Deák Ágnes*

 

Tanárok, kollégák, emlékmorzsák, emléklapok II.

 

 

KOLLÉGÁIM RADOS DEZSŐNÉL

 

 

Horti Gábor (hegedűművész-tanár)

(Budapest, 1924.június 11. - )

 

Horti Gábor – Budapesten és több vidéki városban – alapfokon hegedűt, Miskolcon középfokon hegedűt, brácsát és kamarazenét tanított. Nagyon alaposan és türelmesen foglalkozott a gyerekekkel, a nem zenei pályára készülőkkel néha kissé elnézően, de az ügyesebbekkel szigorú is tudott lenni.

Külön érdekesség, hogy egyik növendéke (a Zeneakadémia elvégzése után) Bécsben, Sívó Józsefnél folytatta a tanulást. (Horti Gábor és Sívó József egyaránt Rados Dezső növendékei voltak.)

 

 

Sívó József (hegedűművész, hegedűtanár)

(Arad, 1931. november 26.Bécs, 2007. augusztus 13.) hegedűművész, a Bécsi Filharmonikusok koncertmestere és több évtizeden át a Bécsi Zeneakadémia professzora.)

 

http://www.frokk.hu/images/ciganyhaz/Sivo.jpg

 

Növendékkorunkban Sívó József sokszor beszélt az akkori és a korábbi hegedűművészek előadásainak sajátosságairól. Lemezeken és koncerteken figyelte a művészeket. Egy alkalommal például szinte „kiselőadást” tartott nekem a hegedűjáték egyik legérzékenyebb pontjáról, a vibrato-ról. Azt magyarázta, hogy mennyire egyedi lehet egy vibrato: a hanglemezeken a hegedűművészek megismerhetők vibrato-juk módjáról. (Sőt, egyszer a hegedűjét is elővette, s megpróbálta valamenniyre érzékeltetni, hogy vibrál egy bizonyos témát X vagy Y hegedűművész.)

 

 

Kroó György (zenetörténész)

(Eger, 1926. augusztus 26.Budapest, 1997. november 12.) a 20. századi magyar zenekritika és zenetörténet-írás kiválósága. Munkásságával a zenei ismeretterjesztés terén is maradandót alkotott.)

 

http://martoneva.hu/sites/default/files/presence_covers/a_mikrofonnal_kroo_gyorgy_b1.jpg

 

Kroó György nagyon jó hegedűs volt; később zenetörténész lett, a Zeneakadémián tanított (a Rádióban is tartott előadásokat – ezeket, remélhetőleg lehet majd még hallani, a Rádió archivuma vélhetően megőrizte őket).

 

 

Szász József (hegedűművész, kamaraművész, hegedűtanár)

(Déva, 1929–Budapest, 1984)

 

Egy időben tanultunk Rados Dezsőnél, később kollégák lettünk a „konziban” (Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola) – annál a témánál bővebben írok majd róla.

 

 

Kertész István (zenekari- és operakarmester)

(Budapest, 1929. augusztus 28.Herzliya, 1973. április 16.)

http://zeneakademia.hu/documents/10608/0/Kertesz+Istvan(2).jpg/24d65c6b-5426-4775-9238-cb916cbdd48c?t=1380292129224

 

(A portré forrása: zeneakadémia.hu)

 

Kertész István szintén hegedűsként kezdte Radosnál – kiváló, nemzetközi hírű karmesterré vált. Sajnos, egy tragikus balesetben fiatalon elhunyt.

Később, az operaházi emlékeim között még egyszer szó lesz róla.

 

 

Szabados Mária (hegedűművész)

 

Máriával Teleman kánon-szonátáit játszottuk át együtt, amikor alsófokú tanításom során, ezek egyik-másik tételét egy-egy ügyesebb növendéknek akartam tanítani.

 

 

Hochmann József (hegedűművész)

 

Sok évtizeddel a Rados Dezsőnél végzett tanulmányaink után, Marlban és Kölnben találkoztunk. Hochmann József ennyi idő múltán is nagy hálával emlegette Radost, aki nélkül – mint mondta – nem lett volna belőle jó hegedűs.

