elhunyt czeizel endre

A világhírű kutatóra Balogh László, a MATEHETSZ elnöke emlékezik

1935-2015

Döbbenettel vettük a hírt, hogy 2015. augusztus 10-én eltávozott az élők sorából Czeizel Endre orvosgenetikus. Bár az elmúlt hetek aggasztó hírei miatt a fejünkben már próbáltuk elfogadni, hogy közeledik a vég, de a lelkünkben még reménykedtünk, hogy az őszi hónapokra újra felépül Professzor Úr, s régi dinamizmusát visszanyerve, újult erővel veti bele magát a munkába, ahogyan ez történt az elmúlt két évben. Most azonban már nem volt kegyelem, a gyilkos kór diadalmaskodott a gigászi küzdelemben.

Nehéz elfogadni, hogy nincs többé Czeizel Endre, s nem kevés időbe fog még telni, amíg ezzel a ténnyel megbarátkozik a tehetséggondozók, tehetségsegítők népes tábora, hiszen nagyon mélyen van bennünk mindaz, amit Czeizel prorfesszortól kaptunk szakmai és emberi hagyatékként. Mint az közismert, ő genetikusként szerzett nemzetközi hírnevet már fiatal korában, tudjuk azonban azt is, hogy a genetika egyik bázisa a tehetség-témakörnek. Így nem véletlen, hogy Czeizel Endre évtizedek óta kereste a választ arra a kérdésre, hogy mi a tehetség és a talentum, illetve ki a tehetséges és talentumos ember. A világhírű kutató első válaszadása a fenti kérdésre a „Sors és tehetség” című könyve volt 1997-ben, amely teljesen új alapokra helyezte a tehetség kibontakozásának, fejlődésének elméleti koncepcióját. Legnagyobb értéke akkori könyvének, hogy hadat üzent azon téveszme ellen, amely ezt fogalmazta meg: a „A tehetség utat tör magának.” A 2X4+1 faktoros modelljével bizonyította ennek a téveszmének a tarthatatlanságát, valamint gátló hatását a tehetség-keresés és -fejlesztés gyakorlati munkájára. A kutatások mellett a szakmai közéletben is jelentős szerepet vállalt Professzor Úr: a rendszerváltás éveiben, amikor nagy lendületet vett Magyarországon a tehetséggondozás fejlődése, a Magyar Tehetséggondozó Társaság felkérte őt az elnöki teendők ellátására, s ebben a pozícióban közel tíz éven át (majd azt követően örökös tiszteletbeli elnökként) segítette a magyarországi tehetséggondozás dinamikus fejlődését. Nagy szerepet vállalt abban is, hogy a magyar szakemberek bekapcsolódjanak az Európai Tehetségtanács (European Council for High Ability) munkájába, s hogy a külföldi kutatási eredmények eljussanak a magyar szakemberekhez. Az ügy iránti lelkesedése, személyiségének hitelessége nemcsak a Társaság tagjait érintette meg, igazi vezéralakja lett és maradt mindmáig a magyar tehetség-ügynek. Czeizel professzor lankadatlanul kereste tovább az elmúlt években is az újabb empirikus és tudományos érveket annak bizonyítására, hogy a környezeti tényezők nagyon fontos szerepet játszanak a tehetség kibontakozásában. Ezek pozitív hatása nélkül hiába születnek velünk kiváló adottságok génjeinkben, önmagukban kevesek ahhoz, hogy a gyakran rejtőzködő, szunnyadó tehetségünk kibontakozzék életünk során. Sorra jelentek meg az elmúlt években újabb könyvei a Galenus Kiadó sorozatában, amelyekben a kitűnő szerző egy-egy speciális tehetségterület (költészet, festészet, matematika, zene stb.) kiválóságainak fejlődését, alkotó munkáját elemezte. Legutolsó, néhány hete megjelent könyvében: „Tehetség, talentum - jó szerencse, semmi más?” (Galenus Kiadó, Budapest, 2015) is ezzel kapcsolatos gondolatát emeli ki a tehetségígéretekkel foglalkozó szakembereknek: „Könyvemnek fő üzenete tehát az: a tehetség jó szerencse, de a talentum, ’gyönyörű képességünk’ már az egyén és az emberiség tudatos tette és felelőssége.” Biztos vagyok benne, hogy ez a gondolat hosszú időn keresztül befolyásolja majd a tehetséggondozó szakemberek, szülők és az oktatási ügyekben döntéshozók gondolkodásmódját. Czeizel professzorra nemcsak a sikeres fejlesztő munka alapjául szolgáló nagyhatású tanai miatt fog a tehetséggondozó társadalom sokáig emlékezni,  de az ügy iránti lelkesedése, elhivatottsága, személyes varázsa is igazi emberi értékeket jelentett. Ez is szerepet játszott abban, hogy meghatározó vezéralakja volt évtizedeken át a magyar tehetségügynek, vonzotta magához a tehetség-témakör iránt érdeklődő kutatókat, pedagógusokat, s személye megjelenítette a tehetséges gyerekekért felelősséget érző, humánus pedagógust is. Fájdalommal búcsúzva Czeizel Endre professzortól, ígérem: a magyar tehetséggondozók tábora tanításait, emberi példaadását tisztelettel és szeretettel megőrzi!

