Petőcz András

…és arcára álarcot teszen

Petőcz András 1959-ben született.

A róla szóló fontosabb irodalom:

- G. Komoróczy Emőke: „Ezer arccal, ezer alakban”, Formák és távlatok Petőcz András költészetében (monográfia, Ma-gyar Műhely Kiadó, 2015.)

- Jelenlét 50. Petőcz András ötvenedik születésnapjára. (szerk. Fodor Tünde, Spanyolnátha könyvek, 2009.)

- Vilcsek Béla: Petőcz András (monográfia, Kalligram Kiadó, 2001.)

Itt, ebben a faluban, régen,

nyaranta egy kicsiny, kerek-

fejű és dacos gyerek ---

Szóval, nyaranta itt éltem.

Emlékszem, én is, majdhogynem álom,

a háború akkor még messze,

és nem tudtam, lesz-e

valaha mindaz, amire vágyom.

Most minden változatlan.

A nyár kemence, vagy inkább katlan,

ahogy megyek végig az utcán,

homoktól fehér a talpam.

Negyven éve halott szomszéd néz rám

furcsa mosollyal, de némán.

(Újra a múltban)

Ady Endre: Franciaszerető

Két napig velem volt a francia nő,

könnyed volt, vékony,

előkelő:

szerettem hallgatni, ahogy nevet.

Aztán elsietett.

Nem tudom, merre jár, és mi a dolga,

talán épp Párizst

ostromolja:

mióta láttam, hiányzik nagyon.

Mindenik hajnalon.

Lehet, hogy itt sem volt, néha ezt hiszem,

vagy megbánta már

hogy a kezem

játszódott mindazzal, ami csak ő:

francia szerető.

Babits Mihály: Írisz istennő keresése

Íme a tavasz tarkasága,

szívárványszínben táncol Írisz,

eljött végre a Tél halála,

s lágy széllel a hajnali pír is:

új élet születik.

Simítom testét szemeimmel

és kacéran hárítva hív is,

asszonyt játszik, istennőt mímel,

a vágyakkal telített Írisz:

lénye kápráztató.

Ha az Időt megadná nekem!

Egyre dalol, kacag és sír is,

ezernyi nőben őt keresem,

azt kutatom, milyen is Írisz,

az örök létező.