Parlando:
1992/3., 39-43 p.
Kortárs zene az alsófokú
zeneoktatásban
A Magyar Zenei Tanács rendezésében 1992. január 30-án a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola hangversenytermében két generáció műhelyéből hallhattunk előadásokkal egybekötött bemutatót.
Kocsár Miklós és Soproni József ismert zongoradarabjai mellett (15 könnyű zongoradarab, Jegyzetlapok) fiatal zeneszerzők - Kecskés Balázs, Legány Dénes, Pócs Katalin, valamint a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Kadosa Pál növendékeként zongoraművészi diplomát szerzett Sonoko Kase, és a kubai származású Maria Del Sol kezdő zongoristák számára írt szerzeményei hangzottak el. A bemutató külön érdekessége volt, hogy négy magyar szerző is megjelent és hozzászólásukkal és játékukkal még hitelesebbé tették műveiket.
Kocsár Miklós általánosan kedvelt és gyakran játszott 15 könnyű zongoradarab című rövid sorozatát László Éva, a budapesti XIII. kerületi zeneiskola tanárnője elemezte, és adta elő, melyet a Parlando olvasói számára a következőképpen foglalt össze: ,,Előadásom témája: hogyan lehet növendékeinket egy zeneszerző gondolkodásmódjához közelíteni, hogyan lehet felfedeztetni velük zeneszerzési technikákat. Éppen ezért a darabok tanulásához csak az általánosan ismert alapelvekre hívtam fel a figyelmet. Így például a darabok ritmikai feldolgozása, ennek során a karakter kialakítása, a ritmus kottaképi hatásának megbeszélése, valamint a hangkészlet áttekintése és az ezzel történő improvizatív játékok mindenkor ajánlottak.
A zeneszerzési technikák megismerésére alapvetően két út vezethet: vagy kihámozzuk a kottaképből a ,,rendszert”, vagy előre eláruljuk a „meghallanivalót” , és eljátszuk a darabot. (Az utóbbi módszert indokolja, hogy zenehallgatás közben ritkán áll kotta a rendelkezésünkre, a fülünkre vagyunk utalva.) Például: ha növendékünkkel közöljük, hogy az első darab 12 fokú, - próbálja meg hallás után ő eldönteni, melyik lesz a 12. hang. Tévedhetetlenül rá fog találni.
A kromatikus lépésekből álló dallamból egy négysoros népdalszerkezet lesz, a harmadik sorban a népdal-formára jellemző aprózással, megtöréssel, és a tömörségében lenyűgöző visszatéréssel.
Hasonló módon építkezik a 9-es számú darab: a kromatikus lépések az ellenkező irányba indulnak.
A kezdő hangok visszacsengését visszatérésként éljük meg.
A 2-es darab centrumhangja „f”. Az első ütem hangkészlete, valamint az ütemből kipörgetett hangok - „bé”, …é-f-fisz,…c tükör-szimmetrikusak. A 10., 11. ütemben még a metrumból is kibillen, végül a centrumhangon zár.
A 11-es számú darab centrum hangcsoportja: c, cisz, d, disz, é, - a fisz, és a bé erre szimmetrikusak. A kezdő motívum a 12.-ként megszólaló gisz hang után visszatér á-ról. A nyitó és záró hang egyaránt c.
A 12-es darab: a cisz-esz közötti crescendo az indulat belső átélését követeli meg, ugyanis a már egyszer leütött és tartott billentyűn fizikai képtelenség erősíteni. A megoldást segíti a dobütésszerű tenyeres. A játékban szerepő hangközök a szekund és a szeptim.
A 14-es számú darab abban különbözik az előbbitől, hogy a kezdő motívum karakterében és ritmikájában tér vissza, de nem azonos hangon. Itt jegyezném meg, hogy a legalsó sort egy oktávval lejjebb kell megszólaltatni, lemaradt a megfelelő jel a nyomtatásból.
3. Rendszerjátékok. Ebbe a csoportba soroltam a 4.,7.,8.,3., 10. darabot.
A 4-es darab hangkészlete egy-egy 4 hangú pentaton szelvény, az egyik kéz dúr terccel fekete, a másik moll terccel fehér billentyűn mozog. A második sorban ez a rendszer felcserélődik. (Itt értelemszerűen cesz helyett desz-szel érvényesül a fekete-fehér játék. A két hangkészlet nagyon gyors váltakozása adja az „esőcseppecskék” különös hangzását.
