JOHANN SEBASTIAN BACH HEGEDŰVERSENYEI

Előadó: Kalló Zsolt és a Capella Savaria

2 699 Ft A teljes album ára

Fanfare: J. S. Bach: Hegedűversenyek

A Capella Savaria CD-műsorában a koncertmester Kalló Zsolt Bach két hegedűversenye mellé (a-moll és E-dúr) beemel két saját hegedűverseny-átiratot is (d-moll és g-moll), noha a CD-mellékletből nem derül ki egyértelműen, hogy melyiket szánta a lemez gerincének. A Capella Savaria, amely a CD-borító szerint Magyarország első, korhű hangszereken játszó kamarazenekara, az első hegedűverseny nyitótételét rendkívül energikusan adja elő, mindezt illő mértékkel. A hegedűjáték szépen belesimul a zenekari tuttiba, csak időnként döbbenünk rá, hogy szólóhangszert hallunk. Míg a hegedűjáték vitalitásában emlékeztet Isaac Stern stílusára, a hegedű kicsit fanyar, mégis feszes játékmódja a zenekar e felvételét egészen egyedivé teszi. A hegedűszóló a versenymű Andante tételében kerül előtérbe, (amely Tamás Katalin CD-kísérő szövege szerint a ritornello és passacaglia keveréke) noha a continuo is végig fontos szerepet játszik. (Kalló átiratában kíséretként a csembaló mellett egy archlute (lant) és egy fagott is szerepel.) A hegedűszóló szinte végig uralja a zárótételt is lendületes, egyben elegáns előadásmóddal.

A zenekar és a szólista is elragadó lendülettel játssza a második hegedűverseny első tételét, de akárcsak az előző Bach-műben, a gyors tempó itt sem jelent kihívást sem a szerző sem a hallgatóság számára; az átvezető kadencia pedig tömörsége ellenére is szívbemarkoló. S ha azt gondolnánk, hogy mind ez nem fokozható, tévedünk: Kalló szenvedélyes, szinte énekhangot idéző hegedűjátéka még rátesz egy lapáttal. A zenekar, és a szólista sem veszi túl érzelgősre a lassú tételt, és a zárótétel elevensége sem kizárólag a gyors tempónak tudható be.

Az átiratban előadott d-moll hegedűverseny első tételét a zenekar ugyancsak élénk tempóban kezdi (Tamás itt Vivaldi egyik hegedűversenyének, az RV 208 számú “Nagy Mogul” című művének Bachra gyakorolt hatását véli felfedezni). Mindenesetre Kalló ebben a tételben csillogtatja meg leginkább virtuozitását, itt ismerhetjük meg legjobban játékának rendkívül változatos kelléktárát. A második tétel (egy újabb passacaglia) szintén hatékonyan ötvözi a szólót a zenekarral, mindezt nemcsak szembetűnő intenzitással, de kellő derűvel is egyben. A finálé vidám témája szinte ragályosan fülbemászó; Kalló pedig újra megcsillogtatja bravúros technikáját.

A g-moll hegedűverseny átiratát Kalló a BWV 1056 számú f-moll csembalókoncert alapján készítette, melynek nyitótétele kevésbé extrovertált mint a programban szereplő többi tétel. A középső, lassú tételt, amely Tamás feltételezése szerint egy korábbi oboaverseny egyik tétele is lehet, Kalló könnyeden, néhol már-már ernyedten játssza a pizzicato kíséret mellett, végül aztán a zenekar a zárótételben beindítja a rakétákat.

Azok, akik ugyanezekre a művekre kíváncsiak korhű hangszereken, feltehetik Amandine Beyer és a Gli Incogniti lemezét (Zig Zag 70501; a művet a Fanfare 31:6-os számában „melegen” ajánlottam), illetve meghallgathatják Monica Hugget és a Sonnerie felvételét (Gaudeamus 356, melyet „szívből” javasoltam a Fanfare 30:6 számában). Kalló káprázatosan vibráló zenei egyénisége a Capella Savaria Bach-lemezének minden egyes hegedűversenyében megmutatkozik, s ez nemcsak adrenalin-pumpáló életerőt sugárzó előadásmódjában, hanem felfedező erejű kreativitásában is kifejezést nyer. A Capella Savaria legfőbb erénye ezen a lemezen az, hogy nem holmi bágyadt régizenész-módra játszanak, s nem az áhítat patika-mérlegén adagolják a zenét. A kristálytiszta hangminőségben felcsendülő élénk muzsika még azok számára is ajánlott, akik nem kedvelik a korhű hangszeres felvételeket.

Ezen a lemezen márpedig a történelem a lehető legszebb módon elevenedik meg előttünk, úgyhogy aki csak tudja, azonnal vegye meg! (Robert Maxham)

Cím: Hegedűversenyek

Zeneszerző: Johann Sebastian Bach

Előadó: Kalló Zsolt és a Capella Savaria

Katalógusszám: Hungaroton, HCD 32749