„Meg kell őriznünk a jelenlegi pozíciónkat”

Dr. Gyimesi Lászlót újabb öt évre az

főtitkárává választották

Jubileumot ünnepelhetett a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete a 2014. április végén rendezett tanácskozásán, hiszen éppen negyedszázaddal ezelőtt tartotta első küldöttértekezletét az újjáalakult szervezet. Most a tisztújítás során megerősítették a korábbi vezetőket, Sólyom-Nagy Sándor maradt az elnök, a két alelnöki posztot pedig Brieber János és Varsányi Lászlóné tölti be, és dr. Gyimesi Lászlót is azon az 1989-es gyűlésen választottál először az MZTSZ főtitkárává, s azóta tölti be ezt a pozíciót. A régi-új főtitkár elmondta, hogy a következő ötéves ciklusban is arra törekszenek, hogy megőrizzék, bővítsék a munkahelyeket, javítsák a jövedelmi viszonyokat, segítsék a kollégáik foglalkoztatását.

- A tisztújítás előtt az elmúlt öt évben folytatott tevékenységükről is beszámoltak. Mi minden történt ezalatt a zenepedagógusok érdekében?

- Az 2009-2014-es közötti esztendők az MZTSZ egyik legmozgalmasabb időszakának számítanak, amelyben akadnak jócskán eredmények és kudarcok. Jelentős változások történtek ugyanis az oktatás egészét illetően. A szakszervezet nézőpontjában az első helyen mindig az áll, hogy milyen a foglalkoztatás. Azt kell, mondjam, a változásokból nem következett a munkahelyek csökkentése. S amikor elindultak az átalakulások, a kondíciók nem romlottak, hanem inkább jobbá váltak, már ami a fizetéseket illeti.

- De nőtt a munkaidő, s egyéb szabályok is változtak…

- Rengeteg félelem, félreértés vette körül mindezt. Még nem tisztult ki persze teljesen a kép, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a zenepedagógusok döntő többségének életét nem befolyásolja jelentősen az új szabályozás, a munkaidő szabályokat pedig gyakran tévesen értelmezték, alkalmazták. Az viszont nagyon lényeges, hogy az állami feladatok sorába került az alapfokú zeneoktatás is. Az új szabályozásban az alapfokú művészetoktatásának beágyazott helye lett, s általában véve is növekedett a művészetoktatás fontossága. Ez mindenképpen pozitív fejlemény. Sajnos ránk az jellemző, hogy fenntartásokkal fogadjuk még a jó híreket, változásokat is. Körül kellene nézni Európában, és azzal összevetve értékelni a helyzetünket... Nagy eredménynek tartom azt a biztonságot – még az összes hibájával együtt is – amellyel ez a rendszer működik. Persze, lehet azt mondani, hogy nincs elég papír, kotta, hangszer. Ez mind igaz. De mutasson valaki egy olyan ágazatot, ahol nincs hiány. Ez persze nem mentség, de ezek az ágazatok ugyanabból a központi költségvetésből működnek.

- Ezt megelőzően azonban előfordult még pedagógus-sztrájk kezdeményezés is, amelyhez azonban az MZTSZ nem csatlakozott…

- Szakszervezetünk részt vett minden olyan megmozdulásban és demonstrációban, amelyet megalapozottnak tartottunk. De a sztrájkokban a tagság döntő többsége nem kívánt részt venni, s bíztunk abban, hogy a tárgyalások is eredményre vezetnek. Én egyébként is mindig ennek a híve vagyok. S végül az egyeztetések sikerrel jártak, megállapodtunk a miniszterrel, a köznevelési államtitkárral az együttműködésről. Nagyon lényeges szabályoknak a megalkotásában vettünk részt, ezek közé tartozik: az új előmeneteli rendszer, az új munkaidő szabályozás és számos más, alapvető fontosságú részlet. Hogy a beszámolóból idézzek: „Összességében azt kell mondjam, elértük azt, amit ebben a helyzetben el lehetett érni: kollégáink munkahelyeit megőriztük, a munkafeltételeik alapvetően nem változtak meg hátrányosan, részesei lettek az új pedagógus előmeneteli rendszernek és bérezésük is ezáltal javult, és a jövőben tovább javulhat.”

- S azt láttam, bár örülnek a béremelésnek, azért a következő öt évre is megfogalmaztak néhány fontos célt…

- Üdvözöljük a pedagógusok keresetnövekedését. Ugyanakkor szükségesnek tartjuk az iskolákban, a nem pedagógus munkakörben foglalkoztatott munkavállalóknak is a mielőbbi bérrendezését. Mindig vannak újabb és újabb célok. Elsődleges az, hogy megőrizzük a jelen pozíciót. Kis országban, kis gazdaságban élünk, és sajnos megtapasztaltunk már olyan időszakot, hogy az előző évben minden nagyon jól működött, aztán rajtunk kívülálló okok miatt mindez teljesen megváltozott… Ezért lényeges, hogy megőrizzük azt, amit elértünk. Például a munkahelyeket. De javítanivaló is akad jócskán, hiszen jó lenne, ha több állás közül válogathatnának a pedagógusok, ha a fiatalok és a nyugdíjasok foglalkoztatását is elősegítenénk. Ahogy persze az sem mindegy, hogy milyen díjazása van mindennek, s ez milyen munkavégzési kötelezettségekkel jár.

- Mi az, amit még emellett nagyon lényegesnek tart?