Balogh László, a MATEHETSZ elnöke

Czeizel EndrÉRE EMLÉKEZVE könyveivel

Kiadó: Galenus

A szerző öt nemzetközi (J. S. Bach, W. A. Mozart, L. van Beethoven, R. Wagner, G. Verdi) és öt nagy magyar (Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Dohnányi Ernő, Bartók Béla, Kodály Zoltán) zeneszerző-géniusz családfaelemzése alapján kutatta a zeneszerzői géniuszság gyökereit.

E kivételes tehetség korai jelentkezése („csodagyermekek”) mellett a muzsikus talentumok családi halmozódása igazolja az öröklődés szerepét, amit felerősít a gyakorta muzsikusszülők közvetítette családi minta és az ő tanító tevékenységük. 

A muzsikusok előfordulása a családban a piramismodellnek felel meg. 
A nagyapáknak szép hangjuk volt, a fiaikat már taníttatták zenére, akik az unokák zenei tehetségének kibontakoztatását még inkább serkentették és így ők jelentették a csúcsot (vagyis az említett zeneszerzőket), majd az ő gyermekeikben és unokáikban, ha voltak, a zenei képesség fokozatosan visszatért a társadalmi átlaghoz. 

A vizsgált zeneszerzők géniuszságának alapját kivételes zenei talentumuk mellett kreativitásuk jelentette, ezáltal váltak képessé saját, új zenei világuk megteremtésére.
A gének szerepe a géniuszság létrejöttében jelentős, míg az átlagos képességűek nagy tömegében minimális.
A családfa értékelése alkalmas a zeneszerzők szerelmeinek és gyermekvállalásainak, ezen keresztül személyiségüknek a bemutatására is.
Az emberi faj képessé vált a testi örömök mellett a szellemi élvezetek megízlelésére is, a zene adta gyönyörűség az emberiség csodás ajándéka.
A kutatások alapján mondhatjuk, hogy a zene különb emberré tesz.
E vizsgálat egyik meglepő eredménye szerint a magyar zeneszerző-géniuszok átlagos élettartama 78 év volt, ez sokkal hosszabb, mint a korabeli férfilakosságé. 
Lehet, hogy ebben a zene csodás hatása is szerepet játszhatott?

(Dr. Czeizel Endre)

Kiadó: Galenus

Könyvemben azt próbálom bemutatni, hogy mi a tehetség és talentum, illetve ki a tehetséges és talentumos ember. Hiszen az adottságok-birodalmát, és ezen belül a tehetséget a fogantatáskor összetalálkozó két ivarsejt egyesüléséből kialakuló DNS-makromolekula határozza meg. S ez a jó szerencsétől függ. De hogy az adottságokból mi fog megvalósulni és az ígéreteknek tekinthető tehetséges gyermekekből lesz-e a talentum, az már nem a szerencsén múlik. Ezt már a családi környezet, az iskoláztatás, a kortársi hatások és a társadalmi lehetőségek döntik el, valamint a szabad akaratunk, hogy mennyire vagyunk képesek kiaknázni kivételes adottságainkat.

