ELHUNYT SULYOK GIZELLA ÉNEK-ZENETANÁR, KÖLTŐ

(1930-2016)

(Dr. Milisits Endre felvétele)

Sulyok Gizella (Budapest, 1930. június 2. - Budapest, 2016. szeptember 3.) a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola énektanárképzőjének elvégzése után 1955-65 között budapesti általános iskolákban volt ének-zenetanár, 1964-től két évtizeden keresztül pedig a Fővárosi XIV. kerületi Állami Zeneiskola szolfézstanára.

Sulyok Gizella: Pilletánc II. Kiegészítő daloskönyv Sulyok Gizella költeményeire az iskolai ének-zenetanításhoz, valamint szabadidős foglalkoztatáshoz serdülők számára (pdf, 10 MB)

1993-ban PILLETÁNC című három kötetes daloskönyv-sorozattal lepte meg a zeneiskolai szolfézs, az általános iskolai ének-zene és az ének-zenei általános iskolák tanulóit, tanárait. A kötelező anyagok kiegészítéseként a barokk, a bécsi klasszikus és a romantikus mesterek népszerű, könnyű zongoradarabjaiból alkotott éneklésre is alkalmas műveket a fiatalok életkori, érzelmi és gondolatvilágának megfelelő versek segítségével. Költeményei hűen követik a kis darabok ritmikáját, dallamformálását, valamint hangulati, érzelmi mondanivalóját, így a szó legnemesebb értelmében a hangszeres darabok Sulyok Gizella ihletére testvért, pontosabban daltestvért kaptak. A kottákban a dalok énekes szólama és „zongorakíséret” külön lapon, de egymás mellett jelent meg.

Verses kötetei szakmai körökben is sikert arattak éppen úgy, mint a Parlandóban megjelent zenepedagógiai tárgyú interjúi, esszéi. Alkotó- és életkedvét nem csorbította, hogy évtizedeken keresztül súlyos betegségek sorozata sújtotta. Emlékére a Parlando korábbi számaiban megjelent írásaiból válogattunk:

SULYOK GIZELLA

GONDOLATOK A SZOLFÉZSOKTATÁSRÓL

I.

Hogyan határozhatjuk meg a szolfézst és feladatait?

Zenei írás-olvasás, pontos ritmus, tiszta intonáció, belső hallásképzés, ugyanakkor személyiségfejlesztés audio-vizuális művészi eszközökkel.

A leghatékonyabb énekoktatási forma, mert csoportos foglalkozás keretében egyéni fejlesztésre képes az alapfoktól az egyetemi fokig.

Önálló tárgy, saját tantervvel és órabeosztással, - de a tanár nem tévesztheti szem elől, hogy valamennyi növendéke hangszeres főtárgyra jár, csoportonként más-más összeállításban van jelen.

A csoportok életkora heterogén és hangszeres évfolyamuk is különböző, ráadásul más-más általános iskola növendékei.

A szolfézstanár csak akkor végezheti eredményesen sokrétű feladatát, ha órái megtervezésekor mindezeket az adottságokat figyelembe veszi.

 Az órák menete napról-napra tartalmazzon ritmust, tiszta intonációt, hallás, - memória, - belső- hallásfejlesztést szolgáló gyakorlatokat.

Mind csoportos, mind egyéni foglalkozás közben: lapról éneklést, diktálás utáni írást, memorizálást, memorizálás utáni írást, hangköz felismerést, többszólamú hallást, hangszínhallást, és a többszólamú előadásra való készség fejlesztését szolgáló feladatok gyakorlásával.

Segíti a szolfézstanári munka hatékonyságát, ha megismerkedik a hangszeres gyerekek hangszeres kottáival és hangszeres osztályának követelményeivel. Ha lehetősége van rá, vegyen részt szolfézsnövendékei nyilvános hangszeres szereplésein, hogy megismerje a növendékei zenei fejlettségi szintjét és muzikalitását. Fontos, hogy a szolfézstanár rendszeres szakmai kapcsolatban legyen és folyamatosan konzultáljon növendékeiről azok hangszeres tanáraival.

Ne feledjük, a szolfézsnövendékek a mindennapi közegükből kiemelten, egymást és egymás iskoláit alig ismerve ülnek csoportot alkotva az órán!

A szolfézs audio - vizuális eszközei magukban foglalják a vokális és instrumentális zene teljes tárházát, kiváló eredménnyel alkalmazhatjuk akár zenehallgatás, akár egyéni kreativitás ösztönzésére.

A szolfézs mindezek mellett ritmikus mozgásra, táncra és képekben való kifejezésre is inspirál, ezáltal maradandó élményt nyújt a növendékeknek.

Éljünk a szolfézs személyiségformáló eszközeivel a zenei élmények által!

