Lukin László gondolatai 2001. augusztus 18-án tartott pásztói előadása után

Pásztón 1999-ben nemzetközi kongresszust szervezett Tari Lujza Rajeczky Benjámin születésének 100. évfordulója alkalmából. Erre kapott felkérést Lukin László, hogy mutassa be azt a riportját, amit Rajeczky Bénivel készített 1976. január 22-én a magyar iskolai énektanítás hőskoráról.

Rajeczky Benjamin – Miháltz Gábor klarinétművész-tanár felvétele

Negyedszázada is elmúlt, hogy Rajeczky Benjaminnal – legalábbis szellemi értelemben – barátságot köthettem. Annak idején a Ciszterci Rend bajai III. Béla Gimnáziumában érettségiztem 1944-ben és már a negyvenes évek elején a Rajeczky és Kerényi György – a másik Kodály-tanítvány – által szerkesztett „Énekes ABC”-ből tanulhattunk. Mind a ketten – születésük 100. évfordulóján – töretlen fényű életművet hagytak maguk után. Rajeczky Benjamin nemcsak az „Énekes ABC” dallamaiból, régi zenei példáiból, gregorián énekeiből, többszólamú szemelvényeiből lépett elébem, mint az európai zenetörténet nagy ismerője, hanem találkozhattam vele az akkor friss, Kerényi György által alapított „Éneklő Ifjúság” c. lapban is, ahova – mint a szerkesztői kör tagja – nagyon szép, zenetörténeti ihletésű, buzdító, tanulságos cikkeket írt. Így hát kettőzött volt az örömöm, amikor Budapestre, a Zeneakadémiára kerülve, személyesen is megismerhettem őt: kedvességét, emberségét, humorát és azt a szellemet, amely végül is a magyar énekes rend vezéreként ismertté tette országosan.

Végül, ahogy teltek-múltak az esztendők, megtisztelő felkérést kaptam a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetéből dr. Ujfalussy Józseftől, majd dr. Falvy Zoltántól, hogy egy afféle hallható „kis magyar pantheon”-t lehetne összeállítani „Az énektanítás 40 éve” címmel. Ez a negyven év, bizony, most már jóval több lett, ámde szerencsés módon sikerült Rajeczky Benjaminnal fönt, a budai Várban, az ő munkahelyén egy ablakmélyedésben interjút készítenem a magyar iskolai énektanítás hőskoráról. Hőskor volt ez a szó szoros értelmében, mert hiszen valami régiből újat kellett sarjasztani, gyűjtéseknek, Kodály útmutatásának, Bartók személyes jelenlétének fényében megtanítani bennünket arra, hogy milyen is a helyünk Európában, milyen a magyar zenei önismeret. Ezt a szalagot, ezt az interjút eddig nem publikáltam. Őrizgettem, és most itt a fényes alkalom, hogy közzétehessük. Első kapavágás ebben a munkában a múlt esztendő augusztusában Szent István ünnepe táján zajlott Pásztón, ahol is Tari Lujza népzenetudós meghívására nemzetközi tudományos konferencia résztvevői gyűltek össze, hogy a Rajeczky Benjamin emléke előtt hódoljanak. Volt, aki személyesen is ismerhette őt – messze földről jött emberek éppúgy, mint tanítványi gárdájából egyesek – és kikerekedett egy olyan portré, amely ott elsősorban a tudóst ábrázolta. Ezért külön öröm volt számomra, hogy Tari Lujza megengedte, hogy ezt a publikálatlan interjút – legalábbis részleteiben – ott, a nagy közösség előtt ismertethessem. Az angol nyelven elmondott néhány szó természetesen csak vázolni tudta azt, hogy miképpen jött létre ez az interjú, de most teljes terjedelmében talán tanulságos lehet az utókor számára.

Ugyancsak nagy öröm volt számomra, hogy Béni bácsi hajdani iskolájának, a Ciszterci Rend budai Szent Imre Gimnáziumának öregdiákjai meghívtak az ő centenáris ünnepségükre és ott is beszélhettem Béni bácsiról és bejátszottam bizonyos részleteket ebből a szalagból. Ott nagyon nagy segítségemre jött az intézet egykori kiváló tanítványának, Járdányi Pálnak az özvegye, aki rendelkezésemre bocsátotta az ő 25 éves érettségi találkozójukon elmondott Járdányi-beszédnek mindazon részleteit, amelyeket itt jól fel tudtam használni, s abból kiderült, hogy Járdányi Pál afféle sírig tartó barátságot kötött a hajdani tanárával. Egész életében mentorának tekintette. Így most nincs más dolgunk, mint szembesülni a magyar énektanítás hőskorával és meghallgatni, elolvasni Rajeczky Benjaminnak a gondolatait. Ő nagy szeretettel emlékezik vissza mind az „Énekes ABC’-re, a hozzávaló tanári vezérkönyvben az általa leírottakra, mind pedig nagy cserkészmúltjára, amelyet ma is emlegetnek azok a veterán-fiúk, akik még megérhették ezt a kort. Emlékezik a Kodállyal való barátsággal a Magyar Kórus műhelymunkájára és sok minden egyébre, amely most is töretlen fényben ragyog előttünk. És örülünk, hogy Rajeczky Benjamin hol tanítványaivá, akaratlan tanítványaivá, hol barátaivá fogadott bennünket. Emlékezetét megőrizzük és ápoljuk, ameddig csak tehetjük.

Lukin László

Lukin László Baján a 75. születésnapja közelében. Háttérben a bajai Városháza látszik (Kovács Mária felvétele)

Lukin László több változatot mondott magnóra a pásztói előadás után, ennek egyike a fenti szöveg. Bizonyos gondolatok elhangzottak a pásztói bevezetőben, amit természetesen angolul mondott, tekintettel a nemzetközi jelenlétre. Sem a fenti szöveg, sem ennek változatai, sem Lukin László Rajeczky Bénivel készült interjúja nem került publikálásra. Ez utóbbi a MTA-ZTI birtokában van.