárdások – Dalok” címmel tervezett összkiadásból 1882-ben két füzet jelent meg;

 

 

180 éve született

 

Nikolits Sándor (Arad, 1834 - 1895) zeneszerző, zenepedagógus, a pesti

 

http://m.cdn.blog.hu/me/mediatar/image/Magyar%20zenekoltok%20albuma%201885.jpg

 

Az 1885. országos kiállítás alkalmával megjelent díszalbum 24 zeneszerző műveivel Bartalus István szerkesztésében

 

Nemzeti Zenede fuvolatanára, 1875-től a Zeneakadémia zeneszerzéstanára. Zeneszerző, a pesti Nemzeti Zenede fuvolatanára, 1875-től a Zeneakadémia zeneszerzéstanára. Nikolits tevékenysége elsősorban a pesti majd budapesti zeneiskolák, egyletek, zenés színházak megalapításához kötődött. Pedagógiai munkássága révén a korabeli zeneoktatás hagyományokat teremtő vezéralakjává vált. Doppler Ferencnél végezte fuvolatanulmányait, a Carl-Theater zenekarának első fuvolásaként Hans Sechternél folytatott zeneszerzés tanulmányokat.
Szinte valamennyi jelentős zenés színház (Temesvár, Szeged, Szabadka,Arad, nem utolsósorban a pesti Nemzeti Színház) karmestere volt. 1865-75 között a Nemzeti Zenede tanáraként, 1875-től a Zeneakadémia tanáraként folytatott pedagógiai tevékenységet. 1889-ben részt vett a "Magyar Zeneiskola" megalapításában, amelynek első igazgatója volt. 1894-ben alapította meg a Budapesti Zeneművészkört. Legjelentősebb kompozíciói: kísérőzenék több színműhöz, pl. Szigeti József "Toldi"-jához (1871), valamint görögkeleti egyházi kompozíciók, magyar kánonok és dalok. "Egy magyar hymnus" c. műve szintén a Zenede Kottatárában őrzött "Magyar Zeneköltők Kiállítási Albumá"-ban (1885) található. Tankönyve: "Elemi zeneelmélet" (1873), amelynek második kiadása (1892) a Nemzeti Zenede állományában található. Csupán névrokona Nicolich Sándor (1850-es évek) csárdásszerzőnek, amatőr muzsikusnak;

 

 

175 éve született

Berecz Ede (Boldog, 1839. július. 19. - Temesvár, 1910. május. 1.) karnagy, zenetanár. 1861-ben a kolozsvári akadémiai templom orgonistája, 1863-ban egyházi karnagya lett; egyúttal magán zongora- és énekmester volt. 1866-ban a kolozsvári nemzeti színház karmestere lett. Magánvizsgálat alapján (1862.) ugyanott tanítóképző-oklevelet nyert, és mint a főelemi iskola II. osztályának tanítója két évig működött. 1868-ban Haynald Lajos kalocsai érsek a székes-egyház karnagyává nevezte ki. 1879-ben a budapesti királyi állami felsőbb leányiskolához rendes tanárrá neveztetett ki, hol az ének- és zeneelméletet, vegytant és csillagászati földrajzot tanítja. 1884 óta a zenetanárok országos egyesületének alelnöke s a zenészeti osztály elnöke. Mint a Kalocsai Néplap munkatársa több ismeretterjesztő cikket irt a természettan és vegytan köréből; de irt humoros cikkeket is; a Zenelapba kritikai s vezércikkeket irt, többnyire Didimus álnév alatt. Munkái: 1. A zene alapelmélete és az összhangzattan elemei, rövid műszótárral. Iskolai s magánhasználatra. Budapest, 1883. (2. jav. és tetemesen bővített kiadás. U. ott. 1887.) 2. Dalfüzér, egy és többszólamú dalok gyűjteménye polgári s felsőbb leányiskolák számára. U. ott, 1883. 1. 2. rész. (A 3. részt Erney József írta. 1. rész. 3. kiadás. 2. rész. 2. jav. és bővített kiadás ugyanott, 1887.) 3. Dalkönyvecske, egy és kétszólamú dalok gyűjteménye népiskolák számára. U. ott, 1883. (2. kiadás. U. ott, 1884. 3. k. U. ott, 1889.) 4. Népszerű vegytan az ásványok ismertetésével és a föld alakulásának rövid történetével leányiskolák számára. U. ott, 1889. 5. Természettan és vegytan. Emericzy után a mindennapi és ismétlő népiskolák számára. U. ott, 1889. 6. Nemzeti lant, 25 magyar népdal zongorára. U. ott, 1889. 3 füzet. Ezen kívül négy zenedarabja jelent meg Zongorára 1863-tól 1884-ig Kolozsvárt, az utolsó Budapesten;

Bogisich Mihály (Pest, 1839. január 10. – Esztergom, 1919. augusztus 6.) Esztergom, zeneszerző, zenetörténész, zenei író, zenetanár, az MTA tagja. Szomoron (1863-1864), Kürtön (1864–1868), Buda-Tabánban (1868–1869), Buda-Vízivárosban (1869–1870), Pest-Belvárosban káplán (1870–1882). A budavári Nagyboldogasszony-templom plébánosa (1882–1898), esztergomi kanonok (1898–1919). Herpályi c. prépost és érseki biztos (1883-tól), pristinai c. püspök (1896-tól), bp.-i esperes (1890-től), prelátus (1901-től), barsi (1906-tól) és székesegyházi esperes (1916-tól). A bp.-i tudományegyetemen az általános és az egyházi zenetörténelem magántanára (1881-től). Németországban és Svájcban kormánymegbízásból az egyházi zenét tanulmányozta. A magyar katolikus egyházzene jelentős újítója, munkássága alapvető jelentőségű a magyar egyháztörténetben. Ő hívta fel a tudományos világ figyelmét a régi kódexekben lévő egyházi énekekre, s kezdte meg a magyarországi egyházzenei emlékek összegyűjtését és előadását. A budai Mátyás-templomban újjászervezte az ének- és zenekart, amelynek műsorán már szerepeltek Palestrina (Missa Papae Marcelli és Improperia), valamint Lassus és Victoria művei. Az egyházi zene klasszikusai közül többet átírt énekkarra, ill. több egyházi énekes- és imakönyvet állított össze. Kezdeményezésére alakult meg az Országos Magyar Cecília Egyesület. Zeneszerzőként elsősorban egyházi és világi himnuszokat, kórusműveket és dalokat írt. A Szent István Akadémia tagja (1915). A Budai Zeneakadémia (1868–1876) és a Nemzeti Zenede titkára (1876–1882). Az Országos Magyar Cecília Egyesület alapító elnöke (1897–1919).

http://www.antikvarium.hu/konyv/foto/tizenket-eredeti-magyar-dal--4110280-90.jpg

Nagy Lajos (Nyíregyháza, 1839 – Nyíregyháza, 1899) kántor, orgonaművész és zeneszerző. Jelentős műve az „Általános Chorálkönyv”, amely felölelte és részben négyszólamú letétben is közölte a régi s újabb magyarországi magyar, német és szlovák nyelvű evangélikus énekeskönyveinek dallamait;

Pauliné Markovits Ilka (Pest, 1839. december. 24. – Cirák, 1915. november

http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/img/602.jpg

Thomas: Hamlet c. operájában (Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)

18.): énekművész-tanár. Karrierje 1859. október 15-én Prascovia (Meyerbeer: Észak csillaga) szerepével indult a Pesti Nemzeti Színházban, amelynek tagja lett. 1861-ben Kolozsvárott lépett fel. 1863-ban Bécsben az udvari Operaházban szerepelt. Különösen koloratúráriákkal aratott nagy sikert. 1873-ban Bécsben betegen énekelt, és hangját elvesztette. 1873. október 9-én búcsúzott el a pesti közönségtől. Hangversenyénekesként is elismert volt. Főbb szerepei: Gara Mária (Erkel F.: Hunyadi László); Melinda (Erkel F.: Bánk bán); Az Éj királynője (Mozart: A varázsfuvola); Gilda (Verdi: Rigoletto); Dinorah (Meyerbeer);

 

Pongrácz Lajos (Kolozsvár, 1844-1916) prímás, kolozsvári első zenekarvezető, Rudolf trónörökös házi zenésze, zenetanár;

Puks Ferenc (Pest, 1839–Budapest, 1887. július 30.) karmester, zeneszerző, zenetanár. Pécsett a székesegyház orgonistája volt. 1875-ben a Népszínházhoz szerződött, ahol 1882-ig karmesterként működött. Elsőként a Dunanan apó és fia utazása c. Offenbach-operett betanítására és bemutatására vállalkozott. Erkel Elek mellett jelentős része volt a zenekar és az előadások művészi színvonalának emelésében. 1882–83-ban a Zak énektanára. Növendékei között volt Blaha Lujza, Komáromi Mariska és Pálmay Ilka is. Színpadi művei – operettek, daljátékok – közül legnagyobb sikert a franciás zenéjű Titilla hadnagy (1880) aratta;

 

Siposs Antal (Ipolyság, 1839. január 17.Révfülöp, 1923. június 18.)

 

Siposs Antal, 1839

 

 

/Forrás: Helytörténeti Gyűjtemény-Almádi, Zirc, Füred, Veszprém (megye) /

 

zongoraművész és zeneszerző. Már tanítványként, hangversenyeken feltűnést keltett egyéni zongorajátékával. 1858-ban Liszt Ferenc magával vitte Weimarba, ahol két esztendeig tanította. Hazatérve, 1861-ben Szirákon zenetanárként helyezkedett el a Degenfeld grófi családnál. 1874-ben magán-zeneiskolát létesített. A zenei élet vezető egyénisége volt. A Droppler fivérekkel hangverseny-utakon vett részt, amelyeken a korabeli magyar zenét népszerűsítette. Az Országos Dalár Egyesület egyik megalapítója, A Zenetanárok Nyugdíjegyesületének elnöke. Népdalátiratokat, zongoraműveket írt. 1896-tól a révfülöpi üdülők névsorában találjuk nevét. Feltételezések szerint az 1880–1890-es években Czigány Károly szőlőjét (rajta kis épülettel) vásárolta meg, ahol nyaranta folyamatosan lakott. A budapesti Kerepesi temetőben nyugszik;

 

Veszter Imre (Késmárk, 1839 november - ) ügyvéd, országgyűlési képviselő, amatőr zenész) Késmárk polgármestere volt s mint ilyen az 1847-48-iki pozsonyi országgyűlés tagja. 1878. Zala vármegye alsólendvai kerületében képviselő lett s 1887-ig mérsékelt ellenzéki (nemzeti) párti programmal állandóan e kerületet képviselte. 1887. a magyaróvári kerületben nyert

 

http://axioart.com/images/live_images/200/2964/101.jpg

 

mandátumot, 1892. pedig szülővárosa választotta be a képviselőházba. A hatvanas évek elején több zeneszerzeménye jelent meg;



170 éve született

Erkel László (1844–1896) zongoratanár, karnagy. Erkel Ferenc harmadik fia,

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/6/65/Erkel_L%C3%A1szl%C3%B3_%C3%A9s_feles%C3%A9ge.jpg/250px-Erkel_L%C3%A1szl%C3%B3_%C3%A9s_feles%C3%A9ge.jpg

                                 Felesége társaságában (Forrás: Wikipédia)

akinek életéről kevesebbet tudunk, mint a fővárosban maradt testvérei pályafutásáról; annyi azonban bizonyos, hogy huzamosabb ideig a Gyulai Magándalkör karnagyaként, valamint zongoratanárként működött. 1871-ben két korábbi tanítványa javaslatára Pozsonyba települt át, s haláláig ott folytatta karnagyi és zongoratanári tevékenységét. Jóllehet Erkel László alkalmilag komponált is, ma főként Bartók Béla tanáraként ismerjük: a tizenéves zeneszerző 1892 őszétől egy éven át, majd 1894-től egészen 1899-ig, a Zeneakadémiára való sikeres felvételijéig vett órákat Erkeltől. Az Erkel család utolsó lakása Pozsonyban, a Stefánia út 2-4-ben volt. A palota ma az Európai Unió pozsonyi székháza;

Pilinszky Zsigmond (Budapest, 1884. május 5.–Budapest, 1957. december 9.)

http://m.cdn.blog.hu/ca/caruso/image/Pilinszky_Triszt%C3%A1n001.jpg

énekművész-tanár. Fiatalon harangöntő volt, majd a Népopera iskolájában énektanulmányokat folytatott. 1912–13-ban Miskolcon, Palágyi Lajos társulatában szerepelt, majd az Operaházhoz szerződött, amelynek 1928-ig magánénekese volt. 1928-ban a berlini Städtische Oper tagja lett, 1930-ban és 1931-ben a Bayreuth-i Ünnepi Játékokon Tannhäuser (Wagner) szerepét énekelte. 1930–1934 között az Operaház állandó vendége, 1938-tól 1944-ig tagja, 1944-ben pedig énekmestere lett. 1945-től tíz éven át külföldön élt, majd 1955-ben visszatért Bp.-re. F.Sz. Lohengrin (Wagner); Tannhäuser (Wagner); Pinkerton (Puccini: Pillangókisasszony); Sámson (Saint-Saëns: Sámson és Delila); Bánk bán (Erkel F.);

 

Szautner Zsigmond (Tétény, 1844 – Budapest, 1910) egyházzenei karnagy, zenetanár. Zeneművészeti munkásságát a budai egyházi zeneegyesületnél kezdte, hol igazgatói állást foglalt el, későbben a budai zeneakadémiának lett igazgató-karnagya. 1886. a fővárosi tanács ajánlatára ő nyerte el egyhangúlag a belvárosi főplébánia megüresedett karnagyi állását. Az 1890-es évek elején

 

http://www.fortepan.hu/_photo/display/32100.jpg

 

Szautner Zsigmond, a Budai Zeneakadémia igazgatója és családja mandolin együttesként (Forrás: Fortepan)

 

az országos magyar királyi zeneakadémiánál a liturgia tanárául nevezték ki. Mint egyházi zeneszerző is maradandó értékű műveket alkotott (Missa academica, Missa solemnis).

 

 

165 éve született

Bauer Henrik (Besztercebánya, 1849Szlavónia, ?) zeneszerző, zenetanár. 1873-ban az aradi főgimnázium tanára volt. 1877-ben lemon­dott állásáról és Szlavóniába költözött. Legismer­tebb műve a Kivándorlók című operett, amelyet Pesten is bemutattak. Több történeti és esztétikai is cikket írt;

Dubez Péter /Peter Dubez/Dubetz/ (1838 v. 48 v. '49 – 1889 v. '90) hárfaművész-tanár. Előbb a pétervári opera, majd a pesti Nemzeti Színház, később az Operaház zenekarának lett a tagja; Élvezte Richter János, Richard Wagner szakmai tiszteletét, bizalmát;

Harrach József (Szászrégen, 1849. szeptember 14. – Budapest, 1899.

Harrach József fotó

Harrach József (Fotó: Zeneakadémia képgyűjteménye)

szeptember 15.) zenei író, pedagógus. 1873-tól haláláig a belvárosi főreáliskolában német nyelvet és irodalmat, filozófiát, valamint rendkívüli tárgyként éneket tanított. Emellett 1888-től a Zeneakadémián zenetörténetet, pedagógiát, zeneesztétikát és poétikát tanított. 1889-től az intézmény titkári feladatait is ellátta. 1890 és 1892 között állami kiküldetésben Németországban, Svájcban, Franciaországban a zenei oktatást, nevelést és a zenei életet tanulmányozta. Számos zenetörténeti és esztétikai tárgyú cikket jelentetett meg a Pesti Naplóban, ahol 15 éven keresztül külső munkatárs volt;

Lányi Géza (1849 – 1908) cimbalomművész-tanár és nótaszerző a Népszínház cimbalmosa volt, népszerű magyar nóták szerzője, (Bugaci nóták, Pósa verseire);

Zicsi és vásonkői gróf Zichy Géza (Sztára, 1849. július 23.Budapest, 1924.

http://bfl.archivportal.hu/data/images/bpn/46/125.jpg

A zongorista-zeneszerző Zichy Géza egy 1909-ben készült felvételen (Forrás: Budapest Főváros Levéltára)

január 14.) magyar író, drámaíró, színműíró, zeneszerző, zongoraművész, belső titkos tanácsos, császári és királyi kamarás, főrendiházi tag. Alig 14 esztendősen egy vadászbaleset során elveszítette jobb karját (saját puskája roncsolta szét jobb kezét). Elkeseredés helyett megkettőzött ambícióval valóságos zongoravirtuózzá képezte magát, „bal kézre”. 1866-ban Pozsonyban lépett fel először félkezű zongorajátékával, és nagy sikert aratott, majd 1867-ben Pesten hangversenyezett. Mint zongoraművész egész Európában ismertté vált, és a hangversenykörútjaiból befolyt jövedelmét szinte teljes egészében jótékonysági célokra fordította, valamint kulturális mecenatúrát folytatott belőle. „Zách Klára balladája” című művének bemutatója kapcsán elnyerte mesterének, Liszt Ferencnek a támogatását és barátságát, és épp Liszt biztatásának hatására fejlesztette tovább balkezes zongoratudását. A zongora-balkéz virtuozitásának a megteremtője lett Európa-szerte, ezzel kapcsolatos szakírásai egyedülállóak. Több alkalommal is együtt koncertezett Liszt Ferenccel, európai hangversenykörútjainak egy-egy állomáshelyén. Írt számos operát, zenekari és zongoraművet, táncjátékot, etűdöket, de költeményei kapcsán is nevezetes. Egyik balladáját Liszt Ferenc zenésítette meg. 1875-től 1918-ig, 43 éven keresztül volt a Nemzeti Zenede elnöke. A Nemzeti Színház intendánsa 1891–1894 között. A Magyar Királyi Operaház intendánsa is egyben 1891–1994 között, és 1895-től 1916-ig, 21 esztendőn keresztül, zeneszerző-vendégkarnagya. Az Operaház intendánsaként negatív szerepet tulajdonítanak neki abban, hogy az Opera akkori igazgatója, Gustav Mahler jóval szerződésének lejárta előtt megvált budapesti Operaháztól;

 

160 éve született

 

Antos Károly (Divišov, Csehország, 1854Körmöcbánya, 1927. február 5.) karnagy és zeneszerző karnagy és zeneszerző;

Margitai József /született: Majhon József (Cserencsóc, 1854. március 9.Budapest, 1934. június 6.) állami képzőintézeti igazgató. Iskolai tanulmányait végezve, megszerezte a képesítést az elemi (1874), a polgári iskolai tanítóságra (1875) és a zenetanárságra (1879). Működését, mint községi tanító 1873-ban Csáktornyán kezdte, hol 1879-ben állami képzőintézeti tanár és 1890-ben igazgató lett. Csáktornyán 1874-ben zenekart szervezett, melynek 1880-ig karmestere volt; a királyi törvényszék fogházában a rabokat oktatta (1873-74); részt vett a kisdedóvó alapításában. Az ének-zene mint pedagógiai anyag c. tanulmánya a Harmóniában jelent meg 1882-ben. Pozitív munkássága közé tartozik a helyi néprajzi társaság megalakítása, amellyel elindította nemcsak a muraközi, hanem a horvát néprajz (elsősorban szájhagyományok és népdalok) feltárását.

 

 

155 éve született

Arányi / Goldberger/ Dezső (Szatmárnémeti, 1859. augusztus 18.Pesterzsébet,

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/1/1d/Dezso_Aranyi_1894_Vilimek.jpg/220px-Dezso_Aranyi_1894_Vilimek.jpg

                                                (Forrás: Wikipédia)

1923. január 25.) operaénekes-tanár. Először Brünnben lépett fel, majd Berlinben. 18941900 között és 19041913-ban a budapesti Operaház tagja volt. Főbb szerepei: Don Ottavio (Mozart: Don Giovanni), Des Grieux (Puccini: Manon);

Barna Izsó (Budapest, 1859 május 8. – Budapest, 1944?) zeneszerző, karnagy, zenetanár több nagy vidéki színházban, így Aradon, később a budapesti Városligeti Színházban lett karnagy. Számos zeneművet szerzett s ezek között legnagyobb sikerű volt a Népszínházban előadott Casanova c. operettje. Egy spanyol énekes játékot is átdolgozott Az unatkozó király címen. Egyéb operettjei: A szerzetes; A szoknyás hadnagy; Florinda kisasszony; Jönnek a huszárok; A paradicsom; Rézi; A századik menyasszony,stb. Művelt, finom zenéjű muzsikus, akinek sokat köszönhet a főváros színházi élet;

Beleznay Antal (Jászberény, 1857. január 13. – Nagyvárad, 1915. szeptember 26.) karnagy, zeneszerző, zenetanár. Jászberényben tanító (1870-es évek–1888), majd a nagyváradi polgári iskola tanítója (1888–1897), a nagyváradi főszékesegyház karnagya (1897–1915). Pályája elején, Jászberényben országos hírű dalkört (Palotásy Dalárda) vezetett (1878–1888), majd Nagyváradra kerülve elsősorban zeneszerzéssel foglalkozott. Számos, korában ismert és rendkívül népszerű dal szerzője (pl.: A lehulló csillagok; Sárga dinnye levele; Sóhajtva nézek az égre; Két gyöngye van a falunak; Költözik a darumadár stb.). Több kiadást megélt iskolai énekgyűjteményt állított össze, ill. alapvető fontosságú, az alap- és középfokú ének- és zeneoktatásban nélkülözhetetlen tankönyveket, egyéb segédkönyveket írt és szerkesztett. Főbb művei: 20. századi magyar zene. (Nagyvárad [folyóirat], 1900), Gyermekdalok elemi leányiskolák számára. (Bp., 1900), Gyakorlati énektan. Elméleti részekkel és dalokkal. Polgári és felsőbb leányiskolák számára. 1–2. rész. (Bp., 1903;

Brück Gyula (Nagykőrös, 1859. augusztus 20. – Debrecen, 1918. szeptember 9.) zeneszerző-tanár. Fontos műve: Zenei alaktan (Zeneköltészettan.) a klasszikus mesterek műveiből és a magyar zeneirodalom jelesebb termékeiből, valamint a magyar népdalokból vett számos – a szöveg közé nyomott – példával. Zeneiskolák, tanítóképzők és a magántanulás számára. (1907.);

Csikai Gyuri (Torda, 1859 -) Salamon János országos hírű zenekarának a tagja, később a karmestere lett. Zenetanítással is foglalkozott;

Kalár (Kinter) Károly (Pest, 1859. szept. 7.) zongoratanár, orgonista. Pedagógiai munkája: Zeneelmélet a nemzeti zenede előkészítő, első, második és harmadik osztálya részére példákkal és írásbeli gyakorlatokkal (1894);

Vikár Béla (Hetes, 1859. április 1.Dunavecse, 1945. szeptember 22.) magyar

Vikár Béla, 1859

 

                                                         (Forrás: Wikipédia)

etnográfus, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja folklorista, a La Fontaine Társaság elnöke, az országgyűlés jegyzője. A Kalevala műfordítója. 1889-ben fél évre az akkor Orosz Birodalomhoz tartozó Finnországba utazott a finn nyelv és néprajz tanulmányozása céljából. 1880-tól alkalmazta az országgyűlési iroda gyorsírónak, 1921-es nyugdíjazásáig itt állt alkalmazásban. Már az 1870-es évek végétől népmesék és népdalok szövegeit jegyezte le gyorsírással. 1896 karácsonyán Borsod vármegyében kezdte el – Európában egyedülálló módon – fonográfra rögzíteni a népdalokat. Bartók Béla jegyezte le fonográffelvételeit. 1900-ban a Párizsi Világkiállításon megrendezett Ethnográfiai Kongresszuson ismertette módszereit és eredményeit. A nemzetközi etnográfia is számon tartotta ettől kezdve. Gyűjtései során mintegy hétezer dalt rögzített. 1896-ban a Magyar Néprajzi Társaság titkárának választották, később maga is alapított társaságot, a La Fontaine Társaságot, s annak elnöke lett. 1911-ben választották be a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjainak sorába. Leghíresebb a finn eredetiből fordított Kalevalája.
Dr. Ittzés Mihály, a kecskeméti Kodály Intézet tanára, a Magyar Kodály Társaság elnöke szerint "Vikár Béla óriási hatással volt Kodály Zoltánra. A Nemzeti Múzeum néprajzi osztályán dolgozott, s ebben az időben Kodály

egyetemi hallgatóként számos alkalommal felkereste.  Vikár felvételeiből Kodály többet lejegyzett, majd 1905-ben maga is elkezdte a népdalgyűjtést. Kodály írásaiban gyakran hivatkozott Vikár Bélára, és születésének centenáriumán - személyes emlékeit is összefoglalva - méltatta folklorisztikai munkásságát."

