Varázsvilág - irodalommal, képekkel és persze két zongorával

Simon Izabella, Várjon Dénes fesztiválról, koncertekről, gyerekelőadásokról

Simon Izabella és Várjon Dénes (playliszt)

Nagy sikert aratott a kamara.hu második sorozata is, amelynek tavaly, november közepén adott otthont a Zeneakadémia. A Simon Izabella és Várjon Dénes által életre hívott fesztiválon a művészházaspár neves művészbarátokkal kamarázott, s a kínálatban gyerekprogram, irodalmi est is helyet kapott. A visszajelzések pedig azt igazolják, sikerült elérni a céljukat, a sorozat üzenete, a kérdésfelvetések, asszociációk eljutottak a publikumig. A kicsiknek szóló program pedig önálló életre kelt, több együttesnél, helyszínen indíthatott Simon Izabella sorozatot. A két zongoraművésszel a fesztivál kezdeteiről, hangversenyekről, idei fellépésekről, tervekről beszélgettünk.

- Mikor, hogyan találták ki, hogy elindítanak egy olyan sorozatot, amely a kamarazenét állítja a középpontba?

Várjon Dénes: Több mint tíz évvel ezelőtt született meg az első ilyen rendezvényünk, akkor azonban nem fesztiválként, hanem tematikus, a szezonban több estet magába foglaló sorozatként.

A legelső A tegnap világa címet viselte, s rendezője Strém Kálmán volt. Majd éveken keresztül folytattuk a Klassz zenei irodával és Erdődy Orsolyával. A középpontba állítottuk a romantikát a huszadik században, Liszt és Európa kapcsolatát vagy Haydn műveit a huszadik és huszonegyedik század zenéjével...Hiába voltak azonban ezek a sorozatok nagyon sikeresek, s léptek fel a koncerteken kiválóbbnál kiválóbb művészek, nem tudta magát fesztivállá kinőni, mert mind az időpontok, mind a helyszínek állandóan változtak.Tavaly előtt aztán új időszámítás kezdődött azáltal, hogy a Zeneakadémia vállalta a sorozatot, mint saját fesztiválját a Kamara.hu néven.

Simon Izabella: Megállapodtunk az állandó novemberi időpontban és a koncertek számában. Egyben régi álmom is megvalósult azáltal,hogy szabad kezet kaptunk a fesztiválon belül egy gyerekkoncertre és egy írókkal történő, irodalmi beszélgetésre is.

- Miben más ez a sorozat, mint más fesztiválok?

V. D. : Ez egy tematikus kamarazene fesztivál, és ez alapjaiban meghatározza az arculatát. A neves előadóművészek ellenére sem a sztárok felvonultatása a lényeg, hanem az, hogy a művek és a téma mondanivalója álljanak a fókuszban. Nagyon fontos számunkra a kérdések felvetése, az asszociációk beindítása, a továbbgondolkodás, mind a muzsikusok, mind a közönség körében.

S. I. : A publikum visszajelzéseiből pedig úgy tűnik, sikerrel jártunk. A tavalyi Fordulópont címet viselő sorozatunkat követően nagyon sok lelkes levelet kaptunk a közönség tagjaitól, amelyekben leírták, mennyire fontos volt számukra a fesztivál, sokan jelezték, hogy jövőre is szívesen velünk tartanak. Annak is örülök, hogy csodálatos muzsikusokkal játszhattunk együtt, és mindenki tudása maximumát adta. Mindez kiváló légkört eredményezett, amelyben mindannyian, a muzsikusok és a közönség is jól érezte magát. Hozzá kell tegyem, nagy örömünkre, rendkívül értő publikumunk volt, közöttük rengeteg fiatallal. A fesztivál elismertségét mutatja az is, hogy nemzetközileg is felfigyeltek rá, a rangos ,,Seen and heard” internetes magazin részletesen és pozitívan méltatta  fesztiválunkat. A műsoron egyébként sokat gondolkodunk Dénessel, hiszen közösen találjuk ki a témát, a programot, valamint a fellépőket. Örömmel mondhatom, hogy már 2019-ig készen van a program, megvannak a fellépők...

V. D.: Tavaly magyarországi bemutatóink is voltak ,a dolog érdekességeként a darabokat maguk a szerzők adták elő. A programot úgy állítottuk össze, hogy kapcsolódásokat, áthallásokat kerestünk a kompozíciók között. A publikum is megtapasztalhatta, hogyan hatnak egymásra a darabok. Sokszor éreztük, milyen jó lenne még a koncertek végén összeülni a közönséggel, s beszélgetni arról, hogy milyen gondolataik voltak ezzel kapcsolatban. Idővel remélem, erre is sor kerülhet majd.S bár egyébként Izával egymástól függetlenül is sokat kamarázunk mindketten, fantasztikus érzés, hogy fesztiválunkon szabad kezet kapunk, s tényleg úgy állítjuk össze a programot, ahogy szeretnénk.

