Sok muzsikus van,

ki csodálatos,

de a Kocsis Zolinál

nincs csodálatosabb.”

(Ókovács Szilveszter)

ELHUNYT KOCSIS ZOLTÁN

(1952-2016)

Emlékmorzsák gyász közben Kocsis Zoltán YouTubon található felvételeivel

Sajtó- és Kommunikációs Főosztály

SAJTÓKÖZLEMÉNY

Búcsú Kocsis Zoltántól

2016. november 6-án elhunyt Kocsis Zoltán.

A művészetben az örökérvényűségre kell törekedni – ez volt Kocsis Zoltán ars poeticája. Ennek az igénynek a szolgálatába állította mérhetetlen tehetségét. Mélyről jövő hitelesség, zeneművek tolmácsolásához csak a legnagyobbakra jellemző tudás és alázat tette őt a magyar kultúra kivételes alakjává. A Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatójaként, zeneszerzőként és zongoraművészként a klasszikus és kortárs magyar zeneirodalmat egyaránt gazdagította. Már életében óriás volt. Halálával pótolhatatlan veszteség érte a magyar kultúrát, a kortárs zenetörténetet.  

Kocsis Zoltán 1952-ben, Budapesten született.  Alig háromévesen kezdett el zongorázni: a Fővárosi Zeneiskola Szervezetben, a Bartók Béla

young Zoltan Kocsis plays Bach Invention no. 8 - video 1963

Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora szakán többek között Kadosa Pálnál, Rados Ferencnél és Kurtág Györgynél tanult. 18 éves korában megnyerte a Magyar Rádió Beethoven-versenyét, s ezzel nemzetközi hírnévre tett szert. Rövidesen a

(A kép forrása: www.papiruszportal.hu)

világ minden jelentős zenei központjába, fesztiváljára meghívták, a leghíresebb zenekarokkal lépett fel, és olyan ismert karmesterekkel dolgozott, mint Claudio Abbado, Christoph von Dohnányi, Edo de Waart, Charles Mackerras vagy Ferencsik János. 1987 óta karmesteri pályája mellett komponált is. 

1983-ban Fischer Ivánnal megalapította a Budapesti Fesztiválzenekart, majd 1997-ben átvette Magyarország egyik vezető szimfonikus együttese, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar irányítását.

Bartók Béla életművének kiemelkedő tolmácsolója volt. Ő volt a művészeti vezetője a 2006-ban útjára indított Bartók Új Sorozatnak, amely számos rangos szakmai díjban részesült.

1973-ban – 21 évesen – átvehette a  legrangosabb hazai zenei kitüntetést, a Liszt Ferenc-díjat, ezt követte a Kossuth-díj 1978-ban, majd  2005-ban újra. Többek között Érdemes és Kiváló művész, Bartók–Pásztory-díjas, a magyar kultúra követe,  Jubileumi Prima Primissima díjas, Budapest díszpolgára, a Magyar Corvin-lánc tulajdonosa.

Kocsis Zoltán az elmúlt negyven év magyar zeneművészetének egyik legmeghatározóbb művészegyénisége volt. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar klasszikus és kortárs zene hazai és külföldi recepciójában.

Kocsis Zoltánt Magyarország Kormánya saját halottjának tekinti.

Budapest, 2016. november 6. 

Kocsis Zoltán: Az örökérvényűségre kell törekedni, nem a véglegességre. Arra, hogy az adott pillanatban a lehető legőszintébben és leghitelesebben átadhassuk a közönség számára azt az élményt, amely a művel való első találkozáskor és a darabbal foglalkozás során folyamatosan ér bennünket. [...]

A zongora mindig kevés volt. Az, hogy koncertszinten megtanultam egy hangszert, karmesteri működésemet segíti. Az a karmester, aki egyetlen hangszert sem tudott megtanulni olyan szinten, hogy azzal koncerten is ki merjen állni, nem érezheti azt, amit egy zenész. [...]

Több műtéten is átestem már életemben – harminc-negyven éve fel vagyok készülve a halálra. Nem fog váratlanul érni. Sajnálom, hogy bizonyos elképzeléseimet nem tudtam korábban megvalósítani, de a jelentősebb terveimet valóra váltottam. Ha befejezném az új Bartók-sorozatot, akkor nyugodt lelkiismerettel tudnék a hátralévő éveimben malmozni. Bár valószínűleg nem bírnám ki munka nélkül. Azt hiszem, egész életemben dolgozni fogok, amíg bírom. [...]

KOCSIS ZOLTÁN EMLÉKÉRE

A hatoscsatorna műsorából

Mocsári Károly: „Nagyon bizakodott az életben, a gyógyulásban, élete végéig ugyanolyan erővel dolgozott.”

