Egy európai tehetségsegítő hálózat felé

2014. május 8-10. között rendezte meg Budapesten az Európai Tehetségtanács, a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége és a Budapesti Európai Tehetségközpont által szervezett háromnapos nemzetközi konferencia, Egy európai tehetségsegítő hálózat felé címmel.

A konferenciát Csermely Péter, az Európai Tehetségtanács elnöke, a Semmelweis Egyetem biokémikus egyetemi tanára nyitotta meg. A rendezvény célja az európai tehetségsegítő hálózat tervének felvázolása, lehetséges irányainak feltérképezése. Az Európai Tehetségtanácsnak nem célja ezt a kezdeményezést irányítani, azonban tagjainak szakértelmével támogatni tudja azt. Csermely Péter elmondta, az európai tehetségsegítő hálózatot tanuló szervezetként képzeli el, melyet a kölcsönös elfogadás, bizalom és jóakarat jellemez. A hálózat tagjai mentorok, pedagógusok és a tehetséges fiatalok lennének, akik a hálózatban rejlő lehetőségeket kihasználva könnyebben kapcsolatba léphetnének a tehetségük kibontakozását legjobban segíteni tudó mentorral.

A program fővédnöke Áder János köztársasági elnök a konferencia résztvevőihez intézett üzenetében azt írta, a tehetségre épült tudás az emberiség egyetlen kimeríthetetlen erőforrása, azonban ezt, szemben a természeti erőforrásokkal, nem csupán felfedezni és kiaknázni, teremteni is lehet. A tehetség önmagában nem elég, megfelelő iskolai környezet és odafigyelés szükséges ahhoz, hogy lehetségesből valóságossá váljon. Egy magyar mondás szerint, aki tehetséges, többet tud, mint amennyit tanult.

Ezt követően Albert Ziegler, a nürnbergi egyetem professzora szólalt fel. A tehetségfejlesztést az Alice Csodaországban Vörös Királynőjéhez hasonlította: a királynőnek gyorsabban és gyorsabban kell futnia ahhoz, hogy egy helyben maradhasson. Egy állandóan fejlődő környezetben, folyamatosan javuló versenytársak között kell helyt állnunk. Ziegler professzor erre példaként többek között az olimpiai rekordok javulását hozta fel, melyek a sporttudomány fejlődésével, s technológiai újításokkal is összefüggenek: 1976-ban az úszómedencéket vízelvezető csatornákkal vették körül, ezáltal a víz szétterjedt, a felülete kisimult, ellentétben a korábbi állapotokkal, mikor turbulencia keletkezett, s így nehezítette az úszást. 2008-ban az új típusú úszódressz megjelenésével javultak az eredmények. Ahhoz, hogy egy területen kiemelkedően jók lehessünk, körülbelül tízezer óra koncentrált gyakorlásra van szükség, s a tehetségsegítés ebből a 10.000 órából jelenleg elenyészően keveset fed le a tehetséges fiatalok számára szervezett programok által. A hálózatosodás javulást hozhatna ezen a területen.

Barabási Albert-László híres hálózatkutató, a bostoni Northeastern Egyetem Komplex Hálózati Kutatóközpontjának vezetője előadásában a hálózatkutatás történetéből mutatott be néhány kiemelkedő momentumot, majd saját kutatásait közérthetően összefoglalva kifejtette, a társadalomra, az internetre, de az emberi testre is a skálafüggetlen hálózatok jellemzőek. Ezekben a hálózatokban a kapcsolódások nem véletlenszerűen jönnek létre, hanem egy-egy csomó köré összpontosulnak. A hálózatok folyamatosan nőnek, mert új pontok kapcsolódnak hozzájuk, s ezek előnyben részesítik a csomópontokat. Ezt tapasztalhatjuk az emberi kapcsolatoknál is: vannak népszerű, sok ismerőssel rendelkező emberek, s ők vonzzák is az új ismeretségeket. Van egy kritikus pont, melynek elérése után a csomópontokban nagyon sok kapcsolódás gyűlik össze. Ha ezt sikerül elérni a hálózatépítésben, nagy lehetőségek tárulnak fel, tehát ez nem egy fokozatos folyamat, hanem robbanásszerű.

A délután során párhuzamosan zajló műhelybeszélgetésekbe kapcsolódhattak be a konferencia résztvevői. A rendezvény során hazai és külföldi kutatók mellett Polgár Judit sakknagymester tart előadást, s bemutatásra kerül számos európai jógyakorlat is a tehetséggondozás területéről.

További információk a http://conference2014.talentday.eu/hu/meghivo oldalon olvashatók.