Vikár Béla folklórgyűjtő-úton (1900)

145 éve született

Béres Mimi (1864-1946) operaénekes-tanár;

Eckhardt Antal (1863-1864? – Keszthely, 1932. október 18.) tanár, zeneszerző,

 

http://www.fgyvk.hu/eletrajzilexikon/E/003_Eckhardt_Antal.jpg

                                             (Forrás: Keszthelyi Életrajzi Lexikon)

karnagy. Pályáját katonazenészként kezdte, másodkarmestere volt az 52-es bakák zenekarának. Az 1890-es években a pécsi püspöki tanítóképző intézetben tanított éneket, majd hegedűmesterként, egyúttal a Pécsi Dalárda karnagyaként is dolgozott. 1909-1919 között a keszthelyi premontrei gimnázium ének- és zenetanítója volt. Keszthelyi működése során művészi színvonalra emelte a templomi zenét. Megalakította a Keszthelyi Ének és Zene Egyletet, amelyben összefogta a város zenei társadalmát. Karnagya volt a Keszthelyi Iparosok Dalkörének. Orgonatudományáról ismerték szinte az egész Dunántúlon. Szárnykürtre írt variációit a külföldi zenekarok is játszották. Operettjeivel (Kétezer éves menyasszony, Szentmihály-hegyi remete) nagy színpadi sikereket ért el. Megalakította a tapolcai filharmonikus zenekart, megszervezte és vezette a tapolcai leventezenekart. A badacsonyi bányász dal- és zenekar is őt vallotta első tanítómesterének. Sok zenekari mű, operett és dal maradt utána. 1922-ben a Magyar Nemzeti Szövetség elismerésében is részesült.
Fő művei: Öszhangzattan, átmenetek és prelúdiumok. 2.átd. kiadás. Pozsony. 1897.;

Hodossy Béla (Kerca, 1864. január 3. - 1943) tanítóképző-intézeti tanár. 1889-

 

http://www.antikvarium.hu/konyv/foto/osszhangzattan--3178624-150.jpg

ben tanítóképző tanári képesítést szerzett a nyelv- és történettudományi szakcsoportból és a zenéből; ugyanez évben a sárospataki állami tanítóképzőhöz került zenetanárnak. Foglalkozott a magyar zene törvényeivel, ritmusával és a magyar zenetudomány irodalomtörténetével is;

Komáromi Mariska (Miskolc, 1864. június 3.Pécs, 1936. október 23.) magyar

Komaromi Mariska 1894 Vilimek.jpg

Komáromi Mariska (1894-ben)

(Forrás: Komáromi Wikipédia)

opera-énekesnő, tanár a Népszínházban lépett először színpadra 1877-ben.[1] 1882-ben a Nemzeti Színház, majd az Operaház énekese lett. 1888-ban Olaszországba, majd Párizsba utazott, ahol tovább képezte magát.[1] 1891-ben tért vissza Budapestre, először a Népszínházba, majd 1898-tól a Magyar Színházba. 1897-ben férjhez ment Littke Jenőhöz, majd Pécsett telepedett le. Főbb szerepei: Mozart: Figaro házassága – Susanna, Suppé: Bocaccio – Fiametta;

László Árpád (Módos, 1864. december 14.Marosvásárhely, 1960. szeptember 23.) magyar zeneszerző, zenepedagógus és zenekritikus. A Huszár családnál betöltött nevelői állása után amerikai turnéra szegődött, New Yorkban Antonín Dvořáknál egészítette ki zenei ismereteit, s állást vállalt Troy város zeneiskolájában (1891-98). Európába visszatérve, Temesvárt, Aradon, Kassán, majd Marosvásárhelyen tanított. Már az 1910-es évek elején bekapcsolódott a Kemény Zsigmond Társaság munkájába. Zenepedagógusként a Caland-Breithaupt-módszert saját tapasztalataival egészítette ki; tevékenységét George Enescu is sokra értékelte. Zeneművei közül a Consolation I. díjat nyert a budapesti Nemzetközi Zeneszerzői Versenyen (1933). Zenekritikáit a Tükör, Székelyföld, Székely Ellenzék, úti beszámolóit az Ellenzék közölte. Beszámolt Bartók Béla marosvásárhelyi fellépéséről;

Léh Jakab (Szentfülöp, 1864. április 28. - Szeged, 1944. szeptember 4.) kántor, karnagy. 1882: Újvidéken kántor, 1893: megszervezte a Cecília énekkart, mely megszűntéig (1944) a Délvidék legrangosabb énekkara volt. – Műveiből: Jubilate Deo. (Zengjetek Istennek) Római katolikus imádságos- és énekeskönyv. iskolai növendékek számára;

Murka Gáspár (Szeged, 1864-1902) cigányprímás helyettes. Nagy népszerűségnek örvendő kitűnő szólójátékának köszönhetően népszerű volt;

Pintér József (Albertirsa, 1864-1893) cimbalomművész, tanár;

Sztojanovics Jenő (Pest, 1864. április 4. – Budapest, 1919. január 28.)

http://www.fovarosienekkar.hu/FKAimage003.jpg

                  (Forrás: www.fovarosienekkar.hu)

Bárzongorista, dómorgonista, zenekritikus, polgári iskolai igazgató, zeneszerző, karnagy, orgonaművész, zenepedagógus; a Szent István-bazilika első karnagya, ének- és zenekarának megszervezője, a Mátyás-templom karnagya, az elemi iskolai énekoktatás hazai megalapozója; a Székesfővárosi Énekkar megalapítója és vezetője, a Magyar Zenészek Országos Egyesületének alapító elnöke; publicista, zenekritikus, a Zenevilág szerkesztője) Főbb művei: 2 opera (Ninon, Othello mesél , 1898.); 3 balett (Csodás stb.); számos operett és iskolai daljáték, továbbá egyházi művek, férfikarok és más vokális kompozíciók stb.;

 

135 éve született

Beck Vilmos (Pest, 1869. február 19.Chicago, 1925. december 1.) operaénekes-tanár. A párizsi zenekonzervatóriumban képeztette ki magát s már 1892. a budapesti Operaház tagja lett. 19011903 közt Bécsben volt ugyancsak az ottani Operaház tagja, de 1903. ismét visszaszerződtették s itt működött 1908-ig, amikor a párizsi, majd madridi s végül a chicagói operaháznak tagja lett. Szerepköre a hősbariton volt s az olasz és francia operákban, csakúgy, mint a Wagner-operákban kiváló volt;,

Bodó Alajos (1869-1931) zongoraművész-tanár. Reményi Edével és Hubay Jenővel sokat hangversenyezett. Számos szalondarabot is írt zongorára;

Diósy Béláné / Händel Berta/ (Újpest, 1869. szeptember 30. – Budapest,  1927. augusztus 1.) operaénekes-tanár. Nemzetközi sikerei után 1892-ben lett  a Magyar Királyi Operaház énekesnője volt, ahol gyönyörű erős, érces mezzoszopránját, választékosan gondos játékát mindenkor értékelték. 1912. novemberében kinevezték az Operaház ének- és játékmesterévé, majd 1916. szept. havától az intézet tiszteletbeli tagja lett, Főbb szerepei voltak: Margit (Faust), Agathe (Bűvös vadász), Fidelio címszerepe, Erzsébet (Tannhäuser), Ortrud (Lohengrin), Sába királynője címszerepe, Amneris (Aida), Brunhilda (Istenek alkonya és a Walkür), Berta (Próféta), Micaela (Carmen), Selika (Afrikai nő), Valentine (Hugonották), Jancsi (Jancsi és Juliska), Alice (Ördög Róbert), Anita (Navarrai lány) stb. A színpadtól való visszavonulása után énektanárként működött;

Kéry Gyula (Buda, 1869. augusztus 3.Budapest, 1919. február 22.) újságíró, író, zeneszerző. 1890–92-ben a Pécsi Figyelő, 1892. máj.–nov.-ben a Győri Hírlap, 1892–93-ban a Pécsi Napló segédszerkesztője, 1893–94-ben a Budapesti Hírlap munkatársa. 1895-ben megindította a Művészeti Lapokat. 1907-ben a Petőfi Társaság titkárává választották. Dalai – melyeknek szövegét és zenéjét is ő írta – a maguk idejében népszerűek voltak. – Műveiből: Pipiske (operett, 1894); Blaha Lujza élete (Bp., 1896); A magyar szabadságharc története, napi krónikákban (Bp., 1899); A Petőfi-ház története és katalógusa (Bp., 1911);

Kun László (Sarkad, 1869. augusztus 18.New York, 1939): karmester, cimbalomművész-tanár és zeneszerző. 1895-ben a kolozsvári Nemzeti Színház, 1896-ban a bp.-i Nemzeti Színház karmestere. 1897–1908 között a Vígszínház karnagya. 1901-től a Zeneakadémia tanára. 1909-ben ismét a Nemzeti Színháznál működött, mint karmester. Az általa szervezett Országos Szimfónia Zenekar élén állt, és számos hangversenyével sokat tett a modern zeneirodalom népszerűsítéséért 1922-től az USA-ban élt. 1925-től a New York-i Theatre Guild karmestere volt. – Főbb művei: Többsincs királyfi, 1899; Rontó Pál, 1902; Helyreasszony, 1906; Rákóczi fia. 1906; Bolond Istók, 1907, továbbá népies műdalok (1000-re tervezett dalátiratából 500 jelent meg);

Márkus Dezső (1869-1948) magyar karmester, tanár. Különböző prózai színházaknál kezdte pályáját, majd 1895-ben az Operaház korrepetitora lett. Három évvel később a prágai Német Színházban kezdte operadirigensi pályafutását. Működött Amszterdamban, majd a budapesti Operaháznál, végül 1911-ben ő lett a Népopera, később Városi Színház főzeneigazgatója. Ebben a minőségében éveken keresztül vezette a második budapesti dalszínházat;

Pazeller Jakab /Jacob Pazeller/ (Baden bei Wien, 1869. január 2.Budapest,

http://www.rockdiszkont.hu/kepek/nagy_kepek/rockdiszkont_kepek/hcd16888.jpg

1957. szeptember 24.) zeneszerző, karmester, zenetanár. 1895-ben a bécsi Carl Theater karmestere lett. 1896-tól katonakarmester volt Aradon, majd Herkulesfürdőn. 1903-ban komponálta a Herkulesfürdői emlék című keringőjét. Ennél is ismertebb dala az „Akácos út”, amelyet szintén a herkulesfürdői promenád ihletett. 1906-ban Budapestre került. A Tanácsköztársaság idején Székesfehérváron élt. 1921-ben a budapesti Bocskay Katonai Akadémia zeneigazgatója lett. 1924-ben – 55 évesen – nyugdíjazását kérte. 1925-től visszavonultan, de nem tétlenül élt Budapesten, a nyarakat pedig Zebegényben töltötte. 1956-ban forradalmi nyitányt komponált. A Herkulesfürdői emlék című film nem róla szól. A film „kölcsönvette” a keringő címét, és zenéjét is felhasználta;

Poldini Ede (Pest, 1869. június 13.Vevey, 1957. június 28.) zeneszerző és

http://marvin.bookline.hu/product_tnimages_6/97/TN6_0469000221233G.JPG

zongoraművész. Tanulmányai befejeztével zongoristaként turnézott. Zeneszerzőként első feltűnést keltő műve az 1892-ben bemutatott Ébresztő c. férfikar Bajza József versére. Két évvel volt első színpadi próbálkozása, az Északi fény c. egyfelvonásos balett. A szövegkönyv (Victor Léon) már a maga korában is olyan nevetséges volt (Grönlandon [!] táncoló eszkimók, jegesmedvék stb.), hogy a harmadik előadás után lekerült a műsorról. Több sikere volt ez után bemutatott meseoperáival.1908-tól Svájcban élt. Zeneszerzőként legnagyobb sikerét színpadi műveivel aratta. Máig legismertebb műve a Farsangi lakodalom c. vígopera (1924).

 

140 éve született

Adorján Jenő (Nagykároly, 1874. március 24.Gödöllő, 1903. szeptember 18.) hegedűművész-tanár, zeneszerző. Dolgozott Párizsban, Lübeckben, majd a düsseldorfi operában és városi zenekarban, mint koncertmester. Hegedűdarabokat és gyakorlatokat komponált;

Lichtenberg Emil (1874 - Budapest, 1944. december 6.) karnagy. 1902-től 1907-

http://hdke.hu/files/lichtenberg_emil.jpg

(A kép forrása: OSZK Zeneműtár)

-ig az Operaház korrepetitora. 1907-től 1925-ig karmestere volt 1908-ban megalapította a Budapesti Ének- és Zenekar-egyesületet, s ezzel Bach, Händel és az oratórium-stílus kultuszának magyarországi kezdeményezője lett; évről-évre több oratóriumot mutat be, gyakran saját bevezető előadása kíséretében. Számos opera- és hangverseny-ismertetést írt. „…A nyilasok fegyvereitől halt meg. E hetvenévnyi életút alatt volt operaházi korrepetitor, majd karmester (1907-1925) és zenei könyvek szerzője is. Munkásságának súlypontját mégis mindvégig a vokálszimfonikus zeneirodalom hazai terjesztése adta. E célja megvalósítása érdekében már 1908-ban megalakította a Magyar Nők Karegyesülete, majd 1910-ben a Budapesti Karegyesület elnevezésű éneklő közösségeket. Végül - 1919-ben - született meg a műfaj iránti odaadó szerelmének gyümölcse: a Budapesti Ének- és Zenekar egyesület, amely egészen a német megszállásig működött. Ezzel a műkedvelő testülettel (melynek hangszeresei között időről időre neves hivatásos művészek, pl. Tátrai Vilmos, Jancsin Ferenc is szerepet vállaltak, kórusában pedig a '40-es években kulturális életünk olyan majdani reprezentánsait is ott találhattuk, mint Ruttkai Éva, Szőnyi Olga) évtizedeken át megszállott szorgalommal vitte közönség elé az oratóriumirodalom remekeit, Bach, Händel, Mendelssohn és mások örökbecsű alkotásait….” (jfj -Emlékébresztő - Magyar Zsidó Honlap)

Mambriny Gyula (1874 - Budapest, 1928) hegedűművész, zenepedagógus, akadémiai tanár; a Zeneakadémián a hegedűtanár-képzés vezetője;

Pécsi /Prichystal / József (Biskupitz, 1874 – Budapest, 1958) karmester,

http://mentropia.2722.hu/uj3/kepek/kep248.jpg

Zeneszerző. Kezdetben katonakarmester, később a MÁV, illetve a Vasutas Szakszervezet központi zenekarának vezetője és országos főkarnagya. Számos zeneműve közül a leghíresebb a fagottra, klarinétra és zongorára épülő etűdje, a „Dörmögő Dömötör Istók gazda udvarán”, amely évtizedekig volt a TV esti meséjének a szignálja;

Seprődi János (Kibéd, 1874. augusztus 15.Kolozsvár, 1923. március 6.)

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/img/thumb/4-439a.jpg

erdélyi magyar zenetörténész, folklorista. zenepedagógus, zenetörténész, folklórkutató. 1904-től haláláig a kolozsvári ref. gimn. tanára. Úttörő népzene-gyűjtői munkássága Kodály Zoltán és Bartók Béla tevékenységét néhány esztendővel megelőzve indult. Régi zenei emlékeink feltárásával, a ref. egyházi ének archaikus dallamvilágának kutatásában és népszerűsítésével éppúgy érdemes munkát végzett, mint a székely népdalok gyűjtésével és művészi feldolgozásával, a magyar népdal történelmi rétegeződésének vizsgálatával. – F. m. Emlékirat a magyar zene ügyében (Bp., 1906); A magyar népdal zenei fejlődése (Kolozsvár, 1908); Eredeti székely dalok (kórusművek, Kolozsvár, 1914); Válogatott zenei írásai és népzenei gyűjtése (Bukarest, 1974);

 

Szeghő Sándor (Budapest, 1874. február 8. – Budapest, 1956. augusztus 3.) karmester, zeneszerző.1904-től katonakarmesterként működött, 1905-ben Vavrinecz Mór karnagysága idején a budapesti Mátyás-templom orgonistája volt. 1919-től a Budai Dalárda karnagya lett, 1925-ben I. díjat nyertek az amsterdami nemzetközi dalosversenyen, 1930-ban pedig Londonban jártak vendégszereplésen. Művei vonósnégyesek, dalok, kórusballadák. Bor vitéz (szimfonikus költemény, 1910); Báthory Erzsébet (opera; bemutatta a budapesti Operaház, 1913); Te Deum, Ha mi holtak feltámadunk (opera, Bp., 1942); Hárfaverseny (Bp., 1953); Gordonkaverseny (Bp., 1954).

Székely Arnold (Budapest, 1874. november 6.Montréal, 1958. szeptember 24.)

http://zeneakademia.hu/documents/10608/0/szekely_arnold.jpg/97d1a881-604f-4908-b87f-fad76f1f8b93?t=1381840479567

                               Székely Arnold (Fotó: Zeneakadémia képgyűjteménye)

zongoraművész, pedagógus. 1907-től lett a Zeneakadémia (zongora, módszertan) tanára, majd 1920-tól 1939-ig a zongoratanárképző vezetője. Zongoristaként itthon és külföldön is több sikeres koncertet tartott. 1939-ben, hatvanöt éves korában nyugdíjazták, ám ezután is dolgozott: a Fodor zeneiskola tanáraként. 1948-ban Párizsban tartott zenepedagógiai előadást. 1951-ben Kanadában telepedett le, és ott is tanított, sőt, – idős kora ellenére – még előadóművészként is fellépett. Tóth Aladár a zenepedagógus Székely Arnoldról így írt nyugdíjba vonulásakor: „Kimagasló pedagógiai értékkel lett szegényebb Zeneművészeti Főiskolánk, […] Thomán István tanterméből került a hangversenydobogóra, majd a tanári székbe. De nemcsak méltó növendéke volt a magyar zongoratanítás nagymesterének, hanem szellemben és stílusban egyaránt legigazabb utóda is […] Thomán Istvánt leszámítva, nem ismerünk zongorapedagógust, aki olyan csalhatatlan éleslátással ismeri fel már bimbójában a tehetséget, annak mennyiségét, minőségét, fajsúlyát, mint Székely Arnold.” Számos híressé vált tanítványa volt: Doráti Antal, Farnadi Edit, Fischer Annie, Földes Andor, Kadosa Pál

, Kentner Lajos, Kósa György, Rév Lívia, Solti György;

Vincze Zsigmond (Zombor, 1874. július. 1.–Budapest, 1935. június 30.)

Vincze Zsigmond, 1874

karmester, zeneszerző. A Budapesti Zenekedvelők Egyesületének iskolájában tanult. Pályáját Debrecenben kezdte. Énekesek zongorakísérőjeként hangversenyezett. 1894-től az Operaház zenekarának koncertmestere volt. 1898-tól Komjáthy János, 1901-től Krecsányi Ignác társulatánál karmester. 1903-tól haláláig a Király Színház tagja – kivéve az 1928–1930 közötti szegedi szerződést. Ő vezényelte többek közt Huszka J. Gül Baba c. művének ősbemutatóját. Sikeres operettjeit külföldön – Drezdában, Bécsben is bemutatták. Egyetlen operája Az erősebb (1924) melynek operaházi bem.-ját maga vezényelte – a magyar népszínműopera kísérlete. A fővárosi kabarékban sok dalát énekelték. Kővári Gyulával közösen írt kisoperettjei a Terézkörúti Színpadon kerültek színre. Ő hangszerelte Kacsoh P. János vitézét. Főbb művei: Tilos a csók (1909); Limonádé ezredes (1912); Cigánygrófné (1920); A hamburgi menyasszony (1922; benne: „Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország”); Aranyhattyú (1927); Az aranyszőrű bárány (1929); Huszárfogás (1930);

 

 

125 éve született

 

Farkas Imre (Debrecen, 1879. május 1.Budapest, 1976. március. 25.): költő,

 

http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/img/ac7.jpg

 

operettíró, zeneszerző, zenetanár első színpadi művét, a Jön az idvezítő c. dramolettjét a kolozsvári Nemzeti Színház mutatta be 1905-ben. Későbbi művei operettek, daljátékok voltak, s legtöbbnek maga szerezte a zenéjét is. Az elsőt a Népszínház, a többit a Király Színház, Fővárosi Operettszínház és a Budai Színkör mutatta be. A legtöbbször Az Iglói diákok (1909) és A nótás kapitány (1924) címűeket játszották. A Szüreten c. művét Rábai Miklós koreográfiájával a Magyar Állami Népi Együttes hozta színre. Örök tavasz (Bp., 1948) címmel énekes játékot állított össze Petőfi verseire. Ő írta Berczik Árpáddal együtt egy Hubay operának, a Lavotta szerelmeinek a szövegkönyvét. Az iglói diákokat regényformában is átdolgozta, R. Cassim álnévvel adta ki a Vihar a Szentföldön c. regényét. A Színházi Élet c. hetilap magas példányszámát részben az ő rovatának, a Lelki klinikának köszönhette. Főbb művei: Pünkösdi rózsa (1920); Rózsika lelkem (1922); Túl a nagy Krivánon (1924); Királyné rózsája (1925); Májusi muzsika (1925) operettek;

 

Gábor József  (Balassagyarmat, 1879. május 14. - Illéspuszta/ Iliasov, 1929) operaénekes, színész, rendező, tanár.  Pályáját prózai színészként kezdte, színművészeti akadémiát végzett, 1899-ben lett a Vígszínház tagja.   A Népszínházban operettekben is fellépett. 1900 őszén az Operaházhoz szerződött.  1908-ban Olaszországba utazott tanulni.  Berlinben, Milánóban és a bécsi Volksoperben énekelt. 1913-ban ismét az Operához szerződött, ahol haláláig magánénekesként működött. 1922-ben az Operaház anyagi támogatására megalapította az Operaház Barátainak Társaságát (később Magyar Operabarátok Egyesülete). Énekesi pályafutása mellett az 1926–27-es évadban rendezőként is működött. Lengyel Menyhért Taifun c. drámáját az ő fordításában játszották Olaszországban.

Az I. világháború körüli évtizedek egyik legjelentősebb magyar énekese, majd énektanára volt.  Szerepköre igen kiterjedt volt: Wagner operáinak vezető szerepeitől (Tannhäuser. Parsifal stb.) a nagy karakterszerepekig (Heródes, Dávid, Loge), a lírai tenor alakoktól (Rodolphe) a buffo szerepekig (Pedrillo) szinte az egész műfaji skálát megszólaltatta pályafutása során. Tanítványai közül megemlítendő Pataky Kálmán (1896-1964) személye, aki a XX. század egyik legnevesebb magyar tenoristája volt;

Geszler Ödön (Budapest, 1879. május 4. - Budapest, 1959. december 25.) zenetanár, zeneiskolai igazgató, zeneszerző, zenei író. 1909: a székesfővárosi Közép- és Felsőfokú Zenetanfolyam énektanára, 1912: a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola, a Német u. polgári fiúiskola és a Nemzeti Zenede tanára, 1917-19: a Pesti Napló zenekritikusa is. 1922-43: nyugdíjazásáig ig., 1923: a székesfővárosi zenetanfolyamok szakfelügyelője, Vagyon Géza (1879 - 1932) zeneszerző-tanár;

 

130 éve született

 

Beck X. Ferenc (Budapest, 1884 -) énektanító, zeneszerző;

 

Budanovits Mária (Szabadka, 1884. augusztus 12. – Budapest, 1976. május 7.):

http://4.bp.blogspot.com/-cMV9BAVM4Bw/UMuGM_ezXTI/AAAAAAAAN08/NaqAQvHNYN4/s1600/Budanovits+M%C3%A1ria.jpg

 

                                          (A Magyar Fotóarchívum tulajdona)

énekesnő-tanár. 1914-ben debütált az Operaházban Verdi A trubadúr c. művének Azucena szerepében. 1915–1954 között a dalszínház egyik vezető énekese, elsősorban Verdi, Wagner, Bizet, Erkel műveinek avatott tolmácsolója. Kiemelkedő sikert aratott Az álarcosbál, A végzet hatalma (Verdi), a Gioconda (Ponchielli) főszerepeiben. Respighi Láng c. operájának Endoxia szerepét sikerrel énekelte a mű magyarországi bemutatóján. Oratórium énekesnőként is hírnévre tett szert. Az Operaház örökös tagja. Főbb szerepei: Gertrudis (Erkel F.: Bánk bán); Ortrud (Wagner: Lohengrin); Fricka (Wagner: A walkűr); Delila (Saint-Saëns: Sámson és Delila); Carmen (Bizet);

 

Keéri-Szántó Imre (Budapest, 1884. január. 12.Budapest, 1940. február. 22.)

http://www.lfze.hu/allomany/Keeri-Szanto%20Imre.jpg

 

(Forrás: LFZE honlapja)

 

zongoraművész és pedagógus. 1912–1919-ben a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola tanára és a fővárosi zenetanfolyamok szakfelügyelője. 1918-tól haláláig zongoratanár a Zeneművészeti Főiskolán. Több hangversenyt adott a fővárosban, néhányszor külföldön is vendégszerepelt;

 

Haselbeck Olga (Budapest, 1884. február 19.–Budapest, 1961. október 16.)

http://mek.oszk.hu/01900/01905/html/cd8/kepek/muveszetek/mt294bf72146.jpg

A kékszakállú herceg vára premierje után Kálmán Oszkár (Kékszakállú), Zádor Dezső és Bartók Béla társaságában

Dr. Bónis Ferenc: Bartók Béla élete képekben és dokumentumokban.
Zeneműkiadó, Budapest, 1972, 146. kép.

operaénekes Bayreuthban Siegfried Wagner irányításával sajátította el a Wagner-tetralógia (Ring) Brünnhilde szerepét. 1908–09-ben az Operaház ösztöndíjasa, 1909–1932 között magánénekese, 1948-tól örökös tagja volt. A kékszakállú herceg vára (Bartók Béla) ősbemutatóján, 1918-ban Judit, a Parsifal (Wagner) bp.-i bemutatóján Kundry szerepét énekelte. Elsősorban Wagner-szerepekben aratott sikereket, berlini fellépései – 1923-tól – emlékezetesek. Huszonöt éves pályafutása alatt Európa számos operaházában szerepelt. 1932-ben visszavonult a színpadtól;

 

Kisfaludy Pikéthy Tibor (Komárom-Újszőny, 1884. március 28. - Vác 1972.

 

http://www.hungarian-composers.com/kepek/Pikethy_Tibor_1884_kicsi.jpg

 

                                             Pikéthy Tibor archívumából

 

július 21.) zeneszerző, karnagy, orgonaművész. Előbb Pannonhalmán, később Ravazdon, majd 1915-től Vácott lett tanító. Ez utóbbi városban a püspöki székesegyház karnagya és orgonistája tisztet is betöltötte. Itt jelent meg könyve 1916-ban Schubert (Franz) és emlékei Magyarhonban címmel. 1946-ban egyházzenei igazgató lett. Néhány évig a Nemzeti Zenedében is tanított. Nevéhez fűződik az első állami támogatású zeneiskola alapítása Vácott, ahol igazgatóként zeneelméletet és összhangzattant oktatott. Életműve 105 opus: zongora-, szólóének-zongora-, énekkari és orgonamű. Számos orgona-zongora és néhány énekkari műve nyomtatásban is megjelent. Béke mise című műve különösen nagy sikert aratott. Fiatal korában festőművésznek készült, fennmaradt néhány kitűnő akvarellje is, irodalomszeretete egész életében végigkísérte csakúgy, mint a magyar népzenéé. Népdalgyűjtésben és rendszerezésben is tevékenykedett. Tiszteletére a váci Zeneművészeti Szakközépiskola 2004-ben felvette a nevét.

Péterfi István dr. (Fegyvernek, 1884. július 21.Budapest, 1962. május 9.)

http://marvin.bookline.hu/product_tnimages_6/1339/TN6_0269001634786P.JPG

                   Péterfi István: Emlékeim c. könyvének borítója (Gondolat Kiadó, 1965)

újságíró, zenekritikus. A Nyugat és a Világ belső munkatársa volt. 1918-ban a Budapesti Zenekritikusok Szindikátusának ügyvezetője lett. A Tanácsköztársaság idején a külügyi népbiztosság elnöki osztályát vezette. 1926-ban a Világ utódja, a Magyar Hírlap, majd az Újság zenekritikusa. 1945 után 1948-ig a Szabadság szerkesztőségének tagja, később a Világosságban, az Esti Hírlapban jelentek meg kritikái. 1953-tól haláláig a Zenei Alap vezetője;

Pilinszky Zsigmond (Budapest, 1884. május 5.–Budapest, 1957. december 9.) énekművész-tanár. Fiatalon harangöntő volt, majd a Népopera iskolájában énektanulmányokat folytatott. 1912–13-ban Miskolcon, Palágyi Lajos társulatában szerepelt, majd az Operaházhoz szerződött, amelynek 1928-ig magánénekese volt. 1928-ban a berlini Städtische Oper tagja lett, 1930-ban és 1931-ben a Bayreuth-i Ünnepi Játékokon Tannhäuser (Wagner) szerepét énekelte. 1930–1934 között az Operaház állandó vendége, 1938-tól 1944-ig tagja, 1944-ben pedig énekmestere lett. 1945-től tíz éven át külföldön élt, majd 1955-ben visszatért Bp.-re. Főbb szerepei: Lohengrin (Wagner); Tannhäuser (Wagner); Pinkerton (Puccini: Pillangókisasszony); Sámson (Saint-Saëns: Sámson és Delila); Bánk bán (Erkel F.);

Schwalm Ferenc (1884-1944) zenekari nagybőgőművész-tanár.  1928-tól a Filharmóniai Társaság zenekarának tagja.1924-től tanított a Zeneakadémián;

Szamosi Elza (1884-1924) operaénekes-tanár. Operettprimadonnaként kezdte

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/b/b4/Szamosi_Elza.jpg

                   Szamosi Elza 1905-ben Mimi szerepében (Forrás: Wikipédia)

pályáját, majd 1904-ben az Operaház tagja lett. Ekkor még altista, aki a Sámson és Delila 1904-es magyar bemutatóján ugrott ki. Nagyszerű Carmen volt, majd 1906-ban, már mint szoprán, ő vitte Magyarországon sikerre a Pillangókisasszonyt. Puccini maga tanította be, és az ő ajánlására került Szamosi Elza Amerikába, ahol ugyancsak a Pillangóval mutatkozott be, a mű amerikai premierjén. Főleg Puccini-szerepekben (Cso-Cso-Szánon kívül, mint Tosca és Mimi) aratta legnagyobb sikereit. 1913-ban visszavonult;

Szendrei Alfred [Aladár] (Budapest, 1884–1976), karmester, zeneszerző, zenetanár;

Visó Márk (Felsővisó, 1884 - ?) énekművész-tanár. Számos hangversenyt adott

http://omike.hu/kepek/muveszek/0338504001329663125.jpg

Budapesten és vidéken is. 1906-tól tagja volt az Operaház énekkarának. Neve szerepel az OMIKE zenekarának és énekkarának névsorában. Többek között Nicolai: A windsori víg nők előadásán énekelt az OMIKE színpadán.

 

125 éve született

 

Gábriel Ferenc (Budapest, 1889. január 2.Budapest, 1968. május 29.) hegedűművész, főiskolai tanár. Négy évet töltött Dessauban a Hofoper koncertmestereként. Hazatérése után másodhegedűs a Hubay-vonósnégyesben. 1922–1959 között a Zeneművészeti Főiskolán a hegedűtanszakon és kamarazenét tanított; egy ideig a vonós-főtanszakot vezette. Működése a magyar hegedűpedagógia terén nagy jelentőségű. Világhírű tanítványai közé tartozik Martzy Johanna és Varga Tibor;

 

 

Gervay Erzsi (Budapest, 1889. március 7. – Budapest, 1971. január 14.) operaénekes, tanár;

Hilbert Janka (Budapest, 1889. január 1. – Budapest, 1957. április 1.) énekművész, tanár;

Láng Erzsébet / Kecskeméti Pálné / (1889-1959) csembalóművésznő. 1908-1911-ig Bartók Béla zongorista-tanítványa Budapesten, 1943-1945 között pedig Bartók legszűkebb baráti köréhez tartozott New York-ban;

 

Lányi Viktor (Rákosfalva, 1889. augusztus 8.– Brüsszel, 1962. október 22.)