A 7-es számú darabhoz ismernie kell növendékünknek az egész hangú skála fogalmát, és a kétféle lehetséges hangrendszert, természetesen az enharmonikus írás lehetőségeivel.
Ebből alakít ki a szerző egy kedves párbeszédet. Felváltva szólalnak meg a skála töredékek, és amennyiben a zongora dús felhangokkal rendelkezik, a hosszan kitartott koronás szünetekben összemosódnak az egyébként egymás mellett elmenő párbeszéd „hangfelhői”, az éppen eljátszott kicsit kioltja az előző cluster hatását.
A 8-as számú darab kvintjáték, a hat kvint fokozatosan válik hallhatóvá. A 3-as darab népi ihletésére a dallam hangkészlete, és a kvintváltás utal.
A 10-es darab szép borongós hangulata az egymásnak válaszoló ,,kürtpárbeszédben” szintén a magyar parlando népdal hangulatát őrzi. A két hangkészlet jellegzetessége a líd kvárt. A bal kézben megszólaló dallamot kvintváltónak halljuk. (hypokvint).
4. Bővítéses játékok: van egy alapgondolatom, amit ismételek, vagy variálok, bővítek, majd lezárom.
Az 5-ös számú darab egy meghökkentő D-dúr hármashangzattal indul, amit azonnal körbelő egy négyhangú csoport. E csoport hangjai a D-dúr hármashangzat felhangjaiba nem tartoznak bele, s ezért rontják szépen csengő hatását. Ez az anyag bővül öt, majd hat hangra. A záró „dé” -k hozzák vissza a hangzást.
A 13-as számú szabadon meditáló műben a bővítés fokozatosan történik.
A 15-ös darab: Harangjáték, az előbbihez hasonló hangkészlet-bővítő technikával, melyben a kis és nagy harangok nemcsak regiszterben, hanem tempóban is különböznek.”
Egy ilyen rövid emlékeztető természetesen nem lehet olyan színes, mint a kötetlenebb fogalmazás lehetőségével bíró élő előadás, továbbá hiányzik belőle a zenedarabok elméletet igazoló megszólaltatása, és különösen Kocsár Miklós instrukciói, aki az interpretálás pontosságát eredeti elképzeléséhez igazította.
*
Soproni József: Jegyzetlapok című videokazettájának rövid részletét a kortárs zenében gyakran előforduló ritmikai nehézségek tanításának megkönnyítése céljából elevenítettük fel ismét. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy ezt a nehézséget könnyebben lehet kiküszöbölni, ha szert teszünk arra a képességre, hogy az adott metrum kitöltését rövid, hosszú, páros, páratlan ritmusképletekkel gyors egymásutánban váltogatni tudjuk, vagyis időérzékelésünk rugalmassá válik.
*
Az ifjabb generációtó1 - Kecskés Balázs-, Legány Dénes-, Pócs Katalintól - Aszalós Tünde: A zongorázó gyermek című kottakiadvány II. kötete számára komponált darabjaiból hallhattunk ez alkalommal. A kiadvány összeállítója a következőképpen foglalta össze gondolatait:
,,A zongorázó gyermek című, kezdők számára írt kottám I. kötete (Ösztönös tanulási periódus) megjelent 1991 decemberében. A megjelenés előtt álló II. kötetet ismertetjük most a művek tükrében, amely a tudatosítási periódus anyagát tartalmazza. Az első oldalakon a ritmusok megismertetése, valamint az abszolút hangok tanítása szimultán módon, apró léptekkel történik didaktikus darabokon és ügyesítőkön keresztül a teljes klaviatúra birtoklása mellett.
A fiatal zeneszerzők, akiket felkértem a meghatározott, célirányos anyag komponálására, lelkesen az ügy mellé álltak, s metodikai megfontolásból fakadó kéréseimnek eleget tettek (Pócs Katalin - volt kedves tanítványom -, Kecskés Balázs, Legány Dénes). A közös munka 1989-ben kezdődött, és jelenleg is tart. Igen sok esetben kértem és kérek még ma is könnyítést a kottaanyagban. A mese- és állatvilág kedvenc figurái megelevenednek, és megjelennek a természeti jelenségekkel együtt a darabokban. Ábrahám Mariann bevezetőjében méltatta és nagyra értékelte a műveket esztétikai szempontból is. Az oktatási gyakorlatban arról győződtem meg, hogy ezeket szívesen tanulják a gyermekek, ezért nyugodt lelkiismerettel ajánlhatom a kollégáknak. Azok a tanárok, akik máris e kottakéziratból tanítanak, pozitív értékelést adtak tapasztalataikról. A pszichológiai megközelítés elsődleges szerepe - amely vezérelv volt a kotta megírásánál - végig jelen van a kötetben.