 

******************************************************************************************************************

 

Merényi Ágnes (csellóművész)

 

Merényi Ágnes rokonom volt (az Állami Hangversenyzenekar, később a Philharmonia Hungarica tagja). Már nyugdíjas volt, amikor Marlban meglátogattam. Beszélgetéseink során fölemlegette régi koncertemlékeit (Ferencsikkel, Dorátival). Pablo Casals koncertjeiről, lemezeiről beszélt, főleg Casals Bach-interpretációi hatottak rá.

 

 

1950-ben az NDK-ban (Német Demokratikus Köztársaság), Bach halálának kétszázadik évfordulója emlékére nemzetközi zenei versenyt hirdettek, (hegedű, zongora, csembaló, orgona szakon), amit Lipcsében tartottak meg.

Magyarországról, egy vagy két hazai „elődöntő” után, Sándor Frigyes vezetésével hárman indultunk útnak: Vadas Ágnes, Bakonyi Klári és én. Az érkezés utáni napon tarthattunk rövid próbát az ottani kijelölt zongorakísérővel, s máris kezdődött a verseny, amely ott már csak egy fordulós volt. (A szovjet hegedűsök, sok hazai koncert eljátszása után, saját zongorakísérővel játszhattak.) Az első díjat Igor Bezrodnij nyerte, Vadas Ágnes és én is a díjazottak között voltunk.

Az orgona-versenyt az NDK és az NSZK (Német Szövetségi Köztársaság) zenészei egymás között döntötték el...

 

Vadas Ágnes és Bakonyi Klári 1956-ban hagyta el az országot. Sándor Frigyes karmester és az akkori fiatal zeneakadémisták jó néhány évvel később megalapították a Liszt Ferenc Kamarazenekart.

 

 

„A PESTI KONZI”

 

A győri konzervatóriumi, majd a pekingi tanári évek után, a pesti „konzi” igazgatójánál, Fasang Árpádnál jelentkeztem. Ezek után kezdtem itt a tanítást. Fasang, mint igazgató, időnként meghallgatta a tanárok óráját. Nálam egyszer járt, amikor is egy nagyon tehetséges növendékem – aki egy-két évvel később már a főiskolán tanult – egy Bach Partita-tételt játszott. Növendékem – kívánságomra – ülve, feltűnően laza pózban, keresztbe tett lábbal hegedült, amit az igazgató nagy megdöbbenéssel konstatált. A következő pillanatban Fasang Árpád észrevette, hogy én is ott vagyok; nyilván gondolta, hogy én kértem a növendéktől az előbbi játékmódot, így hát nem szólt semmit.

 

A konzervatóriumba kerülve volt már néhány évi tanári tapasztalatom, de természetesnek tartottam, hogy a kollégák óráit, tanítását olykor meghallgatom. Az enyémhez hasonló nézeteknek örültem, ám ellenvéleményt nem mindig fogalmaztam meg.

Majdnem mindenkiről vannak emlékeim, ezekből villantok most föl egy-egy részletet.

 

 

Katona Béla (hegedűtanár)

 

Katona Béla azt magyarázta egyik növendékének, hogy a rövid részek kigyakorlása után az egyre nagyobb részekből álljon össze egy etűd vagy az egész darab.

 

 

Zipernovszky Mária (Ráth-Végh Istvánné, Budapest, 1900. augusztus 8. – Budapest, 1974. október 3.) hegedűművész-tanár) és Zipernovszky Fülöpke (Mály Elemérné, 1906–1974) hegedűművész-tanár) egy időben tanított a konziban.

Mária a gyors trilla tanulásáról beszélt, és meg is mutatta: először a „beosztott” trillát gyakoroljuk, aztán egyre gyorsabban, míg végre kialakul a pergő trilla. Ez utóbbiból fejleszthető az un. „lánctrilla”.