 

http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/img/190b.jpg

 

zeneszerző, író, műfordító. 1910-től a Pesti Hírlap zenekritikusa, de írásai megjelentek a Nyugatban és a Zenei Szalonban is. 1924-től a Terézkörúti Színpad zenei vezetője. Petőfi Sándor, Vajda János, Csokonai V. Mihály, Arany János verseire írt dalciklusai, szcenírozott balladái irodalmi jelleget adtak a kor kabaréjának. 1926-tól a Városi Színház főrendezője, 1931-től ismét a Pesti Hírlap kritikusa volt. Legmaradandóbbat műfordítóként alkotott. Kitűnő prozódiával, magas színvonalon fordított le számos operát magyarra. Fordításai közé tartozik a teljes Tetralógia (Wagner: A Nibelung gyűrűje); a Parsifal (Wagner), a Falstaff, A végzet hatalma, a Don Carlos (Verdi) stb., a Turandot (Puccini);

Maleczky Bianka (Budapest, 1889. január 14.–Budapest, 1946. május 14.) operaénekes, zeneakadémiai tanár. 1912–1925 között az Operaház magánénekesnője volt, 1921-től tanított a budapesti Zeneakadémián. Fontosabb szerepei: Melinda (Erkel F.: Bánk bán), Philine (Thomas: Mignon), Az Éj királynője (Mozart: A varázsfuvola);

Németh Mária (Körmend, 1897. március 13.Bécs, 1967. december 28.)

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/2/2f/N%C3%A9meth_M%C3%A1ria-Aida.jpg/200px-N%C3%A9meth_M%C3%A1ria-Aida.jpg

Aida szerepében, 1926-ban (Wikipédia)

magyar operaénekes (szoprán), elsősorban olasz repertoárral. A két világháború közti időszak egyik vezető szopránja. Budapesten Anthes Györgynél és László Gézánál tanult, majd Milánóban Giannina Russnál, Nápolyban Fernando de Lucianál és Bécsben Felicie Kaschowskánál. Budapesten debütált 1923-ban, Goldmark Károly Sába királynőjének Szulamit szerepében. Pályája kezdetén lírai és koloratúra szerepeket énekelt, majd fokozatosan tért át a drámai szoprán-repertoárra. 1925 és 1946 között a bécsi Staatsoper sztárja volt, de fellépett 1928-ban Párizsban a Constanza (Szöktetés a szerájból) szerepében és 1931-ben a londoni Royal Opera House-ban Turandotot énekelte. Elbűvölő hangja és figyelemreméltó énektechnikája lehetővé tette, hogy olyan különböző hangkarakterű szerepeket is elénekeljen, mint Constanza (Szöktetés a szerájból), az Éj királynője (Varázsfuvola), Amelia (Álarcosbál) és Aida. Donna Anna (Don Giovanni), Tosca és Turandot szerepében korának legjobbjai között tartották számon. Sikerrel énekelt Richard Wagner szerepeket is mint például a Brünnhilde;

 

120 éve született

Fenyves Jenő (Budapest, 1894 - ) karmester, zeneszerző, zenetanár. Fiatal muzsikusként a Fodor-zeneiskola tanára, majd a charlottenburgi Opera zenekarának lett a tagja. 1927-33 között a stralsundi városi színház karmestereként működött;

 

Gstettner Alice / Molnár C. Pálné / (Korneuburg, Ausztria, 1894. október 15.Budapest, 1978. március 9.) énektanár.1949–1958 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított. Német származása ellenére az olasz módszerrel oktatott: ragaszkodott ahhoz, hogy tanítványai az elvégzett anyagot magyar és eredeti szöveggel egyaránt elsajátítsák. Nyugdíjba vonulása után ismét magánúton tanított;

 

Herz Ottó (Eperjes, 1894. december 31.New York, 1976. január 5.),

http://m.cdn.blog.hu/kl/klasszikusok/image/03-Csoportk%C3%A9pBart%C3%B3kkal2n%C3%A9met(1).jpg 

zongoraművész, kiváló kamarazenész és zongorakísérő. Elsősorban, mint zongorakísérő vált világhírűvé, de közreműködött számos kamarazenekari hangversenyen és szonátapartnere volt sok hegedűsnek és csellistának. A két világháború között számos magyarországi Bartók- és Kodály-koncert közreműködője volt. 1933-tól 1938-ig a Fodor zeneiskolában tanított. 1939-ben az USA-ba emigrált. 1940-től 1956-ig a New York College of Music professzora, majd társigazgatója és alelnöke volt. 1972-ben, mint zsűritag részt vett Budapesten a Magyar Televízió Kodály-emlékversenyén;

 

Kígyósi Árpád (Budapest, 1894. február 11. -) zenetanár, kottaszerkesztő-

 

http://www.kotta.info/media/14/14264/b1_tn_m.jpg

 

közreadó (Fodor Zeneiskola, Budapest, Kígyósi Zeneoktatói Munkaközösség;

Koudela Géza (Kalocsa, 1894. március 25. - Budapest, 1939. június. 21.): pap,

https://encrypted-tbn2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQegS7M50Kj4IPmusq4ZjI4-aa4h_sW7GF1YlpelqldQXlH0tsG

zeneszerző, hitoktató, egyházzenei igazgató, pápai kamarás. 1920: átment az esztergomi főegyházmegyéhez hitoktatónak. 1928: az Egyetemi templom karnagya és a KPI énektanára. 1928-39: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyházzenei tanszakának tanára. Az Országos Liszt Ferenc Társaságnak 1933-tól ügyvezető igazgatója, 1934-től alelnöke, a Muzsika társszerkesztője;

Id. Magyari Imre (1894-1940) korának egyik leghíresebb prímása volt. Az Indul a bakterház című filmben is emlegetett híres zenész, akiről így írnak:

 "A múlt század eleje óta jelentős szerepet játszik a nagy prímások sorában a Magyari-dinasztia. Id. Magyari Imre édesapja szintén Magyari Imre, 1864-ben született. Már hétéves korától muzsikált, s még alig volt tizennégy esztendős, amikor testvérével, Kálmánnal együtt megszervezte a Magyari zenekart. Szereplésük színhelye ugyancsak rangos volt: a kultúrtörténetileg is nevezetes

 

http://budapestantikvarium.hu/images/stories/fotografia/magyari_imre_ciganyprimas_foto.jpg

 

                                   (Forrás: Budapest Antikvárium)

 

Aranybika étterem és kávéház, a tiszántúli vezető társadalmi rétegek törzshelye. Id. Magyari Imre középiskolai tanulmányait és a zenedét szülővárosában végezte, Debrecenben. Kivételes zenei tehetségével már kilencéves korában figyelmet keltett. Első nagy sikerét a sokat emlegetett 1903. évi prímásversenyen, a Magyari testvérek zenekarának élén aratta.
1925. december 2-án először muzsikált a Magyar Rádióban, melynek zenei programjában aztán évtizedes vezető szerepet játszott. A két világháború közti időszakban „a királyok zenésze” jelzője ugyanúgy megillette, mint a „világhírű művészek barátja” méltatás. A svéd, holland vagy éppen az angol királyi udvarokban már alig tudtak elképzelni lakodalmat, ünnepséget nélküle; ennek örült, de igazából nem erre volt büszke, hanem a nagy művészek barátságára: ő volt az a prímás, akit Budapesten jártában minden világhíresség felkeresett, Toscanini, Futwängler éppúgy személyesen vonzódtak hozzá, s nagy elismeréssel, mint Pablo Casals, Gigli, Lauri Volpi, Lawrence Tibbet, és oly sok más nagysága a világ klasszikus zeneművészetének, vagy éppen a modern jazz-zene csillagai, Jack Hylton és Paul Whiteman.
Maga Yehudi Menuhin mondotta róla – a Magyar Rádió dokumentumtára őrzi ezt –, hogy Magyari hegedülése csodálatosan kristálytiszta, és finomabb, lágyabb tónust nem hallott a nagy hegedűművészektől sem."

 

Maleczky Oszkár (Budapest, 1894. február 6 – Budapest, 1972. február 22.)

 

http://info.bmc.hu/resources/muvesz/photoimage/EMBER_886.jpg

 

                                   (Forrás: BMC-Magyar Zenei Információs Központ)

 

operaénekes, tanár. Harminc éven át, 1932-1962-ig tanított a Zeneakadémián éneket és színpadi játékot. 1925-ben a Városi Színházban debütált, Wolf-Ferrari Négy házsártos c. operájának Mauriziójaként. 1928-ban lett az Operaház tagja. Repertoárja, mondhatni, a teljes irodalomra kiterjedt, mind szereptípus, mind stíluskorszak tekintetében. Egyaránt énekelt hősbariton és buffo-szerepeket, egyaránt nagyszerű megszólaltatója volt Mozart, Verdi, Wagner, Puccini vagy Kodály műveinek. Kimagasló színészi képességei és hangjának árnyalatgazdagsága mindenekelőtt buffo-szerepeiben bontakozott ki. Két olyan szerepe volt, amelyben valószínűleg világviszonylatban is az élvonalba tartozott, bár külföldön ritkán járt: Beckmesser és Gianni Schicchi. Ezekben a szerepekben valóban minden árnyalat megszólalt, alakításai gesztusokban, arcjátékban, hangsúlyokban és színekben a tökéletes kidolgozottság és a teljes átélés, sőt azonosulás mintapéldái voltak. S ez a vérbeli buffo-baritonista ugyanakkor példamutatóan tudott elénekelni olyan drámai szerepeket, mint a három Alberich, Pizarro vagy Telramund. Talán nem volt a magyar operajátszásnak univerzálisabb művésze Maleczky Oszkárnál;

Nagypál Béla (Budapest, 1894. július 19. – Budapest, 1968. június 30.) magyar színházi karmester, zeneszerző. 1913-ban a Népoperában kezdte meg karmesteri munkásságát, majd több évre vidékre került. 1920 őszén szerződött vissza Budapestre, a Király Színházhoz. Ezen éveihez fűződnek legnagyobb színpadi sikerei. Az 1950-es években a Magyar Néphadsereg Színházának zenekarát vezényelte. Daljátékait a Városi Színházban, operettjeit pedig a Király Színházban játszották szép sikerrel. Zenekari művei közül a Hungária c. nyitánya emelkedik ki. A Kislány, hallod a muzsikát c. dalát az Asszonykám c. operettben énekelték. A Magyar Rádió népi zenekara több, verbunkos stílusú szerzeményét is lejátszotta;

Ulbrich Hermin /Mártony Ferencné/ (1894-1981) gordonkaművész-tanár, az első hazai vonósnégyes megalapítója;

 

Vermes Jenő (1894-1970?) operaénekes-tanár. 1911-ben debütált a Városi Színházban, ahol több főszerepet is énekelt (Brogni, Sarastro, Rocco). Az 1930-as években szerződött az Operaházhoz. A kórus tagja volt, de énekelt számos comprimario- és karakterszerepet is;

Zádor Jenő (Bátaszék, 1894. május 11. – Los Angeles, 1977. április 5.) magyar

Zádor Jeno, 1894

                                      (Forrás: Magyar Zeneszerzők honlapja)

 

1922-tõl a bécsi Új Konzervatórium tanára volt. 1935. A budapesti Zeneművészeti Főiskola tanára.1939. Kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol még abban az évben bemutatták Kolumbusz c. operáját. Művei a XIX. sz. végének stílusát idézik, elsősorban Reger és Richard Strauss volt rá hatással. Kiváló drámai érzékkel rendelkezett. Operákat, szimfóniákat, kamarazenei műveket, dalokat és zongoraműveket komponált. Számos filmzenét is szerzett Hollywoodban. 1922-től a bécsi új konzervatóriumban, 1935-től a budapesti Zeneakadémián tanított. 1939-ben kivándorolt az USA-ba. 1940-től Hollywoodban tanított és főként filmzenéket komponált;

 


115 éve született

 

Bakkay Gyuláné Dávid Nelli (Alsó-Jára, 1899. május 22. -) zongoratanár (Művelődési Központ és Állami Zeneiskola, Békés);

 

Bárdos Lajos (Budapest, 1899. október 1. – Budapest, 1986. november 18.)

(Forrás: HELYITEMA.HU)

zeneszerző, karnagy, zenetudós, karnagy, zenetudós. Gimnáziumi énektanári állása mellett elvállalta a városmajori templom Cecília Kórusának vezetését, melyből nemzetközileg is elismert és a hazai kóruskultúrában fogalommá vált együttest formált. 28 évesen meghívást kapott Harmat Artúrtól a Zeneakadémia egyházkarnagy-képző tanszakára. Később a középiskolai énektanár- és karvezetőképző valamint a zenetudományi tanszakon is tanított. Legtöbb tantárgyának (hangszerelés, prozódia, kargyakorlat, magyar népzene, transzponálás, partitúraolvasás, összhangzattan, zeneelmélet, ellenponttan, formatan, népdaléneklés, magyar egyházi népének, katolikus egyházi népének, egyházzenei formatan) anyagát is maga dolgozta ki. Szívügyének tekintette a magyarországi énekkarok számának és színvonalának növelését, szervezéssel és új kórusművek komponálásával is segítette őket. Előadásokat is tartott, és az ország különböző városaiban megrendezett versenyek zsűritagjaként szakmai tanácsával segítette a kórusokat.1929-től a Palestrina Kórus élén főleg oratóriumokat mutatott be. 1941-ben a Palestrina és a Cecília Kórus egyesítésével megalapította a Budapesti Kórust, 1942 és 1962 között a budavári Mátyás-templom ének- és zenekarának karnagya. 1931-ben – Kerényi György és Kertész Gyula társaságában – megalapította a Magyar Kórus folyóiratot és azonos nevű kiadóvállalatot. Húsz év alatt kb. 2000 művet adtak ki egyfelől régi mesterek, másfelől fiatalabb magyar zeneszerzők tollából. A kiadott gazdag zeneirodalom bemutatására sok iskola részvételével hangversenyeket szerveztek, ezzel elindították az Éneklő Ifjúság mozgalmat. A cserkészmozgalmon belül megindította és elterjesztette a városi ifjúság körében is a népdaléneklést (101 magyar népdal). Gazdag zeneszerzői munkásságát (kb. 600 mű) népdalfeldolgozások, misék, motetták, költők verseire írt kórusművek, színpadi és drámai kísérőzenék, dalok, hangszeres művek alkották. Zenetudósként tankönyveket, tanulmányokat, könyveket írt. Híresek Bartók, Kodály és Liszt kutatásai. Bárdos Lajos halála után sorra alakultak a nevét viselő iskolák. Ezek az alakulás sorrendjében a következők: Dunakeszi, Budapest (Baranyai utca), Tapolca, Fehérgyarmat, Mezőkövesd, Nagyatád, Mezőtúr, Hajdúszoboszló, Budapest (Alsó-erdősor u.). A 9 Bárdos iskola kétévente országos találkozót rendez, ahol egy közös hangversenyen mutatják be tudásukat. Bárdos Lajos írásai a Parlandóban: A mazurkák népi skálái, 1978/4.; Összerakó játék, 1978/6.; Szétszedős játék, 1978/7-8.; Bach nyitó-kadenciái, 1978/9.; Schubert harmóniák, 1978/10.; Schubert új hangzatai, 1978/11.; A hangközök jelzői, 1978/12.; Mindegyikből kétféle, 1979/1.; Pentafónia, 1979/4.; Ketten külön, ketten együtt (Egy sajátos kezdőképlet) 1979/5.; Szerkezet és színezet, 1979/3.; Bartók “szűkszavú” dallamai – I. rész, 1979/6.; II. rész 1979/7-8.; A „négy betű” történetéből, 1979/9.; Mozart és az organika, 1979/10.; Mozart és a “tengely”, 1979/11.; S vagy D? 1979/12; Nápolyi dominánsok, 1980/1.; Plagális formaterv - I. rész 1980/2.; II. rész 1980/3.; Vikariáló hangok dallamban és harmóniában - I. rész 1980/4.; II. rész 1980/5.; Mixtúrák (Chopin dicsérete), 1980/6., Mikrokozmosz-problémák, 1980/7-8.; Csak - finálisz - I. rész 1980/9.; I1. rész 1980/10., - III. rész: 1980/11., (Kodály zenéjében), - IV.rész: 1980/12., Dallam-vetület népzenénkben és Bartóknál, 1981/2., Bartók honvágy-dallama, 1981/3., Régi hangzat új helyen (Schubert újításaiból), 1981/4., Háromféle pentatónia - I. rész: 1981/5., - II. rész: 1981/6., Törpetonalitás Bartók műveiben, 1981/7-8., Pentaton akkordok, Bartók műveiben, - I. rész: 1982/1., - II. rész: 1982/ 2.; III. rész 1982/3.; Heptatonia tertia I. rész 1982/4.; II. rész 1982/5.; Tizenkétféle kvartszexakkord, 1982/6-7.; Araszoló mozgás I. rész Kodály: op. 3. I., 1982/10.; II. rész Kodály: op. 5.l.,1982/11.; Célharmonizálás (Kodály: Op. 11. 2.), 1983/3.; Lasso – Liszt – Kodály - I. rész 1983/6-7.; II. rész Vezetőhang nélkül 1983/8-9.; A hatodik hármashangzat, 1983/11.; Kóda-akkord, 1984/3.; Bartók és a rend (közreadja: Póczonyi Mária), 1989/11.;

Csámpai Ivó (Fiume, 1899. július 24. FiumeMünchen, 1984. október 18.) zeneszerző, zenetanár;

Czövek Erna (Orsova, 1899. december. 13.Budapest, 1983. március. 30.)

 

(Forrás: Czövek Erna AMI honlapja)

zenetanár, zeneiskolai igazgató. 1920-1947 között a Fővárosi Zenetanfolyam zongoratanára. 1945 után a tömegzenei nevelés, az új típusú zenei oktatás egyik élharcosa: 1947-től 1950-ig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, majd a Népművelési Minisztérium zenei előadója; 1950-52-ben a budapesti Bartók Béla Zenei Gimnázium zongora- és szolfézstanára; 1952-től 1962-ig a Fővárosi Zeneiskola Szervezet 1. sz. körzeti zeneiskolájának igazgatója. Sokat tett a magyar zeneoktatás modernizálásáért. Előkészítette a vidéki zeneiskolai hálózat államosítását. – Főbb művei: Zongora Ábécé (1946); Zongoramuzsika 6 kötet (1951); Zongora-iskola I. (1975); Miniatűrök, zongorára (1975); Zongora-iskola II. (1977.); Emberközpontú zenetanítás, módszertan (1979.). Az 1960-as és 1970-es években a Parlando Szerkesztőbizottságának tagja volt. Emlékét a Tóth Aladár Zeneiskola és a nevét is viselő budakeszi Czövek Erna AMI ápolja a legaktívabban; és a nevét is viselő budakeszi Czövek Erna AMI ápolja a legaktívabban. Czövek Erna Parlandóban megjelent írásaiból: Gondolatok az ismeretterjesztésről, 1962/2., Hivatásos zenészek képzése (ISME), 1964/7-8., A zenepedagógia kapcsolata a mai zenével, 1969/3., Az egyéni fokozatosság elve a technika megalapozásában (Martienssen), 1971/5;

Engel Iván (Békéscsaba, 1899. október 6. - Bázel, 1985. december 16.) magyar

http://fotomuzeum.hu/media/fenykep/kicsi/00980123.jpg

(Kálmán Kata felvétele, 1933 – Magyar Fotográfiai Múzeum)

zongoraművész, egyetemi tanár.1921-ben mutatta be első önálló hangversenyét a Zeneakadémián, ahol 10 évig tanított zongora és zongora kötelező tárgyat. 1925-ben meghívták a kairói zeneiskola tanárának, ahol 1927-ig volt. Ezután Berlinben élt. A második világháborút követően a budapesti Zeneművészeti Főiskola tanára lett 1956-ig. 1956-tól Svájcban élt;

Falk Géza (Budapest, 1899. január. 16. - Pozsony-Ligetfalu /SK, Bratislava-

Falk Géza, 1899

 

Petržalka) 1945. március 29.1922-ben végezte a Zeneművészeti Főiskolát. Négy évig volt a budapesti Zsidó gimnázium zenei vezetője. Elméleti könyvei: Általános zeneelmélet: Zenei formatan. Kompozíciói: Furulyás; Kinyilatkoztatás (oratóriumok); vonósnégyes, fúvóstrió, dalok. F. azok közé a magyar zenészek közé tartozik, akik a zsidó népi zene alapjain komponálnak;

Farkas Jenő (1899–1949) I. Ferenc József utolsó prímása. 14 éves volt, amikor megalapította együttesét. Az I. Világháborúban, mint tábori zenész, jótékony célú hangversenyeket adott. Rádiószerepléseinek köszönhetően igen népszerű volt;

Halász Gitta (Lipik, 1899Budapest, 1968. május 8.) operaénekes-tanár. 1918-

http://axioart.com/images/live_images/200/2813/110.jpg

               A levelezőlapon a művésznő sajátkezű aláírása. Varga M. Pál felvétele

tól a budapesti Operaház tagja, ahol Ábrányi Emil Don Quijote c. operájában a Királyleány szerepében mutatkozott be. Operaénekesi pályája a zsidótörvények következtében 1939-ben félbeszakadt. 1945 után visszakerült az Operaházba s 1948-tól örökös tag. Elsőrendű Mozart-énekesnő volt. Főként szubrett-szopránalakításaival aratott sikereket. Élete utolsó éveiben énektanítással foglalkozott. – Főbb szerepei: Susanne és Cherubin (Mozart: Figaró házassága); Zerlina (Mozart: Don Juan); Blonde (Mozart: Szöktetés a szerájból); Annuska (Weber: Bűvös vadász); Musette (Puccini: Bohémélet); Oscar (Verdi: Álarcosbál); Nadda (Leoncavallo: Bajazzók).

Herczeg László (1909-kb. 1994) zenetanár;

Hoór-Tempis Erzsébet (Budapest, 1899. július 30 – Budapest, 1981. október 20.) énekművész-tanár. 1923-ban volt első önálló dalestje a Zeneakadémián. Bécsben s más városokban hangversenyezett. A Magy. Rádióban, megalakulásától 1943-ig, gyakran énekelt, főleg magyar szerzők, Bartók, Kodály s mások dalait. 15 éves korában már zongorát, 18 éves korától éneket tanított. 1924-ben meghívta a debreceni Városi Tanács a Városi Zeneiskola ének tanszakának vezetésére, itt tanított 1947-ig. Debrecenben zeneóráin növendékeit művészi igényességre nevelte. Művelt muzsikus, kiváló műfordító is volt (5 nyelven beszélt), lefordította a műdalok és operarészletek (áriák, együttesek) szövegeit; zongorán kísért, kosztümöket-kellékeket tervezett és készített. Kiváló énekmester, ismerte a teljes énekes szakirodalmat (az összes jelentős operát), remekül zongorázott, kiváló pedagógus volt, az énekes-szólisták több generációja került ki keze alól. Tóth Aladár 1947-ben meghívta a bp.-i Operához énekmesternek, ahol haláláig tanított. A budapesti Zeneművészeti Főiskola ének-főtanszak tanára volt 1949-62 között nyugdíjazásáig;

Laki Farkas Jenő (Répcelak, 1899-1949) prímás, zeneszerző, tanár.

 



                          (Forrás: Cigányzenész – Szabó Piroska lapja)

I.             Ferenc József utolsó prímása (a királygyűrű tulajdonosa). 1932-től a Magyar Cigányzenészek Országos Egyesületének alelnöke, a Fráter Lóránt Társaság tagja. 1929-ben a Magyar Rádió népszerűségi szavazatai alapján id. Magyari Imre és Farkas Jenő volt a legismertebb. 1933-ban a Berlini rádióban ad hangversenyt. Film szereplései közül a legkiemelkedőbb a Szántó György regényéből készült és Bolvári Géza rendezésében a "Stradivári" c. német film, főszerepben Gustav Frölich és Sybille Schmietz-el. A film egész zenekari anyagán kívül az összes szóló betétet is ő játssza. Ismertebb szerzeményei: A vármegye udvarába, Cseresznyefa ára, Ha majd egyszer úgy érzed, Jaj ez a nagy szerelem, Eltörött az ezüsthangú tilinkóm, Szárba kell a csikót fogni;

Maleczky Bianka (Budapest, 1889. január 14.–Budapest, 1946. május 14.) Operaénekes-tanár. Rövid ideig Krecsányi Ignác színtársulatában működött. 1912–1925 között az Operaház magánénekesnője volt, 1921-től tanított a Zeneakadémián. Fontosabb szerepei: Melinda (Erkel F.: Bánk bán); Philine (Thomas: Mignon); Az Éj királynője (Mozart: A varázsfuvola;

Ormándy Jenő, Eugene Ormándy, eredetileg Blau-Ormándy Jenő (Budapest,

http://www.momus.hu/images/essze/2010/ess2010_019a.jpg

 

                                    (Forrás: café momus – komolyzenei portál)

 

1899. november 18.Philadelphia, 1985. március 12.) magyar származású amerikai karmester, zeneszerző, karnagy, zenetudós.1914-ben a budapesti Zeneakadémián diplomázott Hubay Jenő hegedűtanítványaként. 1917-ben professzorrá nevezték ki. 1921-ben New York-ban koncertmester lett, ott is telepedett le. 1924-től karmester volt New York-ban, 1931–1936 között Minneapolisban. 1936-ban ment Philadelphiába, ahol előbb Leopold Stokowski mellett a Philadelphia Orchestra állandó karmestere, majd 1938–1973-ig zeneigazgatója volt. 1945-ben ő mutatta be Bartók Béla 3. zongoraversenyét;

 

Sándor Renée /Ster/ 1899. július 8. – Budapest, 1977. augusztus 29.) zongora-művész-tanár, Sándor Árpád zongoraművész és Sándor Frigyes karmester testvére. 1922-től hosszabb ideig Németországban turnézott Árpád bátyjával. Különösen a barokk és a bécsi mesterek, Mendelssohn, Bartók muzsikáját tolmácsolta rendkívüli formaérzékkel, tiszta zeneiséggel. Egy időben rendszeresen játszott kamarazenét Tátrai Vilmossal és vonósnégyesével. 1945 előtt a Goldmark Zeneiskolában, 1949-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (1951–54) tanította a zongorakötelező tárgyat;

Seress Rezső /született Spitzer Rudi / (Budapest, 1889. november 3. – Budapest,

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/c/c5/Rezso_Seress.jpg/250px-Rezso_Seress.jpg

(Forrás: Wikipédia)

Józsefváros, 1968. január 11.) zeneszerző, zongorista. Az egyik leghíresebb örökzöld dal, az egyetlen magyar világsláger, a Szomorú vasárnap (Gloomy Sunday) szerzője (szöveg: Jávor László, a 8 Órai Újság bűnügyi riportere). A dalt több mint 100 nyelven adták elő;

Sík Sándor (Budapest, 1889. január 20. – Budapest, 1963. szeptember 28.)

http://archivum.piar.hu/siksandor/fenykepek/csoport55-k.jpg

Kodály Zoltán, felesége, Sík Sándor és Albert István egy Kodály-ünnepségen a Patrona Hungariae gimnáziumban (Knézich utca), 1960 körül

http://archivum.piar.hu/siksandor/fenykepek/csoport54-k.jpg

Kodály Zoltánnéval egy Kodály-ünnepségen a Patrona Hungariae gimnáziumban (Knézich utca), 1960 körül

http://www.kotta.info/media/14/14490/b1_tn_m.jpg


piarista tanár, tartományfőnök, költő, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író, cserkészvezető, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a 20. század jelentős magyar lírikusa. Kutatási területe: a barokk korszak irodalma, az újabb irodalom, esztétika, verstan. Piarista tanári működését az 1910/1911. iskolai évben Vácott

 kezdte meg, majd a közvetkező évtől a rend budapesti gimnáziumába kapott beosztást. Tanári, költői és irodalomtudósi munkája mellett 1912/1913-tól egyik alapítója és irányadója volt a magyar cserkészmozgalomnak, illetve első parancsnoka a budapesti piarista gimnázium cserkészcsapatának. 1915-ben két hónapig tábori lelkészként szolgált Péterváradon. Budapesten 1929-ig tanított, amikor a szegedi egyetemen a II. sz. Magyar Irodalomtörténeti Tanszék[2] nyilvános rendes tanára lett. 1943. május 2-án római katolikussá keresztelte Radnóti Miklóst a budapesti Szent István-bazilikában.[3] Budapestre újra csak 1945-ben költözött, mint az Országos Köznevelési Tanács ügyvezető alelnöke. 1946-ban rendjének tartományfőnöki tanácsosa, majd 1947. október 1-jétől magyarországi tartományfőnöke lett;

Szabolcsi Bence (Budapest, 1899. augusztus 2.Budapest, 1973. január 21.)

 

                            Szabolcsi Bence Artur Rubinstein társaságában, 1966

(Vámos László: A zene bűvöletében. Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1982, 48. kép.)

