BUZÁS ZSUZSA - DR. SZARKA
JULIANNA
Zenepedagógiai
doktori kutatások hazánkban és külföldön
Beszámoló az
MTA Pedagógiai Tudományos Bizottságának Tantárgy-pedagógiai Albizottsága és a
Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat IV. Kerületi Tagintézménye zenepedagógiai
kutatásokkal kapcsolatos nyilvános üléséről
Nemzetközi és hazai
gitárversenyek fiatal díjazottja, Hart Gábor nyitotta meg Alberto Ginastera Szonátájával (op. 47) a zenepedagógiai doktori
kutatásokkal kapcsolatos nyilvános ülést 2014. június 6-án, Budapesten. A
programot dr. Tóth Zoltán, az albizottság elnöke, a Debreceni Egyetem docense,
a XIV. Országos Neveléstudományi Konferencia http://onk2014.unideb.hu/
elnöke kezdeményezte. A konferencia levezető elnöke dr. Tóth Zoltán mellett dr.
Szarka Júlia, az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar Ének-zenei
Tanszékének főiskolai docense volt, a szakmai program szervezője, Buzás
Zsuzsa, a Kecskeméti Főiskola tanársegédje volt.
Buzás Zsuzsa:
„A zenepedagógiai doktori iskolák és kutatások
külföldi példái”
címmel adott alapos áttekintést, elemezve az amerikai, kanadai, európai és
ausztrál programok kutatási területeit. Ennek bővebb ismertetése is jelzi
a téma fontosságát, tanulságul, követendő például arra, miért és hogyan
lehet és érdemes igazolni a zenei nevelés fontosságát.
Számos kutatás folyik az indiana-i Ball State Egyetemen a
zenei műveltséggel, kórus-pedagógiával,
zenepszichológiával, szakmódszertani
kutatásokkal, standardizált
tesztek alkalmazására épülő nemzeti és nemzetközi értékelési és mérési
programok kidolgozásával és vizsgálatával kapcsolatban. Szintén a vizsgált
területek közé tartozik az általános iskolai oktatásban a zenehallgatás
élményét elősegítő tényezők és stratégiák feltárása, motivációkutatás
vagy improvizáció kisgyermekkorban.
Az Oklahomai Egyetemen a Kodály
koncepcióval külön terület foglalkozik a zenepedagógiai doktori képzésen belül,
egy hallgatójuk jelenleg Forrai Katalin munkásságával kapcsolatban írja doktori
disszertációját. Az Iowai Egyetem School
of Music karán a zeneterápia pedagógiai aspektusainak vizsgálata is a doktori
képzés egyik lehetséges területe közé tartozik. A Mitchigani
Egyetemen többek között zenei kreativitással, különböző zenepedagógiai
módszerek hatékonyságának vizsgálatával, zenekar-pedagógiával
foglalkoznak. A Bostoni Egyetemen filozófiai, szociológiai, pszichológiai és
történeti kutatásokat folytatnak a zenepedagógia területével kapcsolatban. A
Texasi Egyetemen működő Butler School of
Music egyedi zenepedagógiai doktori képzéseket kínál; zenepedagógiai
kutatásokat a jazz területén és zongora pedagógiával kapcsolatban. A doktori
képzés elnevezése itt nem az általánosabb Music
Education, hanem Music & Human Learning (Jazz Emphasis vagy Piano
Pedagogy).
Amerikában a doktori
fokozat elnevezése nem egységes; lehet DA (Doctor of Arts), DMA (Doctor of Musical Art), illetve Ph.D
fokozatot lehet szerezni zenepedagógia területén. A jelentkezés feltétele
többek között néhány (intézettől függően minimum két vagy három) éves
oktatásban eltöltött szakmai tapasztalat, melynek szakmai sikerességét legalább
három ajánlólevéllel igazolni szükséges. Jellemzően számos, impaktfaktorral rendelkező zenepedagógiai folyóirat
biztosít publikációs lehetőséget a kutatók számára.
