PAP JÓZSEF

GONDOLATOK A zeneiskolAI KORREPETICIÓRÓL

Hadd kezdjük mindjárt örömhírrel! A színvonal jó, mert mindenütt magasan képzett diplomások tanítanak. Eddigi eredményeinkre azonban nem szabad ráülnünk, mert az élet egyre merészebb próbák elé állít. Ha egy zongorakísérő többször is leszerepel, vagy elutasít felkéréseket, kétségessé válhat szakmai megbízhatósága. 

A nagy elődők

Elmúlt korok legendás kottaolvasói (pl. Liszt és Dohnányi) makulátlan dicsőségüket őrzik. Nagy tisztelettel, ugyanakkor sajnálkozva gondolunk Rájuk, mert csodáik megtapasztalásában nem részesülhettünk. A lapról játszásnak e koronázatlan királyai pedig nem sok esélyt adtak az utókornak leutánzásukra.

Kell néha egy kis szerencse is!

Az átlag jóval sebezhetőbb! Az is előfordulhat, hogy egy szerény képességű, de becsületes muzsikus egész életén át megússza a nagy kihívásokat, míg egy nála sokkal ütőképesebb társa többször is „kihúzza a gyufát". Ehhez kapcsolódik két személyes élményem, egy pozitív és egy negatív. 

- Egy Waldorf-iskolai tanárképző évfolyam diploma záróvizsgáján a 40-50-es évek történéseit ábrázolta korhűen, színjátszással, szavalatokkal és zenei betétekkel. (Seress Rezső: Szomorú vasárnap, Szeressük egymást gyerekek, stb.) A dallamok alatti akkordjelzések egyértelműen utaltak Esze Jenő tánczenei könyvére, melyet már két évvel korábban megvásároltam, talán megérzésből. Az akkordok begyakorlásával meglepő hitelességgel sikerült rekonstruálnom az akkori idők slágerhangulatát. 

- Másodéves pályakezdő, naiv kamasz koromban minden rám bízott feladatot kutyakötelességnek éreztem elvállalni és végrehajtani. Így engedtem a rábeszélésnek, hogy egy „volt növendékek hangversenyén" kísérjem le egy modern lengyel szerző trombitadarabját is. A gyors tempójú trombitaszólónak olyan aránytalanul nehéz zongorakísérete volt, hogy egy virtuóz trombitással lóversenyezni reménytelen vállalkozás lett volna. Szerencsére a „művész úr" fölöslegesen izgatott, se a próbákra, se az előadásra nem jött el. E számomra kedvező kimenetelű incidensnek köszönhetem, hogy aktív pályafutásomat megúsztam bukás és visszautasítás nélkül. 

Korszellem

A zeneirodalom három dimenzióban is tágul, majd szépen beszivárog tananyagunkba. 

- Időbeli tágulás: a régi korok értékeinek őrzése mellett a legújabb zeneművekkel is foglalkozni kell. 

- Térbeli tágulás: az amerikai zene már visszavonhatatlanul megérkezett hozzánk! Lehet, hogy csak idő kérdése, mikor kopogtat ajtónkon az egyelőre még titokzatos távol keleti (pl. kínai, japán, indiai) zenekultúra.

- Műfaji gyarapodás: 50 évvel ezelőtt a jazz-et ki se szabadott ejteni a szánkon! Most már mellette nálunk van a népzene, filmzene, sőt bizonyos százalékban a könnyebb műfaj is. 

Önképzés

A korszellem legfőbb tanulsága, hogy mindent előre megtanulni képtelenség! A biztos lábon maradáshoz szükséges egy alapos önképzés, mely a diploma kézhezvételével  indul és muzsikáló képességeink  végéig tart. Javasolt formái: blattolás, hangszertechnika fejlesztése, kiegészítő anyagok tanulmányozása. 

Blattolás

- Dr. Pogány Imola énekes korrepetitor doktori disszertációjának (www.parlando.hu – 2012/2.) „hangverseny" c. fejezetében olvashatjuk. „A lapról játék sok-sok gyakorlással fejleszthető, bizonyos fokig megtanulható. Akinek ez a fajta adottsága hiányzik vagy csekélyebb, annak létfontosságú, hogy tudatos gyakorlással megszerezze."