 

zenetörténész, művészettörténész, az MTA tagja (levelező 1948, rendes tag 1955). Budapesten tanult jogot, irodalomtörténetet és filozófiát (1917-20) és Lipcsében zenetudományt, művészettörténetet és történelmet (1921-23). Társszerkesztője volt a "Zenei Szemlének" (1926–29), Tóth Aladárral a Zenei lexikonnak (1930–31). Tagjává választotta őt 1936-ban a londoni Royal Asiatic Society, 1938-ban a Nemzetközi Zenetudományi Társaság, 1940-ben a Nemzetközi Népzenei Tanács, valamint 1960-ban a finn

 Kalevala Társaság. 1945-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenetörténet-tanára (magyar zenetörténet, zenetörténet, operatörténet, zenei stílustörténet). 1951-ben megalapította és haláláig irányította a zenetörténész-képzés legelső magyarországi műhelyét, a zenetudományi tanszakot. 1950–1956 között az "Új Zenei Szemle", 1960-tól 1973-ig a "Magyar Zene", haláláig a "Studia musicologica" c. folyóiratok szerkesztő bizottságának tagja volt. Ez utóbbinak (Kodály Zoltán 1967-ben bekövetkezett halála után szerkesztője lett. 1951–1956, valamint 1959–1961 között elnöke volt a Magyar Zeneművészek Szövetségének. Bartha Dénessel együtt szerkesztették a "Zenetudományi tanulmányok" tízkötetes könyvsorozatát (1953–62). 1961-ben megalapította és 1973-ig igazgatóként irányította az MTA Bartók Archívumát, amely 1969 (más forrás szerint 1974) óta az MTA Zenetudományi Intézeteként működik. Az 1920-as, 30-as években bejárta a Duna menti országokat, hogy összegyűjtse, majd közzétegye a régi magyar zenetörténeti emlékeit. Útjainak eredményeképpen 1928–1954 között tíz alapvető tanulmányt írt a magyar zene történetéről, a középkortól kezdve a 19. századig. E tanulmányok "A magyar zene évszázadai" c. gyűjteményes kötetekben jelentek meg 1959 és 1961 között. Ugyanennek az anyagnak más elvű, antológia-szerű összefoglalása "A magyar zenetörténet kézikönyve" (1947). Az 1930-as évek közepétől terjesztette ki kutatásait az egyetemes zenetörténet jelenségeinek és összefüggéseinek vizsgálatára. Ekkor megjelent művei: "Bevezetés a zenetörténetbe" (Budapest, 1936); "A zene története" (Budapest, 1940); "Beethoven" (Budapest, 1947); "Európai virradat. A klasszikus zene kialakulása Vivalditól Mozartig" (Budapest, 1948). Szabolcsi írta az első, tudományos hitelű magyar Bartók-életrajzot (1955). Új kutatási területet nyitott meg a Liszt kései alkotói korszakát vizsgáló tanulmánya is: "Liszt Ferenc estéje" (Budapest, 1956). Élete utolsó hónapjaiban adta közre válogatott Kodály-tanulmányait: "Úton Kodályhoz", (Budapest, 1972). Kutatásainak két fő területét egy-egy hanglemez-antológia formájában is közreadta: "Musica Hungarica" (Budapest, 1965); "Musica mundana" (Budapest, 1975), "Zsidó kultúra és zenetörténet" (szerkesztette Komoróczy Géza, Tankönyvkiadó. Nevét viseli a kiemelkedő zenetudományi és zenei ismeretterjesztő tevékenységért évente odaítélt állami kitüntetés, a Szabolcsi Bence-díj;

 

 

110 éve született

Andor Ilona (Pécsvárad, 1904. április 9. – Budapest, 1977. július 18.) ének-

http://europeanastatic.eu/api/image?uri=http%3A%2F%2Fwww.europhoto.eu.com%2Fimages%2FMTI_F__VL19540403031_thumb.jpg&size=FULL_DOC&type=IMAGE

(Forrás: LFZE honlapja)

zenetanár, karnagy. Zongorát tanított 1927-28-ig zongorát tanított a pécsi Városi Zeneiskolában, mint óraadó (más helyen 6 évet említenek). 1929-től a Ranolder tanítóképző Intézetben fakultatív zenetanár és II. karnagy. A harmincas évek közepén a Zeneakadémia Középiskolai énektanárképző tanszakának hallgatója. 1948-tól a Ranolderben I. karnagy (az intézet neve Leövey Klárára változott, ma is ez a neve). 1954-ben népdalgyűjtés Somogyban. 1965-ben vonul nyugdíjba papírforma szerint, mert 1969-ig, helyettesként teljes óraszámban tanított. Kodály több művét (Árva vagyok, Hegyi éjszakák V.) az ő kórusának írta. Az elsők között alakította ki Bartók és Kodály kórusműveinek előadói stílusát;

Báthory Sándor (Mezőtúr, 1904 - Szeged, 1993) gordonkaművész-tanár. 1935-ben Mezőtúron zeneiskolát alapított. 1947-52 között a szegedi Állami Konzervatórium tanára, 1952-66 között pedig a Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatóhelyettese, majd igazgatója, 1966-72 között a Szegedi Zeneiskolai Tanárképző Intézet igazgatója. Tanítványa volt többek között Onczay Csaba és Sin Katalin gordonkaművész,

 

Bodó Erzsébet /Berg Ottóné / 1904. szeptember 11. – 1957.) operaénekes-tanár.  Mint növendéket szerződtette 1924-ben Sebestyén Géza a Városi Színházhoz, hol két szezont töltött; a debut-je Ábrányi Emil »Monna Vanna« c. operájában volt. 1927. tavaszán Saljapin Fedor világhírű orosz basszista első budapesti vendégszereplésekor a »Faust«-ban Margitot énekelte, amely előadás után hároméves szerződést kötött a Magyar Királyi Operaházzal, ahol a drámai koloratura-szerepeket tölti be. Főbb szerepei: Turandot, Aida, Szilágyi Erzsébet, Sulamith, Leonora stb;

Bors Irma (1904-1993) irgalmas rendi kedves nővér, zenepedagógus életében

 

http://www.hdke.hu/files/file/05_Bors_Irma_Page_web.jpg

 

(Forrás: Holocaust Emlékközpont – Budapest)

 

embermentő tetteiért nem akart elismerésben részesülni, bár a megmentettek – köztük tanára, Kodály Zoltán is, akit az üldözések idején zsidó származású feleségével együtt bújtatott – szorgalmazták, hogy a Világ Népeinek Igazai közé kerüljön. A kezdeményezést folyamatosan azzal hárította el: „Ne, nem azért tettem.”. Az 1993. március 9-i halálát követő temetésen egyik tanítványa nekrológjában így méltatta bátor kiállását: „Az üldöztetés idején zsidó társait mentette. A veszélyes időkben Kodályék a Szent Teréz Intézet pincéjében rejtőztek, amint azt Kodály levelei is tanúsítják. Bors Irma megmentette az újpesti Kórház főorvosát is és sok más hozzáfordulót, úgy, hogy keresztlevelet szerzett számukra. Ezért később a Fő utcai börtönben kellett „számot adnia.”  A „zsidó személyek” megkülönböztetését előíró, sárga csillag viseléséről szóló gyalázatos rendelet érvénybelépésének napján – saját és tanítványai elmondása szerint – tiltakozásul rendi ruhájára tűzött sárga csillaggal jelent meg az iskolában. Embermentő tetteiért nem akart sohasem elismerésben részesülni, bár a megmentettek – köztük tanára, Kodály Zoltán is szorgalmazták, hogy a Világ Népeinek Igazai közé kerüljön. Nemesszeghyné Szentkirályi Mártával az ének-zenei általános iskolák alsó tagozatos osztályai számára 1964-ben sikeres tankönyveket írt.;

 

Bruckner Gyula (Budapest, 1904 -) hegedűtanár. 1925-től a kispesti Deák Ferenc reálgimnázium zenetanára volt.  Zeneesztétikai előadásokat tartott a Kispesti Evangélikus Ifjúsági Egyesületbe4n.  1936-ban a kispesti Koppa-zeneiskola tanára lett;

 

Brunovszky Károly (Budapest, 1904. november 2. – Budapest, 1988) zenekari hegedűművész-tanár, zenekari vezető (Városi Színház, Budapesti Hangversenyzenekar – alapító tag, ügyvezető, Magyar Állami Operaház –művészeti titkár, Budapesti Filharmóniai Társaság – titkár;

 

Frid Géza (Máramarossziget, 1904. január. 25.Amszterdam, 1989.

 

Frid Géza, 1904

 

 

                                             (Magyar Zeneszerzők honlapja)

 

szeptember 13.) zeneszerző, zongoraművész.  Európa legjelentősebb városaiban koncertezett, majd 1929-ben Amszterdamban telepedett le. Zongorakísérőként és Bartók- interpretátorként is fellépett többek között az USA-ban és a Távol-Kelet országaiban. 1964-1969 között az utrechti konzervatórium kamarazene tanára. – Jelentősebb művei: Concerto (két hegedűre és zenekarra, 1952), Études Symphoniques (zenekarra, 1954), Ritmustanulmányok (kamarazenekarra, 1959),Tizenkét metamorfózis (fúvósokra és zongorára, 1963), Paganini-variaties (két hegedűre, 1969), Sous roumains (fuvolára, piccolóra, brácsára, hárfára és ütőkre, 1975), valamint kórusok, dalok;

Gyulai Elemér (Kaposvár, 1904. február. 19.1945 - A Holocaust áldozata)

 

 

https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcS0xFV7B_NSNpt3jUEao8VjuIYdgHI1LY7HBupRrN_LMjFv7Lhe

                                      Gyulai Elemér alkotása HUNGAROTON cd-én

zeneszerző és zenepszichológus. Magyarországon elsőként foglalkozott tudományosan a zenepszichológiával. 1936–39 között módszeres kísérleteket folytatott az Országos Szociálpolitikai Intézetben a zenehallgatás másodlagos színélményeinek vizsgálatára. Szerzeményeivel több nemzetközi és hazai díj nyertese volt. A fasizmus áldozata lett;

Nádasdy Kálmán /született Graff Kálmán/ (Budapest, 1904. november 25.

http://www.bessenyei.hu/gal-mukozben/ot/ot4.jpg

Bessenyei Ferenc és Joviczky József között (Forrás: Bessenyei Ferenc honlapja)

Budapest, 1980. április 17.) filmrendező, színészpedagógus, színházigazgató, műfordító. Segédrendezőként került az operaházba 1923-ban. 1926 és 1932 között zeneszerzést tanult a Zeneakadémián, ahol Kodály Zoltán volt a tanára. 1933-ban lett az Operaház rendezője, majd 1941-től főrendezője, 1957 és 1966 között vezető főrendezője. 1959 és 1966 között az operaház igazgatója volt. Rendszeresen rendezett külföldi színházakban is. 1938-ban a milánói Scala-ban (Puccini: Turandot), 1938-tól 1940-ig a firenzei Maggio Musicaleban (Bartók: A kékszakállú herceg vára, Kodály: Székelyfonó), 1948-ban Palermóban (Offenbach: Hoffmann meséi), a Veronai Arénában (Bizet: Carmen), 1950-ben pedig a bécsi Staatsoperben (Puccini: Bohémélet) és Helsinkiben (Erkel: Bánk bán) rendezett. Rendezett 1938-ban, 1946-tól 1949-ig, 1954–től 1955-ig, 1959-ben és 1962-ben a Nemzeti Színházban

. Színpadi rendezést tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1950-től. A főiskola főigazgatója volt 1964 és 1974 között. Nevéhez fűződik az első színes magyar játékfilm a Ludas Matyi rendezése 1949-ben, valamint 1953-ban a Föltámadott a tenger című kétrészes játékfilm elkészítése. 1966-ban vonult nyugdíjba, az Erkel Színházban és az operaházban haláláig rendezett. A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 62. Nevét a XX. kerületi Nádasdy Kálmán Művészeti Iskola viseli;

Dr. Nagy Béláné Steiner Erzsébet (Budapest, 1904. szeptember 7.) hegedűművész-tanár (Fővárosi Zeneiskola Szervezet, Fővárosi IX. kerületi Állami Zeneiskola);

Ottó Ferenc (Valkó, 1904. október 26.– Gödöllő, 1976. november 19.) zeneszerző, zenetanár. A 30-as években komponálta 3 dal Balassi Bálint verseire és József Attila versére Altató c. művét. Tanulmányt írt Bartók Béla a Cantata Profana tükrében címmel (Bp., 1936). Nyírő József szövegére írt operát: Júlia szép leány (bem. Operaház, 1939). A II. világháborúban amerikai fogságba esett Franciao.-ban, 1946-ban tért haza. Dolgozott Magyar Bacchus c. színpadi művén, majd elkészítette a Zöld Ilona és a Magyar Bacchus szviteket. 1949-ben a népi demokrácia elleni szervezkedés vádjával életfogytiglani fegyházra ítélték, 1956. aug. 17-én amnesztiávai szabadult. A Zeneműkiadó közreadta több dalát, valamint Fúvósötösét. – M. Favágó (József Attila szövegére, férfikarra, 1936, vegyeskari átirat, 1937); Két pasztorál orgonára (1938); Három fantázia régi magyar egyházi népénekekre (orgonamű, 1939); Aratónap (kantáta Illyés Gyula költeménye alapján, 1940); Lengyel millenniumi mise (1965); Karácsonyi pasztorál (1967); Három magyar mise (1967, 1970, 1971); In memoriam Z. Kodály (kürtszóló, bem. New York, 1971); Magyar Miatyánk (bem. Bp., 1972); Rákóczi-oratórium (1974) stb;

Rösler Endre (Budapest, 1904. november 27.Budapest, 1963. december 12.)

https://encrypted-tbn2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTmDURw3J7Ql0VZL5XqiicntkeGTzw3eyUZrKZdFN_KyHbhh_F_Kg

operaénekes-zeneakadémiai tanár. Az Operaházban 1927-ben debütált Alfredo szerepében Verdi Traviata című operájában. 1963-ig a társulat magánénekese volt. Nagy sikerrel szerepelt Salzburgban Toscanini vezényletével, 1935-ben a milánói Scalában De Sabata vezényletével, 1939

-ben és Firenzében 1937-ben, 1939-ben, 1943-ban. Elsősorban Mozart operáiban nyújtott kimagasló alakításokat. 1953-tól haláláig a Zeneakadémia tanára volt;

Somogyi Vilmos (Budapest, 1904. szeptember. 10.Budapest, 1985. április 3.)

https://encrypted-tbn2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcSZqNnEwygalV_0tPmJLnl01hXlHxt079w7KZx5hUXp-Jj3fY-5Wg

 

zenetörténész, zenei író, újságíró. Pályáját sportújságíróként kezdte, majd 1926-tól 1944. márciuságig az Operaház sajtófőnöke volt. Dolgozott a Magyar Rádió Új zenei Újság műsorának, cikkírója volt a Muzsika c. folyóiratnak. Péterfy-éremmel tüntették ki (1984). – M. Operettek könyve (Gál György Sándorral, Bp., 1959); Mesél a bécsi erdő (Gál György Sándorral Bp., 1965); Pataky Kálmán (Molnár Imrével, Bp., 1968); Báthy Anna (Molnár Imrével, Bp., 1969);

Szabó Ernő (Székelyudvarhely, 1904. november 22.Debrecen, 1982. szeptember 12.): hegedűtanár, zenei író. 1929-1952 között a sárospataki ref. főiskola, 1952-66-ban a debreceni református kollégium zenetanára és a Kodály Zoltán Zenei Szakközépiskola tanszékvezető hegedű-tanára; 1966-1969 között a budapesti Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézete debreceni tagozatának hegedű-, hegedű-módszertan, kamarazene tanára, főiskolai docense volt. 1969-től nyugdíjasként óradíjas tanár, a debreceni tudományegyetem meghívott előadója. Cikkeket, kritikákat írt napilapokba, szakfolyóiratokba;

Szelényi István (Zólyom, 1904. augusztus 8.Budapest, 1972. január 31.)

http://www.kotta.info/media/13/13968/b1_tn_m.jpg

zeneszerző, zongoraművész, zenetörténész, karnagy. Zongoratanári oklevelét 1926-ban szerezte meg s egyben pedagógiai ösztöndíjat is kapott. Így jutott a Fodor Zeneiskolában tanári álláshoz. 1926-ban Kadosa Pállal, Kósa Györggyel, Kelen Hugóval és Szabó Ferenccel megalapította a Modern M. Muzsikusok Szabad Egyesületét. Egyik vezető művésze lett a magyar zenei avantgarde-nak. Előadóművészként ez időtől mutatta be hangversenyein és rádiószereplésein a kortárs komponisták zongoraműveit, köztük Schönberg, Hindemith, Casella darabjait. Jelentős szerepet játszott a munkás kulturális mozgalomban a munkáskórusok irányítójaként. A budapesti Állami Zenei Gimnáziumban zongora- és zeneszerzéstanár (1946-48), az intézet igazgatója (1948-50). A Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában zeneszerzést, és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán zenetörténetet, zeneszerzést, partitúraolvasást és zeneelméletet tanított. 1951–56-ban az Új Zenei Szemle felelős szerkesztője volt. Főbb művei: Liszt Ferenc élete képekben (Bp., 1956); A magyar zene története (I–II., Bp., 1959); Gyakorlati modulációtan stílustörténeti alapon (Bp., 1960); A romantikus zene harmóniavilága (Bp., 1965); A népdalharmonizálás alapelvei (Bp., 1968);

Szüts Márta (Pécs, 1904. szeptember 28. – Budapest, 1982. november 18.),

a Fővárosi XI. kerületi Állami Zeneiskola zongoratanára;

Toperczer István (Szalárd, 1904. április 29.) zenekari hegedűművész (Marosvásárhelyi Színház Zenekara, Pécsi Nemzeti Színház Zenekara, BSZKRT, Budapest, Budapest Kamarazenekar - II. hegedű szólamvezető, Kolozsvári Operaház Zenekara - brácsa, Székesfővárosi Szimfonikus Zenekar - - II. hegedű, szólamvezető, Rádiózenekar, Budapest, Pécsi Nemzeti Színház Zenekara – szólóbrácsás, fuvolás);

Trózner József (Marosvásárhely, 1904. augusztus 4. – Marosvásárhely, 1984. február 6.) erdélyi magyar zeneszerző-tanár. A második világháború után hathatós zenei nevelőtevékenységet fejtett ki: tanára volt a vásárhelyi városi Zenekonzervatóriumnak (1947–49), a Népi Művészeti Iskolának (1949–71), ezzel egy időben a Zenei Líceumban (1949–60) és a Pedagógiai Főiskolán (1961–68) is tanított szolfézst, zeneelméletet és összhangzattant.

Váczi Gyula (Budapest, 1904. október 1.Budapest, 1973. március 17.) magyar klarinétművész-tanár tanulmányai végeztével, 1929-ben az operaház alkalmazta. 1949 őszétől a budapesti Erkel Ferenc Zeneművészeti Szakiskolában, majd 1954-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában tanított fúvós kamarazenét. Több zenepedagógiai kiadványban működött közre társszerzőként ( Balassa György–Berkes Kálmán: Klarinétiskola, Magyar tanulmányok klarinétra, Ujjgyakorlatok klarinétra, A fúvás nélküli gyakorlás iskolája, Technikai gyakorlatok klarinétra haladók számára);

Vadász Ernőné Benedek Erzsébet (Nagyvárad, 1904. március 15.) zongoratanár (Fodor Zeneiskola, Budapest, Fővárosi Zeneiskola Szervezet);

 

105 éve született

 

András Béla/Endre (Budapest, 1909 - Budapest, 1980. február 21.) zeneszerző,

http://www.vme.hu/hu/enekkar/90_EVES_A_VASAS_KORUS/kepek/0008a.jpg

karmester, zenetanár. Pályája kezdetén a Városi Színházban és a kolozsvári Magyar Operában volt karmester. Később a Budai Dalárda, majd a Vasas Énekkar vezetője lett. 1946–49-ben a Vígopera igazgatója, majd a Vasas Központi Művészegyüttes, 1963-tól pedig az Irodalmi Színpad zenei vezetője volt;

 

Antal István (Budapest, 1909. január 27.Budapest, 1978. szeptember 25.)

http://www.momus.hu/images/intro/szolo/fso2009_012a.jpg

zongoraművész, zenepedagógus. 1945-től a Nemzeti Zenede, 1948-tól haláláig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára (zongora, metodika) volt. Repertoárján döntően Bach, Beethoven, Schubert, Liszt Ferenc, Bartók Béla és kortárs magyar zongoraművek szerepeltek. Ő mutatta be Molnár Antal Szvitjét, Szervánszky Endre Szonatináját, Kadosa Pál III. zongoraversenyét, Sugár Rezső Hegedű-zongora szonátáját, Horusitzky Zoltán zongoraversenyét. Alapító tagja volt a budapesti Liszt Társaságnak továbbá tagja a bécsi és varsói Chopin Társaságnak. Művészi játékát számos hanglemez őrzi. Molnár Antal zenetörténész szerint: „arról volt nevezetes, hogy zongorázó előadásában és tanításában szokatlanul mély stíluselemzésről tett bizonyságot. Ez a ritka és mind ritkább művészi eljárás idézte elő az ő kivételes, lelki azonosulását a hitelesen tolmácsolt zeneművel, […] kihámozza a korszerűség teljes apparátusát,a legapróbb elemekig, beleértve a hangszín és tempóvétel árnyalatait. Az ily módon felépített tolmácsolásban a történész és esztéta lelkiismerete egyesül a fölényes technikai tudással.”

Aszalos Imréné Timáry Mária (1909. október 12.) hegedűtanár (Állami Zeneiskola Nyíregyháza, és Baja);

 

Dr. Berkes Kálmán (1909-1969) klarinétművész-tanár. A budai Ciszterci Gimnázium és a Budai Zeneakadémia után fővárosi állami zeneiskolákban tanított. 1951-ben

 

http://www.kotta.info/media/55/5503/b1_tn_m.jpg http://vargabetukonyvesbolt.hu/shop_ordered/3818/shop_pic/555474.jpg?time=1376981729

 

jelent meg a mindmáig használatban lévő klarinétiskolája (Balassa Györggyel). 1938-ban megalapította a Berkes kamaraegyüttest, 1950-ben pedig Szebenyi Jánossal (fuvola) és Szendrey-Karper Lászlóval a Magyar gitárhármast;

 

Borst Rudolf (1909-2000) trombitaművész-tanár, kottaközreadó-szerkesztő;

 

http://www.trumpetguild.org/news/images/borst.jpg

 

Demény Magda / Szávai Magda / (1909-1976) zongoraművész-tanár, zenei író. A Budapesti Művészeti Hetek egyik kezdeményezője, az Ifjú Zenebarátok Magyarországi Szervezetének alapító főtitkára, a Magyar Zeneművészek Szövetsége ügyvezető titkára;

 

Garai György (Rákospalota, 1909. december 2.Lipcse, 1988. május. 15.)

 

http://axioart.com/images/live_images/200/2813/103.jpg

 

hegedűművész, tanár. 1926-ban mutatkozott be Bécsben, majd 1927-ben Bp.-en is. 1927-30 között a Magy. Triótagja, 1930-33-ban a Garay-kvartett primáriusa, 1940-45-ben a Fővárosi Zenekar, 1945-51 közt a Magyar Állami Operaház, 1951 után az Áll. Hangverseny Zenekar koncertmestere. 1949-től 1960-ig a bp.-i Zeneművészeti Főiskola hegedűtanára, 1960-tól haláláig a Lipcsei Rádió Szimfonikus Zenekarának koncertmestere és a lipcsei Zeneművészeti Főiskola hegedűtanára, a weimari zenei mesterkurzusok tanára is. Nevéhez fűződik számos magyar zeneszerző, így Jemnitz Sándor, Ránki György, Sugár Rezső, Szabó Ferenc, Tardos Béla, Veress Sándor hegedűműveinek ősbemutatója is.

Hajdú Anna/Hajdú Miklósné/ (1909-1988) zongoraművész-tanár, 1952-1988 zeneakadémiai (zongora-kötelező) tanár;

Hajdu Mihály (Orosháza, 1909. január 30.Budapest, 1990. július 23.) zeneszerző, egyetemi tanár. 1941-49 között a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola zeneelmélet tanára, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában tanított (1949-60), s végül a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (népzene, zeneelmélet, formatan (tanszékvezető egyetemi tanára, valamint a Művészeti Alap Zenei Szakosztály Segélyezési Bizottságának elnöke volt. Népdalfeldolgozások, átiratok, hangszerelések, önálló szerzemények bizonyítják sokoldalúságát;

Halmos László (Nagyvárad, 1909. november 10. – Győr, 1997. január 27. )

 

 

zeneszerző, karnagy, tanár. 1931. augusztus 1-től a győri székesegyház karnagya lett, és a hittudományi főiskolán, majd a városi zeneiskolában tanári megbízatást is kapott. Megalapította a Palestrina kórust, melynek széles repertoárt határozott meg Palestrinától Kodályig egészen az új magyar zenéig.  Eredeti intonációjú Te Deumját Bárdos Lajos mutatta be a magyar rádióban 1934-ben. 1936 októberében Frankfurtban megrendezett Modern Egyházzenei Hét programján, Halmos László: Barbár miséje nagy sikert aratott. Halmos László zeneszerzői útja tovább szélesedik a népdal szellemében írt műdalokig, melynek következtében a magyar és idegen költők verseire komponált hatalmas méretű kóruskompozíciók születnek. Hatalmas, szinte valószínűtlenül gazdag életútja során a Győri Palestrina kórust 1931-től 1953-ig vezette. 1932-ben alapította és tíz éven át vezette a győri napközi otthonok száztagú Pacsirta Gyermekkarát. 1936-tól 1946-ig vezette a Győri Ének- és Zeneegylet vegyeskarát és női kamarakórusát, az utolsó években zenekarát is (ebből alakult később a Győri Filharmonikus Zenekar). 1938-ban alapította meg a Rihards-gyár énekkarát, amelyet 1971-ig vezetett. Megszervezte a győri Selyemgyár női karát, vezette a győri Iparos Dalkör férfikarát. 1945 után szervezte az akkor alakult zenekonzervatórium tanáraként annak kórusát, az Olajgyár és a Gráb-gyár vegyeskarát, majd a Szakszervezetek Győr-Sopron megyei Kultúrotthona énekkarát. Később vezette még a nyomdavállalt vegyeskarát, a honvédség férfikarát, a pedagógusok énekkarát. Megszervezte és vezette a Nemzeti Bank énekkarát, a mosonmagyaróvári tanács vegyeskarát, a Kossuth Lajos Gimnázium és az Agrártudományi Főiskola kórusait, valamint a Győri Járási Tanács Zenekarát. Igen jelentős a Győri Ének- és Zeneegyletben kifejtett tízéves karnagyi, szervezői munkássága. Negyvenéves pedagógus pályája során tanított általános és középiskolában, tanítóképzőben, zenekonzervatóriumban, főiskolán. Növendékei közül számos zenetanár, karnagy, előadóművész, zeneszerző került ki;

Hámory Imre (Bakonytamási, 1909. május 9.Budapest, 1967. november 12.)