A zenepedagógiai doktori
iskolák kurzusainak témakörei a következőek lehetnek: mérés, értékelés,
tesztek a zeneoktatásban, kvalitatív és kvantitatív kutatási módszerek,
zenepedagógiai koncepciók, módszerek és tantervek vizsgálata, zenepszichológia,
szociológia és filozófia a zenepedagógiához kapcsolódóan, pedagógia-történet,
illetve speciális területek kórus-pedagógiával, hangszeres zeneoktatással,
zenetechnológiával vagy zeneterápiával kapcsolatban.
A kanadai McGill University, Schulich School of Music, Department of
Music Research kutatási területei közé tartozik a zenei előadás
értékelése, a zenei teljesítmény mérése, az előadó személyiségének
vizsgálata, a zenén kívüli tényezők hatása az előadásra. A karon
foglalkoznak a sajátos nevelési igényű diákok oktatásával, szükségleteivel,
elsősorban autista gyermekek zenei képességeit vizsgálják, illetve olyan
hangszeres tanárokat szeretnének képezni, akik autista gyermekeket is
taníthatnak vagy tanítanak.
Dr. Lee Bartel a vezetője a Torontói Egyetem
Zeneművészeti Karának, ahol többek között kutatott területek a zenetanár
személyisége, a zenei identitás vizsgálata, alternatív zenepedagógiai
irányzatok, gender
tanulmányok, kisgyermekkori zenepedagógia, a tanári improvizáció, populáris/
könnyűzene az oktatásban. A karon jelentősek a zene és
egészségnevelés területéhez kapcsolódó vizsgálatok az agykutatással vagy
hangterápiával kapcsolatban.
Az
EARLI (European Association for
Research on Learning and Instruction) http://www.earli.org/ a
tanítás-tanulás kutatásának legjelentősebb európai szervezete. Jelenleg a
világ 56 országából körülbelül 2300 tagja van a szervezetnek. A szervezet kétévenként
szervezi meg konferenciát, illetve a hozzá kapcsolódó JURE előkonferenciákat.
Szintén kétévente rendezik meg önállóan is az EARLI JURE-t,
a Fiatal Európai Kutatók Neveléstudományi Konferenciáját. A JURE mellett
speciális érdeklődési csoportok, SIG-ek (Special Interest Groups)
alakultak és alakulnak folyamatosan (Buzás
és Pásztor, 2013). Legközelebb a belgiumi Leuvenben
tartanak tudományos konferenciát Assessing transitions in learning címen, melynek programja itt olvasható: http://kuleuvencongres.be/earliconference2014/program.
Az EARLI
egyik újabb kutatási területe az Idegtudomány és Oktatás (Neuroscience
and Education), amelyhez kapcsolódóan 2010 júniusában, Zürichben első
alkalommal neveléstudományi konferencia szervezésére is sor került „Educational Neuroscience: Is it a field?” címmel. Érdemes megemlíteni a területhez kapcsolódóan a
Harvard Egyetemen működő Dr. Schlaug
kutatásait, melyek részletesebb leírását a következő honlapon találjuk: http://www.musicianbrain.com/#projects.
Európában
többek között a finnországi Sibelius Akadémián folytatnak zenepedagógiai
doktori kutatásokat, kutatási projekt foglalkozik például a gyermekek
hangképzéséhez kapcsolódó pedagógiával, kreativitással és osztálytermi
együttműködéssel kapcsolatban az ének-zene órákon. A kutatási projektek
tartalmi összefoglalói itt olvashatóak: http://www.siba.fi/en/studies/degrees-and-programmes/music-education/research-and
doctoral-study.
