Interjú Dr. Robert Palmerrel, az indiana-i Ball State University,

School of Music zongora- és orgonatanszékének

tanszékvezető egyetemi tanárával

 

http://www.musicalsummer.eu/uploads/1/0/4/7/10471544/1384044714.jpg

2014. július 11 és 23 között rendezték meg a spanyolországi Malagán a Nemzetközi Zenei Fesztivált és Mesterkurzust zongoristák és hegedűsök számára. A kurzus alapítói Dina Yoffe zongoraművész és Michael Vaiman hegedűművész http://www.musicalsummer.eu/.

 

Zongorakurzusokat vezetett még Frank Wibout, Dr. Robert Palmer és Daniel Vaiman. Hegedűkurzust Michael Vaiman és Mari-Tampere Bezrodny, kamarazenei órákat Daniel Acebes Pardo, spanyol gordonkaművész tartott. Az Amerikából, Ázsiából és Európából érkezett 45 hallgató között a mesterkurzuson két hazai muzsikus is jelen volt; aktív résztvevőként Benedekfi István zongoraművész, passzív hallgatóként Csonka Gábor hegedűművész.

 

A fesztivált záró, ünnepélyes diplomaosztás után adott interjút a zongorakurzust vezető professzor, Dr. Robert Palmer, akit először gyermekkoráról, első zenei tapasztalatairól kérdeztem.

 

Hét éves koromban kezdtem el zongorázni. Édesanyám is játszott a hangszeren, öten vagyunk testvérek és számára fontos volt, hogy mind az öten tanuljunk zongorázni. Általános iskolai éveim alatt végig jártam zongoraórákra, de amikor 14 éves lettem, édesanyám megérezte, hogy kezdem elveszíteni az érdeklődésemet és egy másik tanárhoz irányított. A minnesotai Saint Cloud State University professzora felvett tanítványai közé, miután meghallgatott. Azóta is úgy emlegetem őt, mint aki megmentette a „zenei életemet”, mivel még nyolc évig tanultam nála; előbb középiskolásként, majd főiskolai hallgatóként. Nagyszerű zongorista és zenepedagógus tanárnő volt, tőle tanultam azt, hogy a növendékek művészeti élete mellett a lelki életükkel, személyiségükkel is törődjek.

A főiskola után művésztanári, egyetemi diplomát a Baltimore-ban lévő Peabody Konzervatóriumban szereztem, majd doktori tanulmányaimat a Minnesotai Egyetem Zeneművészeti Karán folytattam. Amíg a doktori disszertációmat írtam (Debussy és Bartók művészetével kapcsolatban), főiskolás zongorista hallgatókat kezdtem tanítani két különböző zeneművészeti karon. 1986 óta vagyok a Ball State University tanára, ahol minden felsőoktatási szinten vannak zongorista növendékeim.

 

Ön  tanár és előadóművész is. Kérem, beszéljen a koncertjeiről!

 

A Carnegie Hall-ban 25 éves koromban,1979-ben debütáltam, egyetemi tanulmányaim végeztével. Számomra nagyon fontos volt ez az időszak, a New York Times is ekkoriban közölt rólam először kritikákat, és örültem a pozitív visszajelzéseknek. Innentől kezdve egyre többet koncerteztem, illetve hazai és nemzetközi versenyeken vettem részt. Az Amerikai Egyesült Államok mellett Európában és Ázsiában is voltak hangversenyeim. Európában többek között Angliában, Franciaországban, Németországban és Spanyolországban koncerteztem, sajnos Magyarországra még nem jutottam el sem turistaként, sem zongoristaként.

 

Van-e esetleg kedvenc hangversenyterme?

 

Nagy szerencsémre és örömömre csodálatos helyeken zongorázhattam, mint például a Carnegie Hall-ban, de nagyszerű volt koncertezni Dél-Korea vagy Kína fontosabb koncerttermeiben, mint például a Szöuli Művészeti Centrumban, a Shanghai Nagyszínházban vagy a Shanghai Concert Hall-ban.

 

Milyen zenét, kiknek a műveit szereti a leginkább játszani hangversenyein?

 

Nem szeretném elkerülni a válaszadást, de minden zeneszerző, akinek a művét játszom, a kedvencem. Mi előadóművészek, nagyon szerencsések vagyunk, hogy számos nagyszerű zeneszerző művét játszhatjuk. Amikor Debussy darabjait játszom, akkor ő, ha Bartókot, akkor az ő műveit szeretem. De ha mégis kellene egy zeneszerzőt választanom, akkor talán Beethoven lenne az.

 

Igazán sikeres pedagógiai karriert tud maga mögött, nemzetközi versenyek győzteseinek tanára. Van-e speciális, egyedi zongoratanítási módszere?

 

