BartOs Csaba

Visszaemlékezés a 2013 januárjában elhunyt Káté István hegedűművész-tanárra, a veszprémi Csermák Antal Zeneiskola volt igazgatójára
(2013)

Káté István élete jellegzetes 20. századi művészi-zenetanári életpálya. Szegeden született 1932-ben, muzsikus családban. Hegedű tanulmányait a Szegedi Városi Zeneiskolában kezdte Erdélyi Sándornál. Nagyon korán megmutatkozott tehetsége, a klasszikus zene iránti fogékonysága. A 20. század egyik legjelentősebb magyar hegedűművésze, Zathuretzky Ede meghívta őt művészképző osztályába, de a háború utáni szegénység és nélkülözés megakadályozta, hogy a fiatal hegedűs nála folytassa tanulmányait.

A Szegedi Zenekonzervatóriumban Várnagy Lajos hegedűművész lett mestere, aki a világhírű Hubay-hegedűiskola tanítását kapta örökül, s adta tovább az ifjú hegedűsnek.

1955-ben szerezte meg hegedűtanári diplomáját és a kor gyakorlatának megfelelően központilag helyezték Veszprémbe. Mintha a sors akarta volna, hogy egy ilyen kvalitású művésztanár telepedjen le abban a városban, ahol a világhírű hegedűvirtuóz és zenepedagógus, Auer Lipót született.

Káté István, a kiváló tanár és előadóművész a Veszprémi Szimfonikus Zenekar koncertmestere is lett, s már az első évben vonósnégyest, majd feleségével - Lantos Magdával, a zeneiskola kiváló zongoratanárával - zongoraötöst alapított.

Tanításában a személyes példamutatás, a művészi alázat, a zenélés iránti megszállottság voltak a vezérlő elvek. Mindezt jól ötvözte a személyes odafigyeléssel, a szeretetteljes mester és tanítvány viszony megteremtésével. Nem volt soha "sztártanár", aki a legtehetségesebbek kiválogatásával ér el sikereket. Megszállottan, megalkuvás nélkül a jó és a szép felé terelte tanítványait, nemcsak a hangszer ismeretébe vezetve őket, hanem teljes emberi valójukat is nevelve.

Vérbeli pedagógus volt, aki nem az egyetemen, nem az órán tanulta, hogy a jó tanár mindent oda kell adjon tanítványainak, együtt kell élnie, együtt alkotnia, lélegeznie velük.

Káté István Veszprémbe érkezése új hajtással gazdagította Veszprém zenei hagyományait. Nevéhez fűződik a Lovassy Ifjúsági Vonós Kamarazenekar megalapítása, melynek tagjai képezték alapját a ma már nemzetközi hírnevű Bartók-Pásztory díjas Mendelssohn Kamarazenekarnak.

A tanítás és az előadó-művészet mellett fontosnak tartotta, hogy a zenei képzés összefogásában, fejlesztésében is részt vegyen. Közel 30 évig volt a Csermák Antal Zeneiskola igazgatója, ahol jelenleg is tanítanak volt növendékei. Érdemeket szerzett a zeneiskola zenei régióközponttá válásában. Részt vett a Magyar Zeneiskolák Szövetségének megalapításában. Tanítványai révén, - akik megtanulták és komolyan vették a zenész pedagógiai elkötelezettségét - nőhetett ki a zeneművészeti szakközépiskola Veszprémben.

Káté István valóságos "paidagógoszként" komolyan felvállalta a "kísérő" szerepét tanítványai mellett az első hegedű leckéktől egész pályafutásukon át. Ez volt az ő küldetése. Ranolder-díjjal, Magyar Művészetoktatásért díjjal tüntették ki, ám ő legfontosabb értéknek tanítványai szeretetét érezte. "Az az igaz, hogy ügyesek, tehetségesek ezek a gyerekek" - szokta mondani, ha zenetanári, pedagógiai munkáját dicsérték.

Munkássága révén megújult Veszprém zenei élete, koncertező művészek zenepedagógusok viszik tovább mindazt, amit megteremtett.

A szerzőről:

Bartos Csaba gordonkaművész, a Budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában Wilheim Ferencnél tanult. 1972-ben a Magyar Állami Operaház, majd 1973-74-ban a MÁV Szimfonikusok szerződéses tagja volt. 1974-től állami ösztöndíjasként a Moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium hallgatója, majd aspiránsa. Mesterei Szergej Kaljanov, Ivan Monigetti és Valentin Feigin. 1985-től tagja ismét a Magyar Állami Operaháznak. Zenekari és szólóművészi tevékenysége mellett aktív szervezőmunkát is végez. 1990-ben egyik létrehozója, majd titkára a Solens Kulturális Alapítványnak.

Az emlékezés forrása:

2013. február