Juditomnak

Lila felhő fut az égen,

vihar oldá ölelésem,

az esővel nem itathatsz,

ha elengedsz, meg is tarthatsz.

Egyedül vagy közelemben,

nem a vágy tart tüzesebben,

gyere, tarts még tüzed árán,

ne maradjak ilyen árván.

Mosolyoddal hazatévedt

aki elcsalt, az az élet,

bazsarózsás kosarában

visz a fűben, visz a fában.

De az élő nem a végcél,

csak a bolygók és a légtér

maradandó fogadása

lehet áldás a világra.

Ha az Úrtól sose szállna

ilyen áldás a világra,

kire bíznám feledésem,

legutolsó menedékem?

Viharokban fölemelve,

kikelethez közeledve

neked adnám, pici szépség,

kiben él még a reménység.