Szoboravatás ÁDÁM JENŐ EMLÉKÉRE SzigetszentmiklósoN

Kevés olyan találó szobor készült Ádám Jenőről, amely ennyire tükrözi a zeneszerző szuggesztivitását, lendületes vezénylését, magával ragadó előadói készségét. Zsin Judit szobrászművész alkotása 2015 júniusára készült el, a szobor felavatására pedig október 9-én került sor. Kültéri szobor lévén az új iskola előtti területen helyezték el a félalakos szobrot, amely az éppen vezénylő Ádám Jenőt ábrázolja karmesteri pulpituson. Az iskola vezetése úgy gondolta, hogy méltóképp szeretné megünnepelni ezt az eseményt, így meghívta az ország összes Ádám Jenő nevét viselő intézményt és kórust. Közülük négyen képviseltették magukat, három iskola pedig produkcióval is gazdagította az ünnepi műsort.

Az avatás a szobor mellett kezdődött kint a szabadban, ahol a zeneiskola fúvós zenekara és a Máté János Református Énekkar Ádám Jenő műveket játszott Villányi Andrea vezetésével, valamint meghallgathattuk névadónk kedvenc, szomorú népdalát, az Én ültettem a cédrusfát kezdetűt népzenetanárunk, Juhász Kitti előadásában. Az alkotást Zsigmond Attila, a Budapest Galéria címzetes főigazgatója méltatta (ld. alább), majd Szalkay László református lelkész avató beszédét hallhattuk. Ezután került sor az iskola új hangversenytermében az ünnepi hangversenyre.

A helyi zeneiskola rézfúvós kvartettje Ádám Jenő: Luther Márton zsoltárral kezdte a műsort, majd az igazgatónő, Regősné Nyirő Ildikó köszöntötte a résztvevőket.

Az egyik vendég iskola, az Újbudai Ádám Jenő Általános Iskola 50 tagú gyermekkarának tisztán csengő előadásában gyönyörködhettünk Alpárné Baranyai Rita, Szalay Katalin karnagyok és Czirfuszné Zapotoczky Csilla zongorakísérő vezetésével.

Névadónkról a debreceni kántus Liszt Ferenc díjas karnagya, Berkesi Sándor emlékezett meg, idézve a zeneszerző megszívlelendő tanácsait a zenetanításhoz és visszagondolva névadónk rögös életútjára. A nyitóbeszéd után a helyi zeneiskola növendékei következtek: Raffai Péter zongorán (Tóthné Császár Ildikó növendéke), Svajka Lázár trombitán (Zsirmon Zsolt növendéke), Pintér Gergő (Orosz László növendéke) pedig hegedűn mutatta be hangszertudását a nagyérdemű közönségnek, akik között dr. Szőnyi Erzsébet zeneszerző asszonyt és dr. Márkusné Natter-Nád Klárát is köszönthettük.

A Ferencvárosi Ádám Jenő Zenei Alapfokú Művészeti Iskola zongora tanszakát egy négykezes darabbal képviseltette Baczkóné Tari Tina és Minar-Bacsó Judit tolmácsolásában, valamint az ütő tanszak képviseletében Donyec István xilofonon játszott.

Az est keretét egy felnőtt kórus adta meg, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Karnagyok Kamarakórusa Ádám Jenő műveket énekelt, vezényelt Vajna Katalin.

A koncert utáni állófogadáson a pohárköszöntőt követően lehetőség volt gratulálni a szereplőknek, felkészítőknek illetve tapasztalatot cserélhettünk a testvériskoláinkkal a mindennapi gondjainkról, örömeinkről. Jó alkalom volt ez a rendezvény arra, hogy ezek az intézmények végre közelebb kerüljenek egymáshoz, felújítsák a régi kapcsolatokat.

Kincses Edit

Zsigmond Attila, a Budapest Galéria címzetes főigazgatójának avató-beszéde:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Diákok!

Az iskola névadója előtt tisztelgünk, a végtelenül sokoldalú zenészre emlékezünk most is, amikor emlékháza és síremléke után ez a fontos iskola

felvette - viseli a nevét, és méltó módon egy kitűnő kortárs szobrász jelentős művészi értékű alkotásával gazdagodott.

Örömünnep a mai a javából, a zene és a szobrászat kettős közös ünnepe. Bizonyára remek érzés lehet minden szigetszentmiklósi polgár számára, hogy az előbb falu, majd város ilyen jeles szülöttekkel büszkélkedhet. Két magyar művész, akik nemzeti zenei és szobrászati anyanyelvükön, anyanyelvünkön fejezik ki érzéseiket és gondolataikat.

Figyelemreméltó, kitűnő gondolat, hogy Ádám Jenő itt ezen a központi helyen köszönti minden nap az iskolába érkezőket, jellegzetes derűjével és lendületes karmozdulatával akár ölelve a tanárokat, diákokat és szülőket egyaránt. A köszöntöttek pedig a folyamatos emlékezéssel és a példa újra meg újra tanulásával hálálják meg azt naponta.

