P. LÁNYI MARGIT HEGEDŰMŰVÉSZ-TANÁR EMLÉKTÁBLÁJÁNAK AVATÁSA

P. Lányi Margit emléktáblájának (Budapest, VIII. Bródy Sándor u. 25.) (Felvégi Andrea felvétele)

„Tanár és tanítvány között teljes az összhang”

Tisztelt megemlékezők, kedves józsefvárosiak, hölgyeim és uraim!

Amikor az a megtiszteltetés ért, hogy rám esett a választás Lányi Margit emléktáblája avatóbeszédének elmondására, gondolkodóba estem. A komolyzene rendszeres fogyasztójaként mégiscsak amatőr vagyok, a zene gyönyörködtet, elbűvöl, kikapcsol, pihentet, maga a meditáció, de mégis, minden pozitív impresszió mellett is kívülálló vagyok a zene világában, mit is mondhatnék Lányi Margitról, a hegedűművészről, a híres zenepedagógusról?

Tanítványainak/pályatársainak visszaemlékezéseit olvasva egy sokat követelő zenetanár képe rajzolódott ki előttem. Visszaemlékeztem iskoláskorom meghatározó súlyú tanítóira és tanáraira, akik ma is elevenen élnek emlékezetemben. Visszaemlékeztem saját tanári pályámra, ahol sportedzőként, földrajztanárként, irodalomkedvelőként igencsak magasra tettem minden mércét, így máris közelebb éreztem magamhoz Lányi Margit tanárnőt, aki csak a maximálisat volt hajlandó elfogadni tanítványaitól.

Hölgyeim és uraim!

Az ünnepségen dr. Sánta Péterné képviselő, Budapest Józsefváros VIII. ker. alpolgármestere mondta az avatóbeszédet (jozsefaros.hu)

Egy zenepedagógus – aki leendő művészeket nevel – még összetettebb feladat előtt áll. Egyrészt mindent meg kell követelnie, ami a partitúrából kiolvasható, itt nincs pardon és nincs helye művészi átértelmezésnek. Másodsorban addig kell gyakoroltatnia tanítványát, amíg a hangszer kezelése a virtuozitás szintjére nem ér, ehhez nagy kitartás kell, tanártól és tanítványtól egyaránt.

Harmadsorban a tanítványt engednie kell személyiséggé felnőni. Hangversenyeken, - ugyanazon hangszeren, - különböző előadóktól, más-és más felfogásban, más és más interpretációban hallottam ugyanazt a művet és rá kellett döbbennem, hogy érzelmi katarzist csak olyan előadás idéz elő a hallgatóban, amely nemcsak az utolsó hangjegyig hű a zeneszerző művéhez, nemcsak briliáns hangszertudással kápráztatja el a hallgatóságot, hanem személyes üzenetként, mintegy védjegyként az előadóművész személyisége is benne van a mű színre vitelében. A közönség ugyanis megérzi, hogy az előadóművész a teljes őszinteségig azonosul az előadott művel.

Hölgyeim és uraim!

Ilyen nehéz és összetett feladatot csak úgy lehet sikerre vinni, hogy tanár és tanítvány között teljes az összhang. A teljes összhang eléréséhez pedig itt is feltétlen igazmondásra van szükség. A nagyon kemény próbatételek során, kiemelkedő eredmények csak akkor születnek, ha nemcsak a kimondott szó, de a metakommunikáció is őszinte, minden rezdülésében és minden pillanatában.

Lányi Margit pontosan tudta mindezt.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

dr. Sánta Péterné

Budapest Józsefváros VIII. ker. alpolgármesterének avatóbeszéde

„A RITKA PEDAGÓGUSOK EGYIKE”

Első gondolatom mindenképpen a köszöneté. Egyrészt a Józsefvárosi Önkormányzat felé, mert a testület képviseletében jelen lévő Alpolgármester Asszony nélkülözhetetlen segítsége, másrészt a szintén kiemelkedően fontos szerepet vállaló Schmidt Nóra zongoraművész, a Zeneakadémia tanára hozzáállása nélkül nem valósulhatott volna meg a Margit nénire emlékező táblaállítás egykori lakóháza falán.

Én egy pár gondolatot szeretnék arról mesélni, hogy milyen érzés volt Margit néni növendékének lenni, és akik itt vannak, szerintem osztoznak az ilyen és hasonló érzéseimben.

Szenthelyi Miklós (www.mupa.hu)

Gyerekként rettegve jöttem hegedűórára. És itt egy pár kollégámnak már meséltem is azt, hogy amikor itt tanított, mert ugye itt is tanított, meg a Puskin utcai zeneiskolában, akkor mindig nagyon félve nyomtam meg a csengőt, hogy hátha nem szólal meg (derültség), mert akkor ő nem hallja meg (derültség). És ez nagyon ritkán bejött, és akkor hazamentem egy kis megnyugvással, hogy ezt is megúsztam (derültség). De hát nagy részben megjelent a nagy üvegajtó mögött és akkor azonnal tudtam, ebből hegedűóra lesz.

Ez természetesen csak addig tartott, amíg az ember nem jött arra rá, hogy gyakorlás nélkül a dolognak semmi értelme nincs. És azt kell mondanom, a Margit néninél - a nagyon sok egyéb dolog mellett - szerintem a legfontosabbat megtanultuk mindannyian, amit úgy hívunk, hogy munkamorál. Tehát nagyon fiatalon megtanított minket arra - ha komolyan gondoljuk -, hogy ha művészek szeretnénk lenni, akkor mindenekelőtt rengeteg gyakorlás vár ránk és persze az önmagunk iránti igény kifejlesztése. Most már elmondhatjuk, hogy ennek a koncepciónak a megkövetelése az elmúlt évtizedek alatt nagyon-nagyon sok növendéket hozott felszínre, indított el sikeresen a művészpályán.

dr. Sánta Péterné, Józsefváros VIII. ker. alpolgármestere és Szenthelyi Miklós hegedűművész-tanár az avatás pillanatában (jozsefvaros.hu)

És én azt hiszem, ő az a ritka pedagógusok egyike, aki a maximumot kihozta a növendékeiből – és ezt nyugodt szívvel állíthatom. És elnézést, hogy saját példát mondok, hogy amikor már a Zeneakadémiára jártam, én még akkor is vissza-vissza jártam hozzá azért, mert bizony nagyon-nagyon hiányzott az a fajta alapállás és oktatás, amit tőle még akkor is meg lehetett kapni.

Úgyhogy én csak azt tudom mondani, hogy tényleg nagyon szépen köszönöm mindenkinek, hogy itt állhatok és egy csodálatos zenepedagógusról beszélhetek és emlékezhetünk közösen. És én azt hiszem, ez a tábla, idézőjelben a minimum, de ugyanakkor egy nagyon szép, kedves gesztus, hogy méltón emlékezzünk erre a csodálatos muzsikusra és csodálatos pedagógusra. (taps)

Szenthelyi Miklós hegedűművész,

egyetemi docens, a LFZE Vonós tanszék mb. vezetője

(Közlésre a professzor úr szavainak szerkesztett változata került)

(Felvégi Andrea felvétele)

Schmidt Eleonóra, a LFZE zongoraművész-tanára, az emléktábla állításának ötletgazdája arról tájékoztatta az egybegyűlteket, hogy a neves zenetanár emlékére hangversenyt is rendeznek a jövő év májusában, amelyen a világ különböző pontjain élő és dolgozó volt növendékei fellépésükkel adóznak hajdani tanáruk emléke előtt.