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/d/d3/H%C3%A1moryImre_T%C3%A1tra23.jpg/220px-H%C3%A1moryImre_T%C3%A1tra23.jpg

magyar operaénekes-tanár, színész. Pedagógus szülők gyermekeként látta meg a napvilágot. Hatásukra ő maga is elvégezte Kalocsán a tanítóképzőt, tanítóként Budapesten dolgozott. zinte az összes bariton szerepet elénekelte, több mint 80 szerepet tudott. Előszeretettel énekelt népdalokat, nótákat is, több hanglemez és rádiófelvétel őrzi meg hangját. A felívelő pályáját a második világháború törte derékba. 1957-ig a debreceni Csokonai Színház magánénekese volt, de 1957 és 1965 között újra az Operaház tagja lett, amikor is betegsége miatt vissza kellett vonulnia;

Herczeg László (Székesfehérvár, 1909. január 4.) hegedűtanár (kántor-tanító, Tiszaroff, gimnáziumi tanár, valamint énekkar- és zenekarvezető, Zilah,Tanítóképző-hegedűtanár, karnagy, Nagykőrös, Felsőfokú Óvónőképző-hegedűtanár és Kecskeméti Szimfonikus Zenekar-brácsás. Főbb műve: Gitáriskola az óvónőképzők részére I-II.;

Herz Lili (Budapest, 1909. -) zongoraművész. A Zeneművészeti Főiskolán, majd

http://omike.hu/kepek/muveszek/0620678001330878128.jpg

és Bécsben tanult. Külföldön is sokat hangversenyezett. Fellépett az OMIKE Művészakció zenei rendezésein;

 

Jámbor Ági (Budapest, 1909 – 1997.) zongoraművész-tanár. 1926-1931. között

 

http://omike.hu/kepek/muveszek/0132544001329660631.jpg

 

Berlinben Edwin Fischer tanítványa volt, akivel Németország szerte sok közös hangversenyt tartott. A berlini Humbold egyetem zenetörténeti előadásait hallgatta és az egyetemi énekkar hangversenyeit kísérte. 1931-1933-ig Párizsban élt, ahol több hangversenyt adott. 1933-ban tért vissza Budapestre. Kamarazenekart szervezett, amely a vezénylete alatt működött. 1937-ben a varsói Nemzetközi Chopin Verseny 5. helyezettje volt. 1939-1944. között fellépett az OMIKE Művészakció zenei rendezésein. 1945 után az Egyesült Államokban telepedett le, ahol a pennsylvaniai Bryan Mawr College-ban tanított;

Jerémiásné Stepanek Ilona (Kiskunhalas, 1909. március 24. -) zongoratanár (Állami Zeneiskola, Kiskunhalas);

 

Dr. Kiss Gyula (Budapest, 1909. december 8. - ) zenekari hegedűművész (Fővárosi Zenekar, Budapesti Hangversenyzenekar, MRT Szimfonikus Zenekar-hegedű szólamvezető);

Nádasi Alfonz (Győr, 1909, március 21. – Budapest, 1997. szeptember 19.) OSB

http://www.taborilelkesz.hu//rovatok/hirek/nadasi-alfonz-tibor-bences-szerzetes-tartalekos-tabori-lelkesz/nadasi.jpg

bencés szerzetes, bencés tanár, tartalékos tábori lelkész. A teológia mellett görög-latin szakos tanári diplomát is szerzett. Így lett tehát “dr.” és “osb”. Az első világos lehet, a második az Ordo Sancti Bendicti rövidítése és rendtagságára utal. Később, a háború után orosz tanár is lett. Ennek minden bizonnyal a háború ideje alatt eltöltött és hadifogságban szerzett “élményei” voltak előfeltételei. A II. Világháború háború kitörésekor “behívták” tábori lelkészi szolgálatra. Lengyel és orosz nyelvű vidékek egész sorát járta be katonáival a háború évei alatt. 1950-től tanított Győrben, szervezte az Éneklő Ifjúság mozgalmat. Kodály Zoltánnal közeli munkakapcsolatban állt. Dr. Nádasi Alfonz bencés atya sok tanítványának zenei műveltségére, különösen pedig Kodály-képére volt nagy hatással. Együttműködése Kodály Zoltánnal 1937-ben kezdődött, amikor első látogatásakor felkeltette Kodály érdeklődését azzal, hogy egy görög-latin szakos bencés tanár Sopronban az "Éneklő Ifjúság" mozgalmát szervezte. Kapcsolatuk 1940-től rendszeressé vált, hetente háromszor-négyszer is két-három órán át együtt olvasták a görög és a latin klasszikusokat és a Szentírást, görögül és latinul is együtt imádkoztak. Három évtizeden át szoros munkatársi, mélységes szellemi-lelki kapcsolat, lelki dialógus fűzte Kodály Zoltánhoz. Munkatársként, gyóntató papként állt a Mester mellett: ő temette első feleségét, Emma asszonyt és Kodály Zoltánt is. Kodály Zoltántól kapta azt a dedikált fényképet, amely a Mi mindenre emlékezett Kodály? című könyv

https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcSpCWK4OOcrAFOGCcjjM8AgexARrWHLv_3W6iVW1A93v_TyBcng

második kiadásának hátsó, belső borítóján látható. A dedikáció textusa: "Nádasi Alfonz - ignis ardens-nek. Sopron, 1940. Kodály Zoltán." Malachiás jóslatában X. Szent Pius jellemzője az "ignis ardens", a "lángoló tűz". Kodály Zoltán bencés munkatársának a lelkületét, a hivatásszeretetét érezte rokonnak a szentéletű pápáéval, akinél a "lángoló tűz" a kegyelemmel való együttélést jelentette. Alfonz atyától tudjuk, Kodály édesapja, a hajdani győri bencés diák, elvitte fiát egykori tanáraihoz, hogy megismerje azokat, akiktől életre szóló útravalót kapott, akiktől a maga keresztény életszemléletét, pedagógiai szemléletét is eredeztette;

 

Paul Tibor (Budapest, 1909. szeptember 12.Sydney, Ausztrália, 1973. október 19.): karnagy, klarinétművész. A Budapesti Hangversenyzenekar egyik alapító tagja volt (1930), az együttes adminisztratív vezetője. 1934–1936 között Hermann Scherchen és Felix von Weingartner karmesterképző tanfolyamán tanult. 1945–1948 között a M. Rádió szimfonikus zenekarának másodkarnagya volt, 1948-tól külföldön élt. Karnagy a svájci rádiónál és a berni operaházban (1948–50), majd Sydney-ben (Ausztrália) működött (1951–61), a New South Wales-i konzervatórium tanára, az opera vezető karmestere (1955). 1961 és 1967 között a Dublini Rádió főzeneigazgatója volt, ezután visszatért Ausztráliába;

Penninger Antal (Budapest, 1909. május 22.Budapest, 1974. február 19.) operaénekes-tanár. A harmincas évek végén több ízben meghívott vendégként lépett fel a budapesti Operaházban és a Városi Színházban. 1943-tól magánénekesként szerződött az Operaházhoz. 1947-től az Operaház „Gördülő Opera” megalapítója (Staggione) és művészi titkára lett. Vezetése alatt 1950-ig több mint 160 előadást rendeztek az ország számos nagyvárosában. Ez idő tájt az operakultúra magas szintű terjesztését a Staggione társulata jelentette. 1957-ben Palló Imre igazgató az Operaház szervezési és bérletosztály vezetésével bízta meg. Nevéhez fűződik a bérletrendszer korszerűsítése. 1965-től az Operaház zeneműtárát vezette;

 

Rossa Ernő (Budapest, 1909. március 5.Budapest, 1972. május 28.) zenepedagógus, karnagy, szövegíró és zeneszerző. 1932-1948 között polgári isk.-i ének-szakfelügyelőként működött, majd a Gyógypedagógiai és a Pedagógiai Főisk.-n tanított. Egy ideig a Magyar Dal és az Éneklő Nép c. folyóiratokat szerk. Több üzemi énekkart vezetett (Budai Textilkikészítő, Főposta stb.). Később a Pedagógusok Szakszervezetének énekoktatói osztályvezetőjévé nevezték ki. Élete utolsó éveiben a Bp., II. ker.-i tanács zenei előadója. Főként kórusműveket, tömegdalokat (Dalolva indulj, ifjúság…) és népdalfeldolgozásokat komponált. Szöveget írt Liszt F. A munka himnusza c.

 

http://marvin.bookline.hu/product_tnimages_6/170/TN6_B325515.JPG

 

                      A Borsy Istvánnal közösen szerkesztett egyik sikeres kiadványa

 

művének első magyar kiadásához (1948). – M. Mandoliniskola. A mandolin játék elsajátításának módszeres elméleti és gyakorlati anyaga iskolai és magán használatra (Bp., 1957);

 

Sallay Józsa (Budapest, 1909. április. 11.Budapest, 1988. április 26.) énekművész-tanár. 1943-tól a Nemzeti Zenede ének-főtanszak tanára nyugalomba vonulásáig, majd 1973-81-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hangképző mestere volt;

 

Dr. Skultéty Antalné (Budapest, 1909. március 11. -) hegedűtanár (Fővárosi Ze-

 

http://www.kotta.info/media/52/5244/b1_tn_m.jpg

 

neiskola Szervezet – szakfelügyelő is, Fővárosi XI. kerületi Állami Zeneiskola, a Hegedűiskola társszerzője);

Szabó Miklós (Székesfehérvár, 1909. november 27.Budapest, 1999. május

22.) operaénekes, tanár, műfordító. Hangversenyénekesként kezdte pályafutását, majd 1941-ben az OH tagja lett. Színpadon 1939-ben, egy szabadtéri előadáson debütált, a Bajazzók Beppójaként. 1945-ig volt az OH tagja, 1946-48 a bpesti Vígoperában működött, aztán újra hangversenyénekes lett. Pályájának utolsó állomása a szegedi Nemzeti Színház volt, ahol 1958-69-ig, nyugdíjba vonulásáig működött. Színpadon éppoly nagyszerű karakteralakokat formált, mint hősi figurákat (Bardolftól Cavaradossiig, Des Grieux-ig és Alvaróig), mint ahogy legkiválóbb oratóriumszólistáink egyike is volt, hangverseny-énekesi pályája az operett daloktól a János passió Evangélistájáig terjedt. Nemcsak mint énekes működött, kitűnő műfordító is, aki számos opera szövegkönyvét ültette át magyarra;

Tálos Edith (Kassa, 1909. június 4. -) zongoratanár (Állami Tanítóképző Intézet, Székesfehérvár, Állami Zeneiskola, Székesfehérvár);

Ungár Imre (Budapest, 1909. január 23. – Budapest, 1972. november 22.)

http://www.parlando.hu/2012/2012-5/Ungar-Nemeth_elemei/image002.jpg

zongoraművész, zenepedagógus. Fontos állomás volt karrierjében az 1932-es varsói Chopin-verseny, amelyen megosztott első díjat nyert. A második világháború kitörésekor Hollandiába emigrált, ahonnan csak 1943-ban tudott hazatérni. A nyilas időkben Jármer Lajos zenetanár rejtegette. A hangversenyezést 1945-ben kezdte újra. Koncertjein különösen emlékezetesek voltak Johann Sebastian Bach, Wolfgang Amadeus Mozart, Ludwig van Beethoven, Frédéric Chopin, Franz Schubert

, Claude Debussy, Bartók Béla és Kodály Zoltán műveinek interpretációi. A hanglemezfelvételeket nem szerette, a rádióban viszont gyakran fellépett. 1949-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára lett ( zongora, gyakorlati tanítás, zongora kötelező) , és oktató munkáját – vaksága ellenére – haláláig végezte. Több jeles tanítványa is volt, például Baranyai László és Németh Tamás zongoraművészek, Durkó Zsolt zeneszerző. Munkatársa volt Szabolcsi Bencének, Tóth Aladárnak és Gát Józsefnek. Saját vaksága magyarázza, hogy sokat segítette a vakok zenetanulását és a vak zenetanárok alkalmazását is. Erről írást is megjelentetett a Parlando folyóiratban, A vak muzsikus szerepe társadalmunk zenei nevelésében címmel. 1953-tól haláláig betöltötte a Vakok Szövetségének alelnöki tisztét. A Parlandóban megjelent további írásaiból: Gondolatok az ujjgyakorlat, skála és etűd szerepéről a zongoraoktatásban, 1966/4;

Vécsey Jenő (Cece, 1909. július 19.Budapest, 1966. szeptember 18.)

http://info.bmc.hu/resources/muvesz/photoimage/EMBER_2600.jpg

zeneszerző, zenetudós. 1942-től az OSZK munkatársa, 1945-től haláláig a zeneműtár vezetője. Sokat tett a 18. sz.-i magyar zene felélesztéséért. Szerkesztésével indult meg a Zeneműkiadó Vállalat Musita Rinata sorozata. – Főbb művei: Suite (zenekarra, 1941); Kele diák (balett, 1944); Boldogkő vára (szimfonikus költemény, 1952); Vonóshatos (1956); Szimfonikus Concerto (Krúdy emlékére, 1958). – Írásai: „L’infedelta delusa”. Haydn operájának felújítása (Zenetud. Tanulm. I., Bp., 1953); Haydn művei az OSZK zenei gyűjteményében (Bp., 1959);

Dr. Zsengellér Ferenc (Cegléd, 1909. július 3. -) gitárművész-tanár (Erkel Ferenc Állami Zeneiskola, Cegléd – igazgató helyettes is); 

Zelinka Tiborné Weisz Jolán (Gyergyóújfalú, 1909. június 18. – Budapest, 1992. november 20.) zongoratanár (Fővárosi Zeneiskola Szervezet 5. sz. Körzeti Zeneiskola, VIII. kerületi Állami Zeneiskola);

 

100 éve született

Angyal Nagy Gyula (Budapest, 1914. május 1. 1914 – München, 1993. szeptember 7.) operaénekes, tanár. 1939-1943 - Kolozsvárott operaénekes, de operettekben is fellép, 1943-1956 - a budapesti Operaház tagja, 1957- gyermekei után Ausztriába utazik, 1957 - 1993 - Németországban, Münchenben élt. Münchenben hunyt el, de Linzben helyezték örök nyugalomba;

Arató Pál (Szeged, 1914. szeptember 26.Budapest, 1987. január 27.) zongoraművész, tanár. Hírnévre, mint kiváló kamaramuzsikus és zongorakísérő tett szert. Pedagógusként többek között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenetanárképző tagozatán tanított;

Bagossy Judit /Nagy Józsefné/ Dés, 1914. december 14. - ) zongoraművész, zenetanár (Hatvan, Fővárosi I. kerületi Zeneiskola);

Bak László (Marosvásárhely, 1914. március 12. - Budapest, 1978. február 26.) zongoraművész, zenetanár. 1939-től 1941-ig a Mosonmagyaróvári Államilag Engedélyezett Városi Zeneiskola igazgatója és tanára. Innen Nagyváradra került, 1946-tól a budapesti MÁVAG Mozdony- és Gépgyár Zeneiskolája igazgatója volt, majd nyugdíjazásáig zongoratanár. Több sikeres hangversenyt adott azután is, hogy jobb keze megbénult;

Bakonyi Béla (Szikszó, 1914. február 23. – 2001.) zenetanár, helytörténész;

Balogh Gyula (Hódmezővásárhely, 1914 - Szentes, 1973.) kántortanító, általános iskolai énektanár, zeneiskola-igazgató. Tanulmányai elvégzése után a szentesi Deák Ferenc Általános Iskolában éneket tanított és a kórust vezette. Később a Petőfi Sándor Általános Iskola ének-zene tagozatának létrehozását segítette. Közben bekapcsolódott a szentesi munkacsoport (munkaközösség) tevékenységébe, zongorát, szolfézst is tanított és vezette a Városi Pedagóguskórust. 1960 és 1962 között a Szentesi Állami Zeneiskola igazgatója volt;

Bámbó Gábor (1914, Marosvásárhely–2002, Marosvásárhely) hegedűs, főprímás. A marosvásárhelyi Székely Népi Együttes, majd a Maros Művészegyüttes prímása;

Behár György (Budapest, 1914. március 3. – Budapest, 1995. március 3. )

http://www.mtva.hu/images/gallery/tartalomertekesites/sajto-fotoarchivum/201410/behar.jpg

Behár György zeneszerzőt a Fészek Művészklubban tartott ünnepségen nyolcvanadik születésnapja alkalmából köszöntötték. (MTI Fotó: Rohonyi Iván)

zeneszerző, karmester, zenetanár. Halhatatlan szorgalommal alkotott és számos darabját játszották színházaink. A klasszikus zenei gyökerekhez ennek ellenére később sem lett hűtlen: itthon kevéssé ismert szimfonikus és kamaraművei (Bolero, Magyar képek, Divertimento) külföldön komoly sikereket arattak. Hosszabb időn át a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat vezetője volt, a rádióban és tévében szerkesztőként, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig karmesterként működött, és eközben folyamatosan komponált. Népszerűségét mindenekelőtt dallamos, érzelmes slágereivel - mint például a Szemembe nézz, Szállnak a darvak - alapozta meg, de írt kísérőzenét Tersánszky Józsi Jenő Kakuk Marcijához, illetve több filmhez, rádió- és tv-játékhoz is (Sárga rózsa, Othello Gyulaházán, Barbárok, Férjhez menni tilos). Önálló színpadi művei közül kiemelkedik a musical műfajának egyik legelső magyarországi reprezentánsa, a Fekete rózsa, az Éjféli randevú, a Toledói szerelmesek. Számos daloskönyve, kottája jelent meg;

Csiby József (Ditró, 1914. január 1.-) zenekari hegedűművész-tanár (Budapesti MÁV Szimfonikusok, Magyar Állami Operaház, és a Fővárosi VII. és VIII. kerületi Állami Zeneiskola);

Dormai Imre (Nyalka, 1914. július 23. -) zenekari gordonkaművész-tanár (Honvédségi zenekar tagja, Postás Szimfonikus Zenekar-szólamvezető);

Dósa Mária (Marosszék, 1914 – Budapest, 1980) operaénekes-tanár. 1937-ben mutatkozott be az Operaházban Monteverdi Orfeójában. 1971-ben az Operaház tagjaként ment nyugdíjba. Alakjait erőteljesen formálta meg. Főbb szerepei: Azucena (Verdi: A trubadúr); Amneris (Verdi: Aida); Brangäne (Wagner: Trisztán és Izolda); Gertrudis (Erkel F.: Bánk bán);

 

Fischer Annie (Budapest, 1914. július 5. – Budapest, 1995. április 10.)

zongoraművész 10 éves korában (1924) Beethoven I., C-dúr zongoraversenyével debütált. 1926-ban volt az első nyilvános külföldi fellépése Zürichben, amelyen Mozart és Schumann egy-egy zongoraversenyét játszotta. Igen korán kezdte pályáját, igazi nemzetközi áttörésre azonban csak akkor kerülhetett sor, amikor megnyerte az 1933-ban Budapesten rendezett nemzetközi Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny első díját. Felfelé ívelő karrierjét a holocaust szakította félbe. Ezeket az éveket Fischer Annie Svédországban töltötte férjével, Tóth Aladár zenetudóssal (aki 1946-tól az Operaház igazgatója volt). 1946-ban tért vissza újra Budapestre, és ettől kezdve megszakítás nélkül itt élt, innen járta a világot. Sajnálatos, hogy a világ nagy zongoraművészeinek sorában elfoglalt

http://cdn2.fotex.net/beeper/public/images/pictures/1/-1/misc/openpage_v3_big_banner_image.jpg?1398160748

 

kiemelkedő pozíciója ellenére viszonylag kevés hanglemezfelvétel őrzi emlékét – ennek egyszerű oka az, hogy nem szerette a stúdiók zárt világát. Fischer Annie hivatalosan sohasem tanított, ha fiatal művészek tanácsért fordultak hozzá, szívesen hallgatta meg őket és segítette pályájuk kibontakozását. Az 19501960-as években Magyarország „utazó zenei nagykövetének” nevezték;

 

Fricsay Ferenc (Budapest, 1914. augusztus 9.Bázel, 1963. február 20.),

http://medias.medici.tv/artist/ferenc-fricsay_c_jpg_681x349_crop_upscale_q95.jpg

magyar karmester. Gyermekkorától kezdve rendszeresen fellépett. Hivatásos pályafutását – apja utódaként – a Magyar Királyi 9. Hunyadi János Gyalogezred zenekarának katonakarmestereként Szegeden kezdte 1934-ben, 1935-ben a Szegedi Filharmonikus Egyesület zenekarának (ma: Szegedi Szimfonikus Zenekar) karmesterévé nevezték ki, 1936 és 1939 között előadásokat dirigált a Városi Színházban (ma: Szegedi Nemzeti Színház) és a Szegedi Szabadtéri Játékokon. 1944-ben, a német megszállás alatt bujkálni kényszerült, majd a háború után Budapesten folytatta pályafutását. A nemzetközi hírnevet Gottfried van Einem Danton halála című művének bemutatása hozta meg neki, az 1947-es Salzburgi Ünnepi Játékokon. 1948 és 1952 között a berlini Deutsche Oper, illetve a RIAS szimfonikus zenekar (kezdetben az amerikai szektor zenekara, később a berlini rádiózenekar) vezető karmestere, 1954-1955-ben a Houstoni Szimfonikusok vezetője, 1956-1958 között a müncheni Staatsoperben dolgozik, majd 1960-tól ismét Berlinben;

 

Gergely Ferenc (Budapest, 1914. szeptember 10 – Budapest, 1998. március 18.) 

https://encrypted-tbn3.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRHKhr9fWH8_xw4HtfM5pB_YLNoa6ctUWEaSJygAoa41r0YW7fh

orgonaművész, zenepedagógus. 1931-től haláláig a pesti Belvárosi Ferences Templom orgonistája, 1948-ig karnagya is volt, 1947-től 1950-ig a Dohány utcai főtemplomban is orgonált. Pedagógiai munkáját a Nemzeti Zenedében kezdte 1943-ban, és itt (illetve az utódintézményben, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában) tanított orgonát 1969-ig. Részbeni átfedéssel, 1948 és 1976 között a Zeneakadémián is tanította az orgona hangszert, továbbá zenei rögtönzést, transzponálást, partitúraolvasást, zongorakötelező tárgyat. A főiskoláról 1976-ban ment nyugdíjba. Pályafutása során orgonaművészek és kántorok sora került ki keze alól. Végrendelete értelmében hamvait a Belvárosi Ferences Templom kriptájában helyezték végső nyugalomra (Gergely Ferenc a ferences rend confratere volt);

 

Gombás Ferenc (Marosvásárhely, 1914. április 2. - Miskolc, 1988. október 30.) gordonkaművész-, kamarazene-tanár Zeneiskola, Sopron, Zeneiskola-igazgató is (Baja), Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Miskolci Tagozata, Erdélyi Vonósnégyes, Miskolc). Miskolc zenei életben és zeneoktatásában 1950-től haláláig tevékenykedő Gombás Ferenc gordonkaművész művészi és pedagógiai hagyományainak megőrzése, továbbfejlesztése érdekében rendszeres időközönként Gombás Ferenc nevével jelzett megyei gordonkás találkozót és emlékkiállítást rendez a miskolci Egressy Béni Alapítvány;

 

Herszényi Bálint (Győr, 1914. január 8. -) zongoraművész-tanár (Zeneiskola, Miskolc, Zeneművészeti Szakközépiskola-igazgató (Miskolc), Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Miskolci Tagozata docens, majd tanár, szakfelügyelő;

 

Horváth Cirill (Hosszúpereszteg, 1914. július 6. – Veszprém, 1982. március 27.) r. k. lelkész, karnagy. 1937-ben szentelték pappá. Kéthelyen és Felsőiszkázon káplánként szolgált. 1942-ben a Budapesti Zeneművészeti Főiskolán egyházkarnagyi oklevelet szerzett. 1943-tól káplán Balatonlellén, Nemestördemicen és Igalban. 1945-től megbízott székesegyházi karnagy Veszprémben, később zenetanár a szemináriumban. 1948-ban kórusával megnyerte a megyei centenáriumi énekkari versenyt. 1960 után egyházmegyei zenei főigazgató. Zeneszerzőként mintegy húsz egyházi éneket, hat motettát és néhány világi dalt is írt. Szakcikkei az egyházi és a zenei szaklapokban jelentek meg. Több mint ötven énekfeldolgozása mellett kilenc világi éneket is komponált;

 

Horváth László (Pápa, 1914. szeptember 19.—Sümeg, 1987. április 1.) ének-zenetanár, karvezető a tanítóképző főiskola elvégzése után két éven át házitanítóként, majd 1935-től 1940-ig állami segédtanítóként dolgozott a Zala megyei Bocskán. 1940-ben költözött Sümegre, ahol volt igazgatóhelyettes, tanulmányi főfelügyelő, majd az Ipari Iskola igazgatója. Nevéhez fűződik az 50-es 60-as években Sümeg ének-zenei életének igen magas színvonala. Gyermek és ifjúsági énekkart vezetett, mesejátékot, gyermekszíndarabok zenei részét rendezte (Varázslámpa, Háry János, A bűvös kalapács stb.) Megszervezte a városi felnőtt vegyes kart, a vonós- és fúvószenekart, felnőtt- színjátszó csoportot. Az általa vezetett gimnáziumi énekkar több helikoni aranyérmet nyert. Munkásságát Sümeg város díszpolgára címmel ismerték el 1994-ben;

V. Inselt Katalin/ Kató (Budapest, 1914. április. 17.Budapest, 1987. május 6.)

http://budapestantikvarium.hu/images/stories/film_zene_szinhaz/zongoraiskola_1_kotta.jpghttp://budapestantikvarium.hu/images/stories/film_zene_szinhaz/zongoraiskola_2_kotta.jpg

V. Inselt Katalin Máthé Miklósné, Komjáthy Aladárné, Fantóné Kassai Ilona, Hernádi Lajosné szerkesztőtársaként működött közre a mindmáig népszerű kotta megalkotásában.

1948-49 között a Nemzeti Zenede zongoratanára; 1949-66-ban a budapesti Bartók Béla Zenei Szakközépiskola tanára; 1951-1954. között a Zeneakadémián (zongorakötelező tárgy); 1966-77-ben a pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zenei Tanárképző Intézete Budapesti Tagozatának volt tanszakvezető tanára 1977-ig, nyugdíjazásáig. 1935-68 között nyilvános hangversenyei, szóló- és kamaraszereplései voltak a Magy. Rádióban és sokfelé Európában is;

Istók Margit (Budapest, 1914. – Makó, 2005. június 18.) zongoratanár (Állami Zeneiskola, Makó-tanszakvezető is). „Kodály Zoltán tanítványa volt, a város kulturális életének meghatározó szereplője, aki még a '90-es évek elején is fogadott tanítványokat. Tőle tanult zongorázni többek között Szentpéteri Csilla

 

http://www.delmagyar.hu/18_eve_teljesitetlen_a_makoi_vegrendelet/cikk/235/2345248/2.jpg

Istók Margit egykori lakóháza Makón

 

(dr. Kerek Ferenc zongoraművész-tanár is, a Szerk. megjegyzése) is. 94 éves korában, 1995 júniusában hunyt el, és végrendeletében azt kérte a várostól, hogy házából a város zenei életének teret adó kulturális központot hozzanak létre, gondozzák méltó módon a hagyatékát.  A József Attila utca 10. alatt álló polgárháznak ugyanis a tisztázatlan öröklési viszonyok miatt csak 2000 júniusában lett törvényes gazdája a város.” (Forrás: delmagyar.hu);

 

Kaufmann Károly (1914-1994) karmester, zenetanár;

Kiss Ferenc (Győr, 1914. március 18. -) zenekari hegedűművész, kamarazene-művész (Budapesti Hangversenyzenekar, Magyar Állami Operaház, MRT Szimfonikus Zenekara-szólamvezető, Magyar Trió);

Márkos Albert (Székelykeresztúr, 1914. október 17.Kolozsvár, 1981. június 11.) romániai magyar zeneszerző, karnagy, tanár. A Gh. Dima Zeneművészeti Főiskolán a módszertan, zeneelmélet, akusztika, hangszerelés professzora 1946-tól haláláig. Szerepet vállalt a kóruskultúra fejlesztésében karmesterként is. Zenepedagógiai és kórussal kapcsolatos írásait a Művelődés közölte. Tankönyvet szerkesztett (Guttman Mihállyal és Guttmanné Takáts Gabriellával). Nevét viseli 1991-től a székelykeresztúri dalegylet. Művein erőteljes népzenei hatás érezhető. A marosvásárhelyi Székely Népi Együttes számos népdalfeldolgozását mutatta be. Zeneművei közt szimfóniák, székely táncfeldolgozások, zenés színpadi játékok (Bihari vendégek; Erdei törvényszék; Korondi bál) szerepelnek. Kísérő zenét írt Kiss Jenő darabjához (Három nap egy esztendő, 1956), dalokat szerzett Ady, Dsida Jenő, Eminescu, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Majtényi Erik verseire. Összeállította az új unitárius egyházi énekes-, ill. chorálkönyvet (Jagamas Jánossal, Zoltán Aladárral és másokkal). Zenepedagógiai és kórussal kapcsolatos írásait a Művelődés közölte. Tankönyvet szerkesztett (Guttman Mihállyal és Guttmanné Takáts Gabriellával). Nevét viseli 1991-től a székelykeresztúri dalegylet. A Parlando 2012/4. számában Péter Éva: Márkos Albert vokális népdalfeldolgozásai a tanításban c. tanulmány emlékezik a kiváló szaktekintélyre.