Kezdetben a sikeres emberek közé a legmagasabb rangúakat és a leggazdagabb embereket sorolták. Később a különböző intelligencia-tesztekben legmagasabb pontszámot elérőket vélték a legtehetségesebbnek. Jelenleg sokkal bonyolultabbnak tartjuk a tehetség–talentum eredetét, minthogy egyetlen megközelítés alapján meghatározható lenne. A kiemelkedő teljesítmény gyökereivel, létrejöttével, tudatos elősegítésével egy új tudományág foglalkozik és ez a kreatológia. A kreatológia alapvető célja a tehetségek felismerése, ápolása-gondozása, fejlesztése, és ez döntően a pedagógia szakterületéhez kapcsolódik. A természettudományos háttér sem hagyható azonban figyelmen kívül, és hivatásom jogán magam elsősorban genetikai és orvosi nézőpontból emelek ki fontosnak vélt elemeket, mint pl. a sors-faktort. Ugyanakkor a közös nyelv megtalálása érdekében a könyv első három fejezetében összefoglalom a kreatológia alapfogalmait.

Könyvem fő témája a potenciális tehetségek, valamint az adottságaikat már igazoló talentumok egészségi állapotának és betegségeinek, vagyis sorsuknak áttekintése. Az emberi alkotóképességgel foglalkozó új tudományág, a kreatológia korszerű ismeretei hazánkban is mind ismertebbekké válnak a tehetségfejlesztésben elkötelezett szakemberek kis csapatának köszönhetően. Végül orvosként összefoglalom azokat a lehetőségeket is, amelyek az orvosi genetika nézőpontjából az emberi tehetség felvirágoztatására és hasznosítására alkalmasak.

Könyvemet elsősorban a téma iránt érdeklődő pedagógusoknak szánom, akik elismerését, sőt szeretetét az elmúlt években oly jólesően megtapasztalhattam. Emellett azonban reményeim szerint a gyermekek tudatos nevelésére vállalkozó szülők számára is hasznosak ezek az ismeretek. Végül mindazoknak is ajánlom könyvemet, akik az emberi tehetséget, legnagyobb természeti kincsünket, jobban akarják érteni és hasznosítani.

(Dr. Czeizel Endre)

Kiadó: Galenus

A szerző legújabb Festők, gének, szégyenek című kiadványa olyan kivételes talentumú festőművészek családfa elemzéseire fókuszál, mint Zichy Mihály, Székely Bertalan, Munkácsy Mihály, Szinyei Merse Pál, Mednyánszky László, Csontváry Kosztka Tivadar, Rippl-Rónai József, Ferenczy Károly, Gulácsy Lajos, Czóbel Béla, Egry József, Farkas István, Kassák Lajos, Derkovits Gyula, Szőnyi István, Moholy-Nagy László, Vajda Lajos, Victor Vasarely, Kondor Béla, Gruber Béla. A könyvet a festőművész géniuszok idézett gondolatai, valamint gyönyörű festményeik reprodukciói teszik izgalmas, egyedülálló olvasmánnyá. "A zeneszerző-, költő- és természettudós-géniuszok után a festőművész-géniuszok gyökereinek, vagyis kivételes talentumuk okainak kutatására vállalkozom e könyvben. Természetesen megint szokásos módszeremmel, családfájuk elemzése alapján. Teljesítményük értékelésekor újra a 2 x 4 faktoros talentummodellt hívom segítségül. Vizsgálatom alanyai csakis a nagy magyar festőművészek lehettek, kiválasztásukkor három szempont vezérelt. 1) Élők nem kerülhettek be 20 fős "válogatott csapatomba", 2) általános hazai megítélésük során a Magyar Életrajzi Lexikont és a Kieselbach Tamás által a szakértők körében végzett kutatást fogadtam el mérvadónak, de 3) a XX. századi nemzetközi értékelést is figyelembe vettem. A magyar és nemzetközi mesterek összehasonlíthatósága céljából Leonardo, Brueghel, Munch, Toulouse-Lautrec és Picasso családfáját is értékelem. A családfaelemzés melléktermékeként megismert életrajzi adatok is érdekesek, például, hogy milyen sokan vettek feleségül képzőművészeket és mennyire gyakori közöttük a gyermektelen. A genetikai elemzés szerint szüleik és testvéreik között festőművész nem fordult elő, ezzel szemben a 24 felnőttkort megélt gyermekük közül 8 (33%) ugyancsak képzőművész, a 11 fiúból viszont 6 (55%)! A genetikai értékelés szerint tehát az apákban érvényesül az "alapítók hatása", ők családi előzmények nélkül törtek az egekbe, majd a kivételes képzőművészi talentum gyermekeikben halmozottan fordult elő. A vizsgált kivételes festőművész-talentumokra az átlagost meghaladó általános értelmi képesség nem volt jellemző, speciális vizuális tehetségük döntötte el pályaválasztásukat, jelenlegi művészettörténeti értékelésüket elsősorban kreativitásuk mértéke határozza meg, és miután rátaláltak művészi küldetésükre, nagyon motiváltan, energiájuk teljes bevetésével törekedtek életművük kiteljesítésére. A vizsgált festőművészek többsége rossz tanuló volt, mindig belső indíttatásukból, általában apjuk ellenkezése mellett választották e pályát, és többségük fiatalon képes volt talentumukat igazolni. A képzőművész-talentum eredetének szellemi háromsága a speciális vizuális tehetség, a kreativitás és az ezeket színező általános értelmesség, amelyek leginkább a komplex vizuális tehetség sokgénes modelljével írhatók le. Sajnálatos módon a nemzetközi lexikonokban és nagy múzeumokban a festőművész- géniuszok között magyart nem, vagy csak kivételesen találhatunk. Pedig sok nagy magyar festőművész kivételes talentuma nem maradt el a világhírt elért külföldi társaikétól, csak éppen a magyar kultúrpolitika gyengesége miatt nem sikerült különleges teljesítményüket a határokon túl elfogadtatni. Éppen ezt a szégyent kívánom hangsúlyozni könyvem címében is."