- Tanuló éveim alatt egy Bach-fúgák játszásakor nem bírtam megállni a

J. S. Bach: Asz-dúr fúga (facsimile)

szabadkozást: „elnézést, hogy ilyen nehezen tanulok Bachot!" Zolnai tanár úr humánus ember lévén vigasztalni próbált: „Hát ez tényleg úgy hangzott, mintha nagyon jól blattolnád!" - majd a fúga mintaszerű megszólaltatása után így folytatta: „Blattolni úgy kell, hogy sose azt kell nézni, ahol vagy, hanem jóval előbbre!" A Tanár úrnál ez a különbség kb. négysornyi volt! Zolnai Jenő Dohnányi Ernőnél tanult - e mesterséget elég magas fokon birtokolta. 

- Daniel Barenboim is így érvel (Pogány - Disszertáció 65.oldal): „A lapról játszónak a kottakép teljességét egyben kell felfognia. Pontosan meghatározva ez azt jelenti: előre nézni, szemmel és aggyal az 5. ütemben lenni, mikor az újak az elsőt játsszák.” 

A legnagyobbak valóban képesek egyetlen szemvillanással nagy zenei egységeket is „lefényképezni". De mit tegyen egy kezdő, aki erre még képtelen, mégis ezen az úton szeretne elindulni? Aki a játszandó ütemmel is bajlódik, az hogy merjen ránézni még a következő taktusra is?

- Földes Andor pesti kurzusán a hallgatóság ama kérdésére, hogy fontosnak tartja-e az előadóművészeknél a lapról játszást, így válaszolt: „Nagyon fontosnak tartom! Mozartnál nem is beszélek lapról játékról, ott mindent előre ki lehet számítani, de pl. Chopin-polonézeinél már rágni kell a hangokat! Ha nem megy gyorsan, játsszuk őket lassabban!"

- Schmidt Eleonóra 120 perces kurzusán kifejezetten blattolni tanított minket, változatos módszerekkel és színes zenei anyaggal. Legjobban a klasszikus szimfóniák 8 kezes átiratait élveztük. A Tanárnő fölhívta figyelmünket néhány általános blattolási csapdára: kulcsváltás, oktávváltás, pótvonalak. Csapdának minősül még bármilyen meglepő zenei fordulat, akár ritmikai, dallami, harmóniai vagy technikai eredetű.

A blattolás maga is lehet csapda!

Aki azt hiszik, hogy a lapról játék mindent megold, az egy bizonyos szintnél feljebb sose jut az igényesség terén. Ide is kívánkozik, hogy a koncertpódiumon már ne legyen blattolás!" A próbák során észlelt hiányosságokat a koncertig gyakorlással pótolni kell!

Miért kellene mégis blattolnunk?

Ha a lapról játszás nem old meg mindent, miért nem helyette is inkább gyakoroljunk?

- Egy korrepetitor néhány hónapon belül megkap 50 zongorakíséretet (nem ritka eset!) különböző nehézségi fokozatokban egész könnyűktől extra nehezekig. Nem mindegy, hogy az illető blattoló tudása meddig terjed. A kezdők be is dobhatják a törölközőt, mert mindegyik kigyakorlására nem lesz idejük. Aki nem képes legalább a felét rögtön lejátszani, az esélytelen marad ekkora mennyiség megtanulására.

- Milyen jó lenne tanítványainknak is mindent egyből lejátszanunk! Nem kellene a nehezebb művek bemutatását óráról órára tolni, szakmai tekintélyünk pedig nőne!

          Egy másik ellenvetés, hogy a blattoló olyan „ákom-bákom" újrendeket használ, melyeket nehezebb kijavítani, mint újat megtanulni. Ez nem teljesen igaz.

- Az „össze-vissza" ujjrend csak a kezdőket jellemzi. A gyakorlottak, akik már sok mindent előre látnak, igyekeznek rendezetten játszani. 

Ha már a zenemű tényleg "bennünk van", a rossz ujjrend ellenére is hamar kialakul a megfelelő.

- Ha az ujjrendeket is helyre szeretnénk rakni, vegyük még lassabbra a blattolás tempóját! 

Hangszertechnika fejlesztése

Ezt minden valamire való zenész erkölcsi kötelességének érzi és legjobb tudása szerint végzi, de nem csak szólóműveink nehezek. A dalirodalom és kamarazene bővelkedik a megoldhatatlanság határát súroló problémákban. Elég, ha csak

Schubert: Erlkönig-jét és Weber: Grand duo concertant-ját említjük, nem

beszélve a Brahms - művekről és egyebekről. Szó sincs tehát arról, hogy egy zongorakísérőt csak a blattolási csapdák buktathatnak meg!