S. I. : A Zeneakadémia nagyon fontos helyszín számunkra, hiszen miután mindketten Előkészítő Tagozatosak is voltunk, gyerekkorunk óta odajárunk. Olyan érzés belépni az épületbe, mintha haza érkeznénk. Az irodalmi beszélgetés azért is nagy öröm, mert különleges színezetet ad a fesztiválnak. Előadóművészekként hihetetlen érdekes más művészeti ág alkotóival beszélgetni hasonlóságokról vagy éppen különbözőségekről. Az első évben Spiró György volt a vendégünk, tavaly pedig Szabó T. Anna és Dragomán György író házaspárral beszélgettünk.Ebben az esztendőben Boldizsár Ildikó mesekutató-író lesz a vendégünk.

- S mit gondolnak, miért ennyire hatásos, amit megálmodtak?

V. D.: Legfontosabb számunkra a művekhez való hozzáállás. A darabokhoz vezető út véleményem szerint a leglényegesebb. Nagy szerencsénk volt, hogy a Zeneakadémián kamarazenét Rados Ferenctől és Kurtág Györgytől tanulhattunk, hiszen ők olyan mélységű igényességgel fordultak a művek felé, ami mindkettőnk számára életreszóló útravalóvá vált. Lényeges, hogy az a fajta elkötelezettség álljon a középpontban, mikor színpadra lépünk, mely a szerző és a darab iránti felelősségről szól.

- Nemcsak a fesztivál lett különleges, hanem a gyerekprogramjuk is. Olyannyira, hogy Simon Izabella most már három sorozatot is indíthatott. Miért ennyire rendhagyó, amit kitalált?

Mona Dániel felvétele 2015-ben készült (playliszt)

S. I. : Talán éppen azért, mert nem akartam, hogy rendhagyó legyen, hogy speciálissá váljon...Számomra az volt a legfontosabb már az első előadásnál is,hogy a gyerekeknek varázsvilágot teremtsek. Hogy a zenéből és a társművészetekből olyan, őket magával ragadó légkör születhessen, amiben jól érzik magukat. Ugyanis ezeken az előadásokon, azzal együtt, hogy a muzsika áll a középpontban, nagyon hangsúlyosan megjelenik a festészet, az irodalom, időnként a tánc is. Az előadások alatt meseillusztrátor fest, ezáltal a gyerekek bekukkanthatnak az alkotóművészet folyamatába is. A koncertek után pedig legtöbbször kézműves foglalkozásokat tartunk. Ezeket a koncertek utáni találkozásokat különösen szeretem, hiszen így még közelebb tudok kerülni a közönséghez, a gyerekekhez. Persze sokat segít hat esztendős kislányunk, Lincsi, akivel rengeteget foglalkozom. Tulajdonképpen azt a világot próbálom reprodukálni, amely neki, az ő korosztályának annyira természetes.Figyelem a közegét,és azt próbálom ,,megalkotni,,. Lényeges a magas művészi színvonal, mind a zeneválogatás, mind a festmények tekintetében.S ugyanilyen fontos hogy mindig legyen egy téma, amelyet körbejárunk, és ezáltal az előadásnak legyen egy története. Legtöbb esetben a középpontban egy zenés-mese áll narrátorral.Rengeteget foglalkozom azzal, hogy melyik zeneműről milyen festményre lehet asszociálni, és nagyon fontos a különböző korosztályok nyelvezetét is megtalálni.

V. D.: Iza előadásait a felnőttek is csillogó szemmel figyelik, sokat tanulnak belőle még ők is. S mindaz, amit előad, megnyitja még a szülők fantáziavilágát is, s roppant lebilincselő. Nagyon-nagy szív van benne...S igazán szermélyes hangvételű. A gyerekprogramok sikerét talán az jelzi a leginkább,hogy híre ment. A kamara.hu első előadása után a Liszt Ferenc Kamarazenekar kérte fel egy kicsiknek szóló sorozatra, a tavalyi után pedig a Concerto Budapest, valamint a Liszt Múzeum.