Körültekintő figyelemmel állítottam a műveket és a tematikát nehézségi sorrendbe, arra is vigyázva, hogy sehol ne legyen túl nagy ugrás. Azon kívül a kompozíciókban lehetőleg egy és nem több megoldásra váró feladat adódjon, vagyis ne halmozódjanak az ismeretlen zenei- technikai- ritmikai elemek. A kotta bőséges anyagot tartalmaz; szakavatott végiggondolással megvalósítható a jó megalapozás, amely elengedhetetlen feltétele a hangszeres játéknak. A különböző játék- és billentésmódok, a differenciált karakterek, a kortárs zene eszköztára, a polifónia, a különböző ritmusok mind megtalálhatók e kompozíciókban. Szükség esetén a gyermekkéz erősítésére szintén felfedezhetők specifikus darabok, ügyesítők. A négykezesek ugyancsak örömteli zongorázást biztosítanak,” mondta Aszalós Tünde tanárnő.
A bemutatásra felkért zeneszerzők kb. a felét játszották el műveiknek; a négykezeseket különösen örömmel és szívesen hallgattuk. Sokat merítettünk előadásukból, hálásak vagyunk közreműködésükért.
A rendezvény utolsó félórájában két rövid bemutató hangzott el. 1991 áprilisában jelent meg Japánban Sonoko Kase: A gyermekek zongora-kincsesládája című kottakiadványa kezdő zongoristák számára. A kiadvány sikerére való tekintettel a II. és a III. kötet is megjelenés előtt áll. Sonoko Kase iskolájának előszavában a következőket írja: „Az a véleményünk, hogy a tenyérrel és könyökkel való cluster- játék rugalmas ujjvégekkel való kombinálása alapvető a modern zongorajáték technikájának megalapozásában és a kötet fő célja, felfedeztetni ezeket az érzeteket, és kifejleszteni a képességet a különböző hangképzetek megérzésében. Az első kötet a Cortot által kijelölt utat kívánja folytatni” - és tegyük hozzá a Kurtág: Játékok című kötetek módszerének alkalmazásával - ,,amikor az izmok tréningje része a zenei képzeteknek, elképzeléseknek…”
A kiadvány Sonoko Kase eredeti ötleteit is bőségesen hozzáteszi a „Játékok”- ból kölcsönzöttekhez. A klasszikus zenei eszközökkel komponált saját kis darabjait színezi velük rendkívül ügyesen és játékosan. A jól szerkesztett kötetet remek ötlettel fejezi be: az utolsó három darab előtt, külön oldalon, MINI KONCERT- re szóló meghívó áll, mely négy különböző stílusú darabot tartalmaz. A koncertet adó sikerét azzal nyugtázhatja, hogy kitöltheti a kottakiadványt záró „Útlevelet”, a „Singing Piano Passport”-ot, amellyel „beutazhat” a következő osztály birodalmába. Ki ne tenné ezt meg szívesen?
Maria Del Sol kubai zeneszerzőnő három kötetet komponált latin-amerikai ritmusokra. Éveken keresztül tervezte - amint írja az előszóban - hogy kezdő zongoristák számára olyan darabokat komponáljon, melyek a kezdet kezdetén bevezetik a gyerekeket a nemzeti jellegű karakterisztikus ritmusok játékába. Úgy látszik, hogy a számunkra bonyolultnak tűnő ritmusok a kubai gyerekeknek egyáltalán nem jelentenek nehézséget!
Ez a kiadvány a Magyar Zenei Tanács könyvtárából való. A darabokat két szakiskolai növendékem, Györe Katalin és Mészáros Nóra mutatta be.
Sonoko Kase: A gyermekek zongora-kincsesládája című kiadványát az ez év augusztus 24-26 között megrendezésre kerülő konferencián közelebbről is megismerhetjük.
Ábrahám Mariann