Mocsári Károllyal

Zoltan Kocsis plays Bartók: Allegro Barbaro

Pilinszky János: „Pár két elem ragadott meg leginkább: személytelen odaadása, s ugyanakkor személyiségének hallatlan ereje, fiatalos lendülete és homogenitása. Shelley és Petőfi lehetett ilyen!” (1970)

Kocsis Zoltán Pilinszky Jánosról: „Ha összegezni akarnám a kettőnk viszonyát, akkor mindenféleképpen a mester és tanítvány viszony jut eszembe elsőként. Az ő részéről egy nagyon szimpatikus, nagyvonalú túlzás volt, hogy én abban az időben egyenrangú voltam vele. Sokszor említette nekem, hogy tulajdonképpen messze idősebb vagyok a koromnál, érettebb. Ezt én természetesen tudomásul veszem, és nagyon jólesik, de hadd mondjam meg ennyi év távlatából, akkor, amikor már idősebb vagyok, mint ő, amikor ő már elment, hogy ez nem volt így. Ez egy klasszikus mester-tanítvány viszony volt: egy olyan, mondhatni, guru és tanonc viszony, amikor a tanonc tényleg tanulni akar, és csak hallgat, míg a guru is hallgat, aztán meg beszél, de amikor beszél, akkor nagyon-nagyon súlyos szavakat mond.”

Pilinszky Jánossal (Cultura

)

Kroó György: „Ami talán egy évszázadban egyszer-kétszer ha akad, az Kocsis Zoltán muzsikusi nagysága. Ritka kincsünk van, vigyázzunk rá!” (1970)

Liszt: A Villa d 'Este szökőkútjai

Zoltán Kocsis plays Liszt - Les Jeux d'eaux a la Villa d'Este

Áder János: „Nagyon nehéz Kocsis Zoltánról múlt időben szólni. [...] Kocsis Zoltán 64 évesen távozott, épp annyi esztendősen, mint Bartók Béla. De maradandó nyomot, örök zenét, örök jelen időt hagy ránk.”

Schubert: Szonáta No. 21, D 960

Zoltan Kocsis "Sonata D 960" Schubert

Kurtág György: „Egy ország érzi meg hiányodat.” [...] „Kocsis Zoltán ajándéka nekünk, hogy Bartók Béla művei elkezdtek közkinccsé válni. [...] Olyan zenék, amelyek mellett vállat vonva mentünk el régebben, a te kezedben gyémánttá váltak.”

Gyorgy Kurtag : Jatekok _ Perpetuum mobile

(Kocsis Zoltán játszik)

Vigh Andrea: „Kocsis Zoltán mindent tudott a zenéről, mégpedig a tudás legtágabb értelmében. [...] Kocsis Zoltán elképesztő memóriával rendelkezett, a legsűrűbb zenei szövetben is meghallotta a legapróbb intonációs bizonytalanságokat és egyedülállóan átfogó intellektussal bírt.”

Zenéről mindenkinek - Kocsis Zoltán műsora: A bolgár ritmus

Közreműködik: Keller András

Perényi Miklós: „Az utókor, a pályatársak feladata, hogy még szélesebb körben segítsék megismertetni Kocsis Zoltán sokoldalú munkásságát, zenetudományi gondolatait.”

BACH-KODÁLY: Prelude and Fugue

(Perényi Miklós és Kocsis Zotán, HUNGAROTON cd-ről)

Kovács Géza: „Sugárzó tehetsége és csak a legnagyobbakhoz mérhető tekintélye minden világi hatalmat meghátrálásra késztetett. [...] Sokak számára világítótorony, igazodási pont és a legmagasabb művészi élmény forrása volt Kocsis Zoltán, akinek talán a legnagyobb öröksége a megalkuvást nem ismerő, a gyakran az önkizsákmányolástól sem mentes elkötelezettsége a tökéletesedésre. [...] Sokat tanultunk tőled, hogy sejtsük, merre menjünk, de nem eleget ahhoz, hogy bátran lépjünk. Életem egyik legnagyobb kitüntetése, hogy két évtizedet szoros emberi és munkakapcsolatban együtt tölthettünk. Távoztával mintha testemből hasítottak volna ki egy darabot, itt, koporsójánál megfogadom, hogy nem hagyom elkopni azt a kérlelhetetlen igényességet, mellyel a Nemzeti Filharmonikusokat a legmagasabb művészi csúcsok ritka levegőjének világába elvezette. Zoli, köszönünk neked mindent, köszönjük, hogy művészeteddel jobbá tetted életünket.”

Bartók Béla: Concerto IV. tétel (részlet)

A Nemzeti Filharmonikus Zenekart Kocsis Zoltán vezényli. Müpa, 2014. 03. 14. www.filharmonikusok.hu

Káel Csaba: „Kocsis Zoltán személyében nemcsak a világhírű karmestert és vezetőt gyászoljuk, hanem a barátot, művésztársat is, akihez közös emlékek, feledhetetlen előadások kötődnek. Öröksége mindnyájunkat kötelez.”

