Elizabeth Watson

A XVII. Nemzetközi Viola d’amore Kongresszus

Budapest és Kaposvár, 2014. június 25-29

Több éve hagyomány már, hogy kétévente találkoznak viola d’amore előadók, készítők, zeneszerzők és zenetudósok Európa vagy az Egyesült Államok különböző helyszínein. A találkozók eddig az Amerikai Viola d’amore Társaság, dr Myron Rosenblum és dr Daniel Thomason igazgatók bölcs és hozzáértő munkája eredményeként jöttek létre és mindig ösztönző és felejthetetlen élményt nyújtottak a résztvevőknek.

Ebben az évben létrejött az International Viola d’amore Society e. V. (Nemzetközi Viola d’amore Társaság) Hans Laurerer elnökségével és Rüdiger Müller-Nübling helyettes-elnökségével. A Társaság első kongresszusát Budapesten és Kaposváron rendezték meg, melyen dr Daniel Thomason és dr Gordon Childs (korábbi társasági elnök) is részt vettek. Dr Myron Rosenblum sajnos nem tudott velünk lenni, de mindvégig figyelemmel kísérte az új Társaság kezdeti tevékenységeit. A magyarországi kongresszus a már megszokott módon teljesen nemzetközi találkozó volt német, francia, spanyol, osztrák, olasz, belga, cseh, lett, katari, angol, amerikai és magyar résztvevőkkel. Számomra különösen kedves volt, hogy a kongresszus két nyelven folyt, angolul és németül is. Sok régi baráttal találkozhattam és örömmel szereztem újakat.

A magyarországi helyszín kiválasztása után a Társaság az egyetlen magyar tagot, Urbanetz-Vig Margitot kérte fel a kongresszus előkészítésére.

Margit nem csak az események szervezését, hanem a háziasszonyi szerepet is magára vállalta, és a kongresszus szakmai és zenei alkalmain túl egyéb kulturális programot is szervezett a résztvevőknek. A találkozó helyszínei rendkívül színesek és érdekesek voltak és betekintést nyerhettünk általuk Magyarország gazdag történelmébe, melyet a kelta, római, hun, magyar, német, török, Habsburg és orosz mellett még számtalan más nép hatása alakított. Első esténken a Magyar Állami Operaházban Erkel Ferenc: Hunyadi László c. operáját ismerhettük meg – a képzelet gazdagon színpadra állított előadás igazi zenei csemege volt. Pesti szálláshelyünk, Hotel Medosz, Budapest kávéházakkal zsúfolt, hangulatos negyedében volt található. Alkalmunk nyílt meglátogatni a Nemzeti Múzeumot ahol dr. Radnóty Klára kalauzolt minket a történelmi hangszerek között. Láthattunk többek között három viola d’amoret, az Esterházy barytont és megtekinthettük Beethoven egyik legkedveltebb zongoráját, melyet annak idején maga az angol gyártó, Thomas Brodwood adományozott a zeneszerzőnek. A kaposvári kitérő utáni második fővárosi szálláshelyünk a Budai Vár melletti Hotel Castle Garden volt, nagyon közel a kongresszus másik fővárosi helyszínéhez, a Zenetörténeti Múzeumhoz illetve a Zenetudományi Intézethez. A múzeumban dr Gombos László megismertetett minket számtalan különleges formájú és hangú népi hangszerrel valamint egy viola d’amoreval és cimbalommal. Megcsodálhattuk a híres hegedűművész és hegedűtanár, Hubay Jenő fehér zongoráját, mely annak idején a szalonjában állt. (A szalon jelenleg a Viktória Hotel része, és Margitnak hála, itt is járhattam.) Különösen bájos volt az a hangfelvétel és fénykép, melyen egy férfi hegedül és mellette egy asszony ütőgardonon játszik.

A kongresszus koncertjei során számtalanszor hallhattuk kedvenc hangszerünket. A Liszt Ferenc Emlékmúzeumban (a régi zeneakadémia kamaratermében) tartott nyitó koncerten először Margit fiatal növendékei, Veronika Hecher, Séra Anna, Németh Ágnes és Kovács Kata, Biber VII. Partia-t játszották. A Toeschi: Sonata közben Margit virtuóz játékát Herencsár Viktória erőteljes cimbalomjátéka majdhogynem elnyomta - élőben hallhattuk micsoda különbség van a régi „cimbalom” (psalterium) és egy modern, előadótermekre tervezett cimbalom hangzása között. Utána Burgsteiner trióját hallgathattuk Michel Pons (Franciaország) brácsa, Kakuk Balázs baryton és Németh Ágnes barokk cselló előadásában. Ezt követően egy másik Erkel operából, a Bánk Bánból, Melinda áriáját Kertesi Ingrid adta elő, viola d’amore (Botos Veronika), cimbalom, angolkürt és hárfa kíséretében. A nyitóelőadást Rüdiger Müller-Nüblin - mindenkinek csak Nuffi (hisz, hogy is boldogulhatnánk másként a sok-sok umlauttal!) – nyitotta meg. „Hét nyelven beszélt” – pont annyin, ahány játszó húrja van a viola d’amorénak.