- A zenepedagógiai területen jelenleg nincsenek kiugróan nehéz gondok. A bérügyek terén tényleg akad még néhány rendezetlen kérdés. De azt hiszem, nagyon elégedett lehet az a szakszervezeti vezető, akinek csupán néhány rendezetlen kérdéssel kell foglalkoznia. Biztos lesz, amit sikerül megoldani, s lesz, amit nem. Ez utóbbiak közé valószínűleg azok a kérdések tartoznak, amelyek pénzügyi következményekkel járnak… De nem győzöm ezt eleget hangsúlyozni, ezért ismét a beszámolóból idézem: „Az új köznevelési törvény alapvetően új helyzetet teremtett a művészeti iskolák életében. Az alapfokú művészetoktatás fő kérdése eldőlt: ez az oktatás az új szabályozás alapján az állam által vállalt kötelezettség, tehát a kötelezettet immár nem az önkormányzati körben kell keresni. Ez jogi szempontból feltétlenül biztonságossá tette a zeneiskolák létét, mint ahogy a megváltozott támogatási rendszer is ezt szolgálja. A köznevelés területén működik a legnagyobb hazai munkaadó, hiszen a Klebersberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) közel 150 ezer munkavállaló munkáltatója. A korábban önkormányzati fenntartású művészeti iskolák kivétel nélkül átkerültek a KLIK-hez, úgy, hogy kollégáinkat továbbra is közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatják, és a változás létszámcsökkentéssel nem járt. A fenntartás szempontjából elmondhatjuk, hogy a köznevelési törvénnyel a művészeti iskolák – az átmenet minden nehézségével együtt – és kollégáink kiszámíthatóbb és biztonságosabb költségvetési feltételek között végezhetik tevékenységüket. A finanszírozás megkülönböztetett figyelmet fordít az egyéni oktatáson alapuló zenei oktatás feltételeire.

Szakszervezetünk az átalakulás folyamatában, és a finanszírozás kialakításának munkájában szorosan együttműködött a minisztérium köznevelésért felelős államtitkárságával, és javaslataink, észrevételeink döntő többsége egyetértést, illetve támogatást kapott.”

A pedagógus kollégáink körében az új besorolás – amely a fizetések mértékében első lépésként sokaknak aránytalannak tűnő előnyt, míg másoknak méltatlanul alacsony előrelépést jelentett – érthetően sokféle véleményt váltott ki. Az sem kétséges, hogy az előrejutás lehetőségei is vitathatóak, gyakran nehézkesek, avagy sokan méltatlannak tartják annak előírásait. Azonban arról nem szabad elfeledkezni, hogy mindez – az összes vélt vagy valós hibájával – a pedagógusok anyagi helyzetének tarthatatlanságának feloldását, egy kiszámítható előmeneteli rendszer kialakítását, egyszerűbben fogalmazva a hosszabb távon minőségben, felkészültségben erre kész kollégák anyagi helyzetének kiszámítható és érezhető javítását, míg a többieknek a jelenleginél kedvezőbb anyagi feltételek elérését célozza.

Jelenleg is folyik egy átfogó bizottsági munka, amely a művészetoktatás jelenlegi helyzetét igyekszik felmérni, illetve javaslatokat megfogalmazni a vonatkozó szabályozás szükséges módosítására. Az együttműködés tényét jelzi az, hogy ebben a munkában fontosnak tartják a mi szempontjainkat is. Emellett a művészetoktatás egésze – reményeink szerint – nagyobb súllyal, szereppel jelenhet meg a köznevelési rendszer egészében, és kifejezetten pozitívum az, hogy az alapfokú művészeti képzés, mint lényegében az egyetlen olyan oktatási forma, amely már a korábbiakban is szükségesnek tartotta a minőség előtérbe helyezését és a minősítési rendszer kialakítását, komoly tapasztalatokkal rendelkezik ezen a téren is. Természetesen megoldásra azok a nem feltétlenül érzékeny, de anyagi, egzisztenciális következményekkel járó kérdések is várnak, mint az osztályfőnöki pótlék ügye, vagy a végzettségek elfogadásának évtizedek óta folyó vitái. Ezek nagyon fontosak, esetenként meghatározó problémák, de a művészeti nevelés alapkérdéseiben nem kulcsmozzanatok. Ez nekünk, a szakszervezetnek természetesen fontosabb, de azt is kell látnunk, hogy ha csak ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk, akkor saját magunk szűkítjük le a mozgásterünket.

- Mindez azt is jelenti, hogy a zenepedagógusok fontos csoportját képezik a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének.

- Így igaz. A szervezet velük a régmúltba visszanyúló hagyományait is megőrizte. Még nem létezett ugyanis zeneiskolai hálózat Magyarországon, amikor a zenepedagógusok már a zenész szakszervezethez tartoztak. A negyvenes években, a II. világháborút követően aztán a zenész szakszervezet tagozatává váltak, amelyben eleinte a magántanárok tartoztak. Aztán, ahogy elindultak a körzeti állami zeneiskolák, a zeneoktatói munkaközösségek tagjai is sorra csatlakoztak hozzánk. Tehát elmondhatom, hogy a kötődés meglehetősen régi. Ebben sok országtól különbözünk, máshol ugyanis a zenepedagógusok a pedagógus szakszervezet tagjai. S hadd mondjam el azt is, hogy egy alkalommal a norvég szakszervezeti vezetőkkel tárgyaltam, s meséltem nekik a magyar modellről. Nagyon tetszett nekik a mi szisztémánk, ráadásul náluk is a muzsikusok jelentős része a zenekari állása mellett tanít, tehát a helyzetük hasonló. Nem állítom, hogy az MZTSZ hatására, de talán a mi tapasztalataink megismerésével is Norvégiában néhány évvel ezelőtt végbement a bővítés, és a zenész szakszervezet tagjaivá váltak a zenepedagógusok is.

Réfi Zsuzsanna