R. Strauss A béke napja és Daphne - Kocsis Zoltán - YouTube

Kocsis Zoltán a R. Strauss-sorozat újabb előadása kapcsán alapvető és örök kérdéseket vet föl. A Nemzeti Filharmonikusok és a Művészetek Palotája közös produkciójában R. Strauss két egyfelvonásos operáját egy előadáson láthatja a közönség a Müpa-ban.

Ókovács Szilveszer: „Kocsis Zoltánban az ösztönös zsenit és az enciklopédikus muzsikust vesztette el a világ, az Opera társulatát lesújtotta a hír. Mérhetetlenül szomorúak vagyunk, együtt érzünk családjával, zenekarával és minden tisztelőjével. [...] Sok muzsikus van, ki csodálatos, de a Kocsis Zolinál nincs csodálatosabb. Röviden ennyi volna. Kocsis Zoli egy erőteljes zongora meg egy bozontnyi szénakazal a magyaroknak – de mindenkinek az, az úgynevezett utca emberének is, és már az is marad...”

Zoltán Kocsis plays Liszt March from Wagner's Parsifal

Wagner-Liszt: Parsifal: Ünnepi-induló

Vásáry Tamás: „Kocsis Zoltán a legnagyobb tehetség, zseni volt, páratlan energiával és kapacitással bírt nemcsak minőségben, hanem mennyiségben is. Bensőséges viszonyunk volt, kialakult egy olyan barátság, ami fontos volt mindkettőnknek.”

Rachmaninoff: Valse & Romance for 6 hands - Kocsis, Vásáry and Dráfi

Kocsis Zoltán, Vásáry Tamás és Dráfi Kálmán (zongora)

Fischer Iván: „Zenei óriás volt, a ritka zsenik egyike. Hatása egész generációjára felmérhetetlen. A Budapesti Fesztiválzenekar nevében és a saját nevemben is megrendüléssel búcsúzom a pályatárstól, alapító társtól, a sok-sok közös zenei produkció partnerétől, felejthetetlen muzsikus-példaképünktől. Nyugodjék békében.”

Glinka: Ruszlán és Ludmilla (nyitány): 3:35 perctől
Rachmaninov: 3. zongoraverseny: 14:16 perctől
Mozart: g-moll szimfónia K.550: 57:40 perctől

Budapesti Fesztiválzeneker - Az első koncert (Zeneakadémia, 1983. XII.)
(Zongorázik: Kocsis Zoltán, vezényel: Fischer Iván, narrátor: Antal Imre)

Némethy Attila: „Hogy játszott Bartókot... Bartók! Aki leírta, hogy csak azt sajnálom, hogy tele poggyásszal kell elmennem! Zoli kofferje is tele volt, tele kellett, hogy legyen, hiszen annyi minden foglalkoztatta."

Juhász Előd: Magyarul: valaki tehetséggel születik, és az vagy ki tud bontakozni, vagy nem.

Kocsis Zoltán: A tehetség abszolút nem arra való, hogy az életet megkönnyítse, sőt egy olyan felelősséget ró arra, akinek ez osztályrészül jutott, hogy az tulajdonképpen a legkomolyabb kényszerítő erő, ami létezik a világon. Nekem is vannak terveim, rengeteg realizálatlan tervem is maradt, de egy belső hang azt mondja, hogy ezt most meg kell csinálni.

Kocsis Zoltán a Zenebutikban

A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat: 26 éven keresztül minden május 30-án, a saját születésnapján, jótékonysági koncertet adott a Gyermekmentő Szolgálat javára.

A Kodály Filharmonikusok Debrecen és Kodály Kórus Debrecen Brahms: A párkák éneke című művével emlékezik. A felvételen Kocsis Zoltán vezényli az együtteseket:

Johannes Brahms: A párkák éneke

Kodály Filharmonikusok / Kodály Kórus - Búcsú Kocsis Zoltántól ...

Hollerung Gábor: „Megrendítő volt utolsó budapesti koncertje, ahol Bartók Kékszakállúját vezényelte végtelen letisztultsággal, mélységgel, bölcsességgel. Az ember agyán ekkor átvillant egy pillanatra, hogy talán érzi ő is a véget, és mindaz, amit hallunk, talán már a testamentuma… Minden igazi művész vágya, hogy utolsó percig a hivatásának élhessen, az értéket és a művészetet szolgálhassa. Kocsis Zoltán ilyen ember volt. Reméljük, a magyar zenei életben lesz annyi erő és tudás, hogy az általa képviselt értékeket értse, és képes legyen méltó módon követni.”

