Olaszországban jártunk

A krakkói élménybeszámoló után (Parlando 2014/3.) ezt az írást is azzal szerettem volna kezdeni, hogy a Törökbálinti Cantabile Kórus legfiatalabb tagjaként mutatom be magamat, ám ez most nem felelne meg a valóságnak. Olaszországi turnénk ugyanis nemcsak kórusunk tehetségét hivatott hirdetni és bizonyítani, hanem az Érdi Harmónia Vegyes Kar és a Törökbálinti Bálint Márton Általános és Középiskola Kórusa közötti barátságos együttműködést, az együtt zenélés örömét gondoltuk másokkal is megosztani, s a közöttünk kialakult baráti viszonyt ápolni, tovább erősíteni. A fiatalok bevonásával új habitust, vendégkóristáinkkal pedig új szemléletet, új elképzeléseket fogadtunk magunkba. S ha még ezt lehet fokozni, a legkatartikusabb élményt az olasz Corale Polifonica kórussal való közös éneklés jelentette, amikor országhatárokat félresöpörve egyetlen hatalmas hangáradatként énekeltük el Verdi Nabucco-jából a Va, pensiero-t.

A colleferro-i Corale Polifonica 2013 októberében fergeteges koncertet adott városunkban. Aznap Colleferro, olasz kisvárost Törökbálint testvérvárosává fogadtuk, így hát illő volt következő évi meghívásukra igennel válaszolnunk. Hosszas tervezgetés, szervezés, pályázatok lebonyolítása, a vezetőség és a kórustagok helytállása, és megannyi próba tette lehetővé, hogy 2014. október 10-én hajnali négykor buszba szállhattunk és irányt vehettünk Olaszország felé.

Szlovénia hegyes-dombos tájain keresztül vezetett utunk. Tulajdonképpen átszeltük ezt a kis országot, és a következő határátkeléskor már az olasz csizma szárában voltunk. Első városnézésünket Velencében tartottuk. Én személy szerint először jártam itt; abban a szűk 3 órában igyekeztem keresztül-kasul bejárni. Sajnos több időt nem tölthettünk itt, pedig mondhatom, az egyik legszebb város Európában! Átkeltünk a Sóhajok hídján, galambokat etettünk a San Marco téren, bevásároltunk Venezia feliratos tárgyakból és karneváli álarcokból (természetesen kedvezményesen egy magyarul beszélő árustól, aki forintot is elfogadott), aztán 45 perc hajóút után Punta Sabbioni buszparkolójából egyenesen Lido di Jesolo város felé vettük az irányt. Október lévén egy-két lézengő biciklistől eltekintve teljesen kihalt a város. Pont annyira csöndes, hogy a tenger morajlása mindenhonnan hallható. Aznap este semmi gondunk nem volt az alvással.

Másnap egy „laza” 600 kilométeres buszút végállomása Rocca di Papa, vagyis a pápa hegye volt, azon belül is Castel Gandolfo-t látogattuk meg, mely a pápa nyári rezidenciája. Idén tavasszal nyitották meg a nagyközönség felé, úgyhogy az a megtiszteltetés ért minket, hogy az elsők között léphettünk be a Vatikán felségterületéhez tartozó birtokra. Kert- és farmgazdálkodás folyik a Vatikánnál ötször nagyobb területen, melyben megtalálható például az itt elterjedt terebélyes mandulafenyő (Pinus pinea), számos citrusféle, babér és még megannyi növény, amelyekkel magyar földben nem találkozhatunk.

Aznapi szálláshelyünk a meglepetés erejével hatva nem a tervezett colleferro-i szállóban, hanem a pápa birtokával szemben, a tó túlpartján magasodott. Kívülről egy üvegkalitka látszódott csak, de amikor lementünk, egy kedves kis szállodában találtuk magunkat csodálatos panorámával. Ezt ekkor épp nem élvezhettük ki, ugyanis alig maradt 20 percünk átöltözni és elindulni a várva várt colleferro-i fellépésünkre!