Egyik zongoratanárom a híres zongoraművész, Leon Fleisher volt, a Peabody Konzervatórium professzora, aki Artur Schnabel osztrák zongoraművész és zeneszerző növendéke volt. Zongoratanáraim közül talán ő hatott rám legmélyebben pedagógiai és művészi tudásával, utat mutatott számunkra, hogy hogyan tekintsünk egy zeneműre, hogyan alkossuk majd meg a zongoránál. Leon Fleisher mellett Julio Estebean, spanyol zongoraművész professzor szintén nagy hatással volt rám, aki Chopin negyedik generációs zongoratanítványa, így elmondhatom, hogy én az ötödik, tanítványaim pedig a hatodik generációhoz tartoznak. De visszatérve a kérdéshez, hogy van-e módszerem. Általában a zenemű kottájából indulok ki, megfigyelem, hogy hogyan épül fel a darab, ez olyan érzéshez hasonlít, mintha egy kirakós játékot fejtenék meg. A zeneművek minden elemét vizsgálom; ritmikai, dallami, harmóniai és egyéb tulajdonságait. Szeretem a zeneművet a belsőből kiindulva kifelé megismerni és nem fordítva, értem ezalatt, hogy nem meghallgatok egy felvételt és azt próbálom utánozni, sokkal inkább felfedezem a zeneszerző elgondolása alapján a saját interpretációmat. Azt szeretném közvetíteni a növendékek felé is, hogy természetesen fontos a jó technika, ami nélkül nem lehet eljátszani a legnagyobb műveket, de a technika csupán eszköz a végcélhoz, ahhoz, hogy megteremtsük a zenét. Ha nem látunk bele a zenébe, nem tudjuk megalkotni azt. Ez a mi mesterségünk, szükségünk van erre a készségre, hogy aztán kifelé szolgáljunk, a közönség felé. Napi több órás elfoglaltságot jelent kifejleszteni saját egyedi technikánkat és remélhetőleg életünk és tapasztalataink során beérik ennek a munkának a gyümölcse; előadó-művészetünk egyre tudatosabbá, intelligensebbé és kreatívabbá válik.

 

Pedagógiai munkája három évtizedre nyúlik vissza. Mi a véleménye, a mai diákok különböznek-e a korábbiaktól, és ha igen, miben?

 

Nagyon sok külföldi diákot tanítok, sok növendékem van Európából, de még több Ázsiából. Az elmúlt harminc évben tapasztaltam változásokat, főleg az Ázsiából érkező diákoknál, a koreai, japán, kínai zongoristáknál. Harminc évvel ezelőtt is kiváló technikával rendelkeztek sokan közülük, de talán nem érezték át annyira a nyugati világ művészetét. Azóta a kapcsolat szorosabbá vált Kelet és Nyugat között, és ahogyan a két kultúra keveredett, észrevettem, hogy az ázsiai diákok sokkal felkészültebbek, tájékozottabbak és érzékenyebbek lettek a nyugati zene iránt, és mind zeneileg, mind művészileg jobban játsszák azt, mint harminc évvel ezelőtt.

Természetesen Európa az a hely, ahonnan a legtöbb ismert, nagy zeneszerző származik. Szeretem az Európából érkező tanítványokat is, mert karakteresek; az európai zene a vérükben van, lehet érezni például, ha egy magyar előadó játszik Bartókot, vagy német zongorista játszik valamelyik klasszikus zeneszerzőtől. Természetesebben hathat, ha egy francia zongorista játszik Debussy-t, egy spanyol Albeniz-t vagy Granados-t, mert ez az ő része, az ő kultúrája. A különböző kultúrák zeneszerzőinek stílusait megismerni időbe kerül, és időbe telik, hogy a zongorista részévé váljanak. Természetesen vannak olyan dolgok, amelyek nem túl sokat változnak/változtak. Kultúráktól és országoktól függetlenül vannak olyan technikák, amelyeket minden zongoristának ismernie kell, vagy például a zongora, önmaga sem változott sokat. A Steinway zongora, vagy a zongorakészítés hagyománya a Steinway & Sons Company 1853-as amerikai alapítása óta máig, 2014-ig a hosszú évek alatt nem, vagy alig változott.

 

Mit gondol, mi különbözteti meg a jó tanárt a kiváló pedagógustól?

 

Talán két dolog. A kiváló tanárok, ahogyan az angolok mondanák ’they go the extra mile’, tehát mindenben többet tesznek a növendékért, többet törődnek a tanítványokkal, nem csupán zongoristaként foglalkoznak velük a zongoraórán, hanem azon kívül is odafigyelnek rájuk. Számomra egy kissé olyan ez, mintha a tanár adoptálná tanítványát és segítené őt az élet többi területén is. A második dolog a képesség. A tanárnak jól kell kommunikálnia, képesnek kell lenni diagnosztizálni a diák problémáit, ha nem úgy játszik, ahogy szeretné. A kiváló tanárnak, hasonlóképpen egy orvoshoz, gyorsan fel kell fedeznie a bajt és a lehető legrövidebb idő alatt kell korrigálni azt a diák egyéni képességei alapján.

 

A tanítás és a koncertezés mellett van-e szabadideje, jut-e ideje hobbira?

 

Szeretek olvasni, golfozni, teniszezni és kerékpározni. A zongoristák nagyon sok időt töltenek négy fal között, muszáj kimozdulni néha a szabadba.

Tagja vagyok az American Piano Trio-nak, sokat koncertezünk. Repertoárunk széleskörű; Haydn trióktól kezdve a kortárs zenéig számos zeneszerzőtől játszunk műveket. Brahms, Schubert, Mendelssohn vagy Ravel darabok mellett több művet játszunk a nagyszerű kortárs amerikai zeneszerzőnőtől, Jennifer Higdon-tól. Tervezünk egy Smetana triót bemutatni, illetve két másik zenész kollégával kiegészülve Sosztakovics Zongoraötösét (op. 57) is műsorunkra tűztük.

 

Köszönöm az interjút és a bemutatóhoz sok sikert kívánok!

 

Dr. Robert Palmer, Steinway zongoraművész honlapja:

http://cms.bsu.edu/academics/collegesanddepartments/music/directory/pianoandorganfaculty/palmerrobert

 

Az American Piano Trio egy felvétele itt megtekinthető:

https://www.youtube.com/watch?v=xf1D_suptH8

 

 

Buzás Zsuzsa

 

 

A Kecskeméti Főiskola tanársegédje, a SZTE Neveléstudományi Doktori Iskola PhD hallgatója