Chopin: Ballada No. 4, op. 52

Zoltan Kocsis plays Chopin Ballade no. 4 - live

Kocsis & Kocsis

A Liszt Ferenc kamarazenekart Kocsis Zoltán vezényli, zongorázik Kocsis Krisztián. A próbán készült felvételen részletek szerepelnek Mozart: A-dúr zongoraversenyéből (K. 414)

Le Monde: Egyetemes pianista volt, a XX. század második felének egyik legnagyobbja, aki gyakran lelkészként, máskor munkásként szolgálta a művészetet.

Debussy: Két arabeszk No. 1-2.

Zoltán Kocsis plays Debussy, Deux Arabesques

Dezső Marianna: „Művészete, a ránk hagyott életmű mérhetetlen, óriási. Különleges személyisége, fanyar mosolya, fricskái éppúgy, mint fantasztikus tudása feledhetetlen, örökre megmarad emlékeinkben, a róla szóló anekdotákban, a koncertélményekben, a vele készült interjúkban, előadásokban. Zongoraművész, karmester, zeneszerző, tanár, előadó, a világ sorsáért aggódó humanista, a véleményét mindig nyíltan kimondó bátor, szabad ember, az önmagával is kíméletlen maximalista, elképesztő teherbírással dolgozó művész saját életét áldozta fel úgy zenei hitéért, az alkotásért, hogy közben a legteljesebb, legigazibb életet mondhatta magáénak. Utánozhatatlan. Felülmúlhatatlan. Óriási felelősség a pályatársaknak, hogy Kocsishoz méltóan vigyék tovább, gondozzák ezt az életművet. Tanítványaként, a művészetoktatásban dolgozó zenepedagógusként, vezetőként hadd köszönjem meg Zolinak, hogy nemzetközi karrierje mellett mindig szakított időt, hogy ellátogasson művészetoktatási intézményekbe, találkozzon diákokkal, zenetanárokkal, koncertjeivel, előadásaival példát mutasson a felnövő, még tanulmányaik kezdetén lévő ifjú nemzedéknek.”

A Savaria Szimfonikus Zenekar művészeivel próba közben a Bartók Teremben (Vaol.hu)

Rácz Zoltán: Tizenéves korom óta csodáltam őt, így elképzelhető, mit éreztem, amikor húszéves koromban, 1980 őszén megszólalt a telefonom és Kocsis Zoltán volt benne. Akkor kért fel Ránki Dezsővel közösen arra, hogy játsszam el velük Bartók két zongorára és ütőhangszerekre írt szonátáját, amit 1981 márciusában adtunk elő először. Minden önéletrajzomban ezt jelölöm meg pályafutásom kezdetének.

Bartók Béla: Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre

Sonata for Two Pianos and Percussion: I. Assai lento - Allegro molto

Tóth Endre: Zsenialitását egyrészt istenáldotta tehetségének köszönhette, amelybe beletartozott hihetetlenül pontos abszolút hallása és szinte fotografikus memóriája, ami nemcsak a hangokra terjedt ki, de olyan sztorik is keringtek róla, hogy egy időben kívülről tudta a telefonkönyv egy jelentős részét, és végig sorolta a nagykörút összes üzletét, szépen sorban. A nagyobbik rész pedig az a kitartó munkakedv, teherbírás és odaadás, ami egész életében hajtotta őt és amivel, fittyet hányva betegségének, egészen haláláig dolgozott.

Bartók Béla: III. zongoraverseny 2. tétel

Béla Bartók: Concerto for Piano and Orchestra No. 3/2. 1981

Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Ferencsik János

Fidelio Szerkesztősége: Köszönjük neki, amit nem lehet megköszönni!

Nemzeti Filharmonikusok: A család és a Nemzeti Filharmonikusok ez úton köszönik meg azt a sok száz részvétnyilvánítást, több ezer szál virágot, mellyel Kocsis Zoltán halála és gyászszertartása alkalmából tisztelői, kollegái küldtek és helyeztek el fényképénél, ravatalánál. Ennyi együttérzés tudatában könnyebb a gyászt elviselni.

(Források: Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar, Café Momus – komolyzenei magazin, Civil Hírügynökség, Cultura, EMMI-Sajtó- és Kommunikációs Főosztály, e•on-Vincze Viktor Attila, Fidelio, Hatoscsatorna, Hírős Naptár, http://www.magyarkurir.hu/hirek, Juhász Előd: KOCSIS ZOLTÁN. Beszélgetéseink mikrofon előtt – 40 év interjúi, Irodalmi Jelen, hvg.hu, Kodály Filharmonikusok és Kodály Kórus, Le Monde, M3, MTI, MTI Fotó: Mohai Balázs, MZMSz Online, Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat, Nemzeti Filharmonikus Zenekar, OPERA, Schaefer Andrea felvétele, Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír, Új Ember, válasz.hu)

(Válogatta: Z. T.)