XIX. Nemzetközi Találkozó (többszólamú művek és népdalok), Colleferro, 2014. október 11., 21:00

Első fellépésünk után egy igazi olasz fogadáson vehettünk részt. Ízletes fogásokkal, tradicionális ízekkel és egy szenzációs olasz banda előadásával lehettünk gazdagabbak. Hajnali 3 óra tájékán úgy gondoltuk, összecihelődünk s kipihenjük az aznapi hajtást, hiszen másnapra már egy másik fellépésen kellett lennünk, Frascati városban.

A fehérboráról ismert város szíves örömest hallgatott végig minket a mise alatt és az utána tartandó koncertünkön is. A Szent Péter Apostol Katedrálisban nem maradt üres pad, ami számunkra már a mise kezdetekor meghozta a kellemes lámpalázat és a várakozás örömét. A műsorváltozást a Krakkóban tesztelt súgó lánc segítségével adtuk tovább egymásnak, s mint azt már megszoktuk, percről percre változott, hogy mikor mit kellett énekelnünk. Sőt, előadásunk közben is ért minket meglepetés, melyhez tökéletes improvizatív képességeinket bevetve alkalmazkodni tudtunk. Ezek után indítványozni fogom a kórusunk átnevezését Spontabile Kórusra.

A tapsvihar erősségéből úgy ítélem, hogy ismét nagyszerű előadáson lehettünk túl, s hogy soha ne maradjunk meglepetések nélkül, egy helyi fiatalokból álló kórusról kiderült, hogy nagyon szeretnek magyar kórusműveket énekelni. És milyen szépen ejtették a szavakat! Mindig meglepődöm, hogy bármelyik külföldi városban járok, valahogy előkerülnek magyar vonatkozások. Természetesen a fogadás nem maradhat el egyik fellépésünk után sem, így újabb olasz ízeket tesztelhettünk.

A negyedik napon elérkezett a várva várt római városnézés. Idő szűkében körülbelül 4 óra állt rendelkezésünkre. Én az expressz csapattal tartottam, így alkalmam volt megnézni a Szent Péter Bazilikát, az Angyalvárat, a Pantheont, a Trevi szökőkutat (mármint a felújítási munkálatait), a Forum Romanumot, és a várva várt Kolosszeumot. Kattintásnyi idő jutott mindenre, de így is azt kell, mondjam, minden perc megérte, amit Rómában töltöttem. A 10 perces Kolosszeum-körbefutás után fájó szívvel suhantunk le a legközelebbi metrómegállóba. Percenként néztük az óránkat, hogy késésben vagyunk-e a megbeszéltekhez képest. Szerencsére nem volt semmi gond, a busz hamarosan megérkezett, észak felé vettük az irányt. Este megint Jesolo-ban szálltunk meg.

A haza utat egy trieszti Miramare kastélynézéssel fűszereztük. A kastély Habsburg Miksa osztrák főherceg (az osztrák haditengerészet főparancsnoka, később mexikói császár) részére épült a 19. században, és az ő ízlésének megfelelően hajókabinokhoz hasonlóan tervezték a kastély egész belterét. A körülbelül 20 hektáros tengerparti parkban számos botanikai fajjal és szobrokkal találkozhattunk. Ezen a napsütötte helyen még utoljára búcsút vettünk az olasz tengertől, a sziklákon napozó kormoránoktól, a tengeri gyöngykagylótenyésztő telepek furcsa látványától és a 30° fokos időtől.

Ezúton szeretném megköszönni a részvételi lehetőséget, és mindennemű támogatást annak érdekében, hogy ez az út létrejöhetett. Törökbálint város újabb lépcsőfokot léphetett nemzetközi kapcsolatok terén, s ez nem jöhetett volna létre Vékey Marianna karnagynőnk, Nagy Márta zongorista (aki hősiesen kísér minket zongorán előadásról előadásra), az Érdi Harmónia Vegyes Kar tagjai, a Törökbálinti Bálint Márton Általános és Középiskolába járó fiatalok kórusa és a Törökbálinti Cantabile Kórus, valamint vezetőségének áldozatos munkája nélkül.

Vajon legközelebb hová fúj minket a szél?

Kerezsi Anna Mária