Viola d'amore hét játszóhúrral és hét rezonánshúrral, Jean Baptiste Deshayes Salomon, Párizs, 1740 körül (A képek forrása: wikipédia)

A kongresszus másik helyszíne Kaposvár volt, Margit szülővárosa, egy bájos kisváros sok-sok szökőkúttal, tornyocskákkal, harangjátékkal. A kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskola adott otthont a találkozónknak. Papp János, aki a Zeneművészeti Egyetemen akusztikát tanít, érdekes és sok újdonságot felfedő előadásában először különféle hangzású viola d’amorékkal ismertetett meg minket, majd megmutatta, milyen különbség van a barokk és a modern vonó között, és hogy az előbbivel mennyivel finomabb hangzást érhetünk el. Marianne Ronez nem csupán finom technikájával, hanem elmélyült elméleti tudásával is elkápráztatott minket. Számos példáját hallhattuk annak is, hogy a viola d’amore hangzása milyen jól harmonizál az énekhanggal: régi barátunk, Doritha Schwier, Wolfgang Anton átdolgozásában adott elő Dvořák, Mozart és Händel darabokat. Rachel Godsill Bach játékához Rachel Stott improvizált káprázatosan és énekelt később Skempton, Emily Doolittle és Holst műveket. Jónás Krisztina gyönyörű énekhangját Margit kísérte Ariosti: Cantata-jában. Rachel kreativitásának példáját mutatta a magyar népdal, „A csitári hegyek alatt” átirata négy viola d’amore szólamra.

Hans és Nuffi, Henrik Rung duókat adtak elő. Pallos László volt a partnerem a Rust: Variációk-ban. Dan és felesége, Anita, Ernst Kubitschekkel játszotta Vojta kedves darabját, a Parthia Amabilis-t. A kortárs zene sem maradt ki a repertoárból: Ines Wein virtóz előadásában hallgathattuk Georg Friedrich Haas: Viola d’amore Solo-ját és általam sor került Edwin Roxburgh: Soliloquy I. művének ősbemutatójára. Felejthetetlen élményt nyújtott Hans Vermeersch saját műveinek előadásával: Carlos Solareval és Anton Gansbergerrel adták elő a Makbaraa-t (két viola d’amorera és csemballóra) és a vidám hangulatú, modern hangzású Sootch című darabját (viola d’amore és tape).

Margitnál hangulatos esti partin gulyás- és gyümölcslevessel – és természetesen borral - ünnepeltük Dan Thomason 80. születésnapját. Carlos Solare felevenítette Thomass Mann: Doktor Faustus regényének viola d’amore darabjait (Waefelghen kiadás), amiket aztán az erkélyről elő is adott.

Másnap Vivaldi, Boehm és Telemann viola d’amoréra és fúvósokra írt kamaramuzsikáját magyar fúvós művészek élvezetes előadásában hallhattuk. Joseph Fuchs: F-dúr Concerto-ját Ria Marsalkova játszotta Kardos Kálmán zongorakíséretével.

Új viola d’amore hangszerekkel is megismerkedhettünk többek között Jonathan Hill angol hangszerkészítő jóvoltából.

Dr. Sibylle Hoedt-Schmidt vezette az improvizációs műhelymunkát, melyen férje, Ronald is aktívan részt vett. A Társaság tiszteletbeli címeket adományozott a kongresszus során szervezett közgyűlésén többek között Dannek, Myronnak, Gordonnak és Mariannenak – valamint Max Tonson-Ward, most 96 éves zeneszerző és előadóművésznek, akinek én vittem el a címet Angliába, ahol akkor éppen lábadozott.

A kongresszus záróhangversenyét ismét Budapesten, a budavári Erdődy Palotában (a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetben) hallgathattuk. Fellépett Dan és Karlina Ivana, Huberty viola d’amorékra írt duójával. Utána Karlina szólót játszott. További szóló darabot hallhattunk Ria Marsalkovától (Kral) és Michel Ponstól (Stephan Wiener). Margit, Hubay Jenő: Un conte” című darabját játszotta Kecskés Mónika zongorakíséretével. Különleges pillanatok voltak, mikor apa és fia, Paul és Christoph Angerer játszották Paul darabját zongorán és viola d’amorén. A huszadik századi zenét Marianne és Albena Naydenova énekesnő képviselte. És végül a desszert: Vivaldi: Glória, Birta Gábor kontra tenor, Viera Bilikova viola d’amore és dr. Kecskés Mónika regal orgona előadásában.

A tartalmas, sikeres és élvezetes kongresszust fogadás zárta a Hotel Castle Gardenben. Őszinte elismerésünk a szervezőknek, különösen Margitnak, valamint Hansnak és Nuffinak.