A Luxemburgi Egyetemen sokrétű kutatás zajlik
Prof. Damien Sagrillo
vezetésével, zenepedagógiai módszerekkel, interkulturalitással,
felnőttoktatással, technológiaalapú mérés-értékelés
lehetőségének kialakításával kapcsolatban. 2013-ban,
a luxemburgi általános oktatásban (általános-
és középiskolákban) tanulók 17,3%-a részesült
speciális zenei oktatásban. Összehasonlítva
a zeneiskolai oktatásban tanuló diákok százalékos
arányát Nyugat-Európa többi országához képest, ez az
arány jóval magasabb, mint akár Németországban,
vagy Franciaországban (Sagrillo,
2012.) Luxemburgban a legtöbb területen megtörtént a
papír-ceruza tesztekről a számítógép-alapú tesztelésre való átállás,
illetve bevezettek egy országos online mérésre alkalmas rendszert. Ezt a
rendszert adaptálta többek között az OECD PISA 2009 Electronic Reading Assessment (ERA – számítógépes olvasás-felmérés), illetve
az OECD PIAAC (Program for International Assessment of Adult Competencie, felnőtt kompetenciák felmérése) is (Molnár, 2010). A rendszer egyszerre
képes tesztelni a teljes luxemburgi populációt, majd a teszteredményekről
visszajelzést készít a tanárok részére. A luxemburgi zeneművészeti,
zeneiskolai szakoktatásban minden év végén valamennyi diák az UGDA által
előírt szolfézs, zeneelmélet anyagból írásbeli és szóbeli vizsgát tesz,
rendszerint június, július hónapokban. Jellemzően valamennyi írásbeli
anyag három nyelven tartalmaz instrukciókat, francia, német és luxemburgi
nyelven. A vizsgaanyagot hat évfolyamra dolgozzák ki, amely tartalmaz hallás
utáni diktandókat, lapról-olvasás és elméleti feladatokat. A ritmikai, dallami,
elméleti ismeretekre változatos formában kérdeznek rá.
Bár zenepedagógiai doktori képzés
nincs, a University
of Cambridge, AHRC Research Centre for Musical
Performance as Creative Practice-n folynak a területhez kapcsolódó kutatások.
Az ausztrál zenepedagógiai kutatásokról könyv is
született, melyet David Forrest 2003-ban írt The Doctoral Journey in Music Education: Reflections on Doctoral Studies by Australian Music Educatiors címen.
Általánosan elmondható, hogy érzékelhetőek
tendenciák a zenepedagógiai doktori kutatásokban, elsősorban a zenei
műveltséggel, kottaolvasással, szemmozgás-követő vizsgálatokkal, a
populáris zenével, zeneoktatási koncepciók,
módszerek hatásvizsgálatával, módszertani sokféleséggel, interdiszciplinaritással, motivációval, kreativitással kapcsolatban.
A zene és egészségnevelés, zeneterápia oktatás szintén
gyakran kutatott területek. Kevesebb az egyes hangszerekhez
fűződő zenepedagógiai kutatás, a szolfézs, a zeneelmélet,
stílusismeretet vagy népzene tantárgyakhoz/ kurzusokhoz köthető pedagógiai
vizsgálat, valamint hasznos lenne a zenepedagógiai doktori kutatások, kutatási
trendek és tendenciák további feltérképezése.
Kiss Henriett:
„Zenepedagógus doktoranduszok, doktorjelöltek és doktorok az ELTE PPK
Neveléstudományi Doktori Iskolájában. 2014-es helyzetkép” című előadásában
a jelenlegi helyzetről, az ELTE doktori iskolájában folyó zenepedagógiai
kutatásokról számolt be. Az 1993 óta működő Pedagógiai és
Pszichológiai Kar Neveléstudományi Doktori Iskoláján belül a doktori programok
a következőek: Andragógia, Gyógypedagógia, Nyelvpedagógia,
Tanítás-tanulás. A zenepedagógiai kutatások a Neveléselmélet és
Pedagógiatörténet programok keretében zajlanak. 2013-ban hárman szereztek
fokozatot zenepedagógia területén, disszertációik címe: Várszeginé Dr. Gáncs
Erzsébet: Folklorizmus az iskolában – Alternatív és hagyományos
tantervek, pedagógiai eljárások a művészeti nevelésben, Dr. Varjasi Gyula: A
tanárképző főiskolai ének-zenetanárképzés pedagógiai sajátosságainak
történeti összehasonlító elemzése Magyarországon 1928-tól napjainkig és Dr.
