ELHUNYT KOVÁCS ÁRPÁD FUVOLATANÁR

 

(1940-2016)

 

 

Meghalt Kovács Árpád, Bóly Városért Érdeméremmel és Jeney Zoltán Díjjal kitüntetett fuvolatanár. 2016. október 26.-án, a pécsi temetőben vonult örök nyugalomba 76 mozgalmas, tartalmas év után.

Ha lenne valaki, aki följegyezte volna a rengeteg történetet, melyekkel társaságát órák hosszat képes volt elszórakoztatni, élvezetes regényt kerekíthetne belőle, de egy nekrológ arra hivatott, hogy azok számára, akik ismerték, fölelevenítse legmaradandóbb érdemeit, akiknek pedig nem volt szerencséjük őt személyesen ismerni, megsejthessék, hogy halálával miért lett szegényebb az emberi közösség.

Életének főbb állomásai: Kaposváron született, édesapja korábban csendőrtiszt,  tehát – ahogy akkoriban mondták – X-es káder volt. Tanuló éveiben hozzá kellett szoknia, hogy ár ellen úszik. Korán megnyilvánuló zenei tehetsége az apától örökölt keménységgel és a korán megtanult küzdőkészséggel, valamint humorral párosulva életrevaló elegyet alkotott.

Kaposvári zongora- és fuvola-tanulmányait Pécsett folytatta, akkor volt rövid ideig tanítványom. Már középiskolás korában intenzíven foglalkozott könnyűzenével. Pécsi és Balaton-parti szórakozóhelyeken muzsikált különböző együttesekkel, később saját zenekarával. Zongorázott, fuvolázott, szaxofonozott, énekelt. Abban az időben (50-es, 70-es évek) a szórakozó helyeken még mindenütt élő zene ment.

Együttesével hosszú ideig dolgozott külföldön. Zenekarának menedzselése során szerzett vezetői-, szervezői gyakorlatot, gyűjtött értékes kapcsolati tőkét. Ezek később, 20 éves bólyi működése idején jól kamatoztak.

A szórakoztató iparban eltöltött vándorévek után Pécsett telepedett le, és kezdett fuvolát tanítani a Liszt Ferenc Zeneiskolában. Amikor Gráf Éva 1996.-ban a pécsi Belvárosi Ált. Iskolából a bólyi Ált. Iskola élére került igazgatónak, Kovács Árpádot hívta meg zenei igazgató helyettesnek. Ezzel vette kezdetét K. Á. életének legsikeresebb két évtizede. A dinamikusan fejlődő sváb település élén az ország egyik legsikeresebb polgármestere, Hárs József áll 25 éve, aki az új igazgatótól a kisváros zenei életének felvirágoztatását várta, és ehhez, mint a városka első embere, biztosította a szükséges támogatást. Hogy ennek az elvárásnak K. Á. megfelelt, bizonyítja a Bóly Városért Emlékérem kitüntetés.

Nyugdíjazásáig, 15 éven át állt a zeneiskola élén. Ez alatt, a másfél évtized alatt sikeres tanári kart szervezett, számos tehetséges fuvolást irányított a zenei pályára, akik ma már aktív zenetanárok, zenekari művészek, ill. külföldi zenei egyetemek hallgatói.

Kiemelkedően eredményes tanári munkásságáért a Magyar Fuvolás Társaság Jeney Zoltán Díjjal tüntette ki.

A magyar zeneoktatás történetébe az Országos Bólyi Fuvolatábor létrehozásával, és 20 alkalommal való megszervezésével írta be nevét.

Ebben a táborban az elmúlt 20 nyáron összesen 1000- 1200 zeneiskolás fuvolás vett részt. A program különlegességei: zeneiskolai korosztály; társas zenélés; nagy zenekar (valamennyi résztvevő); mindennapi szereplési lehetőség; az egész országból válogatott tanári kar. A tábor sikerét, népszerűségét jelzi a jelentkezők állandóan magas száma (70-80 fő).

Távozásával olyan tanárral lett szegényebb a magyar fuvolaoktatás, aki tanítványainak sikerét személyes ügyének tekintette; fejlődésüket, sikereiket  mint mentor és menedzser támogatta és szervezte, akinek a bólyi Fuvolatábor nem egyhetes, hanem teljes évi munkát jelentett.

Itt maradt zenész- és tanártársai, volt tanítványai az eljövendő fuvolás nemzedék érdekében reméljük, hogy nagyszerű művét nem temetik maguk alá a sírhalmát elborító koszorúk!

 

Barth István