 

 

Halász Ilona (hegedűtanár)

 

Egyik óráján a hangképzésről volt szó; azt mutatta, hogy a nagyobb, szélesebb karmozdulatokhoz, nagyobb karsúlyhoz miért szükséges a nagyobb alátámasztás, miért szükséges nagyobb terpeszben állni. Elgondolásai erősen emlékeztettek Rados Dezső tanítási módszereire.

 

 

Lányi Margit (hegedűtanár)

 

http://www.kotta.info/media/52/5235/b1_tn_m.jpg

 

Lányi Margit egy nagyon kicsi kezű növendéknek a bal ujjak nyújtó mozdulatait tanította. A bal kar – kézfej – hüvelyk jó irányú elhelyezkedésével egy kis kezű növendék is képes nónát, decimát is játszani.

 

 

Répássy Györgyi (hegedűművész-tanár, egy ideig tanszakvezető)

(1925 - Budapest, 2009)

 

http://fidelio.hu/image.ashx?id=c133ef89-4a6e-4cc1-8d80-a623a79d699f&vid=75436cef-d274-4ffa-ac61-20b402f087e4

 

Fekvésváltásról beszélgettünk, és ennek kapcsán a különböző segédhangokról illetve közvetítő hangokról. Véleményünk nem mindig egyezett, meg is indokoltuk, mit miért tartunk helyesnek; a vége mindegyikünk maradt a saját módszerénél.

 

 

Lenkei Tiborné Kohlmann Gabriella (hegedűművész-tanár)

(1920-2003)

 

http://www.harmoniahangszer.hu/images/stories/virtuemart/product/resized/01526.jpg

 

Szerkesztette: Lenkei Gabriella) (EMB)

 

Lenkei Gabriellával, mint szakfelügyelővel ismerkedtem meg, amikor alsó fokon tanítottam. Később a konziban kollégaként találkoztunk.

Egyik óráján hallottam, hogy a tanárnő nagy és még nagyobb forte, sőt fortissimo hangot kér a növendéktől. Én úgy éreztem, hogy a növendéknek erre még sem igénye, sem eszköze nincs, de nem tettem ellenvetést.

 

 

Takács Miklósné Huber Ilona (hegedűművész-tanár)

(Budapest, 1912 -)

 

Amikor a szakközépiskolába kerültem, úgy emlékszem, hogy a mindenki által csak Muci néniként emlegetett Takács Miklósné volt a tanszakvezető.

„Muci néni” mutatott be a kollégáknak, és elmondta a félévi és az év végi vizsgák osztályok szerinti követelményeit. (Az évi anyagot nem kellett felírni a vizsgalapra, csak a vizsgára hozott etűdöket és darabokat; skálát, úgy emlékszem, csak félévkor kértünk, s mindent kotta nélkül kellett játszani)

 

 

Rozgonyi Ágnes (hegedűművész, hegedűtanár)

 

Egyszer négyszemközt elmondta nekem, hogy fiatal szólóművész korában egyes virtuóz darabokat azért nem vehetett műsorára, mert a belső hallása nem volt elég gyors az ujjai fürgeségéhez képest.

Tehát nem a belső hallás vezette az ujjak gyors szaladgálását, s ez annyira zavarta, hogy például Csajkovszkij Hegedűversenyét sem játszhatta.

 

 

Szász József (hegedű- és kamaraművész, hegedűtanár; egy ideig tanszakvezető)

(Déva, 1929 – Budapest, 1984)

 

Szász Józseffel többször beszélgettem tanítási elveinkről. Minden hangszeres cselekvésnek –a legegyszerűbb ujjgyakorlattól, skálától kezdve– a zene kell, hogy legyen az alapja, a kiindulópontja és a célja – hangoztatta: az alap a hang, az intonálás és a ritmus. A jól-képzett, szép, természetes izomtónussal megszólaló hang, amely színárnyalatokban gazdag, dinamikai skálája széles – és a legnagyobb fortissimo-ban sem erőltetett – amely önmagában, vibrato nélkül is szép (a vibrato, amikor szükséges, majd még szebbé teszi), az alapja a zenei előadásnak.