(Dr. Czeizel Endre)

Kiadó: Galenus

"Korábbi Költők-Gének-Titkok (2000) című könyvemben a legnagyobb magyar költők családfaelemzésére vállalkoztam, mivel - ahogy korábban már az ókori görögök felismerték - a kivételes költői tehetség korán megmutatkozik, és erre születni kell. A magyar költőgéniusz palántákból is úgy tört ki korán e tehetség, mint a láva a vulkánból. Nem volt náluk szülői ráhatás (Berzsenyi Dánielt és Petőfi Sándort inkább bántalmazták e "haszontalan" passziójukért) vagy pedagógusi segítség.

A családfák értékelése arra utalt, hogy a szüleik között költő nem fordult elő, és ez vezetett az ún. gejzírmodell megfogalmazásához. A költőgéniuszok a "semmiből jönnek, az egekig szárnyalnak, majd visszatérnek a semmibe" (sokaknak gyermekük sem volt). A magyar költőgéniuszok életének megismerése azonban döbbenetes erővel igazolta szörnyű sorsukat, amely a társadalmi értetlenség és önártásuk eredőjeképpen a vártnál sokkal korábbi halálukhoz vezetett. Ők is Arany János szőlősgazdájának a példáját követték: ha már a jég úgyis elverte a termést, akkor ők is hozzájárultak elpusztításukhoz. Ez indokolta másik róluk írt könyvem címét: "Aki költő akar lenni, pokolra kell annak menni?" (2001). Célom annak megértetése volt, hogy az emberi tehetség a legnagyobb természeti kincsünk és ezen belül a géniuszok, így a kivételes költői talentumok jelentik e kincs legértékesebb, mindenképpen társadalmi védelemre szoruló megnyilvánulását.

Minden szerzőnek jól esik hallania, hogy könyvük már nem kapható, pedig sokan keresik a boltokban. Éppen ezért is javasolta állandó patrónusom, a Galenus Kiadó, hogy szívesen kiadnák újra e műveimet. Korábbi két könyvem fontosabb mondanivalóját most egy kötetbe ötvözve tesszük közzé, remélve, hogy ilyen formában is elnyeri olvasóim tetszését."
Dr. Czeizel Endre

***

Mesterkurzus - Czeizel Endre „Kéretlen útravalók” c. előadása (VITAL TV felvétele-Youtube átvétel)

https://youtu.be/Lo5ByQDIs0M?list=PLSgqpzQogcFGPvkSCdyJS7IFrhWk89bXY