BESZÁMOLÓ AZ ÁTHALLÁSOK – középpontban a ZSOLTÁR

címmel zeneművészeti szakmai napRÓL

 

 

2016. április 19-én ÁTHALLÁSOK – középpontban a ZSOLTÁR címmel zeneművészeti szakmai napot tartottunk. Némethy Kálmán igazgató úr megnyitója után dr. Odrobina László szakképzésért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkár – az esemény fővédnöke – köszöntését és tájékoztató előadását tolmácsolta Bruckner László főosztályvezető úr, a zeneművészeti szakmai képzést érintő jogszabályi változásokról.

 

A szakmai program részeként Kalmanovits Zoltán tartott  előadást Zsoltár a liturgiában – A zsoltár-megzenésítések előfordulásai felekezetenként a 17. század első feléig címmel. Mondandójában kitért a teológiai és liturgiai alapokra, valamint az ószövetségi hagyománytól kezdődően, a középkori gyakorlaton át, a többszólamúság fejlődésén keresztül, érintve a reneszánsz kor újításait és a protestáns felekezetek hagyományát is bemutatta a zsoltár egyházzenei alkalmazásának zenetörténeti vonatkozásait és fejlődését.

 

Majd Gombai Tamás és Kerékgyártó Gergely következett Népi vonós hangszeroktatás alap- és középfokon címmel. Impulzív, sok élőzenei példát felsorakoztató előadásuk bemutatta a népi vonós hangszerek sajátosságait, a különböző tájegységek szerinti hangszerjáték jellemzőit, ezek technikai kívánalmait. Összehasonlítást tettek a klasszikus hangszeres játék és a népzenei előadásmód között, és számos módszertani tapasztalatot osztottak meg a hallgatósággal. Mindezt Salamon Beáta: Népzenei dallamgyűjteménye c. kötetének mentén haladva tették, mely egyik fontos kiadványa jelenleg a népi vonós hangszeres oktatásnak.

 

A délelőtti szakaszt Tímár Sára előadása zárta Református zsoltár- és dicséreténeklés a népi gyakorlatban Mezőségen, Kalotaszegen és Szászcsáváson címmel. Tímár Sára személyes élményekből táplálkozva, élményszerűen mutatta be az egyházi népénekek népi hagyományban történő továbbfejlődését, és élő hagyományát. Három kiválasztott dallamon keresztül figyelhettük meg adatközlők felvételein keresztül a népi énekes ornamensek jellegzetességeit és lehetőségeit, majd a résztvevőket is megénekeltetve próbálhattuk ki azokat alkalmazni. Különleges élmény volt a szászcsávási többszólamú éneklési hagyomány felvételeivel való találkozás. Megállapíthattuk, hogy ez a népi hagyomány közeli kapcsolatban van a 16-17. századi traktátusokban leírt korabeli előadói gyakorlatra jellemző diminúciós vagy intavolációs technikákkal.

 

A délutánt Lax Éva előadás nyitotta A zsoltárok feldolgozásának különböző módjai Schütznél és Monteverdinél címmel. Schütz életútján keresztül, a két velencei tanulmányútjának hatásaira keletkezett művek vonatkozásában emelt ki néhány zsoltárfeldolgozást, amelynek zenében megragadható, a velencei mesterekre jellemző stiláris elemekre hívta fel a figyelmet. Említést tett a cori spezzatti alkalmazásáról, valamint az énekesek és hangszeresek szerepéről. Előadását kiváló historikus előadók felvételeiből vett részletekkel illusztrálta.

 

Az egyházi ének és népi ének találkozási pontjaira világított rá Szabó Ágnes és Tímár Sára Népdalaink és egyházi dallamaink közös pontjai – Gyakorlati foglalkozás mindenkinek című előadásában. A középkori latin nyelvű repertoár imádságos hagyományát, szövegi és dallami rokonságát állították a középpontba. Részben hangfelvételek bemutatásával érzékeltették ezt, és világították meg ezeket a kapcsolódási pontokat. Ezt követően pedig Dobszay László és Szendrei Janka egyik könyvéből vett példán keresztül énekelhettük el és vizsgálhattuk meg egy középkori latin nyelvű kánció fejlődését, hogyan alakult és változott a dallam a népi hagyományban, milyen változatokban él a különböző tájegységeken.

 

Ezt követően Lax Éva beszélt a recitativo éneklés történetéről és előadói gyakorlatáról. Az 1570-es évek Firenzéjében elindult csoport zenetörténeti jelentőségű újításaitól egészen Mozart operáiig ívelt előadása. Több zenei példán keresztül mutatta be a műfaj fejlődését, a különböző korokra jellemző módozatait. Kitért a secco és accompagnato kíséret lényegére és dramaturgiai szerepére is. Külön említést tett a kottában nem jelzett íratlan szabályokra, az appoggiatura gyakorlati alkalmazására is.

 

A szakmai nap utolsó előadója Vitárius Piroska volt, aki Régizenei alapismeretek a zeneiskolai hegedűtanításban címmel tartott előadást, melyben számos oldalról tárta fel a historikus előadásmód problémáit. Számba vettük ezen a téren rendelkezésre álló forrásokat, amikre támaszkodhatunk. Beszélt a korabeli hangszerek jellegzetességeiről, valamint a historizmus történeti előzményeiről. Mindezeket úgy fogalmazta meg, hogy kötődött a hegedűjáték technikai elemeihez, és módszertani lehetőségeket kínált ezek kipróbálására olyanoknak, akik még alapszinten tanulják, illetve tanítják a hangszeres játékot. Végezetül Telemann Metodikus szonátái közül mutatott be egy tételt, amelyben a szerző egy díszítések nélküli szólamot, és ugyanannak a szólamnak a kidíszített változatát is közölte. Előadásában egymás után mindkettő megszólalt, mely összefoglalta és szemléltette az előadásában elhangzottakat.

 

A szakmai előadásokat követően a rendezvény végén lehetőség nyílt a kötetlen beszélgetésre is, ahol nagyon pozitív visszajelzéseket kaphattak az előadók a résztvevőktől.

 

Bízunk benne, hogy a szakmai napok megrendezésének hagyománya folytatódik, és a résztvevők új szakmai kapcsolatokkal és ismeretekkel gazdagodhatnak a jövőben is.

 

https://youtu.be/VxrpX45aV8U

https://youtu.be/csQTKymgE40

https://youtu.be/IyJvYJV9oeg

https://youtu.be/BAloyaXSRsg

https://youtu.be/d5lF873z0tE

https://youtu.be/7WdFzxp51no

https://youtu.be/Wp2BEIkEFHo

 

Kalmanovits Zoltán