Az érzékeny intonálás képes legyen érzékeltetni harmóniai irányokat (enharmonia). A ritmus legyen fegyelmezett, pontos, mégis szabad. „A ritmus a legfőbb szervező erő” – idézte Szász József Radost. Szász is arra törekedett, hogy a fenti igényeket ébressze föl növendékeiben.

Szász József hegedűkkel is foglalkozott: ha valamelyik növendékemnek hangszerre volt szüksége, mindig segített keresni, választani.

 

 

Halász Ferenc (hegedű- és metodikatanár, egy ideig tanszakvezető illetve a konzi igazgatója)

(Győr, 1930. január 27. –Budapest, 1994. december 15.)

http://lfze.hu/documents/10608/0/Halasz+Ferenc.jpg/e2cf3fb0-79c5-4627-91ce-761df48b7c40?t=1380290352305

 

(A portré forrása: lfze.hu)

 

Nagyon körültekintő, széles látókörű ember és tanár volt. Szellemes, rövid megjegyzéseivel (vizsgán, felvételin) mindig a dolgok közepébe talált: „Nnna, ennek a növendéknek is tériszonya van odafönn”. (a negyedik és magasabb fekvésekben) A megoldáshoz vezető út szerinte: egy-fekvéses skálák és harmónia-felbontások gyakorlása, dúrban és mollban, kromatikusan, a harmadik fekvéstől kezdve, egyre feljebb és fejlebb.

 

Egyszer megkértem Halász Ferencet, hogy hallgassa meg egy főiskolára készülő növendékemet. A kislány Bach g-moll szólószonátájának Adagio-ját játszotta. Halász fölhívta növendékem figyelmét a tételben előforduló, un. „síró motívum”-ra, ami Bach egyházi műveiben többször is megtalálható – ezen kívül, kipróbálásra, ujjrendi változtatásokat ajánlott (kevesebb fekvésváltás, több húrváltás).

Halász Ferenc helyeselte, hogy növendékem rendszeresen eljár dr. Kovács Géza külön tornaóráira, és egyéni hátizom-erősítő gyakorlatokat is kapott tőle. Halász, amikor észrevette, hogy mennyi testi-lelki baja van a növendékeknek, igazgató korában szerződtette dr. Kovács Gézát és egy pszichológus doktornőt (az ő nevére nem emlékszem). A testi bajok a hangszer okozta izomgörcsökből eredtek; a közös órákon az egyik torna-eszköz a léggömb volt. Kovács Géza hangszer szerinti, egyéni gyakorlatokat is ajánlott a növendékeknek.

 

 

Nem emlékszem, mikortól kezdve, már brácsa főtanszak is volt a konzervatóriumban.

Több brácsatanár neve jár a fejemben; közülük Székács Jánosra emlékezem.

 

Székács János (brácsa- és kamaraművész, brácsatanár)

(1934-)

 

Székácsnak előadóművészi és kamaraművészi gyakorlata volt, de a tanítást ott kezdte, a konziban. Néha tanácsot kért tőlem egyes dolgokban; így például, ha valamelyik növendékének túl nehéz etűdöt vagy darabot akart feladni, erről – többnyire sikeresen – lebeszéltem.

 

 

 

 

Kovács Dénes (hegedűművész, hegedűtanár, főiskolai igazgató)

(Vác, 1930. április 18.Budapest, 2005. február 11.)

 

http://keyframe.nava.hu/service/gallery/keyframe/2009/01/04/m2-20102/m2-20102-09250700.jpg

 

(A portré forrása: nava.hu)

 

Kovács Dénes néha eljött a konziba, s egy délután folyamán nyilvánosan meghallgatta néhány növendékünket. „Merészen!” – mondotta Kovács Dénes – „Óvatoskodásból soha nem lesz virtuóz előadás.” (Rode: 5-ös etűd, Lalo: Hegedűverseny, I. tétel) „Már a futam előtt tudd, hogy az üres G húrtól kiindulva, az ütem végére az E húron a kilencedik fekvésbe kell fölérned. Még merészebben! Vállald a felelősséget! Nem biztos, hogy sikerül, játszd még egyszer!”

