„ZÉTA – azaz zene- és énektanárok társasága”
Dr. Döbrössy
János bízik abban, hogy a mindennapos éneklés a tanároknak is segít
Több mint tucatnyi éve tagja a Zenetanárok Társaságának, valamint a
választmánynak dr. Döbrössy János, aki úgy véli, lényeges, hogy a képzés
területéről is rendszeresen információhoz jussanak a zenetanárok. Már több
mint három évtizede tanít az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar Ének-zenei
Tanszékén, az utóbbi húsz esztendőben tanszékvezetőként irányítja az
ott folyó munkát. Emellett több kórussal foglalkozik, az intézményben
működő Zenés Színpad produkcióinak szintén zenei vezetője, s más
szakmai szervezetekben ugyancsak lényeges pozíciót tölt be. Dr. Döbrössy János
is fontosnak tartja a mindennapos éneklést, s bízik abban, hogy mindez nemcsak hogy
a gyerekek teljesítményére hat majd jótékonyan, hanem a pedagógusok megbecsülésében
is segít.
Hogyan
kezdődött kapcsolata a ZETÁ-val?
Laczó Zoltán tanár úrnak köszönhető; tanított
engem a Zeneakadémián, s figyelemmel kísérte a tanítóképzőn folytatott
tevékenységemet is, hiszen a zenészképzés minden ága érdekli. Kedves kollégái
közé tartozott Gráfné Forrai Magdi – ő volt az elődöm a tanszék élén.
Évtizedes barátságban álltak, így Laczó Zoltán időről-időre
megjelent a főiskola különféle rendezvényein. Egy alkalommal pedig megkért,
vegyek részt a választmány munkájában, és erre a felkérésére mondtam igent. Ennek
pedig már több mint tucatnyi éve.
S
milyen módon tudja segíteni a Zenetanárok Társaságának a munkáját?
A ZETÁ-n belül megvannak a különböző területek
képviselői. Egyébként akadt olyan kolléganőnk - korábban a szervezet
alelnöki posztját is betöltötte - aki mindig ZÉTÁ-nak hívta, azaz zene- és
énektanárok társasága. Lényeges, hogy a pedagógusképzés és a zenepedagógia is
teret kapjon ebben a szervezetben. Fontos, hogy mi, a képzés oldaláról is
információkhoz jussunk arról, hogy a hangszereseknél, a zenei képzésben mi
minden történik. Hiszen az általunk képzett növendékeknek az ének oktatása
mellett a zenével való neveléshez is érteniük kell. S ha jól ismerik a
zeneiskolában folyó oktatást, akkor például a zeneiskolásokat is be tudják
vonni a feladatokba, hogy még érdekfeszítőbbé tegyék az óráikat. Így gyorsabban
tudnak hatni a gyerekekre, a képességeik fejlődésére, s mindez az osztály
munkájára is jótékonyan hat… Ahogy az is lényeges, hogy a ZETA tagjait
tájékoztassuk a főiskolai képzés érdemleges eseményeiről. A
főiskolán az utóbbi időben egyre több lett a tennivaló, így dékán-helyettes
asszonnyal lelkiismeret-furdalást is érzünk, hogy a választmány munkájában
évente csupán egy-két alkalommal tudunk részt venni. Ezt nagyon sajnáljuk…
Izgalmas
időszak ez a ZETA-n belül, hiszen elkezdődött a megújulás, lelkes
vezetőséggel…
A szervezet megpróbál kitörni az évek során
kialakult elefántcsonttoronyból, amelyet a szakmai elvárások, valamint a sok - vezetésben
is részt vevő - neves személyiség épített. Temérdek szép program
fűződik a ZETÁ-hoz, azonban a mostani helyzetben is meg kell találni
a saját szerepét. Lényegi pont, hogy figyelemmel kísérjék, mi történik a
zeneoktatás különböző területein. A pedagógusképzési szektort még egy
kollégánk képviseli a szervezetben, ő kecskeméti tanszéken oktat.
Próbáljuk a tapasztalatainkat megosztani, és a saját munkánkba is beépíteni mindazt,
amit a ZETÁ-ban hallunk. Ötleteket, indíttatást, frissességet. S úgy látom,
hogy sikeres a megújulás, elindult újra az építkezés. Az ezt megelőző
években már kissé belterjessé vált a szervezet, a támogatottsága is csökkent, fogytak
az anyagi források is, ha pedig egy társaság nem tud elég helyen megjelenni, az
visszaüt. Nem jó, ha a tagok csak virtuálisan azok…
Mintha
most az új vezetés az újabb eszközökkel sikeresen szólaltatná meg ezt a
közösséget.