Tanítványaink szeretni fogják a tárgyat, és örömmel járnak szolfézs órára.

II.

A SZOLFÉZSÓRÁK MENETE

Bevezető ének a jól ismert dalokból, lehetőleg állva, ritmuskísérettel.

Az előző órán tanultak felidézése.

Felismerés, memória, tiszta éneklés, ezekből ritmus és dallam fragmentek kiemelése, gyakorlása.

A fentiek felismerése, írása fejből, vagy diktálás után.

Új daltanulás hallás után

Olvasógyakorlatok példatárakból, tábláról csoportosan és egyénileg

Nem múlhat el óra anélkül, hogy akár egyetlen gyerek legyen, aki egyszer sem szerepelt egyénileg!

Ugyanakkor a közös munkában is kötelező mindenkinek részt venni!

A szolfézsórák másfél órás lankadatlan figyelmet és teljesítést követelnek tanártól és növendéktől egyaránt. Ez kemény feladat!

A tanárnak éreznie kell, mikor lankad a figyelmük / nyugtalankodás, szórakozottság, stb. / kezd megjelenni. Ilyenkor fegyelmezés helyett munkafázist kell váltanunk és lehetőleg rövid szellőztetést is iktassunk be. Megmozgatni a csoportot, ha kevés a hely, legalább helyben járással, tapssal, ritmushangszerek alkalmazásával.

Lazítás közben mindvégig kézben kell tartani a csoport fegyelmét és időben áttérni a zenei írásra, olvasásra, mert különben könnyen kívánság - hangversenyt rendeznek, és a tanár kezéből átveszik az irányítást! Ilyenkor vetül fény a tanár és növendékei közötti kapcsolatra

Ha felfrissültek, jobb eredménnyel fogják az elmélyültséget kívánó csendes, nyugodt munkát folytatni, fegyelmezés nélkül.

Az óra utolsó szakaszában kerülhet sor az „örömzenélésre”, a kreatív együtt muzsikálásra, - lehetőleg a gyerekek saját hangszerjátékának bevonásával, - a többszólamúság gyakorlására, különféle hangszínek megfigyeltetésére, esetenként nyugodt zenehallgatásra és magasabb évfolyamokban zenei formák elemzésére.

SULYOK GIZELLA

MÓDSZERTANI AJÁNLÁS A SZOLFÉZS OKTATÁSÁHOZ

·        Az elvégzendő feladatokat ne a tankönyv határozza meg, hanem a tanár!

·        A tanárnak ismernie kell a végső célt, a nagy egységeken belül. Például az előképzőtől a harmadik osztály végéig elérendő valamennyi zenei képesség és tudás szintjéig. Az odáig vezető utat kell elosztani évfolyamokra.

·        Az egyes évfolyamok végére ehhez szabjuk meg az összefoglaló anyagát.

·        Mit jelent ez? Különbséget kell tenni lényeges és lényegtelen feladatok között. Idő hiányában mindig a fontos feladatokat végezzük el. Nem lényeges, melyik példatárból és milyen mennyiségben végzik el a kitűzött eredményt, hanem az, hogy növendékeink az aktuális évfolyamban minden elérendő készséget sajátítsanak el, a tovább lépés érdekében.

·        Az egyes órákon elvégzendő tananyagot elsősorban a csoport összetétele és tudásszintje határozza meg. A feladatok mennyisége és nehézségi foka ehhez igazodjon.

·        A feladatok sorrendje legyen rugalmas, a tanulókhoz alkalmazkodó. Másfél órás órák közepe táján szellőztessük át a termet és végezzünk mozgás gyakorlatokat.

Ezzel a lazítással pótoljuk az óraközi szünetet és utána elmélyült foglalkozást iktassunk be. Tapasztalni fogjuk, hogy növendékeink figyelmesebbek lesznek és eredményesebben dolgoznak az óra végéig.

·        Nem érdemes előre óravázlatot készíteni, mert megmerevíti a tanárt és minden áron keresztül akarja vinni a papírformát a gyerekeken. Óra végén ajánlatos felvázolni, mit sikerült elvégeznünk. Ez segít az ismétlésben és a tovább lépésben egyaránt.

·        Minden körülmény között a növendékek természetes figyelmének felkeltése és óra végéig való ébren tartása legyen mérvadó. Ez teremtheti meg azt a harmonikus befogadó légkört, amelyben jó érzés tanulni és jó érzés tanítani.

·        A tanár feladata a növendékkel megszerettetni a zenét és elfogadtatni a tananyagot.

·        A készségfejlesztés valamennyi ága kitartó türelmet, rengeteg gyakorlást követel és csakis akkor épül be a növendék tulajdonságaiba, ha élményszerű volt az óra.