 

 

Lukács Pál (brácsaművész, brácsatanár, zeneakadémiai rektor-helyettes)

(Budapest, 1919. április 27. – Budapest, 1981. május 22.)

 

 

(A portré forrása: lfze.hu)

 

Lukács Pál többször elnökölt a záróvizsgákon. Nagyon körültekintő, megfontolt vélemény mondott a növendékek produkciójáról. A vizsgázók, természetesen nagyon lámpalázasak voltak. Ha valaki el akart kezdeni játszani, és még a hegedűje nem volt elég tisztára hangolva, Lukács Pál megszólalt: „Nyugodtan. Megvárjuk. Az eszköznek rendben kell lennie.”

A tanár úr megnyugtató, jóindulatú hangjától már nyugodtabb lett a növendék.

 

 

****************************************************************************************************************

 

A miskolci tanítási évekből két kollégára szeretnék emlékezni.

 

Dr. Dégi Lászlóné, Pötyi néni (hegedűtanár, zeneiskolai igazgató)

(Miskolc, 1924. január 31. - )

 

Pötyi néni nagyon szigorú, következetes tanár volt. Sok növendékét készítette föl a további tanulmányokra, úgy, hogy technikailag minél jobb alapokkal rendelkezzenek; közülük sokan kerültek zenei pályára. Fő célja volt, hogy növendékei törés nélkül legyenek képesek a továbbtanulásra.

A jó felkészítés eredményét magam is tapasztalhattam, amikor Dégi Lászlóné több növendékét tovább taníthattam.

 

 

Gál Károly (hegedű- és kamaraművész, hegedűtanár, koncertmester)

(Mezőberény, 1939. június 19.Miskolc, 2007. szeptember 25.)

 

Amikor a Miskolci Tanárképző Főiskolán kezdtem tanítani, Gál Károly tanszakvezető volt ott. Évekig szomszédos teremben tanítottunk. Felvételiken és vizsgákon általában egymás mellett ültünk, és ilyenkor néha vitatkoztunk az elhangzottak tempóján, stílusán, minőségén (esetleg az osztályzatokon is) ... de többnyire egyetértettünk.

Gál Károlynak sok jó növendéke volt, akik közül többen a Zeneakadémiát is elvégezték. Növendékei gyakran játszottak iskolai hangversenyeken.

Nagyvonalúan tanított; egyik fő kívánsága volt, hogy a növendékei mindent azonnal kotta nélkül játsszanak. Pontosságára jellemző, hogy – bár természetesen tudta kotta nélkül a darabot – előtte nyitva volt a kotta.

 

 

­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­­

1935. és 1942. közti tanulmányi éveimre, akkori zeneakadémiai tanáraimra emlékezve

 

 

GYAKORLATI TÁRGYAK

 

 

Fő tanszaktanárom Gábriel Ferenc volt, akiről már megemlékeztem Dékány Béla kollégámmal kapcsolatban. A különböző évfolyamokban sok kötelező melléktantárgyat is kellett tanulni. A brácsa még nem volt főtanszak (később Lukács Pál vezette be), de minden hegedűsnek egy évig brácsát is kellett tanulnia.

 

 

Temesváry János (kamaraművész, hegedű- tanár és brácsatanár)

(1891–1964)

 

http://www.bibl.u-szeged.hu/ha/muzsika/waldbauer.jpg

A brácsaórákról csak a tanteremben terjengő szivarfüst és a Tanár Úr mormogó hangja jut eszembe (sose láttam szivar nélkül).

 

 

Kósa György (zeneszerző, zongoraművész, zongoratanár)

(Budapest, 1897. április 24. – Budapest, 1984. augusztus 16.)