A. Mihálka Margit (Zalaegerszeg, 1914. február 21. -) zongoratanár (Állami Zeneiskola, Sopron;

Dr. Molnár Sándorné (Nagyvárad, 1914, július 2. -) hegedűművész-tanár (Városi Zeneiskola, Nagyvárad, Városi Zeneiskola, majd Zeneművészeti Szakközépiskola, Miskolc, Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet Miskolci Tagozata);

Moskovszky Vincéné Csomós Irén (Heves, 1914. október 14. -) ének-zenetanár, karvezető (1. sz. Ének-Zenei Általános Iskola, Eger, Eger város és járás szakfelügyelő, Gárdonyi Géza Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola, Eger – furulya- és ütőhangszerek tanítása is);

Nagy József (Budapest, 1914. április 19. -) zeneszerző, karmester, műfordító (GANZ-MÁVAG Zeneiskola – igazgató, Magyar Állami Operaház –ügyelő, Közlekedési Szakszervezetek Művészegyüttese – karmester, Pénzintézetek Központi Szimfonikus Zenekara – karmester, KPVDSZ Operastúdió – karnagy, korrepetitor, művészeti vezető, Magyar Nyelvtudományi Társaság tagjaként prozódiai cikkek írása a Parlandóban);

Ónozó János (Dálya, 1914. október 16.Budapest, 1987. április. 19.)

http://www.bacsbokodnko.hu/kutatas/elet/image/jatekkozben.jpg

Próbál a Budapesti Fúvósötös (Jeney Zoltán, Szeszler Tibor Ónozó János, Hara László, Meizl Ferenc)

kürtművész, pedagógus, Liszt-díjas (1954). 1933-42 között a budapesti Rendőrzenekar, 1943-77 között pedig a Magyar Állami Operaház zenekarának tagjaként játszott. Alapító tagként kürtölt 1947-63 között a Budapesti Fúvósötösben.1983-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapesti Zenetanárképző Intézetének Budapesti Tagozatán tanított;

Péterné Frank Klára (Budapest, 1914. február 10. – kb. 2000.) zongoraművész-tanár, főiskolai docens (Zeneművészeti Szakközépiskola, Szeged, Pedagógiai Főiskola, Budapest és Szeged - ének-zene tanszék, Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola, Budapest, - zongora korrepetitor, Postások Erkel Ferenc Zeneiskolája - énekes korrepetitor, XI. kerületi Szabó Ferenc Vegyeskar-korrepetitor);

Petra László (1914-1975) operaénekes-tanár;

Pusztai Ferenc (Budapest, 1914. május 18. - 2013) ütőhangszeres művész-tanár Budapesti Máv Szimfonikusok, Fővárosi XVIII. kerületi Dohnányi Ernő Zeneiskola); 

Rauhala Lenke, előző neve Erdélyi Lászlóné Murin Lenke (Sátoraljaújhely,

1914. március 9.) rubin diplomás zongora és középiskolai ének-zenetanár. A Miskolci Egressy Béni Zeneiskola alapítója és  igazgatója volt, nyugdíjazásáig sikeresen  vezette az intézetet. 1969-ben Finnországba, Leempelébe, majd Tamperébe folytatta pedagógiai munkásságát; zongorát tanított és kórusokat szervezett, vezényelt. Kidolgozta a finn népdalokon alapuló zeneóvodai oktatás tematikáját, majd ezt könyvben is megjelentette (finn nyelven), rendszeresen kurzusokat szervezett az óvodapedagógusoknak. A finn Kodály-társaság egyik alapítója. Munkásságáért a finn államelnök a pedagógusoknak adható egyik legmagasabb kitüntetésben részesítette, és feljogosította az „Örökös főzeneigazgató”  cím viselésére. 90 éves korában – visszatérve Magyarországra – dr. Mádl Ferenc köztársasági elnök a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetésben részesítette;

Ribly János (Mohács, 1939. március 26. -) zenekari hegedűművész-tanár (Pécsi – zenetanár, Zeneművészet Szakközépiskola, Tampere – zongoratanár és leánykar vezetése;

Rózsa Vera (1914. május 16. – London, 2010. október 15.) énekművész-tanár.

http://omike.hu/kepek/muveszek/0150152001348685226_thumb.jpg

Első fellépései közé tartozott az OMIKE művészakció keretében Händel Judás Makkabeus című oratóriumának előadásán az egyik zsidó nő szerepe. 1943-ban debütált Cherubinoként Mozart Figaro házassága c. darabjának előadásán az OMIKE operaegyüttesében. Első férje, a kiváló karmester és zeneszerző Weiner László a Holocaust áldozatává vált. Férje deportálása után Rózsa Vera egy darabig bujkált, majd a svéd nagykövetségen dolgozott, ahol Raoul Wallenberg a nácizmus üldözötteinek a menekítő akcióit szervezte. 1945–1946 között az Magyar Állami Operaház, 1946–51-ben a bécsi Staatsoper tagja volt, ahol ígéretes színpadi karrierjét betegsége szakította meg. Dalénekesként is elismert volt, számos modern mű bemutatója fűződik a nevéhez;

Sinkóné Róth Ágnes (Karcag, 1914. szeptember 22. -) hegedűművész-tanár (MRT Szimfonikus Zenekara);

Suhayda Mária (Eperjes, 1914. március 16. – Budapest, 1995. február 3.)  zongoraművész, főiskolai docens;

Szabó András (Hódmezővásárhely, 1914. július 31. -) zongoraművész-tanár (GANZ-MÁVAG Zeneiskola, Budapest, Zeneiskola, Hódmezővásárhely – igazgató is, Zeneművészeti Szakközépiskola, Szeged, Tanítóképző, Hódmezővásárhely – énektanár, Hódmezővásárhelyi Női Kar és Postás Szimfonikus Zenekar, Budapest – karnagy, Állami Zeneiskola, Kaposvár);

Szanati József (Budapest, 1914. március 4. - Kolozsvár, 1975. szeptember 2.) operaénekes, tanár;

Sződyné Szamosi Edith (Budapest, 1914. augusztus 24. -) zenekari fuvolaművész-tanár (Saját szalonzenekarának művészeti vezetője, Honvéd Művészegyüttes, Magyar Állami Operaház, Fővárosi XI. kerületi Állami Zeneiskola);

Tárnai Antal (Annavölgy, 1914. március 22. - 1998) zenekari gordonművész-tanár. Kezdetben különböző zenekarokban dolgozott, majd 1945-től a Budapesti Operaház tagja lett. Itt működött egészen 1978-ban történő nyugdíjazásáig. Pedagógusi tevékenységét Újvidéken kezdte meg, ahol a konzervatórium tanára volt 1941-44-ig. 1946-tól Győrött a Zeneművészeti Szakiskola tanára volt. Tanítványai közül 25-öt vettek fel a Zeneművészeti Főiskolára, illetve ennek valamelyik tagozatára. Tárnai Antal a Zeneművészeti Főiskola Győri Tagozatának annak beindulásától tanára volt. 52 éven át tanított kitartóan, 82 évesen 1996-ban vonult vissza;

Török Iván (Budapest, 1914. július. 31.Budapest, 1988. december. 3.) gordonkaművész-tanár. , Bartók B.-Pásztory D.-díjas (zenekari, 1986). 1933-ban a Budapesti Hangversenyzenekar szólógordonkása. 1936-1976 között a Magyar Állami Operaház gordonkaművésze, 1957-től szólamvezetője, 1958-tól magángordonkása. 1940-től a Budapesti Filharmónia Társaság Zenekarának is tagja volt. 1969-73-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola adjunktusa, 1973-1986 között docense. A Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet pécsi tagozatán is főiskolai docens volt, de tanított a budapesti Bartók Béla Zenei Szakközépiskolában is. Mesterkurzust vezetett Lahti (Finno.), Lübeck (NSZK) és Pécs városában a Nemzetközi Ifjúsági Zenei Tábor tanfolyamán. 1950-1970 között a Szécsi Vonósnégyes gordonkása volt;

Udvardy Tibor (Budapest, 1914. szeptember 4.Balatonboglár, 1981. július 16.) operaénekes-tanár. 1939-ben mutatkozott be az Operaházban a Hunyadi László címszerepében. Évekig, mint ösztöndíjas a Belvárosi Plébániatemplom

http://europeanastatic.eu/api/image?uri=http%3A%2F%2Fwww.europhoto.eu.com%2Fimages%2FMTI_F_BAN19730402037_thumb.jpg&size=FULL_DOC&type=IMAGE

szólistája volt. Oratóriuménekesként is elismerték. A lírai tenorszerepektől egészen a drámai karakter hőstenoralakokig terjedt szerepköre. Bizet: Carmen - Don José, Britten: Peter Grimes - Peter Grimes, Csajkovszkij: Anyegin – Lenszkij, Puccini: A köpeny – Henri, Puccini: Tosca – Cavaradossi, Puccini: Pillangókisasszony – Pinkerton, Leoncavallo: Bajazzók, I Pagliacci – Canio, Verdi: Traviata – Alfred, Wagner: A walkür – Siegmund, Wagner: Lohengrin – Lohengrin, Wagner: Siegfried – Siegfried;

Uher Zita (Budapest, 1914. szeptember 6. – Budapest, 2009. február 10.) operaénekes-tanár, az 1930-as és az 1960-as évek közötti nagy magyar operaénekes generáció jeles képviselője. Az operaházban 1943 novemberében debütált a Saloméban, Manassah szerepében, majd ugyanabban az évadban énekelt mint második Norna Az istenek alkonyában. 1946-ig az operaház ösztöndíjasa volt, majd 1945-1965-ig magánénekesnőként lépett fel többek között A Rajna kincsében, Flosshilde szerepében, Csajkovszkij Anyeginjében Filipjevna alakjában, és a Pillangókisasszony Suzukijának megformálójaként. 1959-ben és 1960-ban a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt;

Dr. Ujfalusi László (Csíkszereda 1914. január 5. - 2001) harsona és tubaművész-

tanár 1935-től 1972-ig a Magyar Állami Operaház Zenekarának tagja, 1945-től nyugalomba vonulásáig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola harsona- és tuba, továbbá a rézfúvós kamarazene tanára. Harsona- és tubaiskolát írt, rézfúvós előadási darabokat tett közzé;

Vargyas Lajos (Budapest, Óbuda, 1914. február 1.Budapest, 2007.

október 11.) népzenekutató, folklorista. 1940 után a Zenetudományi Intézet egyház-zene szakán Kodály Zoltán tanítványaként dolgozott. Ezt követően a Budapesti Egyetem Néprajz Tanszékén, a budapesti Egyetemi Könyvtárban, a Néprajzi Múzeum Népzenei Osztályán, a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjában, mint igazgató és a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetében tudományos tanácsadóként dolgozott. 1952-ben jelent meg A magyar vers ritmusa című könyve, s ugyanebben az

http://www.lisztzenemubolt.hu/components/com_virtuemart/show_image_in_imgtag.php?filename=M080003084.jpg&newxsize=200&newysize=300&fileout=

Évben adták közre Kodály Zoltánnal a mindmáig „Kodály-Vargyas”-ként emlegetett A magyar népzene című munkát, amelynek Vargyas Lajos a példatárát szerkesztette. Népzenei kutatásait A magyarság népzenéje című könyvében foglalta össze, amelynek második kiadását 10 CD-ből álló album kíséri, ez Magyarországon a legnagyobb, eredeti népzenei anyagot tartalmazó lemezkiadvány. Társasági megbízatásai: MTA Magyar Őstörténeti Komplex Bizottságának tagja, a Kossuth- és a Széchenyi-díj Bizottság tagja, Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli tagja;

Dr. Vargha Károly (Szentlászló, 1914. november 7.–Pécs, 1993. március 18.) főiskolai tanár, zenei szövegíró és műfordító. 1941: a szegedi Tudegy. bölcsész dra. 1941: a Tanítóképző Intézeti Tanárok Apponyi Kollégiumának tagja. 1941–48: Szegeden, a Kir. Kat. Tanítóképző Int-ben, Kőszegen és Baján, az Áll. Tanítóképző Int-ben tanított. 1949–51: a pécsi Áll. Pedagógiai Gimn. tanára. 1951–56: a pécsi Pedagógiai Főiskolán oktat a magyar nyelvi tanszéken oktatott. 1956–: megszervezte és vezette a Pécsi Tanárképző Főiskola német tanszékét, amely később a német-nemzetiségi és kisebbségi honismereti kutatás bázisa lett. Itt nyugdíjazásáig. Händel, Bach, Haydn és más német zeneszerzők szövegeit fordította és prozódiailag ellenőrizte. Rendszeres munkakapcsolatban állt Kodály Zoltánnal és Bárdos Lajossal;

Wéber István (1914 –) középiskolai ének-zenetanár, karnagy.  1982. november 20-án lett 68 éves Vétek (Wéber) István, a Vasas Zenekar egykori művészeti vezetője és másodkarnagya. A születésnap hiába nem kötődött kerek évszámhoz, mégis nagy ünneplésre tarthatott számot, mert az évben egybeesett a Vasas Bartók – Kodály Dalosünnepek zárónapjával. A 11 Vasas kórus 600 tagja Wéber Istvánt is köszöntötte ez alkalomból, kinek munkássága akkor már 34. éve szolgálta a Vasas zenei mozgalmat. Az egykori ünnepi interjú egy részletét idézzük Weber Éva és Weber Ferenc szíves közlésének köszönhetően:

„ - Mióta dolgozol karnagyként?
- Vaszy Viktor javaslatára lettem 1940-ben az akkori Margitszigeti RT kórusának vezetője. Ez volt az első kórusom.
- Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a vasas mozgalommal?
- 1948-ban András Béla hívására kerültem a Vasas Művészegyütteshez. Akkor az együttes hatalmas létszámához (300 fős kórus volt a tánckar és a zenekar mellett) szükség volt több karnagy és korrepetitor munkájára. Velem együtt dolgozott itt akkoriban Tóth Péter, aki később az Operához került – ma külföldön él – és Patatich Iván, aki ma elismert zeneszerző.
- Milyen feladataid voltak akkor és a későbbiekben az együttesnél?
- Kezdetben a korrepetitori teendők mellett az én feladatom volt a férfikar vezetése is, majd különböző átszervezések után a mozgalmi kórus vezetője és művészeti vezető helyettes lettem. András Béla távozása után egy ideig megbízott művészeti vezető voltam, majd régi mesterem, Vaszy Viktor mellett ismét helyettes. Számomra nagyon kedves időszak volt, amikor az együttes szólistáival végzett különmunka eredményeként létrehoztuk az operai kisegyüttest. A több mint egy évtizedes munka velük egyik legszebb szakasza életemnek. A kórus és az operaegyüttes után feladatot kaptam a szimfonikus zenekar munkájában is mint másodkarnagy.”

 

95 éve született

Anhalt István (Budapest, 1919. április 12.2012. február 24.) zeneszerző, tanár.

http://yourlifemoments.ca/images/moments/2012/2/WGANN135952.jpg

1949 óta Kanadában élt. Montréalban huszonkét évig oktatott a McGill Egyetemen, ahol 1964-től 1971-ig vezette az elektronikus zenei stúdiót. A kingstoni Queen's Egyetemen tizenhárom éven át volt a zeneszerzés professzora. Elektronikus zenével igen korán, 1958-ban kezdett el foglalkozni, bár később ezzel az irányzattal szakított. Operák: A tours-i nő (La Tourangelle), Winthrop, Traces (Tikkun), Ezredéves árkádpiac (Millennial Mall);

Árvai Tigris János /sz. Árvai Árpád János/ (Sopron, 1919. április 30. –

http://www.fgyvk.hu/eletrajzilexikon/A/011_%C3%81rvai_Tigris_J%C3%A1nos.jpg

Keszthely, 1969. március 28.) Keszthely egyik híres cigányprímása, népi zenekarok vezetője, a Festetics család által épített Halászcsárda örökös prímása volt. Sopronból és Bécs környékéről hozta magával a bécsi stílust, így lett a keringők királya Keszthelyen és környékén egészen haláláig. A II. vh. alatt és a háború után a sebesült katonák megsegítésére rendezett szabadtéri előadásokon rendszeresen és ingyen fellépett;

Asztalos Sándor (Tiszalök, 1919. október 15.Budapest, 1970. május 25.) költő, zenekritikus és esztéta. A Debreceni Tudományegyetem Bölcsészeti Karán végzett klasszika-filológia szakon. Diplomája megszerzése után ugyanitt tanársegédi állást kapott. 1945 után a debreceni városigazgatásban kultúrtanácsnokként dolgozott. 1950-ben a Népművelési Minisztérium zenei osztályához került mint osztályvezető, s ezért Budapestre költözött. 1950 végén tette le doktorátusát zeneesztétikából. 1951-től a Magyar Nemzet kulturális rovatvezetője lett. A Muzsika című folyóiratot 1957-ben alapította meg, s haláláig főszerkesztője volt. Számos hazai és külföldi tudományos és kulturális szervezetnek tagja illetőleg tisztviselője volt. Budapesten utca viseli a nevét;

Bagarus Ernő (Garabonc, 1919. február 9.) zenekari harsonaművész-tanár (Rendőr Zenekar, Győr, Fővárosi Nagycirkusz, Debreceni Máv Szimfonikus Zenekar, szólamvezető);

Dr. Baranyi Jánosné Seregély Klára (Székesfehérvár, 1919. július 9.) zongoratanár, szakfelügyelő.  (Állami Zeneiskola, Székesfehérvár és Fővárosi XIV. kerületi Állami Zeneiskola;

Faragó András (Fülöpszállás, 1919. március 16.Budapest, 1993. február 16.)

http://pctrs.network.hu/clubblogpicture/1/3/4/_/134719_721552505_big.jpg

                                               Szokolay S.: Ecce homo c. operájában

operaénekes, tanár. 1947-ben debütált a Vígoperában Salieri szerepében Rimszkij-Korszakov Mozart és Salieri című operájában. 1949-ban az Operaház szerződtette. Elsősorban Wagner és Verdi operákban játszott. A kékszakállú (Bartók: A kékszakállú herceg vára) szerepét Európa és Amerika (USA, Kanada) számos operaházában és hangversenytermében sikerrel énekelte. Bartók: A kékszakállú herceg vára – kékszakállú, Berg: WozzeckWozzeck, Gounod: FaustMefisztó, Mozart: Figaro házasságaFigaro, Muszorgszkij: Borisz GodunovBorisz, Puccini: ToscaScarpia, Verdi: Don Carlosfőinkvízitor, Wagner: A walkürWotan, Wagner: LohengrinTelramund, Wagner: A bolygó hollandiHollandi, Wagner: Siegfried - a vándor, Wagner: A Rajna kincseAlberich;

Fekete Sándor (Rimóc, 1919. július 17.) ének-zenetanár. (Kiskőrös, Evangélikus Kántorképző, Bács-Kiskun megyei ének-zene szakfelügyelő, Közoktatási Minisztérium ének-zene tárgy szakfelügyelője, Gimnázium, Kiskőrös);

Fráter Gedeon (Budapest, 1919. április 16.– Budapest, 1998. november 16.) karmester. 1938-tól tíz éven át az Állami Operaház korrepetitora, 1949-tõl 1983-ig ugyanott karmester. Vezényelte az Operaház teljes balett-repertoárját, a társulattal számos külföldi vendégjátékon vett részt;

 

Göndör Márta / Szeszlerné/ (Sátoraljaújhely, 1919. augusztus 14. – 2003.

 

http://www.centropa.org/sites/default/files/styles/search_result_image/public/photo/orig/hutga001.jpg

 

november) hegedűművész-tanár. 1939-tõl 1944-ig az OMIKE Zenekar tagja, 1945-tõl az Állami Hangversenyzenekar (korábban Székesfővárosi Zenekar) hegedűse, 1979-től nyugalomba vonulásáig szólamvezetője. 1985-1990 között a Magyar Állami Operaház Zenekarában is játszott.  Számtalan zenekari hangverseny és rádiós szereplés mellett vonósnégyesben és alkalmi kamaraegyüttesekben is fellépett;

 

Göndöcs József (Fehérgyarmat, 1919. okt. 27.– Budapest, 2005. december 10.) operaénekes, az MZTSZ munkatársa. Művészi pályáját a Magyar Rádió Énekkarában kezdte (1950-51), majd 1951-tõl nyugalomba vonulásáig, 1985-ig a Magyar Állami Operaház magánénekese volt. Főbb szerepei: Siegmund (Wagner: A walkür), Dmitrij (Muszorgszkij: Borisz Godunov) Andrej

A víg özvegy - részletek

Göndöcs József partnerei: Házy Erzsébet, Kenéz Ernő, Kerekes János, Koltay Valéria, Rajna András, Udvardy Tibor, Állami Operaház Ének- és Zenekara

 

 (Muszorgszkij: Hovanscsina), Canio (Leoncavallo: Bajazzók), Alfred (J. Strauss: A denevér);

Halász Kálmán (Pécs, 1919.) zeneszerző, orgonaművész és elmélettanár (Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola). 1956 óta az USA-ban él;

Kalmár Márton (Nóráp, 1919. január 18. -) főiskolai tanár, karnagy, szerkesztő

http://www.lampartkorus.hu/images/1996_KM.jpg

Székelykeresztúr, Pápa – általános iskolai ének-zene tanár, Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, Budapest-tanár, BM Művészegyüttes-karnagy, Népművészeti Intézet-zenei osztályvezető, Zeneművészeti Szakközépiskola, Győr-igazgató, Művelődési Minisztérium – zenei főelőadó, Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet Budapesti Tagozata –tanár, metodikai kabinet vezető, tankönyvíró, Parlando Szerkesztő Bizottsági tag). A Lampart Budafok Vegyeskar Kalmár Márton vezetésével 1949-ben alakult meg a Budafoki Zománcedénygyár dolgozóiból. Írásai a Parlanóban: Zene az iskolában (ISME), 1964/ 7-8., Az iskolai ének-zene és a szolfézstanítás tantervei és módszeres prob­lémái (különös tekintettel az ének-zenei iskolákra), 1966/11., Milyen feladatok várnak zenepedagógusainkra a közismereti iskolák­ban, 1968/3., Audiovizuális eszközökkel a korszerűbb és jobb zenei nevelésért, 1970/2., Audiovizuális eszközökkel a korszerűbb és jobb zenei nevelésért, 1970/2., A szemléltetés új útjai a zenei nevelésben, 1972/6., Korszerű szemléltetés - I. rész:1975/7-8., - II. rész: 1975/9., III. rész: 1976/7., Zenepedagógiai szakirodalom és folyóirat tájékoztató (bel- és külföldi!) - I. rész: 1971/3., - II. rész: 1971/4., - III. rész: 1971/5., Miért és hogyan gyűjtött népzenét Bartók Béla és Kodály Zoltán? 1983/8-9.;

Keveházi János (Kisnyárád, 1919.május 14. – Alsóőrs, 1987. június 30.) zenekari kürtművész-tanár (Honvédség és MÁV Szimfonikusok, Magyar Állami Operaház, Fővárosi Operettszínház, Népszínház Operatársulata;

Király Ernő (Szabadka, 1919. március 16.Újvidék, 2007. december 14.)

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/hu/4/40/Kir%C3%A1ly_Ern%C5%91.png

vajdasági néprajzkutató, avantgárd zeneszerző, zenepedagógus.  1954-től 1983-ig az Újvidéki Rádió magyar népzenei műsorait szerkesztette, és állandó munkatársa volt a Magyar Szó művelődésrovatának. Feltalált és megszerkesztett két új hangszert, a citrafont 1974-ben és a tablofont 1976-ban. 1949 óta komponált. Az általa feltalált új hangszerekkel bejárta az egész világot. Újraértékelte és újra felfedezte a citerát, az egyik legautentikusabb magyar népi hangszert. Élete során több mint háromezer magyar, szerb, ruszin, cigány népdalt gyűjtött, rendszerezett és rendezett könyv formájába. Vajdasági cigány népzenei gyűjtése egyedülálló kiadvány. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt;

Kozák Lajos (Békésszentandrás, 1919. március 12. –) fa-, rézfúvó- és gordontanár (Honvédzenész, Zeneoktatói Munkaközösség, Szarvas, Állami Zeneiskola, Békéscsaba- szarvasi kihelyezett tagozat mb. igazgató, Állami Zeneiskola, Szarvas- igazgató helyettes is);

Kövecses Béla (Budapest, 1919. január 1. – Budapest, 2000. július 30.)

 

http://axioart.com/images/live_images/200/3094/11652.jpg

 

operaénekes-tanár. 1946-tól 1975-ben történt nyugalomba vonulásáig a Magyar Állami Operaház magánénekese volt. Főbb szerepeit Donizetti (Don Pasquale - Ernesto), Verdi (Simon Boccanegra - Gabriele Adorno), Smetana (Az eladott menyasszony - János), Erkel (Bánk bán - Ottó), Goldmark (Sába királynője - Asszád), Delibes (Lakmé - Gérard), Offenbach (Hoffmann meséi - Hoffmann), Puccini (Bohémélet - Rodolfo) és Britten (Peter Grimes - Peter) operáiban énekelte;

Lendvay Ferenc (Budapest, 1919. szeptember 1. – Budapest, 1998. április 1.) rendező, színházigazgató. Pályáját 1944-ben Debrecenben kezdte, ezután Pécs, Szeged, Szolnok, Veszprém színházaiban volt rendező, főrendező. 1949-től a Nemzeti Színház rendezője, majd a veszprémi Petőfi Színház igazgatója lett. 1956-tól a József Attila Színház főrendezője, 1964-től a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója volt, majd az Irodalmi Színpadhoz szerződött. 1969-től a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója, ahol vezetése idején művészi igényű „sztárszínház”ként működött a szegedi színjátszás. 1971-től 1974-ig a debreceni Csokonai Színház főrendezője, 1974-1986 között a Budapesti Művészeti Hetek és Szabadtéri Színpadok Igazgatóságának volt a művészeti vezetője, 1986-tól 1991-ig, nyugalomba vonulásáig a kecskeméti Katona József Színház igazgatójaként működött. Nevéhez fűződik több magyar dráma ősbemutatójának megrendezése;

 

Lorenz Kornélia (1919-) operaénekes-tanár. 1946-ban debütált a Magyar Állami Operaházban Siebelként (Gounod: Faust). 1947-49 a Szegedi Nemzeti Színház, majd 1966-ig a Magyar Állami Operaház tagja. A lírai szoprán szerepkörben működött, kiváló Melinda, Mimi és Figaro-Grófné;

Lukács Pál (Budapest, 1919. április 27. – Budapest, 1981. május 22.)

http://zeneakademia.hu/documents/10608/0/lukacs_pal.jpg/58bc1908-ad0b-49b9-8132-27906f8f5858?t=1380476352849

                                              Fotó: A Zeneakadémia képgyűjteménye

brácsaművész, hegedű- és énektanár. 1946-ban lett a főiskola tanára (mélyhegedű, kamarazene), egy évig éneket is tanított, 1947-től pedig a brácsa főtanszak vezetője lett. 1972-től rektor-helyettes, 1975-től ének tanszékvezetője is volt. Elnökségi tagja volt a Magyar Zeneművészek Szövetségének. Tanári munkájával kapcsolatban nyilatkozta róla Erdélyi Miklós karmester: „ …amikor tanított, tele volt derűvel, az élet szeretetét, a szépségben való hitet, az optimizmust árasztotta magából.” Tanítványa volt például Bársony László, Erdélyi Csaba, Nagy Vidor, Németh Géza és Ormai Gábor. Brácsaművészként 1936-tól a Magyar Állami Operaház zenekarának tagja lett, 1947-től 1976-ig pedig az együttes szólóbrácsása volt. Brácsára írt műveket adott közre, zenei cikkeket írt, zenepedagógiai előadásokat tartott. A Parlandóban megjelent írásaiból: Régi gondok, régi leckék - a második „Koncz János” emlékverseny tükré­ben, 1978/2., Két hegedűverseny között, 1979/5., Nem mondtam el akkor senkinek, de elmondom most mindenkinek, 1981/4;

Nádor Józsefné (Hatvan, 1919. július 24.) zongoratanár (Pálóczi Horváth Ádám Zeneiskola, Zalaegerszeg;

Raskó Magda (Budapest, 1919. május 29. – Budapest, 1992. március 16.)

http://m.cdn.blog.hu/ca/caruso/image/Falstaff1958_Orosz_Rask%C3%B3_S%C3%A1ndor_Tiszay_001.jpg

Orosz Júlia, Raskó Magda, Sándor Judit és Tiszay Magda Verdi Falstaff c. operájában (Magyar Állami Operaház, 1955)

énekesművész-tanár. 1945-ben lett az Operaház tagja, ahol 25 évig volt a színház magánénekesnője. Fontosabb szerepei: Gilda (Verdi: Rigoletto); Annuska (Verdi: Falstaff); Margit (Gounod: Faust); Sophie (R. Strauss: A Rózsalovag).

Sárai Tibor (Budapest, 1919. május 10. – Budapest, 1995. május 11.) közéleti

Sárai Tibor

zeneszerző, zeneakadémiai tanár. 1948-tól 1949-ig a Magyar Zeneművészek Szabad Szakszervezetének megbízott főtitkára. 1949-ben a Magyar Rádió helyettes osztályvezetője, majd műsorigazgatósági tag, később 1950 és 1953 között a zenei főosztály vezetője. 1949-től 1950-ig a Népművelési Minisztérium osztályvezetője. 1953 és 1959 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, majd 1959-től 1980-as nyugalomba vonulásáig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (szolfézs) docense, illetve egyetemi tanára. 1959-től 1978-ig a Magyar Zeneművészek Szövetségének főtitkára. 1972 és 1977, valamint 1980 és 1985 között a Nemzetközi Zenei Tanács (UNESCO) Végrehajtó Bizottságának tagja, 1975-től 1977-ig annak alelnöke, és 1980-tól 1982-ig főtitkára. Közéleti pályafutása mellett zeneszerzőként is aktív volt;

Scheck György (Soroksár, 1919. szeptember 11.) zenekari harsonaművész-tanár (Honvédzenekar, Magyar Állami Hangversenyzenekar, SZOT Művészegyüttes Szimfonikus Zenekara, Fővárosi Operettszínház Zenekara);

Sipos Éva, Bántainé (Máramarossziget,1919. június 3.) zeneelmélet- és

http://www.gyulaihirlap.hu/download.fcgi/6244_2_1_1658_301_hirek_0619_bantaine.jpg

                                  /Fotó: GYULAI HÍRLAP • Kósa Ferenc (2010. augusztus 26.)/

metodikatanár, 1978-1981 között a Zeneakadémián. A kiváló pedagógust egykori tanítványai közül Szendi Ágnes és Hollós Máté köszönti a Parlando.Hu 2014/3. számában;

Sugár Rezső (Budapest, 1919. október 9. – Budapest, 1988. szeptember 22.)