Orsovics Yvette: Az alsó tagozatos ének-zene tankönyvek módszertani
felépítése, összehasonlító elemzése. Kiss Henriett a további kutatási
területek között említette az ének-zenei tanárképzési programok összehasonlító
elemzését, életreform és reformpedagógia kutatásokat, a zenehallgatással
kapcsolatos vizsgálatokat az általános iskolai ének-zene órákon, a koncertpedagógiát, a fiataloknak szóló zenei
ismeretterjesztést, az interaktív oktatás sajátosságainak vizsgálatát a kortárs
zenei nevelésben.
Dr. Duffek Mihály: „Zenepedagógiai kutatóbázis Debrecenben – Új
profil a neveléstudományi doktori programban” címmel vetett fel izgalmas
kérdéseket. A Debreceni Egyetem
Zeneművészeti Karának dékánja kiemelte
a határon túli magyar
zenepedagógiai kutatások jelentőségét, beszélt
a jelenlegi kutatási
területekről, melyek a következőek: oktatáskutatás (a zeneoktatási
intézményrendszerrel, az újkeletű intézményi
átalakulások új problémáival kapcsolatban), zenei tehetségfejlesztés és transzferhatások
vizsgálata, zenei előadói
képességek kialakítása, hangszer-pedagógia, a zenei közösségek személység-formáló hatása,
továbbá a hazai és a külföldi
zeneoktatási koncepciók, módszerek vizsgálata. Kutatási területként továbbá
említetésre került egyházzene-pedagógia történet, a hangszertanítás és társadalmi hatásai,
a zenei stílusismeretek tanításának vokális és
instrumentális vonatkozásai. Dr. Duffek Mihály
előadásában kiemelte a serdülők zeneoktatásának jelentőségét,
mint a zenei képzés egyik legmeghatározóbb időszakát.
Az előadó fontosnak tartja többek között a kortárs zene és az elektronika megjelenését a
zeneoktatásban, az ének- és
hangszer-pedagógia összehasonlító vizsgálatát, a friss kutatási eredmények
beépítését a felsőoktatás oktatási programjába. Az említett zenepedagógiai
kutatások hatással vannak az általános pedagógiai kutatásokra
és kapcsolatteremtési
lehetőségét nyújtanak más diszciplinákkal
(például a szociológiával, pszichológiával, művészet-pedagógiával, stb.).
Asztalos Kata: „A Szegedi Tudományegyetem zenepedagógiai kutatásai”
című beszámolója is a hazai munkálatokat igazolta. Az SZTE
Neveléstudományi Doktori Iskolát 2004-ben alapították, vezetője dr. Csapó
Benő. Az iskola célkitűzése a modern, empirikus
társadalomtudományként értelmezett neveléstudomány kutatói utánpótlása, az
intézményes keretek között folytatott tanulás, oktatás és nevelés vizsgálata.
Az iskola szervezésében kerül minden évben megrendezésre a Pedagógiai
Értékelési Konferencia, melynek idei programja itt olvasható: http://www.edu.u-szeged.hu/pek2014/. A doktori iskolában zenei
témában eddig hárman szereztek fokozatot; 2010-ben dr. Gévayné
dr. Janurik Márta, disszertációjának címe: A zenei hallási képességek
fejlődése és összefüggése néhány alapkészséggel 4-8 éves kor között.
Keresztmetszeti
mérésre és fejlesztő kísérletre épülő empirikus vizsgálat,
saját-fejlesztésű zenei hallási képesség teszttel és a DIFER teszt
segítségével. 2011-ben Pethő
Villő védte meg disszertációját, címe Kodály Zoltán és követői zenepedagógiájának
életreform elemei. 2013-ban Dohány Gabriella:
A zenei műveltség és az ének-zene
tanulásával kapcsolatos háttérváltozók összefüggéseinek empirikus vizsgálata a
középiskolás tanulók körében címmel írta meg disszertációját. További
kutatási területek közé tartozik jelenleg a hangképzési bemelegítő
gyakorlatok hatásvizsgálata, a kottaolvasás, kottaírás vizsgálata, a
kottaolvasással kapcsolatos metakognitív stratégiák
feltárása, zenei képességek online diagnosztikus mérése, a hangszerjáték
lehetséges transzferhatásainak vizsgálata, a digitális technológiák
alkalmazásának lehetőségei a zeneoktatásban és a zeneterápiás fejlesztés
hatásának vizsgálata.