 

http://www.hungarian-composers.com/kepek/Kosa_Gyorgy_1897_kicsi.jpg

 

(A portré forrása: www.hungarian-composers.com)

 

Minden nem zongoristának több évig kellett zongorát tanulnia. A Tanár Úr nem szeretett magyarázni, de minden kis darabot eljátszott; így könnyebb volt gyakorolni. (Hetenként kétszer félóra volt a zongoraóra.)

Kósa Györggyel egyszer játszhattam együtt koncerten. A műsorból Kodály Adagio című műve maradt emlékezetemben, mert Kósa zongorajátéka olyan szép és érzékeny volt.

 

 

Országh Tivadar (hegedűművész, kamaraművész, hegedűtanár, zeneszerző)

(Soroksár, 1901. december 5.Budapest, 1963. október 11.)

 

http://www.hungarian-composers.com/kepek/Orszagh_Tivadar_1901_kicsi.jpg

 

(A portré forrása: www.hungarian-composers.com)

 

A kamarazenét, mint műfajt, Országh Tivadarnál kezdtem ízlelgetni.

 

 

Weiner Leóról korábban már írtam a Mestereim című cikkben (Parlando 2013/2).

 

 

Waldbauer Imréről is írtam, Martzy Johanna kolléganőmmel kapcsolatban.

 

 

Unger Ernő (karnagy, karmester, zeneszerző, zongoraművész-tanár)

 (Arad, 1900. január 17.Budapest, 1968. május 28.) Évtizedekig vezette a karmester- és operaénekes-képzést a Zeneakadémián. Feleségei Szabó Lujza, majd Miklóssy Irén opera-énekesnők voltak.

 

Azokban az években volt a Zeneakadémián egy un. „kis” zenekar. Ebben a zenekarban minden vonós és fúvós növendéknek egy vagy két tanéven keresztül részt kellett vennie. A hangszeresek, a zongoristákon kívül, itt tanulták a zenekarban játszás alapelemeit. A karnagyképzős növendékek, Unger Ernő vezetésével, rajtunk tanultak vezényelni.

 

 

Rajter Lajos (szlovákiai magyar karmester, zeneszerző, pedagógus)

(Bazin, 1906. július 30.Pozsony, 2000. július 6.)

 

http://www.pozsonyicasino.eu/wp-content/uploads/2014/10/rajterl.jpg

 

(A portré forrása: www.pozsonyicasino.eu)

 

Amikor már megfelelő tudással rendelkeztünk, az un. nagyzenekarba kerültünk. Ezt Rajter Lajos vezette. A kezdő zenekari tagokkal néha külön is foglalkozott. Évente egy vagy két koncertünk volt.

 

 

Ádám Jenő (zeneszerző, kórus- és oratóriumkarnagy, zenepedagógus, zeneakadémiai tanár))

Az űrlap alja

 (Szigetszentmiklós, 1896. december 13. - Bp. 1982. május 15.)



 

http://marvin.bookline.hu/product_images/387/1111008307820.JPG

 

Ádám Jenő vezette az énekkart és szolfézst is tanított. Énekkarba minden zeneakadémistának kellett járnia. Egyszer koncerten játszottuk Mozart Requiem-jét, nem emlékszem, hogy a zenekarban vagy az énekkarban vettem-e részt...

 

 

ELMÉLETI TÁRGYAK

 

 

Ádám Jenőnél szolfézst is tanultunk.

 

 

Molnár Antal (zenetörténész, zeneszerző és zeneesztéta, brácsaművész)

 (Budapest, 1890. január 7. – Budapest, 1983. december 7.)

http://hirado.cms.mtv.hu/wp-content/uploads/sites/7/2015/01/MA-845x1024.jpg

 

(A portré forrása: hirado.hu)

 

Molnár Antalnál összhangzattant és formatant tanultunk. A Tanár Urat mindenki nagyon szerette, tanítási módjáért és kedves, szelíden ironizáló, de soha nem bántó humoráért.