S. I.: Ezeket a felkéréseket boldogan elvállaltam, de nagyon vigyázok arra, hogy ne vállaljam túl magam, hiszen ebből a műfajból nem lehet végtelen számú előadást tartani. Ahhoz, hogy valóban elnyerje a gyerekek tetszését, rengeteg munkára van szükség. No, meg nagyon erős érzelmi jelenlétre, rájuk figyelésre...Igyekszem olyan darabokat válogatni, amelyek a gyerekekhez szólnak, ugyanakkor nem tartoznak a szokásos gyermekműsorok programjába. Nagyon élvezem, hogy ezeken az előadásokon minden szempontból szabad kezem van. Éjszakákat dolgozom át, amíg képeket válogatok, szövegeket írok, jobb és jobb megoldásokat keresek. Ezáltal én is rengeteget tanulok. A Concerto sorozatának első koncertjén például Poulenc Babarját mutatjuk be zenés-meseként, ami itthon nagyon ritkán elhangzó mű. A tavalyi kamara.hu-n pedig a Kis piros hegedű és a nagy gonosz cselló című darabot ismerhette meg a közönség ,ami a Piroska és a farkas című mese zenei feldolgozása. Zenéjét az Oscar-díjas Anne Dudley komponálta, míg szövegét kedves barátunk, a sokoldalú, fantasztikus, angol csellista, Steven Isserlis írta.A koncerten egyébként Ő játszotta a nagy gonosz cselló szerepét. Nagyon izgalmas számomra, hogy különböző korosztályú gyerekeknek tarthatok előadásokat. Eddig a 3-8 éveseknek készültek a sorozatok, most ehhez csatlakozott a Concertónál a 8-12 éves korosztály. Meg kell tanulnom az ő nyelvüket is...

- S hogyan fogadja az összeállításokat a kislányuk?

S. I.: Lincsi rajong a szereplésért, minden alkalmat megragad, hogy színpadon lehessen. Megesett már, hogy kérésére bevontam egy-egy előadásba, mert gyönyörűen szaval, énekel és nagyon élvezi. Ebben a tanévben elkezdett csellózni, a zongora is érdekli, s a tánc, a mozgás vonzza. Közben gyönyörűen rajzol, és időnként verseket fabrikál, s nem utolsó sorban, minden apró tárgyból, kellékből pillanatok alatt barkácsol valami érdekeset. Legnagyobb döbbenetünkre mostanában magától elkezdett szorozni. Szóval, a számok világa is érdekli. Hagyjuk, hogy mindent kipróbáljon, amit csak szeretne, és majd meglátjuk, megérzi ő, mi az, ami legközelebb áll hozzá, mi teszi majd boldoggá az életben.

- Kész az idei kamara.hu programja, A varázshegy lesz a témája, emellett pedig zajlanak a gyerekkoncertek, és más hangversenyeken is pódiumra lépnek a világ különböző pontjain. Mit emelnének ki a kövekező hónapok programjából?

V. D. : Év elején lesz egy nagyon izgalmas, több hetes utunk Új-Zélandra. Az ottani kamarazene fesztiválon lépünk fel mindketten. Emellett szóló és zenekari koncertjeim is lesznek ott, valamint Ausztráliában. Koncertezem még a londoni Wigmore Hall-ban, fellépek a Fesztiválzenekar Maratonján a Müpában, s európai szereplések sora vár, hosszú lenne felsorolni. New Yorkba ugyancsak visszatérek, a Lincoln Centerben lesz szólóestem. Közben pedig állandóan tanulok, mindig akadnak új darabok a koncertek műsorán.

S. I. : Számomra ebben a félévben a gyerekműsorokon van a hangsúly, és persze én is nagyon várom az új-zélandi utat. Hihetetlenül gyönyörű hely, már 3 évvel ezelőtt voltunk ott, Lincsit is magunkkal vittük, és maradtak emlékei róla. Az, hogy egy ilyen helyre ismét együtt utazhatunk, mindannyiunk számára hatalmas élmény. Aztán tavasszal Schiff András felkérésére kéthetes, európai turnéra indulunk, ezeken a koncerteken ő dirigálja majd az Európai Kamarazenekart. Óriási öröm,hogy hamarosan megjelenik Dénessel készített első közös, 2 zongorás, négykezes CD-nk a Hungaroton kiadásában. Sokat kamarázunk Dénessel, játszunk egymással és egymásnak is, és persze vitázunk arról,ki, mit, hogyan gondol a művekről, a zenéről. Amikor csak tehetjük koncerteken is meghallgatjuk egymást, figyelemmel kísérjük a másik fellépéseit. Mióta a kislányunk megszületett, azért sokszor mindenre már nincs elég idő, mindkettőnk számára nagyon fontos, hogy sokat legyünk vele, ezért ügyesen kell beosztani a napokat...De most ez egy ilyen, csodás időszak...

Réfi Zsuzsanna