Dr. Varjasi Gyula:
„A tanárképző
főiskolai énektanárképzés pedagógiatörténeti jelentősége”
címmel történeti ízelítőt adott saját doktori témájának kutatásából. A SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar
adjunktusa előadásában megemlítette az ének-zenetanárképzés történeti
előzményeit és helyszíneit, az oktatás pedagógiatörténeti változásait,
valamint bemutatta az egyes intézmények pedagógiatörténeti sajátosságait.
Balatoni Katalin: „Úton a
táncpedagógia tudomány felé. Tánctudományi kutatások az Eötvös Lóránd
Tudományegyetemen” című előadásában
három jelenlegi kutatásról számolt be részletezve, melyek a következőek: a magyar néptáncoktatás
alakulása és szerepe a 21. század társadalmában, a magyar népi játékok helye és
szerepe a magyarországi néptáncoktatásban, valamint a
magyar népi játék és néptánc fejlesztő hatásának vizsgálata ép és sérült
gyerekeknél. Előadásának végén a hallgatók figyelmébe ajánlotta
weboldalát, www.igyteddra.hu –t, amely módszertani ötletek, programok
mellett letölthető dalanyagot, játékokat, cikkeket tartalmaz.
Az
előadások után Benedekfi István zongoraművész és
zeneszerző előadásában hallhattuk Bartók Béla 1926-ban komponált
Zongoraszonátáját. Az előadó jelenleg az indiana-i
Ball State University, School
of Music oktatója, illetve az SZTE Neveléstudományi Doktori Iskola doktorandusz
hallgatója.
A tudományos ülés programja rövid kerek-asztal
beszélgetéssel zárult a zenepedagógiai kutatások jelenlegi helyzetéről.
Köszönet illeti Daru Katalinnak, a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat IV.
Kerületi Tagintézménye igazgatójának szervezőmunkáját, aki a tudományos
ülés helyszínét és vendéglátását biztosította.
Nagy
örömünkre szolgált, hogy az MTA Pedagógiai Bizottságának Tantárgy-pedagógiai
(korábban szakmódszertani) Albizottsága a zenei neveléshez kapcsolódó fontos
témát tűzte ki egy nyilvános ülésén, hiszen napjaink – egyre inkább – művészetek
felé forduló nevelési koncepciói így tudományos, kutatási megalapozottságot is
fel tudnak sorakoztatni.
Felhasznált irodalom
Buzás
Zsuzsa és Pásztor Attila (2013): A 2012-es regensburgi EARLI JURE Konferencia. Iskolakultúra, 13. 1. 92-98. Elérhető online:
http://www.iskolakultura.hu/ikultura-folyoirat/documents/2013/2013-1.pdf
Molnár
Gyöngyvér (2010): Technológia-alapú mérés-értékelés hazai és nemzetközi
implementációi. Iskolakultúra, 7-8.
22-34.
Sagrillo, D.
(2012): Music Education in Luxembourg: A Critical Rewiew. International Aspects
of Music Education, 1. 76.
A
tudományos ülés meghívója elérhető online:
http://www.parlando.hu/2014/2014-3/MTA_ttped_meghivo.pdf
A
szerzők:
Buzás Zsuzsa
A Kecskeméti Főiskola tanársegédje
SZTE Neveléstudományi Doktori Iskola PhD hallgatója
Dr. Szarka Júlia
az ELTE Tanító- és
Óvóképző Kar Ének-zenei Tanszékének főiskolai docense