Nagy agilitással, elkötelezettséggel lehet csak
ezt a munkát folytatni, s a szakma tiszteletére, szeretetére, becsületére kell
felhívni a figyelmet. Erre ma nagy szükség is van. Emlékszem, néhány évvel
ezelőtt, egy konferencián az egyik államtitkár azt mondta megnyitójában,
reméli, nem arról szól majd az egész nap, hogy az óraszámok hogyan állnak… Miközben
heti kettőről egyre csökkentek, s persze volt, aki ezzel az egyetlen
órával sem tudott mit kezdeni. S azt kell mondjam, nagyon nehéz helyzetben
vannak a vidéki intézmények, mert kicsi a hallgatói létszám… Nálunk, a fővárosban ilyen gond szerencsére
nincsen. A tanító- és óvóképzésben rengeteg a jelentkező és a hallgató, csak
mi, oktatók vagyunk hozzá viszonylag kevesen… A DLA, a PhD- szerzés és
habilitáció terén pedig igyekszünk példát mutatni a vidéki kollégáknak is. Az
én doktori dolgozatom Deák-Bárdos Györgyről szól. S hadd mondjam el, sokan
úgy kritizálják a tanítóképzést, hogy közben nem is ismerik… Készült nemrég egy
országos felmérés, abból is kiderül, nem az alsósokkal, hanem sokszor a
szaktanárokkal van a gond… Miközben a nálunk végzettek valóban arra törekednek,
hogy átszőjék zenével a kicsik mindennapjait, s a muzsikának, a ritmusnak
például a helyesírásban, a szótagolásban is hasznát lássák. A sokat emlegetett transzfer-hatások
ugyanis lényegesek, az egyik terület hat a másikra. Arra is büszke vagyok, hogy
sok igazgatótól kapom azt a visszajelzést: ’ha tőletek jön tanító, nyugodtak
vagyunk, mert értenek a gyerekekhez, rájuk lehet bízni őket.’ Tényleg szép
záró tanításokat produkálnak, s nem hoznak szégyent a nevünkre.
A
tanítás mellett igazán sokszínű a zenei tevékenysége, érdekes produkciókban
is részt vesz a Zenés Színpaddal…
Mindez a főiskolán folyó oktatás része. A négyéves
képzés bevezetése, 1995 óta átalakult az oktatás, kötelező egy
műveltségi területet választani a hallgatóinknak, amit hatodik osztályig taníthatnak
is. Új szakkal gazdagodtunk az évek során, már a kisgyermek-nevelők is
nálunk tanulnak. S több mint tizenöt éve, 2000 óta pedig már az ELTE-hez
tartozik a főiskola. A
gyakorlati idő sajnos sosem elegendő, de rengeteg mindent tanulnak a
hallgatóink, pszichológiát, pedagógiát, módszertant is. S a korábban ének szakkollégista,
később műveltségterületes hallgatókból mindig alakulnak ideig-óráig
vagy hosszabb ideig működő kamarakórusok is. Az énekkar is
hozzátartozik a műveltségterületes léthez. A nem műveltségterületes
hallgatók szintén lehetőséget kapnak, hogy az énekkart választhassák, s ez
persze néha igencsak megnehezíti a műhelymunkát… Akárcsak az, hogy félévente
cserélődik a kórus jó része. Megesik, hogy negyven-ötven új tag akad,
eközben tizenkét próbával kell eredményt elérni… Visszatérve az egyéb
produkciókra, Gerenday Endre tanár úr 1981-ben gondolta azt, hogy zenés színpadot
alapít. A Székely fonót adták elő, olyan sikerrel, hogy máshol is
bemutathatták. Ezt követően rendezőre is szükség volt, s ekkor
találtak rá Frigyesi Tiborra, aki már negyedszázada az Operaházban dolgozik.
Négy évvel később, a Háry Jánosnál már én is besegítettem a próbákba, előadásba.
A tanár úr 1987-ben adta át nekem a zenei vezetői stafétát, s azóta ketten
- Frigyesi Tiborral - irányítjuk a Zenés Színpadot. Akadnak olyan hallgatók,
akik több mint harminc éve visszajárnak az előadásokba. S visszatekintve a
közös munkára, valóban hiteles produkciókat állítottunk, állítunk színpadra.
A
Hegedűs a háztetőn, a Jézus Krisztus Szupersztár, a West Side Story
és az Abigél is szerepel a sorban.
Miután elfogytak a kisoperák, a daljátékok, elkezdtünk
a dramaturgiailag, zeneileg és a szöveg tekintetében is értékes musicaleket műsorra
tűzni. A magunk eszközeivel történelmet írunk, most már harmincöt
esztendeje. Az előadásokat néha elvisszük más helyszínekre is, jártunk már
például Erdélyben is, bár a főiskolán tartott előadások szintén
nagyon népszerűek. Jó kis csapatépítő programok ezek a turnék,
amelyeken Haáz Sándor tanár úrral ad hoc népi zenekarokat alapítunk, és az esti
programban sok-sok közös éneklés szerepel. Nagyon lényeges, hogy a hallgatóink nőjenek
bele valamilyen közösségbe, mert a mai élet nem feltétlenül efelé tereli az
embert…
S
hány kórust irányít jelenleg?
