Dr. Barsi Ernő nevét veszi fel a Kapuvári Alapfokú Néptánciskola

"A szeretet sugározzon mindenüvé. Mert szeretet nélkül nem lehet sem muzsikálni, sem tanítani, sem írni. Szeresse mindenki az övéit, saját népét és értékeit, hogy a másokét is szeretni tudja."

(Dr. Barsi Ernő ars poeticája)

Dr Barsi Ernő nevét veszi fel a Kapuvári Alapfokú Néptánciskola

2014. szeptember elsejétől a közelmúltban elhunyt Dr. Barsi Ernő Alapfokú Néptánciskola néven működik tovább a Kapuvári Alapfokú Néptánciskola. Mint Csitei Gábor igazgató elmondta, a névadással a Kapuvárhoz sok szállal kötődő etnográfus, zenepedagógus, zenetörténész, hegedűművész és főiskolai tanár munkássága előtt tisztelegnek, az általa megkezdett munkát kívánják folytatni a saját eszközeikkel.

Dr. Barsi Ernő (Sály, 1920. június 28. – Győr, 2013. augusztus 8.) magyar néprajzkutató, zenepedagógus, zenetörténész, hegedűművész, főiskolai tanár. Először a hajdúböszörményi gimnáziumban tanult, de végül a középiskolai tanulmányait Sárospatakon fejezte be 1938-ban. Nagy hatással volt rá Újszászy Kálmán professzor előadása a népi hagyományok gyűjtéséről. Ekkor alapozta meg hegedűtudását és zenei ismereteit is. Később teológiát is tanult. 1942-ben felvették a budapesti Zeneakadémiára – előzetes sikeres tanulmányai miatt rögtön a harmadik évfolyamra – a hegedű tanszakra. Tanárai között olyan szakmai hírességek voltak, mint Waldbauer Imre vagy Kodály Zoltán. 1944-ben lelkészképesítő vizsgát tett. 1946-ban hegedűtanári diplomát szerzett. Ezután – munkát nem kapva – az apja által igazgatott iskolában tanított. A faluban vegyes kart, hangversenyt szervezett, ami egy újságcikk nyomán ismertséget szerzett neki.

1947-ben megjelent első írása „Sály falu zenei művelődése” címmel. A győri Állami Konzervatóriumban hegedűtanári állást kapott. Zeneoktatói munkaközösséget hozott létre, amiben egy időben több ezer diák tanult. Kodály javaslatára zenei előképzőt is szervezett. Célja a hatékony népzenei oktatás volt. Tanítványai között van számos később sikeres zenész, mint például Fias Gábor, Jancsovics Antal és Kollár Kálmán. A tanítás mellett népdalgyűjtést is végzett a falvakat és településeket járva és előadásokat is tartott. Győr környékén hangversenyeket szervezett.

1955-től már rendszeresen gyűjt népzenei anyagokat. Először szülőfalujában, majd később Győr, Győr környéke (Rábaköz, Szigetköz, stb) Balaton, Velencei-tó környéke, Bodrogköz, Bükkalja, Felső Borsod, Csallóköz, Mátyusföld, Erdély, a burgenlandi Őrvidék, Bulgáriában, Sumen környékén. 1959-ben a felsőfokúvá, majd később főiskolává minősített győri tanítóképző iskolába megy át oktatni. Éneket és hegedűt oktatott és néprajzzal is többet foglalkozik, amivel kapcsolatban kérésre szakköröket hozott létre. Publikál és szakmai egyesületek és társulatok tagjukká választották. 1970-ben doktorált szellemi néprajzból, disszertációjának címe: „Zene egy sályi pásztor életében”. Ekkor jelent meg Daloló Rábaköz című népdalgyűjteménye. Écsen Pávakört szervezett és 16 éven át vezette.

Habár 1982-ben nyugdíjas lett, aktív maradt és tovább tanított, illetve több településen zenei és néprajzi előadásokat tartott. Népdalkórusának tagjaiból kamarakórus alakult Melodiárium néven. Több mint 40 könyvet írt.