Alighanem Ádám Jenőt ebben az iskolában különösen nem kell bemutatnom.

Mindössze értékelni, méltatni bátorkodom a képzőművészet embereként a jeles zeneszerzőt, a kiváló, elsősorban oratóriumi karnagyot, a nagyhatású karvezetőt, a korrepetítort - sokszor egy-egy mű bemutatása alkalmával mindhárom szerepben-, a népdal gyűjtőt, a zenetudóst, a magyar zenét itthon és külföldön egyaránt sikeresen népszerűsítőt és alighanem a legfontosabbként a korszakos jelentőségű, meghatározó hatású zenepedagógust.

A zenepedagógust, a ”magyar metódus” kidolgozóját, mesterével, Kodály Zoltánnal együtt. „Kodályé a vízió, a zene és ezen belül a népzene általi nagy nemzetnevelő koncepció, Ádámé pedig a didaktika, a tanítási gyakorlat kidolgozása: a kettő szorosan összetartozik, egyik sem létezik a másik nélkül.”(idézet Székely Miklóstól) Kodály látta,hogy Ádám Jenő ismeri a gyermekek lelkét, észjárását, képességük pontos határát, mint mondta : „szerencsésen egyesíti magában a legmagasabb zenei képzettséget a népiskolai gyakorlat közvetlen tapasztalatával.”

Máig őrzött személyes élményem Ádám Jenő, a zenét, beleértve népzenét, az éneklést is népszerűsítő televíziós műsor sorozata. Megragadott előadásainak szuggesztivitása, a zenéért lelkesedő, gyakran mosolygó derűs lénye, nagyhatású metakommunikációja és az, hogy az előadások - kórusban éneklő gyermekként - számomra is érthetőek és bizonyára ezért érdekesek voltak. Úgy vártam a következő előadást, mint ma sokan a szappanoperákat.

Ajándékként élem meg, hogy ma itt a róla készült szobrot méltathatom.

Itt állunk Zsin Judit kitűnő Ádám Jenő emlékszobra előtt és ebből az alkalomból is köszönthetjük a mai magyar kortárs szobrászművészet méltán ismert és elismert jeles alkotóját.

Művei már eleddig is kivívták az értékükön a megbecsülést : Önök is biztosan találkoztak már a szigetszentmiklósi óvoda falán a Szent István vagy az ugyancsak szigetszentmiklósi iskola folyosóján látható József Attila domborművével, míg Mosonmagyaróvár Gyurkovics Tiborról mintázott remek portréjával, Budakeszi pedig Vallus Pál mellszobrával büszkélkedhet. Budapest, Kondor Béla – a festő egyéniségét nagyszerűen megmutató – érzékeltető portré szobrával, és a koreai himnusz szerzőjének Ahn Eak-tai -nak emlékszobrával gazdagodott általa, valamint a budai vároldalban Babits Mihályról kitűnően mintázott domborműve jelöli a költő utolsó otthonát. És nem feledkezhetünk meg a szentendrei Ferences Gimnázium érzékenyen és hittel megformált Golgota jeleneteiről valamint személyes kedvencemről, a Mándy Iván portréról sem.

A szobrászat – bárki beláthatja – nem elbeszélő műfaj, az emlékmű vagy emlékszobor pedig különösen nem az. A lehető legjellemzőbb, a szinte jelképpé sűrűsödött lényeg érzelmi - gondolati és szobrászati megragadása lehet csak a siker záloga. És ha ehhez tehetség, érzékeny és gondolkodó kompozíciós képesség, kitűnő mintázni tudás és állíthatóan remek karakterérzék párosul, az már maga a teljes siker.

Itt állunk hát Zsin Judit Ádám Jenő szobra előtt és közösen megállapíthatjuk, hogy a siker nem maradt el. Sikerült megragadnia a karmester figurában a lehető legjellemzőbbet, az összegzőt, amely asszociációk sorával Ádám Jenő sokszínű zenei munkásságát, eredményeit e jelképes kompozíciós mozdulattal segíti megérteni. Az expresszív, ugyanakkor szigorú kompozíció - az egyebek mellett rendkívül kifejező mozdulatokkal vezénylő és magyarázó sokoldalú zenész -, elsőre megfigyelhető személyiségjegyenkénti megjelenítése telitalálat. Az átszellemült karmester jobb karja szinte megnyújtva a pálcával és balkezének finom gesztusa mint ellentét a zene szárnyalásáról szól, ebben is a zenére int és irányt mutat egyszerre.

Szellemes és szép ötlet a félszobor karmesteri pulpitusra emelése és a hátnézet plasztikai megoldása a frakk szárnyaival.

És megkoronázza a szobrot az ez alkalommal is a rendkívül kifejező, karakteres remek portré, a derűjében és átszellemültségében is szigorú nagy formátumú zenész sokféle arca egy mosolyban egyesítve.

Szívből gratulálok az alkotó Zsin Juditnak életműve újabb kitűnő darabjához és szeretném elismerni az önkormányzat és az iskola mecenatúráját, amellyel lehetővé tették a szobor megvalósulását.