Az énekkart, az ELTE TÓK női karát 2007 óta
vezetem. Emellett a Vox Hungarica Nőikart irányítom 1989 óta, tíz
esztendeje pedig a Nyitnikék Gondozónői Kamarakórust. Érden lakom, s ott egy
templomi énekkarral is foglalkozom. Végezzük a szolgálatokat, és kisebb
hangversenyeket is adunk. Voltak, akik nem is hitték el, hogy valóban helyi
emberekből áll a kórus…
A Nyitnikék Gondozónői Kamarakórust Döbrössy
János vezényli
a Budapest XVIII. kerületi Városháza Dísztermében
(2012. május)
Pedig csupán ismerjük a korlátainkat, és ennek
tudatában válogatjuk a darabokat.
Ön
hogyan vélekedik a mindennapos éneklésről, amelyet most akarnak bevezetni
az iskolákban?
Igen, ez lényeges: nem mindennapos énekóra, hanem
mindennapi éneklés. Az Európa Cantatot Pécsett rendezték meg tavaly, igazán
nagyon magas szinten, és az ott hallottaktól belelkesült mindenki, köztük Balog
miniszter úr is, innen indult ez a kezdeményezés. Egyébként az alsó tagozaton
felmenő rendszerben visszakaptuk a heti két órát, s ennek tapasztalható is
az eredménye. Sajnos felső tagozaton - még a jelentős tapasztalattal
bíró kollégák is azt mondják - elfelejtik őket egyik hétről a másikra
a gyerekek. A NAT 2012 szerint a művészeti nevelés is mindennapos. S ebben
a vizuális nevelés, a néptánc, minden benne van. A mindennapos éneklés tehát
nem jelent óraszámbővülést. A kezdeményezés célja, hogy teremtse meg a szakmai
lehetőségét annak, hogy gyerekek minden egyes napon énekelhessenek. S a kórus
is kerüljön védett órasávba, nehogy amiatt ne tudjon más klubrendezvényen vagy
focibajnokságon, fizika szakkörön részt venni. Fontos, hogy az énekkar kapja
vissza a méltó helyét, olyan vezetővel, aki meg tudja tartani az embereket.
S most a mindennapi éneklésnek teremtik meg a megvitatható fórumát. Az
első hangok között persze rögtön az is elhangzott, hogy csak zeneakadémiát
végzettek tanítsanak, még az óvodában is… Soha nem fog ehhez elegendő
ember végezni az akadémián, arról nem is beszélve, hogy igazán kiváló
szakemberek, de nem feltétlen értenek a kicsikhez. Ha pedig a gyerekekkel
egyszer nem sikerül megszerettetni az éneklést, akkor későbbiekben sem fog
ez sikerülni. Mi úgy vélekedünk, hogy azok, akik ott eleve jelen vannak, azok foglalkozzanak
velük énekléskor is. Ha az óvodában megvalósul a mindennapi éneklés, ha az óvónők
indíttatást éreznek és biztatást kapnak még ehhez, az remek. S a
kisiskolásoknál is igaz, hogy amikor elfáradnak matekórán, s énekelnek egyet,
máris tiszta a fejük, folytatódhat a számtan. Hiszen a koncentrációban is
segíthet az, hogy másik agyfélteke működik. Olyan kiadványokra is szükség
van, amelyekben igényes és énekelhető darabokat találni… Most kellene,
hogy reneszánszukat éljék a tanári kórusok is, hogy a pedagógusok is tisztában
legyenek azzal, ez mennyi előnnyel jár. Szükség van a lelkesítésre, a
szakmailag megalapozott tudásra. A lényeg tehát az, hogy a mindennapos éneklés
szője át az életüket valamilyen módon, akár a napköziben. Amikor egyébként
ezt a tervet nyilvánosságra hozták és kiderült, megint kifelejtettek bennünket,
rögtön jeleztem, hogy nem kellene bennünket ismételten kihagyni...
S
most már önök is részt vesznek a munkában?
Igen, s a bizottság tevékenysége most abból áll,
hogy igyekszik feltérképezni, milyen módon valósítható meg mindez. A
lehetőségeket, amelyeket a kormány elé kell terjeszteni. Tudomásom szerint
a tanév végéig van idő ennek kidolgozására. Most mindenesetre ez is
segíthet abban, hogy a tanítóképzés is kapja vissza a becsületét.
Réfi Zsuzsanna
(A képek forrása: www.bp18.hu)
Válogatás dr. Döbrössy János YouTube-n található felvételeiből
az ELTE TÓK és a Vox Hungarica Nőikar
közreműködésével:
Dr. Döbrössy János
habilitációs hangversenye 4/1
Dr. Döbrössy János
habilitációs hangversenye 4/2
Dr. Döbrössy János
habilitációs hangversenye 4/3
Dr. Döbrössy János
habilitációs hangversenye 4/4
Bárdos Lajos: Jubilate Deo és Ave Maria
Bartók
Párnás táncdal
Az angyal énekel - Bárdos.wmv
Ecce panis angelorum.wmv
Bartók: Bolyongás (Roaming)
Bartók: Bánat (Sorrow)
Kodály: Esti dal (Evening song)