 

(Fotó: BMC – Magyar Zenei Információs Központ)

zeneszerző, zenepedagógus. 1943 és 1946 között középiskolai tanárként, 1946 és 1949 között pedig a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolában dolgozott. 1949-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában, 1966-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképzőjének budapesti tagozatán tanított, majd 1968-tól a Zeneakadémia (zeneszerzés, hangszerelés, partitúraolvasás) zeneszerzés tanszékvezető tanáraként dolgozott 1979-ig. Egyik legismertebb műve a Romhányi József szövegére írt Hősi ének című oratórium. Életműve elismeréseként és tiszteletére nevét viseli a Sugár Rezső Alapfokú Művészetoktatási Intézmény Dabason;

Szeszler Tibor (Budapest, 1919. -) oboaművész-tanár. 1952-ben lett a Magyar Állami Hangversenyzenekar első oboása, 1947-ben pedig a Budapesti Fúvósötös egyik alapító tagja. 1949-től tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában. Többkötetes oboaiskolája ma is alapműve e hangszer tanításának;

Szijjártó Jenő (Gölnicbánya, 1919. július 17. – Pozsony, 1986. július 28.) karnagy,

http://www.tanitokorus.eu/images/web/karnagyok/szijjartojeno.jpg

karnagy, zeneszerző, zenetanár. 1951-től a Csehszlovák Rádió zenei rendezője volt, majd 1953-54-ben a Csemadok Központi Bizottságán dolgozott. A Népes együttes művészeti vezetője és házi zeneszerzője volt. Amikor a hatalom megszüntette a Népest, a Csemadok apparátusában, majd a Népművelési Intézet zenei szakelőadójaként tevékenykedett. Ebben az időszakban több mint 500 népdalt gyűjtött. Ekkor írta legismertebb népdalfeldolgozását, az Esti hangulat Zsérént is. Az Ifjú Szívek dal- és táncegyüttes létrehozásában is közreműködött. Jórészt Szíjjártó Jenőnek köszönhető, hogy 1964 novemberében megalakult a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara. Visszakerült a Csehszlovák Rádióhoz, ahol 1984-ben történt nyugdíjazásáig zenei rendezőként dolgozott. Körülbelül hatvan művet komponált;

Tiszay Magda (Békéscsaba, 1919. április 4.–München, 1989. december 27.)

http://pctrs.network.hu/clubblogpicture/1/3/1/_/131719_790118004_big.jpg

                                                     (Forrás: Operaház.Blok)

operaénekes-tanár. 1944-ben mutatkozott be az Operaházban ifj. J. Strauss A cigánybáró Mirabellájaként. A háború utáni időszakban hamarosan ő lett a társ. vezető alt énekesnője az Orfeusz (Gluck: Orfeusz és Euridiké) és a Carmen (Bizet) igen nagy sikerrel megformált címszerepei után. 1958-ban sikerrel énekelte Kodály Zoltán Háry János c. operájának női főszerepét. Drámai hang birtokosa volt az alt regiszterben, és egészen kivételes stílusérzékkel rendelkezett;

Törzsök János (Pécs, 1919. november 12.) zenekari nagybőgőművész-tanár (Állami Operaház Zenekara, Pécsi Filharmonikus Zenekar – szólamvezető is);

Varga Elemér (Debrecen, 1919. szeptember 4. – Budapest, 2000) zenekari oboaművész-tanár. 1934-1940 között a debreceni MÁV Filharmonikus zenekar oboa szólamvezetője, 1940-től 1977-ig a Székesfővárosi Zenekar, illetve a Magyar Állami Hangversenyzenekar oboása és angolkürtöse. 1950-től a Fővárosi IX. kerületi Állami Zeneiskola oboatanára;

Vargha Róbert (Rákospalota, 1919. november 26. -) operaénekes-tanár.

http://www.szinhaz.szeged.hu/sznsz/files/pictures/tagozatos_kepek/vargha_robert.jpg

1954-55 a pécsi, majd a szegedi Nemzeti Színház tagja volt. A spinto- és a karakter-tenor szerepkörben működött;

Dr. Vámosi Nagy István (Budapest, 1919. októbert 23. – Budapest, 1992. október 12.) zenetanár, zenekritikus, zeneesztéta, zenetörténész, zenei író, antropológus. 1943-tól publikált, zenekritikákat is írt. 1945-1949 között a Közoktatási Minisztérium zenei és színházi előadója volt, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskola könyvtárosa. 1951-től a Zeneműkiadó Vállalat külső munkatársa volt. 1955-től a Szegedi Zeneművészeti Szakiskola tanára. A szegedi József Attila Tudományegyetemen 15 éven át tartotta előadásait;

Id. Véghelyi Miklós (Felsőgalla, 1919. december 5.) zenetanár (Honvédzenekar, Kiskunhalas, Rendőrzenekar, Szekszárd, Babits Mihály Művelődési Központ –zenekarvezető);

Zádor Endre (Ungvár, 1919. szeptember 18.) énekművész-tanár (Állami Operaház, Zeneművészeti Tanárképző Intézet, Ungvár, Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet Debreceni Tagozata – magánének tanszak csoportvezetője is);

 

Dr. Zalotai Józsefné (Fodor Sarolta (Rozsnyó, 1924. március 1.) ének-zenetanár (Batthyány u. Általános Iskola, Budapest Szlovák Tanítóképző és Szlovák Gimnázium és Általános Iskola, Budapest – könyvtáros is);

Zsoldos Imre (1919. március 26.1985. augusztus 25.) magyar karmester,

 

http://www.agt.bme.hu/varga/foto/farkasreti/zsoldos.jpg

Zsoldos Imre és felesége, Sárosi Katalin síremléke a Farkasréti temetőben

szólista és trombitás volt.  Pályafutása az 1950-es években kezdődött, híres szórakozóhelyeken (Moulin Rouge, Palais De Dance). 1948-tól a Magyar Rádió munkatársa, majd a Magyar Rádió Tánczenekarának karmestere és szólistája, később létrehozta a Stúdió 11 zenekart. Feleségül vette Sárosi Katalin énekesnőt, akitől egy fia, Gábor született. A Stúdió 11-gyel többször részt vett a Sanremói dalfesztiválon is. Két önálló szólista nagylemeze és zenekarral körülbelül húsz kislemeze jelent meg;

                    

90 éve született

Adamóczki Béla (1924. szeptember 19.) klarinéttanár, karnagy, tárogatóművész;

 

Antalffy Albert (Mohács 1924. április 24.- Budapest, 2013. május 9.)

http://www.zene.hu/image/article/main/.150x300/36488.jpg

                      (Fotó: Hírek - Minden Egyhelyen Itt! - Rss Tartalom)

operaénekes-tanár. 1949 és 1951 között a Magyar Rádió Énekkarának tagja volt, majd 1951-ben az Operaházhoz került, ahol magánénekesként harminc éven át lépett színpadra. Az operairodalom basszus szerepeiben aratott sikereket: életre keltette többek között a Figaro Bartolóját, a Fidelio Roccóját, Dalandot A bolygó hollandiból és Timurt a Turandotból. Emellett elismert oratóriuménekesnek számított, nyolcvan évesen még dalestet adott. 1970-től tíz évig dolgozott a mödlingi Beethoven Musikschule énektanáraként, ottani tevékenységéért professzori címet kapott. Tanári munkájához utolsó pillanatáig hű maradt: neves tanítványainak egyike, Bretz Gábor;

Bächer Mihály (Budapest, 1924. július 22. – Budapest, 1993. április 6.)

http://cdn.fotex.net/beeper/public/images/artworks/27/4327-500px.jpg

zongoraművész-tanár. 1962-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán zongora főtárgyat tanított. Számos lemezfelvétele jelent meg, többek között Beethoven, Liszt, Brahms és kortárs magyar zeneszerzők műveiből.;

Balogh Éva (Gyöngyöspata, 1924. november 6.) operaénekes (Állami

http://tenyerlenyomat.abelendre.hu/images/arckepek/balogh_eva.jpg

Operaház-ösztöndíjasként, Debreceni Csokonai Színház);

Bartók Péter (Budapest, 1924) Bartók Béla második, Pásztory Dittától született

http://www.momus.hu/images/intro/book/book2004_007a.jpg

gyermeke. 1942-ben jutott ki Amerikába. Jelenleg Floridában él, és a hagyaték gondozójaként konfliktusokat is vállalva őrködik apja zenéjének tisztaságán. (Ezt az teszi lehetővé, hogy az Amerikai Egyesült Államok törvényei a szerző halála után 75 évig védik a szerzői jogokat.) Céljait a következőképpen fogalmazta meg: „Amikor a kéziratok a birtokomba kerültek, úgy döntöttem, hogy javított kiadásokat készítek, mert emlékeztem, mennyit panaszkodott apám a nyomtatott kiadványokba került hibákra. Először arra számítottam, hogy megtalálom az első kiadásokat, bennük apám piros tintás javításaival. De ezekből kevés került elő. Hangjegyenként kell összehasonlítanunk a nyomtatott változatot a kézirattal, odafigyelve minden apró részletre. Kétség esetén, például ha az egyik kéziratban valami egyféleképpen szerepel, a másikban kis eltéréssel, és nem világos, mi volt a végső szándék, nekünk kell választanunk. Elemezzük, hogyan jöhetett létre az eltérés, és mi lehetett apám utolsó akarata. Legtöbbször sikerül olyan döntésre jutni, ami nem hagy komoly kétséget. Szeretném azt mondani, hogy a cél az összes mű nyomtatott kiadásainak kijavítása, de nem valószínű, hogy ez sikerül, hiszen már 81 esztendős vagyok. Szerkesztőtársaim – Nelson Dellamaggiore és Peter Hennings – fiatalabbak. Nagyjából a kompozíciók listájának a felénél tartunk, de túl vagyunk a legnehezebb projektek egy részén.”

Bársonyné Spiró Alice (Budapest, 1924. február 10.) zongoraművész-tanár (SZOT Munkaközösségi Zeneiskola, Állami Zeneiskola-Tatabánya, Fővárosi VII. kerületi Állami Zeneiskola-tanszakvezető, főiskolai gyakorlatvezető-tanár);

Bodonyi Anikó (Budapest, 1924. szeptember 24. -1987) zongoraművész-tanár (Zeneiskola-Szentendre, Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola-Debrecen, Fővárosi 2. sz. Körzeti Zeneiskola, Zeneművészeti Szakközépiskola-Győr);

Bobe Gáspár Ernő (1924-1993) hegedűművész, prímás. A Zeneakadémiát 

http://1-ps.googleusercontent.com/h/www.kozterkep.hu/artpiece_photos/8/xa12badce4b9f337fab67577eba80a736_4.jpg.pagespeed.ic.9k_q46LqQe.jpg

Illyés Antal szobrászművész portréja a józsefvárosi Baross utca és Szigony utca találkozásánál kialakított Muzsikus cigányok parkjában (Forrás: Köztérkép)

Rados Dezső tanítványaként fejezte be. Együttesét 1948-ban alakította meg. Archaikus egyéni hangvételű hegedűjátékát a kortárs muzsikusok is nagyon becsülték. Az emléktáblán olvasható rövid ismertető: "A világjáró cigányprímás, a Gellért, az Astória, a Nemzeti és a Royal szálló állandó ünnepeltje volt idehaza.";

Borsai Ilona (Kolozsvár, 1924. április. 10.Budapest, 1982. július 8.)

http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/img/557.jpg

népzenekutató. Népzenei előadó a Népművészeti Intézet Néprajzi Osztályán (1951–56); az MTA Népzenekutató Csoportjában, ill. a Zenetudományi Intézetben működik (1961–), közben hosszabb egyiptomi tanulmányutat tesz (1966–67). Munkássága a Mátra-vidék zenei életére, a summásdalokra terjed ki, az egyiptomi zenei szájhagyománnyal foglalkozik. Fontosabb műve: Cinege, cinege kismadár ... (Népi mondókák, gyermekjátékok kicsinyeknek) (Kovács Ágnessel, Bp., 1975) (Népi mondókák, gyermekjátékok kicsinyeknek, antológia, Kovács Ágnessel, Bp., 1975); Magyar népi gyermekjátékok és mondókák (Bp., 1980);

Borsányi Gábor (Kajászó, 1924. február 17.) tanár (Református Kollégium, Pápa, Batsányi János Gimnázium, Tapolca-igazgató is), zeneiskolai igazgató (Tapolcai Állami Zeneiskola) és karnagyként a Zeneiskola Aranyhíd Kamarakórusának és vonószenekarának, továbbá Tapolca Város Vegyeskarának vezetője;

Dr. Csányi László (Csákvár, 1924. április 23.Budapest, 2005. március 8.) karnagy, jogász. 1950-től a Magyar Rádió munkatársa. Felesége Botka Valéria, vele alapították 1954-ben a Magyar Rádió Gyermekkórusát. A kórussal 1985-ig dolgoztak együtt. A karnagy-házaspár elévülhetetlen érdemeket szerzett a zene szeretetének elmélyítésében, az együtténeklés örömének megismertetésében és gyermekek ezreinek adtak életre szóló impulzust a kollektív éneklés, a zene iránti igényesség felkeltéséhez és műveléséhez. Olyan színpadokon léphettek fel, mint a New Yorki Carnegie Hall, énekeltek Japánban és Európa szinte valamennyi országában – 18 nyelven. Csányi László számos rádiófelvételt készített, új kórusműveket mutatott be, koncertezett szinte az egész világon;

Darvas Éva (Budapest, 1924. május 13. -) zongoratanár, szakfelügyelő, főiskolai gyakorlatvezető tanár (Fővárosi Zeneiskola Szervezet, Fővárosi IX. kerületi Állami Zeneiskola);

Dr. Dégi Lászlóné (Miskolc, 1924) zenekari hegedűművész-tanár. Pályafutását Szentesen kezdte, s 1954-57-ig a zeneiskola tanára és első igazgatója volt. Később ismét Miskolcra került. Számos országos hírű zenekar tagja;

Fodor Lajos (Budapest, 1924. február. 6. –  Budapest, 2001. október 1.) karnagy, zenekritikus, szerkesztő, színházigazgató. Pályafutását egyházi orgonistaként és amatőr, majd hivatásos énekkarok vezetőjeként kezdte. 1957–58-ban a Műsor Tanács ig.-ja, 1958-tól 1962-ig az Irodalmi Színpad zenei vezetője, 1966–1975 között a Budapesti Művészeti Hetek vezetője, később ig.-ja, majd 1982-től a Magyar Média művészeti ig.-ja. Az Esti Hírlap zenekritikusa. Kritikái különböző folyóiratokban jelennek meg.

Frideczky Frigyes (Bukarest, 1924. október 3.) zenei szakíró, karvezető, költő,

http://edigital.cdn.scarabresearch.com/files/product_images/normal/102/109992.JPG

egyetemi magántanár (Művelődési Minisztérium Zenei Osztály, Műszaki Egyetem és ELTE Tanárképző Főiskola, Budapest;

Gábor Éva (Felsővisó, 1924. április 13. – 1998.-) ének-zenetanár, népzenegyűjtő. (Lajtha László Népzenekutató Csoportja-munkatárs, Juhász Gyula Tanárképző Főiskola-hangképző tanár, Szeged);

Gafni Miklós / Vári-Weinstock (Tiszacsege, 1924. július 6. – New York, 1981.

http://omike.hu/kepek/muveszek/0958978001360165316.jpg

május 15.) énekművész-tanár. 1945 ellőtt a budapesti Operaházban énekelt. 1945-ben Amerikában telepedett le. Tagja volt a New York-i Metropolitan Operának. Vendégszerepelt a világ nagyvárosainak operaházaiban. Operaszerepeit kilenc nyelven adta elő. 1964-ben a Magyar Állami Operaházban Goldmark Sámson és Delila c. operájában énekelte a címszerepet;

Geiger István (Madaras, 1924. július 25.) trombitaművész-tanár. (Művelődési Ház, Madaras, Állami Zeneiskola madarasi kihelyezett tagozata, ifjúsági fúvószenekarok vezetője);

Gergely Gyula (Budapest, 1924. november 22.) karnagy, rézfúvósművész-tanár, hangszerelő (Magyar Állami Operaház, Fővárosi XV. kerületi Állami Zeneiskola - rézfúvós tanár, Fővárosi XV. kerületi Zeneiskola rézfúvós zenekara-karnagy);

Gyulai Gaál János (Budapest, 1924. április 28. – Budapest, 2009. február 12.)

http://fidelio.hu/image.ashx?id=5740DDBA-EF3B-4116-888E-E4C038E17A84&vid=6171d068-f991-47ea-b3e5-f9c14b8d3586

zeneszerző-karmester. 1941-ben első díjat nyert a debreceni Hubay-versenyen. A Magyar Állami Hangversenyzenekarban helyezkedett el hegedűsként, majd a Budapesti Operettszínház korrepetitora lett. 1956-ban a Belga Rádió könnyűzenei pályázatán harmadik díjat nyert egytételes Zongoraversenyével. 1959-ben a Magyar Rádióhoz került, ahol a Bartók-terem zenei vezetője (gyakran zenei rendezője is) volt. Itt kezdett karmesterként és hangszerelőként is tevékenykedni. 1980-tól tíz évig volt a müncheni Bajor Rádió külső munkatársa. Komolyzenei munkálkodásán kívül (két zongoraverseny, egy hárfaverseny, egy hegedűverseny, kamarazenei művek) sokat tevékenykedett a könnyűzene területén is, sőt zeneszerző munkássága nagyobb része az utóbbi területre esik. Számos musical, filmzene és színpadi kísérőzene mellett ő írta Kovács Kati 1966-os, fesztivál győztes dalát (Nem leszek a játékszered;

Horti Gábor (Budapest, 1924. június 11.-) hegedűművész-tanár (Szabolcsi Bence Zeneiskola, Budapest V. kerület, Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, Miskolc, Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolai Zeneiskolai Tanárképző Intézet Budapesti Tagozata-gyakorlatvezető tanár;

Dr. Kálmánfi Béla (Budapest, 1924. július 28.-Budapest, 1988. március 28.) Általános iskola, Püspökladány, Debrecen – ének-zenetanár, szakfelügyelő, Óvónőképző Intézet és Általános Gimnázium, Püspökladány-igazgató, karvezető, ének-zenetanár, Tanítóképző Főiskola, Esztergom - ének-zenetanár, népzenei gyűjtő utak és a pilisi szlovák népdalkórusok vezetése, MTA Veszprémi Akadémiai Munkacsoportjának, a KÓTA Nemzetiségi Bizottságának tagja.1962-ben kezdte el Esztergomban és környékén a népdalgyűjtő munkát. 22 helységben gyűjtött összesen 3000 magyar, szlovák, német és cigány dalt. 1968-ban a Budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen a legmagasabb minősítéssel szerzett doktori címet, a saját gyűjtését elemző „Esztergom és környéke nemzetiségi költészete" című értekezésével. 1972-től

bekapcsolódott a magyarországi Szlovák Honismereti és Néprajzi Bizottság munkájába. 1974-től a kesztölci, 1976-tól a piliscsévi Szlovák Asszonykórust vezette (a Művelődési Ház a professzor úr nevét viseli). Később a mogyorósbányai és a pilisszentléleki Szlovák Kórusok szakmai patronálását is végezte;

Kibédi Ervin /(eredetileg Kirschner/ (Budapest, 1924. december 14.Budapest, 1997. május 5.) színész, komikus. A Zeneakadémián szerzett magánénekesi diplomát, 1949-ben, de operaénekesként sohasem működött. 1950-1951-ben a Magyar Rádiónál dolgozott. 1951-ben a Magyar Néphadsereg Színházához került, majd 1957-től a Vidám Színpad művésze volt. Elsősorban komikus szerepekben volt népszerű, amihez lomha mozgása és sajátos szem- és arcjátéka is hozzájárult;

Konrád György (Szeged, 1924. október 18.) hegedűművész-tanár, kamaramuzsi-

http://fidelio.hu/image.ashx?id=8a276a06-478c-4916-a5f7-af829dd678c5&vid=d2d8e1ee-f8ee-4b45-abd3-2184ce6b3e7d

kus. 1951-76 között a Székesfővárosi Zenekar, majd utódja, a Magyar Állami Hangversenyzenekar brácsa szólamának vezetője. 1976-tól a Magyar Állami Operaház zenekarának, 1980-tól a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának szólamvezetője. 1959-től a Tátrai vonósnégyes tagja. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán éveken át tanított kamarazenét, illetve brácsát. 1983-tól másfél évtizeden át rendszeres közreműködője volt a Budapesti Fesztiválzenekar hazai és külföldi hangversenyeinek. Jelenleg is aktív résztvevője zenei életünknek!

Kovács Imre (Nádudvar, 1924. augusztus 29.- 2008.) fuvolaművész-tanár.

http://cyberpress.sopron.hu/showbinary.php/zenetabor200404.jpg

                                   Bezerédj Amália Országos Zenei Táborban (1987) 

„Elvégezte a Zeneakadémiát. Tanára, Hartai Ferenc, aki az első maghallgatás alkalmával eltanácsolta, később, egész életén át legjobb barátjaként tartotta számon. 1952-ben a bukaresti Világ Ifjúsági Találkozón díjat nyert fuvolázásával. Állást kapott az ÁHZ-ban. Számos új mű keletkezésének és bemutatásának volt közreműködője. Szólózott, kamarázott, az egyre inkább fejlődő magyar zenei életnek aktív részesévé vált. Hogy az élet nem „habos sütemény azt 1956-ban is meg kellett tapasztalnia, de egyenes jelleme és önbecsülése átsegítették a nehéz időszakon.  Személyisége körül akkor kezdett izzani a levegő, amikor Jeney Zoltán mellett tanári megbízást kapott a Bartók Szakiskolában. Hihetetlen tudással, tapasztalattal és empátiával kezelte a tanítványokat. Nemcsak a fuvolajáték buktatóit ismerte, hanem az emberi lélek rejtelmeit is. Kamarazenét úgy tanított, hogy miközben a mű legapróbb részleteire is kitért, munkára ragadta az együttest. Az eredmény rendszerint nem maradt el. Őrzöm annak az ÁHZ koncertnek az emlékét, amely az Erkel Színházban volt 1965-ben. A műsoron szerepelt a Beethoven VII. szimfóniája. A darab szólóit Kovács Imre játszotta brilliánsan. Diákkori élményem, hogy egy alkalommal, kérésünkre a fúvósötösünkkel is foglalkozott, mielőtt egy külföldi fesztiválra indultunk (1967). Egy kicsit ennek is köszönhető az akkori és ottani sikerünk. Ámulattal néztem, hogy a 70-es években Fertődön, az akkori zenei táborban hogyan élt együtt a tanítványokkal a próbákon és a gyümölcsszedésnél egyaránt. Amikor fuvolásként nyugdíjba ment, cimbalmosként lett híres. Hol magyar zenekarral, hol külföldi karmester meghívására járta a világot. Élményeiről számos és emlékezetes interjúban beszélt és mesélt viccesen és tanulságosan. Pályafutásának minden állomását, sikerét és díját felsorolni hiábavaló kísérlet lenne. Az utóbbi évek kiemelkedő elismerése a Nádudvar Díszpolgára oklevél felerősíthette, és tovább nemesíthette benne a vágyódást, a Nádudvarhoz kötödést.” (Tősér Dániel);

Dr. Krizsán Zoltán (Fülek, 1924. január 6.) zenekari hegedűművész-tanár (SZOT Szimfonikus Zenekar, Magyar Néphadsereg Művészegyüttes Szimfonikus Zenekara, Magyar Állami Hangversenyzenekar – zenekari felügyelő is, Magyar Kamarazenekar;

Lakatos György (Budapest, 1944) hegedűművész, prímás pályafutása édesapja

http://i1.ytimg.com/vi/xutsgNXjuG8/0.jpg

                                   (Fotó: www.youtube.com)

zenekarában kezdődött, ahol előbb tanuló, majd segédprímás volt. Közben Rados Dezső zeneakadémiai tanárnál szerzett magasabb fokú zenei képesítést. Művészetét világszerte ismerik. Több hanglemeze készült;

ifj. Magyari Imre (1924-1980) hegedűművész, zenekar-alapító, a 20. század első

Vallomásra küldöm...

felében a világszerte egyik legismertebb magyarországi prímás, A középiskola elvégzése után a Zeneakadémia hegedű tanszakán folytatta tanulmányait, ahol többek között Siklós Albert és Weiner Leó voltak tanárai. Friss diplomásként 1948-ban lett a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának a tagja. Az 1950-es években elejétől népdalfeldolgozásokat készített, és régi verbunkosokat hangszerelt a rádió számára. Állandó zenekara nem volt, szórakozóhelyeken soha nem muzsikált. Sírfelirata: „Baj van, nagy baj az én szívem körül.”