 

 

Dr. Kókai Rezső (zeneszerző, zenetörténész, és esztéta)

(Budapest, 1906. január 15. – Budapest, 1962. március 6.)

http://lfze.hu/documents/10608/0/Kokai_Rezso+fiatalkori+kepe_300.jpg/f9cb5cff-46f1-469a-8778-71af33dd295a?t=1380292647477

 

(A portré forrása: lfze.hu)

 

A Tanár Úr óráira kötelességszerűen eljártam, de akkor még nem érdekelt a zeneesztétika. A Tanár Úr sétált a tábla előtt és hullámvonalakat rajzolt – nyilván hanghullámokról volt szó. Kókai Rezső kisebb hegedűdarabjait talán játszottam, később tanítottam is.

Évtizedekkel később, amikor már érdeklődtem a zeneesztétika iránt, Dr. Ujfalussy József remek szabadegyetemi előadásain pótoltam a hiányosságokat.

 

 

Dr. Bartha Dénes (zenetörténész)

(Budapest, 1908. október 2 - Budapest, 1993. szeptember 7.)

http://lfze.hu/documents/10608/0/Bartha+Denes%282%29.jpg/f1d992fb-d011-4f86-a6fe-d1e935d83c94?t=1380284231128

 

(A portré forrása: lfze.hu)

 

Bartha Tanár Úr zenetörténetet óráiról főként a tantárgy nehézségeire emlékszem. A nehézség abban állt, hogy alig hallottunk élő zenét: a Bach előtti korszakokból szinte nem volt hangfelvétel. Nehéz volt megtanulni a sok, számomra új, idegen nevet, évszámokat, műfajokat. Emlékszem, eléggé féltünk a kollokviumoktól.

 

 

Dr. Major Ervin (zeneszerző, zenetörténész)

(Bp., 1901. január 26.Bp., 1967. október 10.)

http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/img/1aff.jpg

 

Sajnos, csak a nevére és a tantárgyra (magyar zenetörténet) emlékszem...

 

 

A magyar népzenét maga Kodály Zoltán tanította. Kodály óráira még a

 

http://antikvar.hu/images/konyv/kodaly-zoltan-elete-kepekben-es-dokumentumokban_original_138739.jpg

 

 

Dr. Bónis Ferenc munkája (EMB)

 

felszabadulás után is járhattam. Amikor Kodály Zoltán külföldön volt, egy ideig Járdányi Pál helyettesítette. A vizsgára 140-150 népdalt kellett tudni, énekelve,

 

 

(Kodály Zoltán és Járdányi Pál (A kép forrása: www.bacstudastar.hu)

 

szöveggel és szolmizálva, természetesen elemezni is kellett tudni a népdalokat.

 

A Tanár Úr egyszer bejött Molnár Antal egyik órájára; szélsebesen felírt a

 

http://m.cdn.blog.hu/ma/maimanohaz/image/afna/szekely/005a.jpg

 

Fotó: Székely Aladár: Bartók Béla, Kodály Zoltán és a Waldbauer-Kerpely vonósnégyes (balról jobbra: Kerpely Jenő, Waldbauer Imre, Molnár Antal és Temesváry János) (A kép forrása: maimanohaz.blog.hu)

 

táblára egy körülbelül 16 taktusnyi dallamot. Az volt a kívánsága, hogy énekeljük el ezt a dallamot, s már le is törölte az egészet. Én talán még az elolvasás feléig sem jutottam, és azt hiszem, senki sem tudta megoldani a feladatot.

 

(2015. III. 10.)

 



* Deák Ágnes hegedűművész-tanár (Budapest, 1927. jan. 31.) A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Gábriel Ferenc és Rados Dezső voltak a mesterei. Tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában és docensként a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet Miskolci Tanárképző Intézetben. 1948 és 1965 között számos európai országban szerepelt és sikeresen vett részt nemzetközi zenei versenyeken is.