Kiegészítő anyagok tanulmányozása

Idegen vizekre evezve iránytű nélkül céltalan bolyongáshoz vezet. Ha van egy ügyes, irányító szakmai kéz, annak segítségét érdemes elfogadnunk. 

- A jazz felé - Gonda János: A rögtönzés világa I-III. kötetei. 

- A tánczene felé - Esze Jenő: Tanuljunk zongorázni tánczenét!

- A klasszikus rögtönzés, személyiségformálás: Apagyi Mária: Zongoraálom.

- Énekes zongorakísérés: Hegedűs Gönczy Katalin: A dalkísérés művészete. (Parlando 2010/6. szám)

- Énekes zongorakísérés és korrepetitori betanítás dr. Pogány Imola doktori disszertációja. (www.parlando.hu – 2012/2.)

A felsorolás nem teljes, csak irányadó.

Mi a teendő?

- Fejlesszük hangszertechnikánkat, ahogy egyébként is tennénk! 

- Tanulmányozzuk a kiegészítő anyagokat kedvünk és szükségletünk szerint! 

- A gyakorlás bizonyos hányadát viszont fordítsuk rendszeresesen lapról játékunk fejlesztésére!

Mit blattoljunk?

Lehetőleg ismeretlent!

Igazi formánkat akkor mérhetjük le, ha minden hangjegy meglepetés!

          Felhasználható bármilyen zongorára írt kotta, még operák és szimfonikus művek zongorakivonatai is. A partitúrajátszás viszont már különleges produkció (ld. később) és inkább karnagyi, mint zenetanári feladat. A stílusokat váltogassuk reneszánsztól napjainkig, a tájegységeket Albeniztől Csajkovszkijig! Még a műfajokat is válthatjuk, ha megfelelő kottaanyagunk van rá. 

Hogyan blattoljunk?

Először csigalassan, és mindig csak a következő hangra vagy akkordra koncentrálva! Célozzuk meg a pontos metrumot és a hibátlan játékot! Lehetőleg ne akadozzunk!

- Ha már jól körbejártuk a stílusokat elkezdhetjük emelni a játszási tempót és az előretekintés mértékét. Könnyebb daraboknál megpróbálhatunk előbb csak ütemrészeket, később egyre több ütemet is szemmel előre befogni. 

Természetesen ez sokkal könnyebb egy Mozart - menüettnél, mint Bach - fúgánál, vagyis: az előre befogadás volumenje nem csak a játékos egyéni képességeitől, hanem a zenei szöveg bonyolultságától és szokatlanságától (modern művek, más műfaj stb.) is függ.

Nyaktörő zenei mutatványok

- Blattolva transzponálás és partitúrajátszás (esetleg azt is transzponálva!).

- Számozott basszusról blattolás különböző stílusokban és műfajokban.

- Pódiumon rögtönzés. 

- Ismert opera- vagy szimfónia részlet emlékezetbeli rekonstruálása zongorán.

- Elhagyott zongorakíséret fejből való pótlása.

- Áramkimaradásnál produkció folytatása sötétben.

(A felsorolás itt sem lehet teljes!)

Mire jók ezek az attrakciók?

- Virtuskodás esetén vagy a zsenialitás fokmérői, vagy a középszerű önteltek lecsendesítését szolgálják.

- Ha viszont ilyen műveletet a szükség diktál, akkor azt gondosan elő kell készíteni, bőséges időt hagyva a felkészülésre! Itt nyugodtan vállalhatja a felelősséget megbízó és szerepvállaló egyaránt! Főleg nem szabad ilyenkor az időt helyszíni blattolásig  húzni!

Befejezés

A szerencsét bízzuk a sorsra, egyebet nem tehetünk! Az önképzést viszont vegyük komolyan és akkor talán a szerencse is mellénk áll majd!

A szerzőről

Pap József zongoratanár és korrepetitor. 1967-ben diplomázott Budapesten.

1975-ig Nagybátonyban, majd 2007-ig Solymáron tanított, jelenleg nyugdíjas pedagógus. Akkreditált továbbképzések szorgalmas látogatója, valamint a Tanárok Országos Liszt Ferenc Zongoraversenyeinek állandó résztvevője Szekszárdon.

1989-ben miniszteri dicséretben részesült.