·        A szolfézsóra sokban különbözik az iskolai énekórától. Többek közt a szabad szerkezetében, valamint az óra elején kötelező osztályozó feleltetés elhagyásában.

·        Ez azért lehetséges, mert minden egyes foglalkozáson, minden egyes tanulónak egyénileg is aktívan kell teljesítenie szóban, olvasásban, írásban, éneklésben, stb. egyaránt.

·        A tanár és csoportja között, ha nyugodt légkör uralkodik, sokkal fogékonyabb és eredményesebb a munka. Kölcsönös bizalom jellemzi az órákat és örömmel elvégzik a kevésbé kellemes, de hasznos feladatokat is. / Pl: hangnévvel, kézjellel éneklés /

·        Tartsuk szem előtt, hogy a zenetanulás bizonyos adottságokat, meglévő képességeket feltételez, az eredmény nemcsak szándék, szorgalom kérdése. Időt, türelmet igényel.

·        Soha ne figurázzuk ki a tehetségtelenséget, vagy a hamis éneklést! Ne tűrjük el ezt a tanítványainktól sem!

·        Kizárólag pozitív példákkal illusztráljuk a helyes, elérendő utat! Szorgalmazzuk a minél több gyakorlást és ismerjük el a kevés eredményt is! Ne feledjük, a zeneiskolások zöme kedvtelésből tanul zenét, nincsenek szakmai ambícióik. A tanár legfőbb törekvése az legyen, hogy aki zenét tanul gyermekkorban, felnőttfejjel koncertlátogató közönség, vagy zenét pártoló hivatalnok, stb. legyen!

·        Nem vonatkozik ez a megállapítás a „B” kategóriás, tehát pályára készülő növendékre!

·        Minden szolfézstanárnak tudatában kell lennie, hogy tanulói valamilyen hangszer főtárgyasai, ezért nem ő dönti el, kit akar tovább tanítani, nem rendelkezik a növendékek sorsa felett!

·        Nincsenek retorzióra alkalmas eszközei és az osztályozást sem használhatja fenyítésre! Ehelyett követendő jó példák bemutatásával, bíztatással és elismerő szavakkal érjen célt!

·        Támaszkodhat viszont a szorgalmas, ügyes tanulókra, bevonhatja őket a gyengébbek fejlesztésébe. Ezt azonban soha sem szabad példálózással, a tehetségesebbek „sztárolásával” tennie!

·        A szolfézstanárnak tudomásul kell vennie, hogy csoportja sohasem lesz egységes osztály! A heterogén összetétel nem kedvez az osztály-jelleg kialakulásának.

Ez is egyik fontos különbség az iskolai énekóra és a szolfézsóra között.

·        Az is ilyen különbség, hogy az igazolatlan hiányzások nem járnak fegyelmi eljárással! Egyetlen eszköze a hiányzások minimálisra csökkentésének, ha olyan vonzóvá tesszük a szolfézst, hogy veszteségnek érzi a gyerek, ha mulasztott.

·        A szolfézstanárnak állandóan karban kell tartania nélkülözhetetlen hangszerét: a hangját! Ehhez nem árt időnként énekes szakembert igénybe venni! A rossz énektechnika és a napi több órás igénybevétel hamar megbosszulja magát. Kezdetben csak gyakori elfáradással, majd tartós rekedtséggel teszi munkaképtelenné az énektechnikailag képzetlen tanárt. Nem beszélve arról, hogy nem tud szép énekléssel példát mutatni növendékei előtt.

Rábeszéléssel nem lehet szép éneklést tanítani!

·        A szolfézstanárok általában egymástól elszigetelten végzik a dolgukat. Érdemes egymás óráin időnként baráti alapon hospitálni és a módszereket gyakorlat közben megfigyelni. Így hasznos tapasztalatokat gyűjthetünk mind a követendő példákból, mind a hibákból. Évek tapasztalatszerzése kell ahhoz, hogy elérjük az egyéni, saját módszerünket! Nem árt összegyűjteni a negatív és sikeres tapasztalatokat egyaránt, mert könnyű saját hibáinkba újra meg újra visszaesni!

·        Élvezetessé tehetjük a szolfézsórákat, ha úgy közelítünk a zenei feladatokhoz, mintha együtt fedeznénk fel a gyerekekkel! Rácsodálkozunk a szépségre. Ez az élmény megmarad életük végéig, rögzül a tudásuk a kiművelt készségekkel együtt.

·        A szolfézstanárnak sok lehetősége van az órákon felhasználható példatárak gazdag kínálatából válogatni. Éljünk vele! Tegyük minél változatosabbá a tananyagot! Módunkban áll elképzeléseinket kipróbálni, a készségfejlesztő feladatokat variálni.

