Tinédzser-karrier

Edgar Moreau első CD-felvételéről

Tehetséggondozás francia módra – mondhatnám, amikor azt olvasom: az Erato cég 2013-ban exkluzív szerződést kötött a 19 éves Edgar Moreau-val. Örvendetes esemény, így érdek nélkül is tetsző, hogy egy ígéretes tehetségnek ily módon megkönnyítik a kibontakozást.

Az előzmények: az 1994. április 3-án Párizsban született Edgar Moreau igencsak korán, már négy éves korában arra az elhatározásra jutott, hogy csellista akar lenni, s ez az elképzelése időtállónak bizonyult. 11 évesen adta első zenekari estjét, 13 éves korától a párizsi Conservatoire növendéke. 15 évesen a párizsi Rosztropovics-versenyen hívta fel magára a figyelmet, két évvel később a moszkvai Csajkovszkij-versenyen pedig II. helyezést ért el – hogy csak a legjelentősebbeket említsem.

„Révélation” volt tavaly, hangszeres szólistaként az év felfedezettje.

Szeptemberben került sor első CD-felvételére Párizsban, októbertől pedig a legkiválóbbakkal foglalkozó Kronberg Academy hallgatói közé tartozik, ahol Frans Helmerson irányításával tökéletesíti tudását.

Közben persze voltak mesterkurzusok, nagynevű előadóknál – ilyesmit megannyi ambiciózus pályakezdő életrajzában olvashatunk, az viszont elgondolkodtató, hogy mennyi nemzetközi fellépésre nyílt lehetősége.

Nem újdonság, hogy a tehetség önmagában kevés, a hangszertudás, a technika sem egyedül üdvözítő. Elengedhetetlenül szükséges, hogy idejekorán pódiumhoz jusson a fiatal, hiszen a szereplést, mint olyant, kizárólag „élesben” lehet gyakorolni. (Megint csak eszembe jut egy budapesti fuvolaverseny eredményhirdetése és zárókoncertje, ahol a zsűrielnök külön kitért arra, hogy a középdöntőig eljutott nagyszámú magyar versenyző épp a pódiummal nem tudott megbirkózni.)

Edgar Moreau számára nemcsak a gordonkajáték tűnik magától értetődőnek, hanem a közönség (avagy zsűri) előtt való szereplés is. A hangfelvétel-készítést is magától értetődő természetességgel élte meg. (Más kérdés, hogy esetleg körültekintőbb lehettek volna a felvétel készítői – a mikrofon-beállítás apró módosításával el lehetett volna érni, hogy a játékos apró járulékos „hangjai” (értsd, szuszogása, netán nyögése) kevésbé hallatszódjon. Az viszont mindenképp a stábot dicséri, hogy nem szóltak bele a produkcióba oly módon, hogy feszélyezték volna a fiatal gordonkást.

A CD kísérőszövege műelemzéseket tartalmaz, előtte pedig pár sort a gordonkaművésztől, amiből kiderül: ő állította össze a műsort. Ne tekintsük ezt pusztán információnak, hiszen többről van szó: arról, hogy a lemezcégtől lehetőséget kapott erre! Tehát, kapott akkora bizalmat, hogy nem kezdték mérlegelni, lesz-e érdeklődés ez iránt a műsor iránt (azzal méginkább nem foglalkoztak, hogy az egyes műsorszámoknak milyen gazdag a diszkográfiájuk). Az Erato tehát lehetővé tette, hogy hangzó önarcképpel mutatkozzék be Moreau, akinek zongorista-partnere (a darabok túlnyomó többségében egyértelműen kísérője) Pierre-Yves Hodique.

Zsánerdarabokból állította össze a műsort Moreau, olyan művekből illetve átiratokból, amelyeket már koncertjein is megszólaltatott. A kínálat tehát afféle svédasztal-jellegű kóstoló abból a tudásból-tehetségből, amelyet 19 éves koráig megszerzett. A hallgatnivaló vegyes, néha már-már afféle örökzöld melódiák jelleghez közelít – ámde a karakterek palettája olyan változatos, hogy aligha találunk kivetnivalót ebben a lebilincselő kavalkádban.

Monti Csárdása után Elgar, Paganini, Glazunov, majd Rosztropovics bravúrdarabja, a virtuozitás mérésére is alkalmas Humoreszk, Fauré, Dvořák, Poulenc, Saint-Saëns, Françaix, Csajkovszkij, Massenet, Popper, Schubert, Gluck, Bloch és Chopin. Tehát, leginkább 19-20. századi zene. Aki úgy hallgatná a korongot, hogy semmit nem tud az előadókról, igencsak zavarba jöhetne. Kiforrott-érett muzsikálást hall, magabiztosan és érzékenyen, s magától értetődő természetességgel, bármilyen hangulatról is legyen szó.

Ami külön említésre méltó: Moreau olyasfajta szépségideál bűvöletében játszik, mint Fenyő László (közös kettejük életrajzában Geringas tanár-személye és a Kronberg Akadémia). Minden egyes hangja önmagában is szép, ráadásul mindig folyamatok alkotórésze; nála sincsen „üresjárat”, jelentéktelen hang – ráadásul, mindezt a perfekciót úgy tálalja, mint ha a világ legtermészetesebb dolga lenne.

A lemez borítója egyértelműen árulkodik arról, hogy napjaink produktumáról van szó. Frappáns címet kapott a felvétel: PLAY. Mellette a lejátszó gomb jele, a nyíllal. Szellemes design – de több annál. A „PLAY” egyaránt szól az előadónak, s a hallgatónak, s ez utóbbi jól teszi, ha megfogadja a tanácsot. Érdemes lejátszani ezt a felvételt, sokszor. És remélhetőleg gombnyomásnyi ösztönzésre sem lesz szüksége az ifjú tehetségnek, hogy – játsszon. Sokat és sokáig.

(ERATO 0825646369584)

Fittler Katalin

zenetörténész, újságíró, szerkesztő, zenetanár