BESZÁMOLÓ WAGNER RITA KAMARAZENEI KURZUSÁRÓL

TÓTH ERIKA*

BESZÁMOLÓ WAGNER RITA KAMARAZENEI KURZUSÁRÓL

2014 szeptemberében felhívás érkezett a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola diákjaihoz kamarazene mesterkurzuson való részvételre, melyet Wagner Rita kamarazene-tanár, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem adjunktusa tart 2014. november 19-20-án, a Nádor teremben. A szervező - a svédországi Nordiska Kulturföreningen - Budapest három legnagyobb zeneművészeti középiskolájának növendékeit hívta meg, trió vagy kvartett formációban. A Bartók Konzi kamarazene tanáraként végigkísértem az eseményeket, amelyekről ezúton számolok be.

Wagner Rita személye garancia volt arra, hogy a diákoknak különleges és tartalmas élményben részesüljenek. A repertoár behatárolása Haydn és Debussy kora között keletkezett művekre, hogy csak triók és kvartettek vehettek részt, valamint a kurzusra való jelentkezés időpontja (október 1.) nagyon leszűkítette a jelentkezők számát. Az oktatásnak ezen a szintjén ugyanis ritkaság, hogy az együttesek több éven keresztül azonos felállásban működjenek. A tanév kezdete előtt sok-sok órát vesz igénybe a kamarazenei csoportok beosztása. Fontos, hogy minden növendék számára megtaláljuk a szakmai- és szociális fejlődés szempontjából éppen megfelelő társakat, tanárt illetve a helyes repertoárt. A szeptemberben összeállt együtteseknek általában egy hónap kevés ahhoz, hogy már novemberben megfelelő szinten előadhassanak egy adott művet.

A Bartók Konzi közel 100 kamaracsoportjából – a fent említett okok miatt – végül is négy együttes játszott a kurzuson. Rajtuk kívül még a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskolát képviselte két csoport.

A jelentkező tanulók számára vonzerőt jelentett a szervezők alábbi felhívása is:

„Célul tűztük ki, hogy kamarazene kurzusunk kapcsán támogassuk a fiatal magyar tehetségek külföldi bemutatkozását is, melynek érdekében közönségszavazást rendezünk. Az első helyezett együttes egy svédországi koncertre kap meghívást, mely 2015-ben kerül megrendezésre.”

A résztvevő együtteseink nagyon komolyan készültek a kurzusra, noha a heti többszöri próbákat nem egyszerű beiktatni az amúgy is feszített órarendbe.

Wagner Rita óráiért persze megérte. Aki ismeri őt, tudja, hogy rendkívüli érzékenységgel, empátiával találja meg a hangot mindenkivel, legyen az 10 vagy 20 éves, zeneileg kezdő vagy profi szintű. Ezúttal is mérhetetlen szeretettel foglalkozott a gyerekekkel, gazdag fantáziával találta meg mindig azt a pontot, amivel őket szakmailag és személyiségük alakulásában előre lendíthette. Imádni-való humorral tartotta az aktív és passzív résztvevők számára is nyitott, élvezetes óráit.

Minden együttes két alkalommal játszhatott a kurzuson, ami nagyon rövid idő ahhoz képest, hogy a második nap végén koncerten kellett megmérettetniük magukat. A szervezőknek érdemes lett volna jobban átgondolni az időbeosztást, hiszen volt olyan együttes, akinek második órája közvetlenül a koncert előtt volt! Ennek ellenére minden növendék nagy élménynek tartotta, hogy hallhatta Wagner Rita tanácsait.

Sajnálatos, hogy általában kis létszámú közönség látogatta a kurzust napközben: a Nádor terembe mindössze a záró koncertre érkezett közel százfőnyi hallgatóság. A szervezők az utolsó pillanatig lebegtették a versenyzés, döntés, szavazás módját. Végül is egy újszerű megoldást választottak. A koncerten minden kamaracsoport egyetlen tétellel szerepelhetett. Az erről készült hang- és kép-felvételt feltették a Facebookra, ahol december 8-tól egy hónapon át lehetett szavazni a produkciókra. Végül a Várallyay Simon (zongora), Vitályos Bence (hegedű) és Papp Henrik (gordonka) összeállítású zongorás trió kapta a legtöbb szavazatot Dvořák op.26-os g-moll trió lassú tételének előadására. A tehetséges fiúk a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola 11. osztályos növendékei, tanáruk e cikk írója, - Tóth Erika.

Wagner Rita nemrégiben írta az alábbiakat egy levelében:

„…nagyon élvezem mindig a tanítást, kivel azt, hogy jó irányban tevékenykedik, másokkal azt, hogy fogalma sincs semmiről, akkor [és ott] találjuk meg az utat. De ehhez nem kell semmiféle vetélkedő, nem annak a függvénye….”

Közismert a dilemma, hogy zenében szükség van-e versenyekre – különösen a kamarazene műfajában, amikor különböző hangszer összeállítású együtteseket, különböző stílusú zeneművek előadását, különböző korú diákok produkcióit kell összehasonlítani. Sokunk szerint kevés az olyan objektív tényező, aminek alapján kimondhatjuk, hogy az egyik előadás jobb, mint a másik. Ez általában szubjektív véleményen alapszik. Pedagógiai szempontból fontosabb, hogy a tanulók önmagukhoz képest fejlődjenek. Ehhez pedig egy ilyen rövid, csak villanásnyi, de inspiráló mesterkurzus kiválóan megfelel.

Minden tanulságával együtt mégis pozitívan kell értékelni a kezdeményezést, hogy külföldön tanuló fiataljaink - mert a Nordiska Kulturföreningen-t vagyis Északi Kulturális Egyesületet két külföldön tanuló magyar zenész, Valentiny Gábor és Fülöp Gergely - hozták létre azzal a céllal, hogy tegyenek valamit a komolyzene népszerűsítéséért Malmöben és segítsék a magyarországi diákok bemutatkozását Svédországban. Örvendetes, ha elviszik zenei oktatásunk jó hírét külföldre.