Eközben sokat tanulunk magunk is, de önkontrollra is szükségünk van.

·        Ne feledjük, hogy szolfézs növendékeinknek a hangszerükön zenei készségeik fejlettségét kell bizonyítaniuk és nem azt, milyen jól kézjeleznek, szolmizálnak, vagy hány népdalt tudnak kívülről! Ez persze nem jelenti azt, hogy a szolfézs a „hangszeroktatás szolgálólánya” – mint azt egyes körökben elutasító hangon hirdetik. Önálló zenei tárgy, sajátos vonásokkal és lehetőségekkel. Irányítsuk jókedvűen és rugalmas feladatválogatással a szolfézstanítást, tanítványainknak is örömet szerezve, - de közben soha se engedjük ki a kezünkből az óra irányítását!  

Évek fáradságos munkájának jutalma a gyerekek csodálkozó, ragyogó szeme és sokoldalúan kibontakozó, egyre gazdagodó személyiségük.

Csak ezért érdemes!

(Parlando, 2007/2.) 

Sulyok Gizella költeményeiből:

ZENGŐ-BONGÓ BOLYGÓN

Monoton dobokon

Rock dobos robotol,

Nagydobos rab dobos

Vad rockot tam-tamoz.

Halkabban tam-tamozz

Vad dobos, rock dobos,

Monoton dobodon

Halk ritmust, ne zajost!

Harsogó hangodon

Mélabú záporoz:

„Robot, ó robot!

Monoton robot!

Vak robot,

Rab robot,

Monoton

Rock robot!”

Kisdobos, nagydobos

Vad ritmus kavarog

Bolondos dobokon

Halk ritmust tam-tamozz!

IMPROVIZÁCIÓ

Zongora húrjait

Söprűvel cirógasd

Réztányér derekát

Vonóval simogasd.

Kisöpört zongora

Sértetten kivonul

Csiklandós cintányér

Röhögve kigurul!

ESTI FUVALOM

Kékszemű hajnalka

aludni tér,

mező az alkonytól

harmatot kér.

Szellő a pázsittal

táncolni kezd,

holddal az ölében

leszáll az est.

Billentyűn billegő

parányi kéz

csendül a holdfényben

tenyérnyi réz.

Csillag a felhők közt

dalolni kezd,

holddal az ölében

leszáll az est.

BENÉPESŰLT CSEND

Magány harangja

szivárvány-csengő

Magány dallama

viola-ének

Magány susogás

mindenség szárnya

Magány árnya

mindenség-susogás.

TÉRZENE

Csendül a csengő:

Csincsilicsin,

Peng a gitárhúr:

Plimpilim.

Dob szava mondja:

Tramtatatam,

Fújjad a nótát:

Trallalam!

HÁROM MACSKA ÉNEKEL

Három macska énekel

kuporog az ágon,

farkas hozott egy dobot,

veri mindenáron.

Kutya táncol egyedül,

zeng a nyúl gitárja,

Róka Döme hegedül,

bagoly forog rája.

Medve magát legyezi,

olvadoz a hája,

mókus fülét hegyezi:

kornyikál a páva.

Keringőz a réti sas,

örvendez a bálon:

-  Gyere te kis vadmalac,

te leszel a párom!

BODZASIPOS ZÖLD MANÓCSKA

Bodzabokrok illatában

Zöld manócska él,

Bodzasípot fújdogálva

Lombok közt zenél.

Jön bokázva pulyka, páva

Díszes úri nép,

Zöld manócska dallamára

Vigadozva lép.

Bodzasípos zöld manócska

Tutúl, mint a szél,

Addig-addig fújdogálja,

Míg eljön a tél.

SZÖKELLŐ DAL

Kora reggel ki a kertbe

Szökdécselünk szépen,

Kergetőzünk, fogócskázunk

A tavaszi fényben.

Körbe-körbe karikába

Táncolunk a réten,

Kurjantásunk kakasszóval

Versenyt száll az égen!

(Parlando, 2013/3.)

(Parlando, 2014/4.)

DUMMA, DUMMA, DUMMAJA

Azt álmodtam az este

Gödörbe estem bele.

Nem volt hogyan kimászni,

Sötétben kell kushadni.

Éhes hassal, vacogva

Süket-vakon hallgatni.

Dumma, dumma, dummaja

Örökre itt maradni.

Ezer ember járt erre,

Gondokban főtt a feje.

Kiáltoztam mindegyre

Egy ember sem vett észre.

Dumma, dumma, dummaja.

Betemettek szép csendbe,

Dumma, dumma, dummaja

Hogy jussak így a mennybe?

(Parlando, 2016/3.) 

Válogatás Sulyok Gizella könyveiből: