Parlando: 1987/3, 28-29 p.

Varró Margit nyomában (2.)

Varró Margit egész életére jellemző széles látókörű - a zenetörténet egészét, a legrégibb stílusoktól kezdve a legmodernebbig felölelő -, tanári, előadóművészi, zenetudósi, írói munkássága. Minden területen figyelemre méltó eredményeket mutatott fel, itthon, Európában, Amerikában egyaránt. Néhány konkrét adat érzékletesen bizonyítja kiválóságát. Már 1905-ben (?) záróvizsga hangversenyén, ahol Mendelssohnt és Schumannt játszott, „kitűnt” zongorajátékával. A jelenlevő nagyszámú közönség lelkesen tapsolt Picker Margitnak, az iskola legkitűnőbb növendékének, aki a műveket briliáns technikával játszotta.

1907-ben, a Fodor Zeneiskola tanáraként Bachot, Ph. E. Bachot, Schumannt és volt tanárának, Szendy Árpádnak „egy magyaros hangulatú kis zeneképét adja elő. Játékát kiváló ízlés, elmélyedt tudás, csiszolt, egyenletes technika jellemzi, mely a nagy feladatok megoldására is képessé teszi” - írja a korabeli kritika. Ugyanebben az évben (novemberben) Breslauban koncertezik, Bach, Ph. E. Bach és Haessler műveiből ad elő.

1909-ben „Historiches Konzert” címmel állítja össze programját, a XVI-XVII. század mestereinek darabjaiból. Műsorán Bach, Händel, Rameau, Couperin, Muffat, Scarlatti szerepel. A műsor összeállítása általános feltűnést kelt, eredetisége és szokatlansága sok újság kritikusának figyelmét felkeltette.

Kritikák 1909-ből

MAGYARORSZÁG:”… a művésznő a régi hangszeres irodalom gyöngyszemeit igyekezett az ismeretlenség homályából kiragadni. V. M. e művek klasszikus és finom zenei ötvös munkáinak pompás előadásával jeleskedett…”

MAGYAR HÍRLAP:”… nagy elismerés illeti a művészt már pusztán a vállalkozásért is. Érdeme, hogy nem fárasztotta a hallgatóságot a XVII-XVIII. sz. zenés emlékeivel…”

ALKOTMÁNY:”… pompás technikájú, mélyen átgondolt, finoman kidolgozott, elmélyedő játékát a közönség lelkes tapssal honorálta…”

FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG:”… az egész este egy gyönyörűséges élvezet volt, antik, érintetlen, fiatalos muzsikából fakadó. A régi mesterekért köszönet illeti Varró Margitot…”

BUDAPEST:”… a stílszerűség volt az, ami főként meglepett a művész előadásában. Klasszikus egyszerűség, tiszta szólamvezetéses grácia, különösen a régi francia és olasz zeneszerzők előadásánál…”

PESTI NAPLÓ:”… Komoly stúdium, a kor megértése, sok tiszteletre méltó munka eredménye látszik az előadásból és szeretetteljes rajongás e mesterek finom zenei ötvösmunkái iránt. Imponáló a vállalkozás és tiszteletet parancsol.”

PESTI HÍRLAP:”… az előadás meglepő stílszerűséggel és előkelő, művészi előadással párosult.”

BUDAPESTI HÍRLAP:”… e művekkel nehéz az akadémikus szárazságot elkerülni, s ebben a szűk körben egyéniséget mutatni. Varró Margitnak ez ma este sikerült… Megfigyelhettük a művésznő rendkívül kifinomult stílusérzékét. Szinte különös kifejezésmódjai vannak a német elmélyedő sokszólamúságnak, a francia hajlékony táncformának, s az érzékien könnyed, régi olasz hangszeres stílus megszólaltatására…”

EGYETÉRTÉS:”… Varró Margit e műveket kiváló stílusérzékkel, és azzal a művészi önmegtagadással szólaltatta meg, mely akkor szükséges, ha valaki a hangversenyzongorához szokott fülnek egy régi kor zenéjét akarja annak tökéletlen eszközén híven bemutatni…”

Nem véletlen ezek után, hogy az első alkalmat megragadja, és a régi zene iránti szeretetét, gondolatait „Alte Music” c. rövid cikkében (megjelent a Pester Lloyd hasábjain, 1909) közzéteszi.

Ugyanilyen forrásból táplálkozik a jó 20 évvel későbbi 21 előadásból meghirdetett zenetörténeti sorozata is, melyet az 1935/36-os tanévben „Zenetörténelmi előadások kultúrtörténeti keretben” címmel tartott lakásán, 5 hónapon keresztül, zenepedagógusok és érdeklődők számára. Előadását három témakörre bontotta.

1. Az ős zenétől Bachig

2. Bachtól Brahmsig

3. Brahmstól napjainkig

„Ez a kurzus áttekintést nyújt arról, hogyan alakultak ki az egyes stílusok és ezekből a modern zene, s mi módon függ össze a legrégibb kor a legújabbal, a ma élő legprimitívebb zene a legfejlettebbel. Lehetőleg mindent bemutatok, amiről beszélek; vagy magam, vagy művészek közreműködésével; a legrégibb, az exotikus, továbbá a zenekari-énekkari műveket külön e célból összeválogatott gramofonlemezek segítségével.” (Ne felejtsük el, 1936-ot írunk!) Később, Amerikában, a 40-es években nagyszámú hallgatóság hallgatja minden bizonnyal angol nyelvű „lecture-recital”-jeit, ahol a tanítás mellett hasonló témakörben ad elő.

(folytatjuk)

Ábrahám Mariann