Multimuzsika

Hangverseny a aulájában

Keresi helyét napjaink embereinek életében évszázadok muzsikája – miközben ki-ki több-kevesebb figyelmet szentel ennek a mozzanatnak zaklatott-rohanó mindennapjaink során. A kapcsolatteremtés annál könnyebb, minél több potenciális kapcsolódási lehetőséggel rendelkezik valaki. Mindenki számára a saját környezete a „természetes”; a zenészcsaládba születő számára kitaposott út kínálkozik – és megannyi lehetőség e járt út tudatos elkerülésére. Ahol otthon állandóan szól (valamilyen) muzsika, könnyebb felfigyelni a személyre-szabottan tetszetősre. De a „tiszta lappal indulásnak” is megvannak a maga előnyei, még akkor is, ha esetleg ez a turistaút több zsákutca lehetőségét rejti.

„Könnyű” azoknak, akik valamiképp az „Istvánosok” vonzáskörébe kerültek/kerülnek, ott hihetetlenül intenzívek a muzsika tapadókorongjai. Bizonyíték erre a Szent István Gimnázium Jubileumi Szimfonikus Zenekar megalakítása és folyamatos működése.

Záborszky József

A Záborszky József által alapított „István-zenekar” fennállásának 40. évfordulóján, 1994-ben született meg az elhatározás, hogy zenekart alapítanak az egykori tagokból. Ez az együttes tehát olyanokból áll, akik civil foglalkozásuk mellett időt szakítanak a rendszeres együttmuzsikálásra. (Hadd jegyezzem meg, zenetanárok általános tapasztalata, hogy még a kis létszámú kamaracsoportok próbáinak megszervezése, folyamatos működtetése rendkívül sok szervezéssel jár. Ezúttal szimfonikus zenekarról van szó, nagy létszámú csoportról, s felnőtt tagokról, akiknek munkájuk (foglalkozásuk és/vagy hivatásuk), családjuk van – valamint zeneszeretetük, ami nem korlátozódik passzív zenehallgatásra, hanem arra készteti őket, hogy maguk is rendszeresen kézbe vegyék hangszerüket, továbbá, hogy lehetőség szerint rendszeresen eljárjanak a próbákra is. Jelenleg Ménesi Gergely foglalkozik a Jubileumi Szimfonikus Zenekarral, amellyel 20 éves fennállása alkalmából március elsején a Zeneakadémián adott hangversenyt. A koncert kezdetén dr. Batta András, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professzora rendhagyó köszöntője keretében a Jubileumi Zenekar alapítói közül Radnóti Katalin fuvolaművész-tanárral és Ménesi Gergely karmesterrel beszélgetett.

Zugló, a Zeneházzal, a benne működő számos együttessel, változatos rendezvények sorával, különleges oázis a főváros zenei életében. Nem kultúrturizmusra berendezkedő zenei mintabolt, hanem intenzív centrum, amely vonzó hatást gyakorol a környezetére. Az egykori zenekarból (és a hozzá csatlakozó énekkarból) kialakult Zuglói Filharmónia aktív részese a főváros zenei életének, szereplései teltházat vonzanak mind a Müpába, mind a Zeneakadémia Nagytermébe.

A Szent István Gimnázium Jubileumi Szimfonikus Zenekar általában évente egyszer jut rangos fellépéshez, ez ad további energiát a lelkesedéshez, kitartáshoz, munkához. És hogy mennyire nem „munka” számukra a muzsikálás, ékesen bizonyítja az az immár hagyományos gyakorlat, hogy Záborszky József szülővárosában, Tokajban zenei tábort hoztak létre, ahol az évad/tanév befejeztével együtt-muzsikálnak, s – az utóbbi években Tokaj Város Vegyeskarával együtt – hangversennyel fejeznek be.

Több ez, mint zeneszeretet, annál is, hogy szívesen muzsikálnak – annak bizonysága, hogy a gyermekkor fogékony éveiben vérükké vált a muzsika. Megtörtént velük ez (hála Záborszky Józsefnek és elhivatott kollégáinak), nem tudnak már másként létezni – ezért irányítják cselekedeteiket úgy, hogy minél rendszeresebb maradjon ez a kapcsolat.

Aki énekelt kórusban (akár iskolai énekkarban is), tudja, hogy a zenekarkíséret valami egészen különleges élmény. Ezt biztosítja a hosszúnevű együttes Pásztor Istvánné énekkarának, akikkel idén Vivaldi Gloriájának és Gounod: C-dúr miséjének részleteit szólaltatták meg.

A július 5-i hangverseny az 1918. november 10-én született, s idén április 9-én elhunyt alapító karmester emlékének adózott. „In memoriam Záborszky József” – hirdette a hangverseny címe, amely atmoszférateremtően Grieg muzsikájával kezdődött (Aase halála). Versenymű-tételek sorjáztak aztán, a szólistákat a műsorközlő Fenyő Gábor mutatta be. S volt, akit nem kellett bemutatni: Mozart Esz-dúr sinfonia concertantéja Párkányi István és a 90 évét betöltött Konrád György szólójával csendült fel.

Ezért az élményért a világ végére is érdemes elzarándokolni.

Vidám fináléként érdemes megemlíteni, hogy a Jubileumi Zenekar nem afféle „öregfiúk” csapata. Három generáció muzsikált együtt, nagyszülők és szülők mellett néhány csemete is helyet kapott az együttesbe. Olyanok, akik ugyanazzal a gesztussal-életérzéssel játszanak, mint az idősebbek – és ugyanolyan lelkesedéssel.

Erről az élményről azért tartottam fontosnak „tudósítani”, hogy a centralizált (főváros-centrikus) kulturális élet hangoztatása mellett maradjon fenn örök adalékul: lelkes budapestiek jóvoltából is (IS) jut emlékezetes zenei élmény az ország bármely vidékének.

Fittler Katalin