Martzy Johanna (Temesvár, 1924. október 26.  – Rüschlikon, 1979. augusztus

http://www.coupdarchet.com/write/MediaUploads/Products/023.jpg

13.) hegedűművész-tanár. 1948-ban elhagyva Magyarországot, a svájci Glarusban telepedett le. 1953-as angliai bemutatkozásának rendkívüli sikere további turnék egész sorozatát eredményezte a következő bő évtizedben. Első amerikai fellépésein (1957-ben) éppígy újabb meghívások áradatát kapta, de eljutott Afrika és Ausztrália legjelentősebb koncerttermeibe is. A világ legjobb zenekaraival lépett fel rendszeresen, olyan karmesterek társaságában, mint Solti György, Ormándy Jenő, Otto Klemperer, Igor Markevitch, Paul Kletzky vagy Ernest Ansermet. 1966 utáni új állandó partnerével, Hajdú Istvánnal 1969 novemberében Budapestre is ellátogatott;

Márton Gábor (Hajdúszoboszló, 1924. december 20.) ének-zenetanár (Kunpálhalmi Általános Iskola, Debrecen, Általános Iskola, Hajdúszoboszló,  Hajdú-Bihar megyei Tanács VB, Debrecen – főelőadó, Debreceni Csokonai Színház, személyzeti vezető, Debreceni MÁV Zenekari Főnökség – zenekari igazgató;

Mátyás Mária (Hajdúdorog, 1924. szeptember 23.Budapest, 1999. szeptember 12.) énekesnő-tanár. Az Operaházban 1946-ban debütált. Magánénekesként

http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/img/thumb/497.jpg

tevékenykedett 1980-ig. Pályája kezdetén koloratúrszoprán szerepkörben énekelt, majd áttért a lírai szerepekre. Később a vezető drámai szoprán szólamokat is nagy sikerrel énekelte. Egyike volt a társulat legsokoldalúbb vezető szopránjainak. Részt vett a kortárs magyar operák színrevitelében is. Rendszeresen vendégszerepelt Európa csaknem valamennyi nagyvárosában. Főbb szerepeiből: Beethoven: FidelioLeonora, Csajkovszkij: AnyeginTatjána, Erkel: Bánk bánMelinda, Erkel: Hunyadi LászlóErzsébet, Gounod: FaustMargit,Kodály: Háry JánosÖrzse, Mascagni: Parasztbecsület (opera)Santuzza, Mozart: Don Giovanni - Donna Anna, Offenbach: Hoffmann meséiGiulietta, Stella, Petrovics Emil: C’est la guerreFeleség, Puccini: ToscaTosca, Sosztakovics: Katyerina IzmajlovaKatyerina Izmajlova, Verdi: TraviataVioletta, Verdi: Don CarlosErzsébet, Verdi: OtelloDesdemona, Wagner: A bolygó hollandiSenta, Wagner: TannhäuserErzsébet, Wagner: LohengrinElza;

Meizl Ferenc (Bácsbokod, 1924. február 11.) zenekari klarinétművész-tanár,

http://www.bacsbokodnko.hu/kutatas/elet/image/Meizl.jpg

                                  1999-ben, Bácsbokod Díszpolgára cím átvételekor

kamaramuzsikus (1947-49. Budapesti MÁV Szimfonikusok-zenekari tag, 1949-Magyar Állami Operaház- szólóklarinétos; 1955-67 Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, Budapest – klarinéttanár, 1967 – Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (fúvósötös) és a Zeneiskola Tanárképző Intézet Budapesti Tagozata – klarinéttanára, 1954 – a Budapesti Fúvósötös tagja;

Mérei Ferenc (1924-) nagybőgőművész-tanár 1942 és '47 között a

http://www.nagybogo.hu/images/magyarok/mereiferenc.jpg

Székesfővárosi Zenekar, majd 1947-től a budapesti Operaház zenekarának tagja volt. 1953-tól a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarában is közreműködött;

Dr. Mihálka György (Kölcse, 1924. április 22. - Szeged, 2008. augusztus 6.) főiskolai tanár, karnagy. Tanári pályáját Fehérgyarmaton kezdte, majd  Szegeden előbb az Alsóvárosi Általános Iskolában, később a tanítóképzőben tanított. Ezután a Tömörkény István Gimnáziumba került, ahol több tárgyat is oktatott, és az énekkar vezetése is a feladatai közé tartozott. 1973 és 1992 között a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Ének–Zene Tanszékének karvezetés tanára, az európai hírű I. számú női kar karnagya volt. Nyugdíjba vonulása után megkapta a Magister Emeritus Professori címet. Élete utolsó négy évében a Tetz Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatójaként segítette a ceglédi ifjúság kulturális nevelését. A kórusmunka is végig kísérte életének egész pályafutását, amelyet rangos hazai és nemzetközi elismerések fémjeleztek. Karnagyi munkája során 10 országban 30 díjat kapott többek között 5 Grand Prix-díjat, 7 első díjat, 3 nemzetközi diplomát és 3 Rádió-díjat. Nevéhez számos ősbemutató és magyarországi bemutató fűződik;

Mura Péter (Budapest, 1924. június 21. – Budapest, 2009. december 28.)

karmester, tanár. 1942-től 1944-ig az OMIKE művészakció opera-korrepetitoraként tevékenykedett. Az egyesület a Pesti Izraelita Hitközség Wesselényi utcai Goldmark-termében rendszeres színházi és operaelőadásokra kapott engedélyt. Itt neves színészek és olyan kiváló operaénekesek léphettek színre a német megszállásig, mint Relle Gabriella, Ernster Dezső vagy Ney Dávid. 1945 és 1950 között a Magyar Állami Operaház korrepetitora volt. 1950-től 1953-ig a Gördülő Opera zenei vezetője, majd 1953 és 1957 között a Miskolci Nemzeti Színház zeneigazgatója, ahol ő szervezte meg az operatársulatot. 1957–1958-ban a Varsói Állami Opera karmestere, 1958-tól 1961-ig a bytomi Sziléziai Állami Opera karmestere és a Katowicei Zeneakadémia tanára. 1961-ben a Miskolci Szimfonikus Zenekar alapítója, 1984-ig igazgató karmestere, 1984 és 1987 között az Operaház karmestere, 1986-tól a Zeneakadémia tanára (idegen nyelvű szerepgyakorlat, kamaraének, korrepetícó, operaegyüttes-gyakorlat);

Dr. Murányi Róbert Árpád (Burg, 1924. június 7. – Budapest, 2002. június 13. ) zenetörténész, karnagy, orgonaművész, tanár. 1952-től 1974-ig tanárként működött, 1974-től az Országos Széchényi Könyvtár Zenei Gyűjteményének tudományos főmunkatársa, majd 1981-től ugyanott osztályvezető, 1993-ban nyugalomba vonult. Számos zenetudományi tanulmány szerzője, jelentős magyar zenetörténeti forráskutatásokat végzett. Dittersdorf, Rösler-Rosetti és Michael Haydn műveinek közreadója, a zenetudományok kandidátusa;

Pados Jenő (Tatabánya, 1924. október 15.) oboaművész-tanár (Székesfővárosi Zenekar, Magyar Állami Operaház, Budapesti MÁV Szimfonikusok);

Pándi Marianne (Budapest, 1924. augusztus 30. – Budapest, 2009. szeptember 12.) zenetörténész, felelős szerkesztő. 1958 és 1987 között az Országos Filharmónia műsorfüzeteit szerkesztette, 19691984 között a Hungarian Music News felelős szerkesztőjeként dolgozott. Szerkesztői és kritikusi munkásságát jelentős monográfiák írása és fordítása kísérte. Könyveinek sorát 1960-ban Az olasz zene története nyitotta meg, majd ezt az irányt folytatta a Monteverdi-kötet, később egy Ravel-biográfia. Pándi Marianne-t, az aktív kritikust a magyar kritika múltja is érdekelte; 1967-ben jelent meg a 19. századra visszatekintő Száz esztendő zenekritikája című dokumentumgyűjteménye, melyet 2001-ben Hangászati mulatságok címmel adott ki újra. Pándi érdeklődését a 20. századi orosz zene iránt három angol nyelven megjelent munka fordítása mutatja: Robert Craft Stravinskyval folytatott beszélgetései, Sosztakovics Testamentum című emlékiratai és egy Prokofjev-életrajz

, amely New Yorkban jelent meg a hatvanas években, Egy szovjet tragédia címmel. Országos népszerűségét Pándi Marianne azonban mindenekelőtt négykötetes Hangversenykalauzával vívta ki, melynek kötetei 1972-től kezdve jöttek ki, legújabb kiadása pedig 2005-ben jelent meg, s amely az értő hangverseny-látogató közönség alapműve lett;

Ránki Lili (Budapest, 1924. március 11.-) zongoratanár-szakfelügyelő (Fővárosi Zeneiskola Szervezet, Színház- és Filmművészeti Főiskola, Fővárosi XI. kerületi Állami Zeneiskola, Fővárosi Pedagógiai Intézet-zongora szakfelügyelő, Continuo Alapítványi Zeneiskola);

Ribáry Antal /gyakran: Ribári/ (Budapest, 1924. január 8. – Budapest, 1992. április 24.) zeneszerző-zenetanár. Alapító tagja volt a Magyar Zeneművészek Szövetségének és a Zenei Alapnak. Operái és megzenésített versei lettek ismertek. 1959-ben a Magyar Állami Operaházban bemutatták Bródy Sándor drámája nyomán készült Lajos Király válik című egyfelvonásos vígoperáját;

Rudolf Péterné Dániel Katalin (Budapest, 1929. május 23.) középiskolai ének-zenetanár (Hámán Kató Gimnázium, Budapest, Áldás utcai Általános Iskola, Budapest, Tanítóképző Főiskola - Óvónőképző Tagozat, Budapest);

Starker János (Budapest, 1924. július 5.Bloomington, 2013. április 28.) gordonkaművész-tanár különböző hazai és külföldi koncertek után, a háború befejeztével a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának (1945–1946) és a Magyar Állami Operaház zenekarának szólógordonkása volt 1945–1946 között. 1948-ban költözött az USA-ba, ahol a Dallasi Szimfonikus Zenekar (1948–1949, Doráti Antal vezetésével), a Metropolitan Operaház (1949–1953), majd a Chicagói Szimfonikus Zenekar szólógordonkása volt (1953–1958), 1958-tól haláláig a bloomingtoni Indana University nagyhírű gordonka tanszakának vezetője volt.1962-ben a chicagói Conservatory College díszdoktorává avatták. Igen sokat tett Kodály Zoltán szólógordonka szonátája megismertetéséért. Több mint 70 hanglemezfelvételt készített. Starker János egy 1705-ben készült Goffriller gordonkán játszott;

Szabó Tivadar (Jászárokszállás, 1924. április 17.) ének-zenetanár (Poroszló-kántortanító,1. sz. Általános Iskola, Gyöngyös, Állami Zeneiskola, Gyöngyös – igazgató is, Ének-Zenei Általános Iskola, Heves;

Szalatsy István (Budapest, 1924. december 25. –): karmester. 1955-ben lett a szegedi Nemzeti Színház tagja, ahol a következő évben Verdi Álarcosbál c. operájának dirigálásával debütált karmesterként. 1982-ben történt visszavonulásáig a színház legsokoldalúbb, legtöbbet foglalkoztatott dirigense volt;

Szebenyi János (Budapest, 1924. május 10.) fuvolaművész, tanár. Budapesten

http://www.momus.hu/images/intro/szolo/fso2003_027a.jpg

született 1924. május 10-én. 1945-től 1947-ig a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának szólófuvolása, 1957 és 1948 között a Magyar Állami Hangversenyzenekar első fuvolása. 1970-től 1990-ig a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola tanára. Szólista pályafutását 1945-ben kezdte, hét önálló lemeze jelent meg. Ismeretlen 18. századi műveket fedezett fel és adott közre Magyarországon, Angliában, az NSZK-ban és Hollandiában; számos átiratot készített;

Szenes Iván (Budapest, 1924. április 25.Budapest, 2010. szeptember 13.)

https://encrypted-tbn2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQagsKi3XU2fpIlBDKsUlOvbBCOcl6EWiFB0q-jsrjsDxdeONNk1A

író, dalszövegíró, dramaturg, zeneszerző. Statisztikák és az Artisjus 2000-es kimutatása szerint Magyarország legtöbbet játszott szerzője; a Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: több mint 400. Az Imádok férjhez menni című darabjának 2010-ig harminchárom bemutatója volt..19451948 között köztisztviselő, 19481949-ben a Világosság című lap munkatársa, 19491950-ben a Fővárosi Népszórakoztatási Intézet, 19511956 között a Vidám Színpad[1] dramaturgja. 19561961-ben az Országos Cirkusz Vállalat varietéosztályának és szabadtéri színpadainak művészeti vezetője. 19611979 között a győri Kisfaludy és a József Attila Színház dramaturgja. 1979-től a Vidám Színpad dramaturgja, kabarék szerkesztője, menedzsere.

Dr. Szentjóbi Miklósné Prockl Magdolna (Budapest, 1924. december 17.) zenekari hegedűművész-tanár (Szakszervezeti Zenekar, Kaposvári Csiky Gergely Színház Zenekara, Szegedi Szimfonikus Zenekar);

Szőnyi Erzsébet (Budapest, 1924. április 25.) zeneszerző, karnagy,

http://fidelio.hu/image.ashx?id=e5a99b33-0fc4-4753-83e6-79c6bf8e6bfb&vid=c9629143-429a-4942-a5aa-93cd255b5ef2

                                     (Fotó: Zeneakadémia képgyűjteménye)

zenepedagógusa. 1948 és 1981 között a Zeneakadémián tanított (gyakorlati tanítás, szolfézs, szolfézs módszertan), ahol 1960-tól tanszékvezető egyetemi tanárként dolgozott. Éveken át vezette a Szilágyi Erzsébet Gimnázium leánykórusát. 1964-ben a Zenei Nevelés Nemzetközi Társasága (ISME) elnökségi tagjává választották. 1978 és 2003 között a Magyar Kodály Társaság társelnöke és a Bárdos Lajos Társaság társelnöke. 1992–96-ig a Magyar Zenei Kamara alelnöke, 1996-tól a Magyar Muzsikus Fórum társelnöke. 1992 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. A hartfordi (USA) Kodály Musical Training Institute tagja, a francia Kodály Társaság tiszteletbeli elnöke és a Kóta tiszteletbeli elnöke, a Nemzetközi Kodály Társaság (IKS) és a varsói Chopin Társaság tiszteletbeli tagja. Kodály Zoltán zenepedagógiai módszerének világszerte ismert folytatója és népszerűsítője. 1994 óta a törökbálinti zeneiskola viseli a nevét. Fontosabb művei: A makrancos királylány – gyermekopera, Az aranyszárnyú méhecske – gyermekopera (Children's opera) (szövegét Orbán Éva írta), Szent Erzsébet-mise, Stabat Mater (Babits Mihály fordítására), Kodály's Principles in Practice 1973 (megjelent angol, francia, német, spanyol, portugál, olasz és thai nyelven), Zenei nevelési irányzatok a XX. században 1989, Kodály Zoltán nevelési eszméi 1987;

Tornyos György (Jászberény, 1924. július 24.) zeneelmélet-tanár, zeneszerző, karnagy (Líceum és Tanítóképző Intézet, Jászberény, - szolfézs- és zeneelmélet-tanár, Ganz-Mávag Művelődési Központ Női Kar és Acélhang Férfikar – zongorakísérő és vezető karnagy, Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, Budapest);

Vadas Kiss László (Tét, 1924. május 31.Szentendre, 1999. november 2.) operaénekes-tanár. 1956-ban a Miskolci Nemzeti Színház, majd 1958-ban a Szegedi Nemzeti Színház, 1970-ben pedig a Magyar Állami Operaház szerződtette. Énekelt von Einem, Cikker, Hindemith műveinek magyarországi bemutatóin);

 

Valusek Béla (Vértesszőlős, 1924. január 5.) zenekari trombitaművész-tanár

(Pénzügyőr Zenekar, Zeneművészeti Szakközépiskola, Debrecen, Fővárosi Operettszínház Zenekara, Magyar Állami Hangversenyzenekar);

 

Várhelyi Endre (Hódmezővásárhely, 1924. június 25. - 1979. július 27.)

 

 

                                    Leányával, Várhelyi Éva operaénekessel

 

operaénekes-tanár. 1946-ban debütált a budapesti Vígoperában, Don Pasqualeként. 1947-ben lett a Magyar Állami Operaház tagja. A színház egyik igen sokoldalú basszistája volt, aki fő- és karakterszerepekben egyaránt nagy sikerrel működött. Főleg buffóként nyújtott kiváló alakításokat, hangi vonatkozásban éppúgy, mint színésziben. Kiváló Pasquale, Basilio, Csengettyű-Don Annibale volt. Ugyancsak a tágabban értelmezett vígoperai szerepkörből valók voltak nagy szerepei is: Ochs, Ozmin, Kecal;

 

85 éve született

Dr. Ábrahám Imre (Nyúl, 1929. október 23.) általános és középiskolai tudós-

http://www.pannonhalma.hu/storage/civil%20tarsadalom/diszpolgaraink/ABRAHAM%20IMRE/abraham_konyvvel1_kisebb.jpg

tanár, helytörténész, nyelvész, könyvtáros, zenepedagógus,és karnagy,  illetve Pannonhalma díszpolgára. A hatvanas években igazgatóként fellendítette a Művelődési Ház tevékenységét, ahol irodalmi színpadot szervezett, majd a nyolcvanas években értelmiségi kört hozott létre. 1990-ben megalapította és jelenleg is vezeti a Cantate Kamarakórust, ami eredetileg templomi kórus, de nagyon hamar a település rendezvényein, ünnepi műsorain is rendszeresen felléptek és fellépnek a mai napig is.

Albert Gábor (Egyházasharaszti, 1929. október 30.), zenei könyvtáros. „Közel harminc éven keresztül voltam a Zenetudományi Intézet könyvtárának vezetője. Nemcsak zenei könyveket gyűjtöttünk, a zenetörténet műveléséhez elengedhetetlen filozófia, irodalomtörténet és a társművészetek alapvető szakirodalmát is beszereztük. Major Ervin zenetörténész hagyatékának megszerzésekor különösen sok és értékes művelődéstörténeti anyag került a könyvtárba.”

Antal György (Budapest, 1929. január 11.) harmonikaművész-tanár 1950-től 63-ig harmonikát tanított a Steinitz Zeneiskolában, később pedig 1971 és 1983 között a Csepeli Zeneiskolában, valamint a Sashalmi Munkaközösségi Zeneiskolában. Hangszeres rátermettségét az 1948-as Országos Harmonikaverseny I. díjával, valamint az 1952-53-as kulturális versenyek I. díjával bizonyította. 1946 és 1950 között a Magyar Rádió szólistája, játszott Herrer Pál, Jáki-Tóth Pál és Horváth István László zenekarában. 1958-63 között Turán László zenekarának tagja, mellette saját zenekart is vezet. 1975-től 1994-ig az Országos Zenepedagógus Szakosztály Harmonika Tagozatának, később a ZETA Harmonika Tagozatának vezetője. Kiválóan szervezte a harmonikatanárok munkáját összefogó és máig jól bevált hagyománnyá váló januári és márciusi bemutató hangversenyeket.  Antal György írása az új harmonika tantervről a Parlando 1982/ 4. számában jelent meg. Halálával a harmonika-kultúra egyik kiteljesítője és mentora távozott. (E.L.);

Antal Lívia  (Budapest, 1929. július 10. – 2001.) hangversenyénekes-tanár. Mint az Országos Filharmónia szólistája számos magyar művet mutatott be (Lajthán kívül Kodály, Bartók, Balassa Sándor, Farkas Ferenc, Kadosa Pál, Sugár Rezső, Szokolay Sándor és mások műveit), és francia dalokat énekelt (Florent Schmitt, Henry Barraud, Joseph Canteloube, Poulenc, Honegger, Messiaen, Jean-Jacques Werner, Jacques Ibert, stb. oeuvre-jéből). Szerte Európában szerepelt hangversenyénekesként.

Aracsi László (Hódmezőúvásárhely, 1929. október 27.) középiskolai énektanár,

http://thn1.iwiw.net/0102/user/00/90/94/14/2/user_9094142_1181295401941_profile

karvezető, ny. főiskolai docens (Zeneművészeti Szakközépiskola elmélettanár és igazgató helyettes,Szeged, Szegedi Tudományegyetem Zenei Intézete);

Bartha Alfonz (Madaras, 1929. október 13. – Budapest, 2013. április 2.)

http://operavilag.net/wp-content/uploads/kategoria-nelkuli/2013/04/04/7380/BarthaAlfonz.jpg

                                            (A Magyar Állami Operaház Archívumából)

operaénekes-tanár. 1955–1959 között a debreceni Csokonai Színház tagja, 1959-től a Magyar Állami Operaház magánénekese volt. A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 26;

Bartáné Szőllősi Olga (Valjatino, 1929. október 23.) zongoratanár-korrepetitor (Zeneiskola-Ungvár, Fővárosi XVIII. kerületi Állami Zeneiskola);

Dr. Bartha Ferencné Vizeli Katalin (Debrecen, 1929. április 21.) hegedűművész-tanár (Csepeli Állami Zeneiskola, Simonffy Emil Zeneiskola-tanszakvezető és főiskolai gyakorlatvezető);

Breitner Tamás (Budapest, 1929. április. 13.–Pécs, 1991. március. 26.)

http://a4.mzstatic.com/us/r30/Music/c4/eb/5c/mzi.lhpfkaki.170x170-75.jpg 

karmester, zeneigazgató. 1960-tól 1970-ig a Fővárosi Operettszínház karmestere, majd 1970-től 1991-ig, haláláig a Pécsi Nemzeti Színház karmestere, 1984-től zeneigazgatója, valamint a Pécsi Filharmonikus Zenekar vezetője volt. Pécsi operabemutatóit mindig nagy siker fogadta.

Dr. Buzás Zoltán (Balaton, 1929. szeptember 12.) tanár, megyei tanulmányi felügyelő, iskolai csoportvezető, zeneiskolai főelőadó (Járási Tanács VB, Heves megyei Tanács VB);

Csányi "Matyi" Mátyás (Budapest, 1929Augsburg, Németország, 1980) jazzhegedűs, gitáros, tanár.  Csányi Mátyás (eredeti neve Csányi Ernő) már 5 évesen hegedült „A címzett ismeretlen” című film egyik jelenetében, egy másik hasonló korú kisfiúval. 9 éves korában a 24 tagú Rajkó zenekart vezette. 17 éves korától elsősorban jazzt és tánczenekarokat vezetett, de klasszikus zenei darabokat is magas színvonalon adott elő. Hangszerelőként is hamar nevet szerzett magának. 1960-ban Vico Torrianival Bécsbe utazott és ezután ott élt. Bécsben a nemzetközi hírű jazz klarinétos Fatty George zenekarába került. 1965-ben Hamburgban megnyerte a „Jazzhegedű-király” versenyt. Rendszeresen játszott a Bécsben fellépő amerikai világsztárokkal. Egyebek közt muzsikált Oscar Petersonnal és Duke Ellington zenekarának tagjaival is. 1980-ban Augsburgban hunyt el;

Fodor András /1947-ig: Fodor Andor)/ (Kaposmérő, 1929. február 27.

http://www.napkiado.hu/images/uploaded/rpaxph35.jpg

Fonyód, 1997. június 27.) költő, zenei és esszéíró. Az Eötvös Kollégiumban barátkozott össze életre szólóan Colin Mason angol zenetudós-jelölttel, a későbbi Bartók-kutatóval. Egyetemi évei alatt váltak ismertté versei az Illyés Gyula által szerkesztett Válasz című folyóiratban. Fodor András 1949-1954 között műfordításai révén maradt kapcsolatban az irodalommal. Versei csak 1954-től jelentek meg újra a Csillag című folyóiratban. 1954-1956 között a folyóirat versrovatának volt a munkatársa. 1957-től szabadfoglalkozású író lett. 1959-től az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központjának főmunkatársa, az Új Könyvek című időszaki kiadvány alapító szerkesztője. 1973-tól a kaposvári Somogy című folyóirat rovatvezetője, 1983-tól a Kortárs szerkesztője. 1981-1986 között az Magyar Írószövetség alelnöke volt. Sokoldalú, nagy műveltséggel rendelkező alkotó volt. Elmélyülten foglalkozott a zenével és a képzőművészettel is. Zenéről írt tanulmányai és Igor Sztravinszkijről szóló könyve mellett 1959-1968 között rendszeresen szervezett zenehallgató és zeneértelmező esteket, ahol Bartók Béla, Igor Sztravinszkij, Anton Webern, Witold Lutosławski és a kortárs magyar szerzők műveit éppúgy sorra vette, mint az akkor nehezen hozzáférhető Edgard Varèse, Olivier Messiaen, John Cage, Karlheinz Stockhausen, Jannis Xenakis műveket;

Fülemile Tibor (Budapest, 1929. október 11. – Budapest, 2011. december 1.) fagottművész-tanár, a Magyar Fúvósötös tagja. Többek között a Magyar Állami Operaház Zenekara, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara és a Mihály

http://info.bmc.hu/resources/muvesz/photoimage/CD_2125.jpg

András által alapított Budapesti Kamaraegyüttes szólistájaként dolgozott. 1983-2006 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, egyetemi docense, majd professor emeritusa volt;

Gajodi Sándor (Szeged, 1929. január 1. – zenekari hegedűművész-tanár. Szegedi Nemzeti Színház zenekara-szólamvezető, Szegedi Szimfonikus Zenekar – szólamvezető, Liszt Ferenc Állami Zeneiskola, Szeged, Szegedi Kamarazenekar);

Gergelyné Kottler Márta (Budapest, 1929. május 29.) zenekari brácsaművész-tanár (Honvéd Művészegyüttes-szólamvezető, Állami Operaház Zenekara, Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara);

Hanák Árpád (Budapest, 1889. -  1941.) zongoraművész-tanár. 1910-től 1920-ig

a pécsi zenei élet irányítója volt, mint művész és pedagógus. 1912-től évente több önálló hangversenyt adott a Zeneakadémián, a Vigadóban, Szegeden és Pécsen. 1920-tól a Fodor Zeneiskola tanára;

Halkovics János (Törökszentmiklós, 1929. november 1.) ének-zenetanár, karvezető, népzenekutató, szerkesztő (Magyar Rádió népzenei szerkesztőség h. vezető, népzenegyűjtő, Kertészeti Egyetem Kórusáénak karnagya, az OKISZ Erkel Ferenc Művészegyüttes Népi Zenekarának vezetője);

Halmos István (Bp., 1929 –) az irodalomtudományok kandidátusa (1960), az MTA Népzenekutató Csoportjának, ill. a Zenetudományi Intézet főmunkatársa (1962–). Aspiráns (1952–56), muzeológus a nyíregyházi Jósa András Múzeumban (1956–), a Jászberényi Múzeum igazgatója (1957–), népzenei előadó a Népművészeti Intézetben (1958–). A magyar népzenével, a primitív zenével foglalkozik;

Házy Erzsébet (Pozsony, 1929. október 1.Budapest, 1982. november 24.)

 

http://cdn4.fotex.net/beeper/public/images/artworks/37/3937-500px.jpg

operaénekes, színésznő. Pályafutását a Magyar Rádió énekkarában kezdte. 1951-ben debütált az operaházban Verdi Rigolettójának apródjaként. Kezdetben lírai szerepeket énekelt, majd az 1960-as évektől drámaibb szerepeket is. Jelentős részt vállalt új magyar operák bemutatásában. Legnagyobb sikere a Manon Lescaut (Puccini) címszerepe volt, Ilosfalvy Róbert partnereként, alakítását még ma is az évszázad Manonjaként emlegetik. A premiert követő évben több mint negyven, telt házas Manon-előadást tartottak, amire csak ritkán akadt példa az Operaház történetében. Az Erkel Színházban nagyoperettekben is fellépett. A mozivásznon is emlékezeteset alakított a Gerolsteini kaland (1957), a Felfelé a lejtőn (1958) és az Új Gilgames (1963) című filmekben. Főbb szerepeiből: Csajkovszkij: AnyeginTatjána, Csajkovszkij: A pikk dámaLiza, Debussy: Pelléas és MélisandeMélisande, Donizetti: Don PasqualeNorina, Gershwin: Porgy és BessBess, Kacsóh Pongrác: János vitézIluska, Kodály: Háry JánosÖrzse, Lehár: A víg özvegyGlavary Hanna, Leoncavallo: BajazzókNedda, Mihály András: Együtt és egyedülLány, Monteverdi: Poppea megkoronázásaPoppea, Mozart: Figaro házasságaCherubino, Mozart: A varázsfuvolaPapagena, Puccini: Manon LescautManon Lescaut, Puccini: BohéméletMimi, Puccini: PillangókisasszonyCso-cso-szán, Puccini: A Nyugat lányaMinnie, Puccini: TurandotLiù, Ránki György: Az ember tragédiájaÉva, Ifj. Johann Strauss: A cigánybáróSzaffi, Ifj. Johann Strauss: A denevérAdél, Rosalinda, Richard Strauss: SalomeSalome, Richard Strauss: A rózsalovagOctavian, Szokolay Sándor: VérnászMenyasszony, Szokolay Sándor: HamletOphelia, Szokolay Sándor: SámsonDelila, Verdi: Az álarcosbálOscar, Wagner: A nürnbergi mesterdalnokokÉva;

Hidi Péter (Budapest, 1929. november 30.) hegedűművész-tanár. 1949-től a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának tagja, 1958-tól hangversenymestere. 1972-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapesti Tanárképző Intézetének vonósnégyes- és kamarazene-tanára;

Illés András (Nagykálló, 1929. július 24.) ének-zene és pedagógia-tanár (Tanítóképző Intézet, Kisvárda - ének-zenetanár, Felsőfokú Tanítóképző, Nyíregyháza - intézeti tanár, Bessenyei György Tanárképző Főiskola, Nyíregyháza - főiskolai docens);

Jakab Zoltán (Pestszentlőrinc, 1929. január 6.) zongoratanár, főiskolai tanár (Állami Zeneiskola, Zalaegerszeg, Pedagógiai Főiskola, Pécs-adjunktus, majd tanszékvezető, Budapest Táncegyüttes - zenei vezető);

Kármán Vera / Halász Ferencné (Budapest, 1929. április 16.- Budapest, 2007.

http://84.2.38.22/gallery/keyframe/2007/12/17/m2-13668/m2-13668-03323700.jpg

május 26.) zenekari hegedű- és kamaraművész. 1951 és 1996 között volt Magyar Állami Hangversenyzenekar tagja, az utolsó két évtizedben az 1. hegedű szólamvezetője. Játszott a Várkonyi Vonósnégyesben és 1957-től, alapító tagként a Magyar Kamarazenekarban. Az 1960-70-es években rendszeresen szerepelt a Magyar Rádió stúdióhangversenyein, állandó kamarapartnerével, Kurtág Mártával;

Kertész István (Budapest, 1929. augusztus 28.Herzliya, 1973. április 16.)

http://www.szatmar.ro/files/news/mn_1365930931n_kertesz.jpg

              (Fotó: LFZE honlapja)

karmester. 1947-től 1950-ig a Magyar Állami Operaház karmestere volt. 1953-tól 1955-ig Győrben volt karmester, ezt követően 1957 elejéig a budapesti Operaház alkalmazta, az 1952/53-1956/57 között tanévekben pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (karmesterképzés, korrepetíció) is dolgozott. Az 1956-os forradalom leverése után családjával együtt elhagyta Magyarországot, majd a Hamburgi Szimfonikus Zenekar és a Hamburgi Állami Operaház vendégkarmestere lett. 1960-ban meghívást kapott az Augsburgi Opera főzeneigazgatói posztjára. 1961-ben meghívták a Salzburgi Ünnepi Játékokra is. Az Izraeli Filharmonikus Zenekarral 1962 márciusában kezdődött a kapcsolata, a Tel-Avivi Mann Auditóriumban adott hangversennyel. 1964-ben a Kölni Operába kapott zeneigazgatói kinevezést. Kölni igazgatói státusza fenntartásával 1965-ben a Londoni Szimfonikus Zenekar vezető karmestere lett, és egyúttal a Covent Garden vendégkarmestere is. 1973-ban a Bambergi Szimfonikus Zenekar vezető karmestere lett. 1973. április 16-án izraeli turnéja közben a vízbe fulladt, miközben a tengerben fürdött;

Keszler Pál (Budapest, 1929. június 22. –): harsonaművész-tanár, szinházigaz-

http://szinigazdasag.hu/images/cikkek/2014/1-Scan20020.jpg

Igazgatóként a Fővárosi Operettszínház társulati ülését vezeti az 1980-as évek közepén. Mellette Makláry László, Horváth Zoltán, valamint Venczel Sándor és Németh Marika