Helyezzük előtérbe a zenei oktatást!

Beszélgetés Sapszon Ferenccel

Érdekeltté kell tenni az igazgatókat abban, hogy minden iskolának legyen énekkara, olyan iskolák kellenek, ahol a mindennapos testnevelés mellett mindennapos léleknevelés is folyik a zene eszközeivel – mondta lapunknak a tegnap Kossuth-díjjal kitüntetett Sapszon Ferenc. A karnagy, zeneszerző, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola alapítója és művészeti vezetője a Kodály-módszerről, az énektanítás helyzetéről és a terveiről is mesélt a lapunknak adott interjúban.

– Hogyan látja a Kodály-módszer jelenlegi helyzetét?

– Nagyon jól átgondolt, és ahol valóban alkalmazzák, jól bevált nevelési koncepció. Nemcsak egy zenetanítási mód, hanem a teljes személyiség átgondolt fejlesztése a zene erejével. Nem azért van rá szükség, hogy zenészeket, hanem hogy érett embereket neveljünk. Ha fontos lenne, hogy kivé növekszik egy gyermek, akkor jelentőssé válna a Kodály-módszer újrafelfedezése és minél több helyen való alkalmazása. Úgy látom, itthon nem igazán ismerjük, és sajnos elenyészően kevés helyen törekednek a megvalósítására.

– Külföldön ismertebb és elismertebb volna?

– Egyre lelkesebb felfedezői és csodálói a módszernek, és sok helyről tudunk, ahol igyekeznek bevezetni, különböző elemeit alkalmazni. Ugyanakkor ez minket nem vigasztal, mert valójában itthon kellene megbecsülnünk és élnünk áldásaival. Elherdálásával nem a zene ügye veszít elsősorban, hanem a felnövekvő ifjúság, a nemzet.

– Mi a véleménye a magyarországi zenetanítás jelenéről?

– Mivel a zenei tagozatos iskolák hetven-nyolcvan százaléka megszűnt, heti egy lett az énekóraszám, és a valódi énekoktatásra teljesen alkalmatlanná váltak az iskolák, jó tanárok sokasága szökött meg a pályáról. Harminc éve még szinte minden iskolának volt kórusa, akadt olyan, amelyiknek több is. Ma sajnos az iskolák többségében egyáltalán nem működik énekkar. A zenei analfabetizmus természetessé vált, nincsenek örömmel együtt éneklő közösségek, az iskolák nagy többségében nem vagy alig folyik zenei tevékenység. Árnyalja a képet persze az a néhány kivétel, amelyet tisztelettel kell megemlítenem, ahol az iskola felvállalja a kodályi elveket, és kiváló tanárok-karnagyok hősies munkája nyomán minőségi zenei nevelés folyik.

– Miért lenne fontos a zenei oktatást ismét előtérbe helyezni?

– Az énekoktatás lényege: mély, egzisztenciális kapcsolatot teremteni az emberi szív és a zenei történés között, önfeledten rácsodálkozva találkozni valami nagyobbal. Innentől már a maga a zene alakít minket. Ez heti egy órában lehetetlen. A mai világ megbetegíti az emberi kapcsolatokat, a gyerekek zaklatottan élnek, belélegzik az értékrelativizmust, az agressziót és az egoizmust. A csak az anyagiakat hajszoló, az önző érdekeket mindenáron érvényesítő közegből szétszórt, zaklatott, figyelemzavaros, sokszor már érzelmileg sérült gyerekek érkeznek a tananyagközpontú iskolákba. Az értékekben és emberben gondolkodó kodályi terv viszont gyermekközpontú nevelőiskolákat kíván.

– Hogyan orvosolhatók a problémák?

– Elengedhetetlen az iskolai oktatás gyökeres átgondolása, olyan iskolák létrehozása, ahol a mindennapos testnevelés mellett mindennapos léleknevelés is folyik. Magasabb óraszámra és sok olyan iskolára van szükség, ahol naponta énekelnek, zenei tagozatokra és kórusiskolaszerű intézmények többféle változatára. Ez magával hozza majd a pedagógusképzés megújítását is, az ilyen iskolákhoz szükséges énektanárok kinevelését, illetve az ilyen szellemű nevelő közösségek létrejöttét. Alapvetően fontos lenne érdekeltté tenni az igazgatókat abban, hogy minden iskolának legyen énekkara.

– Iskolájában a kodályi módszereket ötvözi a nyugati katedrálisok kórusiskoláinak hagyományaival. Ez pontosan mit jelent?

– A nagy hagyományokkal bíró kórusiskolák az ezernégyszáz éves Schola Cantorum leszármazottai. Ezekben az iskolákban a rendszeres liturgikus szolgálatot végző énekesek egy helyen kapnak magas színvonalú oktatást és nevelést. Ugyanakkor értékes magyar örökségünk a kodályi éneklő iskola, amelynek alapelvei rokonságban állnak a kórusiskolai elvekkel, ezért nem nehéz ötvözni a kettőt.

– Milyen tervei vannak?

– Elsődlegesen a kórusiskola kiépítése foglalkoztat, hiszen iskolánk, amely egy csodálatos sziget, máig tornaterem, ebédlő, megfelelő számú és méretű tanterem, hangversenyterem, aula nélkül működik, és mindezek kialakítása elodázhatatlan. Ha a tükörbe nézek, egy ősz hajú bácsit látok, így muszáj lassan arra is gondolnom: mit hagyok magam után? Meg kell találnom az utódjaimat. Ezenfelül sok mindent meg kell írnom: elsősorban a kórusiskola sajátos nevelési rendszerét, segédanyagokat, gyűjteményeket. Ez hatalmas munka. Végül segítenem kell a magyar nevelésügyet, iskolaügyet, hogy végre alapjaiban átgondolt, gyermekközpontú, értékátadó, teljes személyiséget fejlesztő iskolák szülessenek. Erre, azt hiszem, a most kapott díj is kötelez.

Hrecska Renáta

(http://magyarhirlap.hu/ 2015.03.16.)

***

Pályafutásának alakulása és a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola története (MMA felvétele, 2015. III.)

(https://youtu.be/OiEz7r1x_F8)